Esztergom és Vidéke, 1931

1931-07-26 / 60.szám

ÖTVENKETTEDIK ÉVF. 60. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1931. VASÁRNAP, JULIUS 26 Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1*20 P. Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér A kikOtő Már hetek óta vernek zajt a Párkánynál dolgozó kotrógépek. Zakatolásuk áthallatszik Esztergomba és egyre emelkednek a homokdombok a parton. Már tavaly is ott dolgoztak és tudjuk, hogy kikötőt építenek a csenek. Megállunk a dunaparton és szomorú szívvel nézzük a homokdombok emelkedését, a kikötő építését. A cseh kormány azt a tervet dolgozta ki, hogy a jövőben nem Komáromon keresztül szállítják a Dunára a sziléziai szenet, hanem Párkányon keresztül. A kikötőpartot kibővítik a Garamig és Párkány-Nánáról a Dunáig vezetik a vasutat. Párkány fontos pontja lesz a Szlovák államnak és községi jellegéből felemelkedik, ismertebb, jelentőségesebb lesz. Természetesen élete is megváltozik, amennyiben a nagy forgalom által gazdasági élete is jobb utakra terelődik. Óriási fejlődés felé indult. Ki tudja, ha az állapotok igy tartanak, vájjon nem fogja-e Párkány Esztergomot elhagyni ? Vagy már nem hagyta-e el? Egyet biztosan tudunk. Párkány, amelynek népe azelőtt idejárt át Esztergomba és nem tudott meg lenni a város nélkül, szervesen összefüggött vele, ma nem cserélne gazdaságilag Esztergommal. Nem különös és érdekes: Párkány mint község az elszakítással nem vesztett, ellenben Esztergom, a város tönkrement. Párkány fejlődni kezd, hatalmas lépésekkel tart előre, Esztergom pedig kétségbeesetten néz a jövendő napok elé. Itt nálunk üres üzletek, megszűnt vállalatok, válsággal küzdő bányaipar, munkanélküliség, odaát pedig zakatolás, munkazaj, építkezés, fejlődés. Nem borzasztóan hat-e ránk a kotrógépek zakatolása? Nem rettenetes gondolat-e, hogy mi itt elsorvadunk, odaát pedig kikötővé épül Párkány és a legnevezetesebb dunai kikötők egyike lesz Délszlovákiában. önkénytelenül is kell Huszár főispán kijelentésére gondolnunk: „Esztergom meg van mentve!" Álljon ki Huszár főispán a dunapartra, tegye szivére a kezét és kérdezze: meg lehet-e mentve Esztergom, amikor előttünk hatalmas kikötő épül, vasútvonalat húznak a Dunáig, épületek fognak nőni végig s a mi oldalunkon pedig gaz növi be a partot, Amíg Párkány elszakítottan áll tőlünk, nem lehet mondani, hogy Esztergom meg van mentve. Esztergomnak nincs gyomra, mert Párkánnyal a gyomrot vágták ki Esztergom testéből és lehet-e emésztés, felszívódás, vérkeringés, táplálkozás gyomor nélkül?! De amint a kotrógépek zakatolását hallgatjuk, a Közüzemi bérbeadása sem jelenti, hogy Esztergom meg van mentve. Hogyan lenne megmentve a város, amikor bérbeadták egyetlen fejlődési tényezőjét, amikor a villamosművel elérhettük volna azt, hogy nagyobb építkezés indul meg, amikor kezünkbe tarthattuk volna a legmodernebb technikai forrást. Ma a villamosság korszakát éljük, a villamosság csecsemőkorát s ki tudja megmondani, hogy milyen lépésekkel fogunk előrehaladni és mit vesztettünk azzal, hogy bérbeadták a város villamosművét ? Azért adtuk át, mert a rossz politika, a klikkvezetés, a szakképzettség hiánya az egyeduralmi vezetésben adósságokat okozott a villamosüzemnél. Azért kellett bérbeadni a Közüzemit, hogy a város talán egy millió pengő adósságtól szabadul meg. Talán, mert hátha többet kell fizetni a Közüzemi adósságai fejében. De mondjuk egymillió pengővel kevesebb adósságuk lesz, de viszont sietnek, hogy egy másik egymilliós adósságot csináljanak. Ott leszünk, ahol a mádi zsidó. Úgy fogunk járni, mint az egyszeri ember, aki eladta házát, hogy adósságát kifizethesse, de új kölcsönt is felvett, hogy tovább élhessen. Mire vezet ez? Hát nem világos helyzetet mutat ez? mmmmmmmmmmmmmmm Eddig volt egy rosszul vezetett Közüzemink, most