Esztergom és Vidéke, 1931

1931-07-30 / 61.szám

Mentsük meg az elhagyott gyermekeket tyák ? Látja ott valaki erdős dombdombjainkat, völgyeinket? Űgrye, ki van függesztve a város és váj* Duna és sziget felőli látképe, ott lógnak a szép, nagyított felvételek az IE4Ő-, az Aranyhegyek és a Vaskapu felől ? Idegenforgalmat akaró uraim, itt kezdődik az élet, az egészstges, ötletes és nem takarékoskodó reklamirozás, állandó cikkezés nyitja meg ősi városunk előtt az élet kapuját, otthon, szóval és egymás szapulásával bizony soha be nem döntünk, ki nem nyitunk. Esztergom—Balaton-környéki Mily távol estek ti egymástól, !mert az •egyiket megértően támogatják egyesek, testületek, közhivatalok ; gyártják és küldik szét nyakló nélkül boldog-boldogtalannak a szebbnélszebb reklámképeket, ismertetőket — másik pedig ... az ország hamupipőkéje, Áldozni reá senki nem akar, testületeink, hatóságaink, intézeteink (Az udvarban sűrűlombos, árnyas lugas borul a pirosteritős asztalok fölé. Esti 9 óra van. Az udvaron feketén bólogat az eperfa lombja. Általában az egész környezet aranyjánosi emlékeket ébreszt. A vidám jókedv és a néhanapján való magyaros duhajkodás tanyáján álmos csend terpeszkedik széjjel. Az udvaron csak egyetlen villanykörte pislog, zajt csak a konyhából kiáramló pörköltillat csap. A lugas vége már árnyékba vész. Mindössze két asztalnál van vendég, pedig nemrégen itt esténkint még alig lehetett helyet kapni. Az egyiknél a vendéglős ül a kiváncsi újságíróval, a másiknál, két férfi és két nő a fogyasztó. Az udvaron úgy jár a szellő, mint éjféli kisértet. A vadszőlő levelei halkan, szinte muzsikálva zizegnek. Ha a bor jó itt, ez a békességes csend még jobb, alig Öt percnyire a a lármás, zajos, vidéki metropolistól. De ez a csend csak a vendégnek tetszik, a vendéglősnek egyáltalán nem. Mindjárt meg is mondja:) — Megbolondítja az embert ez a csend . . . — Inkább nagyon kellemes . . . — Énnekem nem. Tessék csak az esztergomi vendéglősöket megkérdezni, tetszik-e nekik! , — Éppen ez a kérdés. — Hát megmondhatom, hogy nagyon nem tetszik. Napról-napra maradoznak ki a legrégibb vendégeim. — Hja, kevés a pénz. Nem jut borra. — Nagyobb baj lehet ennél. Mert voltak itt már nagyon rossz idők. Amikor nagyon sok embernek nem jutott kenyérre. De egy pohár bort mégis csak megittak az emberek. Most valami nagyobb bajnak kell lenni. Tessék elhinni, nagyon nem lehet rendjén valami, hogy ha már bort sem isznak az emberek. Mi borivó nép vagyunk. — Talán sok is a korcsma. Van Esztergomban olyan utca is, amelyikben három-négy korcsma is van. — Nem sok az egy ilyen városban. És mind régi. Eddig egyik sem ment tönkre, de most majd megy egyik a másik után. Tessék csak körülnézni. — Hát kevés vendég van itt, az bizonyos. Négyen még is csak vannak annál az asztalnál. — Azok rokonaim, vidékről. Csak fogyasztók legfeljebb, de nem fizetnek. (A vendéglős bort tölt a két pohárba. Az aranysárga ital csillogva, szikrázva ömlik a pohárba. Apró gyöngyszemek úsznak a bor felszíne felé, aztán a két pohár halkan öszszecsilingel. A bor kitűnő. A Rajnácsak akarják, kívánják a fellendülést — ha tálcán hoznák! Életre kell hivni az Esztergom, vagy a Pilis Szövetséget, de sürgő sen. Inkább ma mint holnap. A programm adva van. Tessék az anyagiakat előteremteni, magánosoktól, hatóságoktól, intézetektől, esetleg az államtól (ha Lillafüred megért milliárdokat, Esztergom és környéke is meg kell, hogy érjen né hány százezret) és ötletes, szép reklámokkal, képekkel, fényképekkel árasztani el a külföldi idegenforgalmi irodákat, hogy lássák, hol vagyunk, mit nyújtunk és mit láthatnak minálunk. Tessék plakátpályázatot hirdetni, szöveg nélkül vagy azzal, de mielőbb és ezeket a plakátokat a világ minden részébe szétküldeni! Higyjék el, Uraim, érdemes vona. K, Farkas Dexső. tói az olasz szőlőmezőkig minden európai borral nyugodtan felveheti a vesenyt.