Esztergom és Vidéke, 1931

1931-07-19 / 58.szám

sásén köztudomású volt a főispán és Mátéffy közötti erős ellentét és na­gyön gyakori ellenvélemény. Mátéffy maga sem csinált titkot abból, hogy nem helyeselte a főispánnak az An­tóny-ügyben, a sajtó-ügyekben, a sza­nálás tekintetében, a 30 éves bérleti kérdésben és még sok tárgyban el­foglalt álláspontját, sőt az is nyilt titok volt, hogy a főispán más jelöl­tet keresett és talált is. De különö­sen visszatetszett az, hogy Mátéffy­val szemben kifejezett bizalmat Mike és a főispán önmagukra is vonat­koztatták. Ezért sokan nyomban el akartak távozni a jelölő értekezletről s csakis a jelölt személye tartotta vissza azokat. Még sokkal szerencsétlenebb volt a főispán támogató beszéde, amely ben egész hivatalos hatalmával, sőt 100 Q /o-os támogatási igértf Erre nem volt szükség I Sőt egyenesen ez volt az oka annak, hogy sokan elfordultak Má­téffytól és ez a támogatás majdnem agyontámogatás volt. Nyugodt lelkiismerettel állithatom, hogy ha ezen főispáni kijelentés nem történt volna meg, s ez a főispáni támogatási igéret nem hangzott volna el: Mátéffynak többsége hasonlítha­tatlanul nagyobb lett volna. Az esztergomi nép alapérzete: ellenzéki. Besze János népe alapjá­ban függetlenségi.' Semmiesetre sem szereti, sőt nem is tűri az erőszakos rátukmálást. Esztergomban nem le­het parancsolni és előirni, hogy a „nemzet* mit tegyen. Itt a szerete­tet és bizalmat ki kell érdemelni, Amint elhangzott a főispáni parancs, Mátéffy híveinek egy jó része elment Gróh Józsefet felkérni — ellenjelölt­nek ! Ez volt a válasz a főispáni támogatásra. Hogy Mátéffyt mégsem hagyták el barátai és dacára a főispáni beszéd­nek mégis megválasztották képvise­lőnek: ez csak Mátéffy összekötte­téseinek következménye. Mi tudjuk jól, hogy ha az ellenjelölt táborát tapasztaltabb kortesek vezették volna, ha Gróh fellépésében több erély és következetesség, állhatatosság lett volna: akkor hiába leit volna a fő­ispáni akarat hiába lett volna a főispáni erély! Nyilvánvaló ezekből, hogy Mátéffy Viktor győzelme — nem Huszár fő­ispán érdeme Nem értjük tehát azon főispáni ki­kijelentést, hogy — ismét leiül­maradtam ? 1 Mátéffyt nem a főispán válasz­totta meg sőt nem is a Mike elnök­lete alatt álló párt. Nagyon nagy hiba Volt tehát a főispán részéről — egyébként igen jól megirt vezércikkében — úgy be­állítani á választási eredményt, hogy ez az ő győzelme, hogy ő maradt felül. Mátéffy megválasztása nem hozta meg, de nem is hozhatta meg Hu­szár főispán álláspontjának és mű­ködésének igazolását. Mátéffy és a főispán között a múltban mindenkor erős ellentétek voltak. Elegendő rá­mutatnom a főispánnak a Közüzemit biráló beszédeire és írásban meg­jelent helyzetképére, tájékoztatójára. Elegendő rámutatnom Mátéffynak a városi bizottságokban és a közgyűlé­seken elhangzott szavaira; Antóny érdekében kifejtett tevékenységére és más hasonló közéleti megnyilvá­nulásokra. Mátéffynak megválasztásából a fő­ispán saját javára és állásának meg­erősödésére nem vonhat le követ­keztetéseket. Lehet, hogy fölfelé megerősítette pozícióját, de ebből azt a következtetést levonni, hogy a polgárság bizalmában, ragaszkodá