ez se lesz és megmarad az adósság is. Gyönyörű megmentése ez a városnak. Igy szokott lenni, amikor a klikkhatalom biztosítását, uralmát, a város érdekeinél többre tartják? Előre láttuk ezt hat évvel ezelőtt, hogy nem lesz jó vége a közüzemi alapításnak és tudtuk, hogy Mátéffynak ez a vállalkozása sem fog sikerülni. Vájjon mit mondott volna Mátéffy a városi közgyűlésen, ha más esztergomi vezetővel történtek volna meg ezek a sorozatos bukások és a Közüzemivel balul kiütött villamosvállalkozás ?! Tanulhat az egész város közönsége, de legfőképpen azok, akik vezetőket választanak adandó alkalmakkor. A klikkérdek, a személyi kapcsolatok nem a rátermettséget, a képzettséget, az od a valóságot keresi, hanem azt, hogy hogyan hódoljon. Émelygős szokás honosodott meg és most itt az eredmény. Hát ilyen dnlgok történnek mmmmmmmmmm Esztergomban és igazán nem csodálkozhat senki, ha ma idegenül állunk Mátéffyval szemben. Mátéffy sehogysem dicsekedhet, hogy ezt meg azt tette városáért, mert ha semmit sem tesz, többet tett volna. Huszár főispán csak úgy értheti, hogy „Meg van mentve Esztergom", amíg ő itt van. Talán addig nem pörölnek egymillió pengőt. De mi van a bankkrizissel, amely világszerte dühöng, meg tudja e állítani a követelést, meg tudja-e menteni a következményektől ? Ez nem szanálás. Csak egy rossz fogat húzott ki, ä többi még fáj. Mi lesz, ha Huszár főispán egyszer mégis csak elhagyja Esztergomot ? Az adósságok csak megmaradnak és mi is velük. Éz az ujabb diadalkiáltás, hogy „Esztergom meg van mentve", Przemysl ostromára emlékeztet. Akkor is azt hallottuk : katonáink hősiesen vertek vissza minden orosz támadást. Másnap elesett a vár. . . . Zakatolnak a cseh kotrógépek és mi kérdezzük : mi lesz Esztergommal? mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm Fogjon össze mindenki a nemzeti egységért — mondta a kormányzó Horthy Miklós kormányzó az új országgyűlést a következő beszéddel nyitotta meg: A nemzet ősi erényeibe vetett bizalommal és hazafias örömmel üdvözlöm az országgyűlés tagjait! Egészen kivételes nemzeti erények: férfias erő és SZÍVÓS kitartás, a köz szempontjainak az egyéni szempontok fölé emelése, páratlan áldozatkészség, politikai bölcsesség tették képessé a magyarságot arra, ami a honfoglalás előtt egyetlenegy népnek sem sikerült: hogy a Duna völgyében szilárd alapokon nyugvó államot alkosson és ezt az elmúlt évszázadok szörnyű vérzivatarai között fenntartsa. Csorbítatlan életerejének tanúbizonysága, hogy akkor, amikor a világháború okozta nagy veszteségek és a példátlan megcsonkittatás következtében csak romhalmaz maradt a dicsőséges régi magyar államból: nem csüggedt el, kemény akarással fogott hozzá a romok eltakarításához és a nemzeti és állami élet alapjainak újjáépítéséhez. A magyarság egy évezreden át hősiesen küzdött létéért. Nemcsak a maga létét biztosította a Duna völgyében, hanem egyúttal mindenkor jelentős tényezője volt annak, hogy a haladás, a civilizáció, a nemzetek közti békés együttműködés feltételei minél szélesebb és tartósabb alapot nyerjenek. Az elmúlt évtizedben vívott nehéz küzdelmek is e kettős célért folytak : megtartani és továbbfejleszteni a magyar nemzet testét, a magyar államot és egyúttal zászlóvivőjeként szerepelni a civilizált nemzetek békés együttműködését célzó nagy emberi gondolatnak. Az uj országgyűlés küszöbén első szavunk a hála és elismerés a nemzet nagy áldozatkészségéért, amelylyel az egész művelt világ rokonszenvét kiérdemelve e kettős cél eléréséért küzdött és küzd. A megkezdett uton tovább kell haladnunk. Minden honfitársunk lelPelczmann László I s férfiszabó Esztergom, Széchenyi-tér 16 Telefon 135 = öltönyöket és felöltőket E a legújabb divat szerint mérsékelt áron készít kedvező fizetési ^ feltételek mellett. HHB» ügyszintén hozott szövetből is.