Esztergom és Vidéke, 1931

1931-07-19 / 58.szám

sásén köztudomású volt a főispán és Mátéffy közötti erős ellentét és nagyön gyakori ellenvélemény. Mátéffy maga sem csinált titkot abból, hogy nem helyeselte a főispánnak az Antóny-ügyben, a sajtó-ügyekben, a szanálás tekintetében, a 30 éves bérleti kérdésben és még sok tárgyban elfoglalt álláspontját, sőt az is nyilt titok volt, hogy a főispán más jelöltet keresett és talált is. De különösen visszatetszett az, hogy Mátéffyval szemben kifejezett bizalmat Mike és a főispán önmagukra is vonatkoztatták. Ezért sokan nyomban el akartak távozni a jelölő értekezletről s csakis a jelölt személye tartotta vissza azokat. Még sokkal szerencsétlenebb volt a főispán támogató beszéde, amely ben egész hivatalos hatalmával, sőt 100 Q

/o-os támogatási igértf Erre nem volt szükség I Sőt egyenesen ez volt az oka annak, hogy sokan elfordultak Mátéffytól és ez a támogatás majdnem agyontámogatás volt. Nyugodt lelkiismerettel állithatom, hogy ha ezen főispáni kijelentés nem történt volna meg, s ez a főispáni támogatási igéret nem hangzott volna el: Mátéffynak többsége hasonlíthatatlanul nagyobb lett volna. Az esztergomi nép alapérzete: ellenzéki. Besze János népe alapjában függetlenségi.' Semmiesetre sem szereti, sőt nem is tűri az erőszakos rátukmálást. Esztergomban nem lehet parancsolni és előirni, hogy a „nemzet* mit tegyen. Itt a szeretetet és bizalmat ki kell érdemelni, Amint elhangzott a főispáni parancs, Mátéffy híveinek egy jó része elment Gróh Józsefet felkérni — ellenjelöltnek ! Ez volt a válasz a főispáni támogatásra. Hogy Mátéffyt mégsem hagyták el barátai és dacára a főispáni beszédnek mégis megválasztották képviselőnek: ez csak Mátéffy összeköttetéseinek következménye. Mi tudjuk jól, hogy ha az ellenjelölt táborát tapasztaltabb kortesek vezették volna, ha Gróh fellépésében több erély és következetesség, állhatatosság lett volna: akkor hiába leit volna a főispáni akarat hiába lett volna a főispáni erély! Nyilvánvaló ezekből, hogy Mátéffy Viktor győzelme — nem Huszár főispán érdeme Nem értjük tehát azon főispáni kikijelentést, hogy — ismét leiülmaradtam ? 1 Mátéffyt nem a főispán választotta meg sőt nem is a Mike elnöklete alatt álló párt. Nagyon nagy hiba Volt tehát a főispán részéről — egyébként igen jól megirt vezércikkében — úgy beállítani á választási eredményt, hogy ez az ő győzelme, hogy ő maradt felül. Mátéffy megválasztása nem hozta meg, de nem is hozhatta meg Huszár főispán álláspontjának és működésének igazolását. Mátéffy és a főispán között a múltban mindenkor erős ellentétek voltak. Elegendő rámutatnom a főispánnak a Közüzemit biráló beszédeire és írásban megjelent helyzetképére, tájékoztatójára. Elegendő rámutatnom Mátéffynak a városi bizottságokban és a közgyűléseken elhangzott szavaira; Antóny érdekében kifejtett tevékenységére és más hasonló közéleti megnyilvánulásokra. Mátéffynak megválasztásából a főispán saját javára és állásának megerősödésére nem vonhat le következtetéseket. Lehet, hogy fölfelé megerősítette pozícióját, de ebből azt a következtetést levonni, hogy a polgárság bizalmában, ragaszkodá sában és szeretetében felűlntaradt: semmiesetre sem lehet!!! Huszár főispán nem mindennapos egyéniség. Hiszem is, hogy számára magasabb hivatás vár, amelynek egész férfiként, becsületes magyar ember módjára meg is fog felelni! Addigra is azonban arra kérem, hogy ne hangoztassa többé a diadalkiáltást, hanem — éppen annak a magas közjogi méltóságnak megfelelőleg — bölcsen és előrelátással kormányozza a kettős vármegyét! Ennek a megnyilvánulása legyen — a választást megelőző időkre és a választás utáni napokra is kiterjedő — teljes eltörlése az ellentéteknek. A sajtóban megjelent cikkek miatt ne legyen bántódása senkinek, tekintsen el az áthelyezésektől és felelősségrevonástól. Történtek hibák — jobbról is, balról is —, feledjük el ezeket. Szegény hazánk mai helyzete, városunk válságos állapota követeli a megértést, egymás megbecsülését, sőt a feltétlen együttműködést is! Ne nyomjuk a tüskét mélyebbre a sajgó sebbe, hanen egyesült erővel mentsük meg — ami még megmenthető ! Ha Huszár főispán most igy fog cselekedni, akkor büszkén mondhatja majd: . . . Felülmaradtam ! Dr. Zwillinger Ferenc városi képviselő. Bencés cserkészeink Egyiptomban Tudvalévő, hogy az esztergomi