sában és szeretetében felűlntaradt: semmiesetre sem lehet!!! Huszár főispán nem mindennapos egyéniség. Hiszem is, hogy számára magasabb hivatás vár, amelynek egész férfiként, becsületes magyar ember módjára meg is fog felelni! Addigra is azonban arra kérem, hogy ne hangoztassa többé a diadalkiál­tást, hanem — éppen annak a ma­gas közjogi méltóságnak megfelelő­leg — bölcsen és előrelátással kor­mányozza a kettős vármegyét! En­nek a megnyilvánulása legyen — a választást megelőző időkre és a vá­lasztás utáni napokra is kiterjedő — teljes eltörlése az ellentéteknek. A sajtóban megjelent cikkek miatt ne legyen bántódása senkinek, tekintsen el az áthelyezésektől és felelősségre­vonástól. Történtek hibák — jobbról is, bal­ról is —, feledjük el ezeket. Szegény hazánk mai helyzete, városunk vál­ságos állapota követeli a megértést, egymás megbecsülését, sőt a feltét­len együttműködést is! Ne nyomjuk a tüskét mélyebbre a sajgó sebbe, hanen egyesült erő­vel mentsük meg — ami még meg­menthető ! Ha Huszár főispán most igy fog cselekedni, akkor büszkén mond­hatja majd: . . . Felülmaradtam ! Dr. Zwillinger Ferenc városi képviselő. Bencés cserkészeink Egyiptomban Tudvalévő, hogy az esztergomi bencésgimnázium cserkészeinek egy része az idei nyári szünetben kül­földi táborozása helyéül Egyiptomot választotta. A lelkes csapat Mattya sóvszky Kasszián igazgató vezetésé­vel indult a nagy útnak, hogy — mint minden évben, az idén is — a ma­gyar ügynek barátokat szerezzen és igy a magyar igazság diadalrajutását elősegítse. A mult évi szünidőben cserkészeink két őrse az oberammergaui mozgó­táborban, a viziraj pedig a Salzburg— Passau—Esztergom dunai mozgó táborban vett részt és meg élénk emlékezetünkben él a diadalmas tíazaérkezéeük, valamint a külföldi lapok áradozó beszámolói, melyek mind arról tettek tanúbizonyságot, hogy cserkészeink a külföldön min­denütt megtanítják tisztelni, szeretni és becsülni a magyart. Igy volt ez harmadéve is az angliai világ jamboreen is, ahol nemcsak Baden Powel, a világfőcserkész és Rothermeere lord, a magyar revíziós mozgalomnak ezen igaz barátja és lelkes támogatója, de az angol trón várományosa, a welszi herceg s az angol politikai és társadalmi élet leg­jelesebbjei tüntettek ki megtisztelő látogatásokkal cserkészeinket. Elhal­mozva őket szeretetük és tiszteletük minden kifejezhető jelével. És ez mind nemcsak fiainknak szólt, ez szólt nekünk is . . . az egész ma­gyar nemzetnek l Most már értjük Mattyasóvszky igazgatót. Mert ebből a megnyilat­kozó nagy szeretetből meríti az erőt, a nagy utak faradalmaihoz, egy egész esztendő amúgyis terhes és felelős munkája után, amelyet a tanári ka­tedra mellett és az igazgatói irodá­ban eltöltött. . . . Most már ott vannak cserké­szeink Egyiptomban, a fáraók hazá­jában, a piramisok mellett táboroz­nak és amint a Kairóban megjelenő francia nyelvű „La bourse Egyiptiene" c. lap beszámol érkezésükről, ott is meghódították a sziveket. Az említett újságon kivül még a „L'Information" c: napilap emlékezik meg cserkészeinkről. Cikke kezdetén Esztergomról igy ír : Esztergom, Ma­gyarország régi fővárosa, Magyaror­szág hercegprímásának székhelye, Budapest