- Itt helyben mindenesetre annyit megérdemel, hogy őszintén megdicsérjük:) — Nagyszerű bor ez ! A vendéglős majdnem szomorúan fogadja az elismerést: — Azt is mondhatta volna, hogy talán ez a legjobb bor Esztergomban. És az ára egy pengő húsz fillér. — Mennyiért vette ezt a bort? — Megmondom. Egy pengő és húsz fillérért vettem egy nagyobb tételben még akkor, amikor itt magasak voltak a borárak. Többen jártunk mi igy. Most egy pengő husz fillérért mérem ki. — Hiszen csak a fogyasztási adó 18 fillér literenkint! — Ugy van. De ezenkívül van elég más adó is. Villany, házbér, kiszolgálás, a befektetett tőke kamata. Még jó, hogy nem nagy a forgalom, mert akkor egy év alatt kimérhetem azt, amit tiz év alatt kerestem. — Ez súlyos helyzet. — Katasztrofális. És a borárak esni fognak, mert az idén rekordtermés ígérkezik. — S mi van azzal a bizonyos korcsmai hitellel. — Az a falon függ és nem tartja be senki. Tessék akármilyen vendéglőst megkérdezni, ma csak a hitel biztosit némi forgalmat. A leglegtöbb vendéglő egy pengős, sőt nyolcvanfilléres bort mér ki, pedig a beszerzési ár mindenütt legalább is 50—60 fillér.A forgalom igy is a negyedére csökkent. A vendég csak lézeng ma. S aki bejön, megiszik egy, legfeljebb két spriccert, aztán elmegy. Tavaly még volt hangos vendéglő Esztergomban, de az idén mintha megbénult volna az egész esztergomi vendéglősipar. A második nagy baj, hogy sok házban mérnek ki s a fűszerkereskedésekben is 60—80 fillérért adják a bort. Ha veszünk bort, készpénzzel kell fizetni, s a vidéki borinak az ideszállitása sokba kerül. Az árhullámzás kockázatát vállalni kell, de nem tudjuk viselni. |Az adóterhek nagyok. Az esztergomi vendéglősipar, tessék elhinni, lassan a pusztulás felé halad. (A panaszáradat most már végehosszatlanul folyik Bacchus földi helytartójának ajkairól. Keze kissé remegve pihen az asztalon, szeme körül kusza vonalakba futnak össze a ráncok. Aztán, megdörgöli gondszántotta, kissé verejtékes homlokát. Égy pillanatra kiderül. Még mosolyog is, amikor mondja:) — Eh, igyunk! Hiszen lesz ez még rosszabbul is . . . Az elhagyottá!nyilvánítási eljárás során a gyámhatóságok azt tapasztalták, hogy sok kiskorú, akit elhagyottá nyilvánítani nem lehet, segélyezésre szorul, mert a gyermeket hozzátartozói nem tudják kellőképen eltartani és a kiskorúról rokonok vagy jótevők sem gondoskodnak. A belügyminiszter most elrendelte, hogy a gyámpénztári tartalékalapoknak azt a jövedelmét, amelyet a múltban az elhagyott gyermekek segélyalapja javára számoltak el, azoknak a gyermekeknek segélyezésére fordítsák, akiknek eltartásáról és neveltetéséről a hozzátartozók kellőképen gondoskodni nem tudnak. A gyámpénztári tartalékalapok meg nem terhelt kamatjövedelmét szintén szegény gyermekek segélyezésére kell Szent István-ünnepségek Budapesten Az idei Szent István hét is a szokásos fénnyel fog lefolyni a fővárosban. Ugy mint eddig, az Államvasutak és a dunai hajóstársaságok félárú jegykedvezóst nyújtanak a Budapestre utazó közönségnek. A vizűm igyenes lesz a külföldiek számára. Magának a Szent István-ünnepnek legkiemelkedőbb eseménye az idén is az augusztus 20-iki körmenet és az aznap este rendezendő nagyszabású gellérthegyi tűzijáték lesz. Azonkívül — a többi napokra elosztva — népies szinházi előadások, zene- és táncszámok, sportesemények fogják az idei Szent István-ünnepeket is látványossá és emlékezetessé tenni.^ Az ünnepség rendező-bizottsága olyan szinházi eseményeket készit elő, amelyeknek érdekességet kölcsönöz, hogy nem hivatásos színészek, hanem falusi műkedvelők fognak bennük szerepelni. Az egyik ilyen népies szinházi előadás a nagy sikerű „Háry János" dalművet viszi szinre, a másik a „Magyar Szivárvány" cimmel a magyar nemzet feltámadását szimbolizálja mese keretében. Érdekelni fogja a vidéki gazdaközönséget, hogy a Szent István-ünnep alkalmából több mezőgazdasági esemény és látnivaló lesz Budapesten. Ugyancsak a Szent István-hét keretében zajlik le a kisiparosok idei országos dalosünnepe is. Végül nagyszabású sportesemények színhelye lesz Szent Istvánünnepségek alkalmából