bencésgimnázium cserkészeinek egy része az idei nyári szünetben külföldi táborozása helyéül Egyiptomot választotta. A lelkes csapat Mattya sóvszky Kasszián igazgató vezetésével indult a nagy útnak, hogy — mint minden évben, az idén is — a magyar ügynek barátokat szerezzen és igy a magyar igazság diadalrajutását elősegítse. A mult évi szünidőben cserkészeink két őrse az oberammergaui mozgótáborban, a viziraj pedig a Salzburg— Passau—Esztergom dunai mozgó táborban vett részt és meg élénk emlékezetünkben él a diadalmas tíazaérkezéeük, valamint a külföldi lapok áradozó beszámolói, melyek mind arról tettek tanúbizonyságot, hogy cserkészeink a külföldön mindenütt megtanítják tisztelni, szeretni és becsülni a magyart. Igy volt ez harmadéve is az angliai világ jamboreen is, ahol nemcsak Baden Powel, a világfőcserkész és Rothermeere lord, a magyar revíziós mozgalomnak ezen igaz barátja és lelkes támogatója, de az angol trón várományosa, a welszi herceg s az angol politikai és társadalmi élet legjelesebbjei tüntettek ki megtisztelő látogatásokkal cserkészeinket. Elhalmozva őket szeretetük és tiszteletük minden kifejezhető jelével. És ez mind nemcsak fiainknak szólt, ez szólt nekünk is . . . az egész magyar nemzetnek l Most már értjük Mattyasóvszky igazgatót. Mert ebből a megnyilatkozó nagy szeretetből meríti az erőt, a nagy utak faradalmaihoz, egy egész esztendő amúgyis terhes és felelős munkája után, amelyet a tanári katedra mellett és az igazgatói irodában eltöltött. . . . Most már ott vannak cserkészeink Egyiptomban, a fáraók hazájában, a piramisok mellett táboroznak és amint a Kairóban megjelenő francia nyelvű „La bourse Egyiptiene" c. lap beszámol érkezésükről, ott is meghódították a sziveket. Az említett újságon kivül még a „L'Information" c: napilap emlékezik meg cserkészeinkről. Cikke kezdetén Esztergomról igy ír : Esztergom, Magyarország régi fővárosa, Magyarország hercegprímásának székhelye, Budapest és Bécs között a Dunára tekint csodálatos fekvésével, ásványvízforrásai, fürdői és gyönyörű vidéke miatt a budapestiek és az idegenek egyik leglátogatottabb kirándulóhelye. Arról is beszélnek az említett lapok, hogy az athéni meleg fogadtatás után Mattyasóvszky igazgatót, a cserkészek rokonszenves vezetőjét a kairói cserkészkörökben is igen jól ismerik; és Londondan elért sikerei óta. A közoktatásügyi miniszter lehetővé tette, hogy Kairó, Luxor, Memphis, Sakkarah, Héliopolis történelmi és művészeti nevezetességeit és emlékeit megtekinthessék, sőt cserkészeink ellátásáról is Hilmi pasa, a közoktatási miniszter gondoskodik, aki minden ked vezményt kieszközöl a magyar cserkészek számara.. Az egyiptomi kultuszminisztérium funkcionáriusai Magurányi Jenő dr.-al (néhai Magurányi József esztergomi főkáptalani ügyész fiával), a budapesti nemzetközi vásár kairói képviselőjével gazdag programmot állítottak össze a magyar cserkészcsapat számára. Az egyiptomi cserkész-szövetség Green Massa tiszteletbeli magyar konzullal és Paikert Alajossal, a kai rói mezőgazdasági múzeum igazgajával együtt teát adtak a magyar cserkészek tiszteletére. A cserkészek tiz napig maradnak Egyiptomban, azután Palesztinába utaznak. Euró paba visszatérésükkor Salama bey is csatlakozik hozzájuk, aki tanulmányutat tesz Európában és Magyarországon akarja tanulmányozni az ottani fejlett cserkészéletet. Igy ir cserkészeinkről a kairói lap. Mi pedig örömmel adjuk ezt tudtára az esztergomiaknak, hisz fiaink sikereiről számolhatunk be ezzel l Mi történt egy hét alatt az esztergomi várospolitikában Szerdai számunkban csak olyan közérdekű cikkeket és híreket közöltünk, amelyek távolállanak a vá rospolitikától. Két okból tettük ezt, egyrészt azért, mert népünk éppen most van a legnagyobb munkában és inkább vasa nap van ráérő ideje az olvasásra. A tisztviselők, kereskedők és iparosok pedig nem veszik zokon, ha egy heti szünetet tartunk, ami másreszt különösen arra | is jó, hogy vájjon mit fog ez alatt ' az idő alatt tenni az ellentábor, leg| főképpen nyomda és szerkesztőváltozában levő sajtója. j Kezdjük mindjárt az ellentábor sajtójával. Alig pár hónapja, hogy az „Esz tergom" sorozatosan és igen erősen támadta a főispánt, még pedig a városszanálás miatt. Még élénken emlékszünk, hogy megjelent a többi között egy cikk, amelynek ez volt a cime : „Repül a nehéz kő, ki tudja hol áll meg!?