és Bécs között a Dunára tekint csodálatos fekvésével, ásvány­vízforrásai, fürdői és gyönyörű vi­déke miatt a budapestiek és az ide­genek egyik leglátogatottabb kirán­dulóhelye. Arról is beszélnek az említett lapok, hogy az athéni meleg fogadtatás után Mattyasóvszky igazgatót, a cserké­szek rokonszenves vezetőjét a kai­rói cserkészkörökben is igen jól is­merik; és Londondan elért sikerei óta. A közoktatásügyi miniszter lehetővé tette, hogy Kairó, Luxor, Memphis, Sak­karah, Héliopolis történelmi és művé­szeti nevezetességeit és emlékeit meg­tekinthessék, sőt cserkészeink ellátásá­ról is Hilmi pasa, a közoktatási mi­niszter gondoskodik, aki minden ked vezményt kieszközöl a magyar cser­készek számara.. Az egyiptomi kul­tuszminisztérium funkcionáriusai Ma­gurányi Jenő dr.-al (néhai Magurányi József esztergomi főkáptalani ügyész fiával), a budapesti nemzetközi vásár kairói képviselőjével gazdag program­mot állítottak össze a magyar cser­készcsapat számára. Az egyiptomi cserkész-szövetség Green Massa tiszteletbeli magyar konzullal és Paikert Alajossal, a kai rói mezőgazdasági múzeum igazga­jával együtt teát adtak a magyar cserkészek tiszteletére. A cserkészek tiz napig maradnak Egyiptomban, azután Palesztinába utaznak. Euró paba visszatérésükkor Salama bey is csatlakozik hozzájuk, aki tanul­mányutat tesz Európában és Magyar­országon akarja tanulmányozni az ottani fejlett cserkészéletet. Igy ir cserkészeinkről a kairói lap. Mi pedig örömmel adjuk ezt tudtára az esztergomiaknak, hisz fiaink sike­reiről számolhatunk be ezzel l Mi történt egy hét alatt az esztergomi várospolitikában Szerdai számunkban csak olyan közérdekű cikkeket és híreket kö­zöltünk, amelyek távolállanak a vá rospolitikától. Két okból tettük ezt, egyrészt azért, mert népünk éppen most van a legnagyobb munkában és inkább vasa nap van ráérő ideje az olvasásra. A tisztviselők, keres­kedők és iparosok pedig nem ve­szik zokon, ha egy heti szünetet tartunk, ami másreszt különösen arra | is jó, hogy vájjon mit fog ez alatt ' az idő alatt tenni az ellentábor, leg­| főképpen nyomda és szerkesztővál­tozában levő sajtója. j Kezdjük mindjárt az ellentábor sajtójával. Alig pár hónapja, hogy az „Esz tergom" sorozatosan és igen erősen támadta a főispánt, még pedig a városszanálás miatt. Még élénken emlékszünk, hogy megjelent a többi között egy cikk, amelynek ez volt a cime : „Repül a nehéz kő, ki tudja hol áll meg!? 11 Egy másik cikkben (január 11) azt olvassuk Antony polgármester felfüggesztésével kap­csolatban, mintegy vádképpen a fő­ispán ellen, hogy „Nem is szólva arról, hogy a primási várost semmi esetre sem lett volna szabad nyíl vánosan botrányos jelenségek szin helyévé tenni és ha volt is szabály­talanság, a megtorlás egyéb mód­ját kellett volna választani, ebben ma minden világosan gondolkodó esztergomi ember megegyezik." A sajtóról is szó esik (akkor kö­zös uton haladtunk): „Az sem hasz­nál — irja az „Esztergom" jan. 25­én — hogy egyes urak haragsza­nak az igazságért és meg akarják ölni az esztergomi sajtót." Ebben a cikkben azt is irja az „Esztergom", hogy csak a főispán által beígért kétmillió pengő használ. Mi magunk is megírtuk