Budapest. Az ünneprendező nagybizottság, mint a múltban, az idén is rendkívül olcsó elszállásolásról is gondoskodni fog. Az első esztergomi Anna-bál Nagy igyekezettel és munkával készítették elő öregcserkészeink az első nagyszabású és Esztergom fürdőváros jellegét kidomborítani hivatott Annabált és bár a gazdasági világkrizisnek nálunk is érezhető folyományaként az elképzelhető legkisebb anyagi, de annál nagyobb erkölcsi sikerrel zárult ez az ügyes próbálkozás. A Fürdő Szálló kerhelyiségét lampionok és külön erre alkalomra felszerelt villanylámpák pazar fénye öltöztette ünnepi pompába, s lampionok díszítették a strand terraszát is, ahol a szünóra előtt igen kedves kis tűzijáték és mókás vízipóló meccs is volt. A tánc kezdete a megeredő eső miatt kissé elhúzódott s ez okból a táncolók később a téli terembe vonultak és itt folyt a tánc virradatig a legjobb hangulatban. Akik búsultak, hogy az igért szabadbani tánc helyett a terembe kény fordítani. A kiskorúak érdekében a kérelmet a kiskorú törvényes képviselője a községi elöljáróságnál vagy az árvaszéknél szóval vagy írásban terjesztheti elő. A hatóságok folyamodókat kérvényük kiállításában minden tőlük telhető módon támogatni kötelesek. A folyamodó kérvénye és bizonyítványa illetékmentes. A gyámpénztári tartalékalapoknak a szegény gyermekek segélyezésére felhasználható jövedelme ezidőszerint oly csekély, hogy a segélyezés kezdetben csak szűkebb keretekben lesz megvalósítható. Hogy a segélyezésnek jótékony hatása a jövőben fokozottabb mértékben érvényesülhessen, a belügyminiszter a társadalom áldozatkészségére számit. szerültek, azok a szünóra alatti hólabda csatában hűsítették le magukat és ezzel is nagyban emelték a jókedvet és vidámságot, mi állandósulva a legsikerültebb mulatságok egyikévé avatta az első nagyszabású Annabált. Az Anna-bál nagyszámú közönsége körében annyi szép leánya vonult fel városunknak, hogy ismételten megállapíthattuk, miszerint kevés magyar fürdőhely dicsekedhetik ennyi helybeli s kétségtelenül a legbájosabb vonzóerővel, mint városunk. Annál is inkább csodálkoztunk a férfi fiatalság aránylag csekély számán. Ezt a jelenséget a hónap/égi dátum idézte elő nyilván, miért is — miként értesülünk — a rendezők már is elhatározták, hogy a jövő és és évenkint mindjobban fejleszteni tervezett Anna-bált augusztus hó elseje táján fogják megrendezni. Igy alkalmuk lesz a budapestieknek is nagyobb számban megjelenni, tekintve azt, hogy a balaton-melléki Annabálok mind pontosan Anna napkor vannak és igy elvonják az idekészülőket. Már az idei mulatságon is láttunk nagy számban idegeneket, nya ralókat, akik látván a bál sikerét, a legjobb propagandát fogják kifejteni a jövőre nézve is. Az alapot jól megvetették a rendezők, várjuk, hogy az igért fokozatos fejlesztéssel a jö vőben is összehozzák ezt a kedves mulatságot. HIAEK Emberek Az egyik jómódú esztergomi háztulajdonos. Földje van a határban, három-négyszobás lakása a belvárosban. Házát meg kiadta bérbe s negyedévenkint, házbérfizetéskor kövér bankóktól hasas a pénztárcája. Nincs neki semmi baja, hacsak enyhe gyomorsavtúltengését nem vesszük számításba, amit nyaranta fürdőhelyen szokott kikúrálni s azt, hogy háza építésekor párezer pengős bankkölcsönt vett fel. Beszélgettünk. Egyszerre kidülleszti a hasát, megfityegeti aranyóraláncát s azt mondja: „Rám férne egy kis infláció, ha lemenne a pengő, egy-kettőre kifizethetném az adósságomat s a fejem se fájna." A másik kereskedőember. A multkorában esett át a fizetésképtelenségen. Most azt mondja : „Nem ártana, ha kicsit leesne a pengő, nem sokkal, csak 50 százalékkal, többet érne ez nekem, mint egy jól sikerül kényszeregyezség." A harmadik egy gazdaember, nem akar ilyen nyíltan szint vallani, csak órákon át beszél a háború utáni arany korszakról, mker a tojásokból fizette ki az adóját s pár mázsa búza árából a földbirtok-terheket. mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm Negyedére csökkent a vendéglők forgalma