11 Egy másik cikkben (január 11) azt olvassuk Antony polgármester felfüggesztésével kapcsolatban, mintegy vádképpen a főispán ellen, hogy „Nem is szólva arról, hogy a primási várost semmi esetre sem lett volna szabad nyíl vánosan botrányos jelenségek szin helyévé tenni és ha volt is szabálytalanság, a megtorlás egyéb módját kellett volna választani, ebben ma minden világosan gondolkodó esztergomi ember megegyezik." A sajtóról is szó esik (akkor közös uton haladtunk): „Az sem használ — irja az „Esztergom" jan. 25én — hogy egyes urak haragszanak az igazságért és meg akarják ölni az esztergomi sajtót." Ebben a cikkben azt is irja az „Esztergom", hogy csak a főispán által beígért kétmillió pengő használ. Mi magunk is megírtuk ezt az ígéretet többször is de erről nem akartak tudni és egyszerűen a főispán hivei ezt letagadták. De menjünk tovább. Az Esztergom felelős szerkesztőjét — horrible dictu: szintén tanitó — a főispán berendelte magához és le kellett vennie nevét a lapról. Január 28-án „Elégtétel" c. vezércikkében azt olvassuk, hogy „az esztergomi központi papság képviselői hangsúlyozottan kijelentették, hogy a jog és erkölcs alapján álló sajtó munkájanak halalmi uton való befolyásolását és elfojtását, mint ez utóbb az „Esztergom"-mai történt, nem helyeslik és perhoreszkálják." Nem akarjuk folytatni az idézeteket, elég a tény, hogy a főispánt a helyi lapokkal együtt a fővárosi lapok is támadták. Az „Esztergom és Vidéke" ma ugyanazokat az elveket vallja és ugyanazokért a célokért küzd, mint a múltban és ugyanazt a harcot folytatja a közérdekért, mint az utóbbi féléven keresztül. Ha ezzel szemben kezünkbe vesszük az „ Esztergom "-ot abban ma más tartalmat, más stílust és más szellemet találunk. Az „Esztergom" irányt változtatott a válasz tások miatt és támogatója lett a főispánnak és a klikknek. E tények alapján bátran kijelenthetjük, hogy az „Esztergom és Vidéke" megmaradt az érdekné'kiili közérdekű munkában és továbbra is hű szószólója a közvéleménynek. Tudják ezt az ellentábor vezérkarában is és ezt féltik tőlünk. Cikkeinkre, amelyeket a valóság tényeiből irtunk, egyszer sem kaptunk egyenes választ és nem tudták állításainkat megcáfolni. Nem tudtak egyszer se bizonyítékot felhozni, hogy csak egy szavunkban is valótlanság volt. Kritikánkat, véleményünket, amelyet mindig a közvéleményből tolmácsoltunk, idegesen, gyűlölködve vették. Amikor pedig azt láttuk, hogy a városrészek polgársága, különösen Szentgyörgymező Gróh mellé állott és lelkes hangulatban készülődött a választásra, azzal akarták erőnket gyengíteni, hogy Szentgyörgymezőn felizgatták a népet és hogy ott csőcselék van. Nem tudtak más fegyvert használni ellenünk és ez a legkönnyebb, minthogy Esztergomban októberi Őszirózsás hangulat uralkodik! Különösen a kardlapozás után gyújtogatták ezt a tüzet, hogy itt forradalmi szelek fújdogálnak, sőt nem átallották komunista törekvésekről sem beszélni. Legutóbb a „Szabadság"'-ot idézi az „Esztergom". Ahhoz a végső vádhoz folyamodott, hogy „ujabban szakasztott olyan állapotok kez depek lábrakapni a helyi sajtó terén", mint a „Szabadság" idején. Megértjük ezt a merész állítást és mindazokat a rágalmakat, amellyel bennünket illettek, ha beletekintünk az „Esztergom" szerkesztésébe. Mint előbb irtuk, az azelőtt Prohászka püspök szellemére és lapalapitására való tekintettel ' tiszteletben tartott „Esztergom" ma más az újságírás, más a levegő és a stílus. Sokszor olyan mondatokat, szavakat olvastunk, amely ocsmányságukkal és valótlanságukkal a legnagyobb elitélést váltották ki a jóizlésű polgárokból. Erőszakos, diktatórikus, szubordinációs stílus áradt ki ezekből a sorokból. A vezércikktől kezdve az apróságokig uj ember egyéniségét látjuk a szerkesztői asztalnál, aki rágalomhadjáratlal, a tollat lándzsának képzelve indult támadásba.