ezt az ígéretet többször is de erről nem akartak tudni és egyszerűen a főispán hivei ezt le­tagadták. De menjünk tovább. Az Eszter­gom felelős szerkesztőjét — horrible dictu: szintén tanitó — a főispán berendelte magához és le kellett vennie nevét a lapról. Január 28-án „Elégtétel" c. vezércikkében azt ol­vassuk, hogy „az esztergomi köz­ponti papság képviselői hangsúlyo­zottan kijelentették, hogy a jog és erkölcs alapján álló sajtó munkája­nak halalmi uton való befolyásolását és elfojtását, mint ez utóbb az „Esztergom"-mai történt, nem he­lyeslik és perhoreszkálják." Nem akarjuk folytatni az idézete­ket, elég a tény, hogy a főispánt a helyi lapokkal együtt a fővárosi la­pok is támadták. Az „Esztergom és Vidéke" ma ugyanazokat az elveket vallja és ugyanazokért a célokért küzd, mint a múltban és ugyanazt a harcot folytatja a közérdekért, mint az utóbbi féléven keresztül. Ha ezzel szemben kezünkbe vesszük az „ Esztergom "-ot abban ma más tartalmat, más stílust és más szellemet találunk. Az „Esz­tergom" irányt változtatott a válasz tások miatt és támogatója lett a fő­ispánnak és a klikknek. E tények alapján bátran kijelenthetjük, hogy az „Esztergom és Vidéke" megmaradt az érdekné'kiili közérdekű munkában és továbbra is hű szószólója a köz­véleménynek. Tudják ezt az ellentábor vezér­karában is és ezt féltik tőlünk. Cik­keinkre, amelyeket a valóság tényei­ből irtunk, egyszer sem kaptunk egyenes választ és nem tudták állí­tásainkat megcáfolni. Nem tudtak egyszer se bizonyítékot felhozni, hogy csak egy szavunkban is valótlanság volt. Kritikánkat, véleményünket, amelyet mindig a közvéleményből tolmácsoltunk, idegesen, gyűlölködve vették. Amikor pedig azt láttuk, hogy a városrészek polgársága, különösen Szentgyörgymező Gróh mellé állott és lelkes hangulatban készülődött a választásra, azzal akarták erőnket gyengíteni, hogy Szentgyörgymezőn felizgatták a népet és hogy ott cső­cselék van. Nem tudtak más fegyvert hasz­nálni ellenünk és ez a legkönnyebb, minthogy Esztergomban októberi Őszi­rózsás hangulat uralkodik! Különö­sen a kardlapozás után gyújtogat­ták ezt a tüzet, hogy itt forradalmi szelek fújdogálnak, sőt nem átallot­ták komunista törekvésekről sem beszélni. Legutóbb a „Szabadság"'-ot idézi az „Esztergom". Ahhoz a vég­ső vádhoz folyamodott, hogy „ujab­ban szakasztott olyan állapotok kez depek lábrakapni a helyi sajtó terén", mint a „Szabadság" idején. Megértjük ezt a merész állítást és mindazokat a rágalmakat, amellyel bennünket illettek, ha beletekintünk az „Esztergom" szerkesztésébe. Mint előbb irtuk, az azelőtt Prohászka püspök szellemére és lapalapitására való tekintettel ' tiszteletben tartott „Esztergom" ma más az újság­írás, más a levegő és a stílus. Sok­szor olyan mondatokat, szavakat ol­vastunk, amely ocsmányságukkal és valótlanságukkal a legnagyobb el­itélést váltották ki a jóizlésű polgá­rokból. Erőszakos, diktatórikus, szub­ordinációs stílus áradt ki ezekből a sorokból. A vezércikktől kezdve az apróságokig uj ember egyéniségét látjuk a szerkesztői asztalnál, aki rágalomhadjáratlal, a tollat lándzsá­nak képzelve indult támadásba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom