Esztergom és Vidéke, 1931

1931-06-25 / 51.szám

4 ESZTERGOM és VIDÉKE 1931. június 25. Himnusz Szenttamáson Vasárnap este Szenttamás választó polgárai is akarták hallani Gróh Jó­zsefet. Este fél 9 órakor több ottani választópolgár hivta |meg őt a Bed­nárik-fé\Q vendéglő udvarára, ahol mintegy 200 választó jelent meg. Gróh Józsefet nagy lelkesedéssel fogadták. Egy kis leány szép virág­csokrot nyújott át üdvözlőszavak kíséretében Gróhnak, akit még öt szenttamási polgár üdvözölt. Az első szónok Gróh József segitőmunkájá­ról emlékezett meg, amelyért örök hálával tartoznak. Megható, őszinte ragaszkodás kifejezése volt ez a ta­lálkozás. Az „Esztergom" cimű lap irigyli tőlünk a közvéleményt és a tömeget. Azt irja, hogy a vasárnapi nagygyű­lésünk szemfényvesztés volt, hogy ügyes reklámtrükkel gyűjtöttük össze a népet. Micsoda irigység ez és micsoda erőlködés, hogy valamivel is gyen­gítsék a hatást. És mindezt egy katolikus lap irja, amelynek plébá­nos a kiadója. Hála Istennek az il­lető lapnak eddig is keveset hittek, mert nagyon jól tudjuk, hogy mit volt szabad és mit nem megírnia. Azt irja, hogy a mi oldalunkon go­nosz, kíméletlen és lelketlen terrorizá­lás folyik. Ilyen szavakat használ, amely inkább illik egy revolverlap­hoz, mint Prohászka egykori lap­jához. A terrorról inkább mi írhatnánk, mert hiszen csak egy főispán van Esztergomban és ez a főispán a Mátéffy é. A mi főispánunk a polgárság tömege: a közvélemény. Ugye nem akarnak tudni a túlsó párton, hogy milyen levelek mentek az üzemekhez és egyesekhez, hogy megfélemlítsék az embereket, ugye elfelejti Mátéffy, hogy miért és kivel járta végig a hentesüzleteket, hogy mit csinált a vizsgákon, hogy kis lányok sirva mentek haza a megfé­lemlítéstől, hogy az utcán embereket támad meg Mátéffy is sértő szava­kat használ, de nem átal rágalmazni sem. Mert rágalom volt, hogy az Iparbank felmondja árvái­tokat és a kölcsönöket, rága lom, hogy Gróh József fivére 70 milliót kapott. Magának a városházának kellene ezt megcáfolnia. A könyvelés nem csal­hat és abban könnyen meggyőződ­hetünk, hogy valótlanság ez a 70 millió. Jó lesz, ha nem feszegetik a vízvezetéki ügyet és ne kényszerít­senek bennünket arra, hogy bizo­nyos dolgokra, esetleg levelekre hi­vatkozzunk. Meg azután a Mátéffy hozta a vízvezeté­ket és ö volt az, aki azokkal is megfizettette, akiknél be sincs vezetve a viz. Nem tetszett nekik az sem, hogy hogy Gróh beszédjét mikrofon köz­vetítette. Miniszterek és országos po­litikusok szoktak mikrofonon be­szélni, mert mindig nagy tömegnek beszélnek. Mátéffy mikrofon nélkül beszélt, nem is volt rá szüksége, mert hiányzott a tömeg. Hát ez fáj. Fáj az is, hogy Gróh ellenzéki beszédet mondott. Azt irja a Mátéffy­lap, hogy a kormányt támadta. Mi jól tudjuk, hogy ez csak hamisko­dás és félrevezetés akar lenni. Nem az fáj Mátéffyéknak, hanem az, hogy Gróh tud beszélni a néphez, Gróh ezután egyszerű szavakkal fejtette ki programmját és elveit, hangsúlyozta, hogy szenttamási sze gény és elhagyatott nép élete a leg­őszintébb érzelmeket kelti benne és, amit a szenttamási polgárokért tett, az emberbaráti kötelesség volt. Megjelenése és beszéde Szentta­más polgárait valósággal felemelte. A közönség a beszéd végén a Hym­nust énekelte. Megható volt, amikor a szenttamási emberek tele ihlettel a Hymnust énekelték és abból csak azt éreztük, hogy Szenttamásnak is van szive, hazafisága. megtalálja a bajaikat és meg­tudja védeni az érdekeiket. Szóval Mátéffyéknak nem fontos a nép baja, a közérdek és az sem fontos nekik, hogy mi lesz az agyon­adósodott Esztergommal. Erről nem beszélnek. Ők most azzal hozakod­nak elő, hogy van egy óriási Legény­egylet — adóssággal és van két rossz iskola és kaptak néhány pár cipőt az esztergomi gyerekek — a minisztériumtól. Még a szenttamási gyerekeket is kisajátítja Mátéffy, pedig ezekhez a gyerekekhez csak Keményfy K. D. plébánosnak van köze, aki egész télen ellátja őket ebéddel és ruhával. Nem illő a Mátéffyhoz az sem, hogy Gróh József ezrekremenő hall­gatóságáról azt mondja, hogy az csak a polgárság „szemét­je, csőcseléke volt. Azt híreszteli lapjában, hogy Szent­györgymezőt fellázították, hogy ott őszirózsás hangulat van. Hát Mátéf­fynak csőcselék az a nép, amelynek egy nagy köztiszteletben álló, erköl csileg hozzáférhetetlen pap, Nádler István beszél és ahol jelen van Meszlényi Zoltán dr. hercegprimási irodaigazgató, vagy amelynek egy csoportját Machovich Gyula dr. ér­seki heiynök is megéljenezte? Az sem igaz. hogy ilyen kiáltások hangzottak el; „Le a csuhással!" Ezt csak álmodhatták nyugtalan éj­szakáikon. Éppen a katolikus „Esz­tergom" terjeszt ilyen koholmányo­kat és nem gondolnak arra, hogy ezzel vétenek a papi tekintély ellen. Hát nem Mátéffy és társai demo­ralizálnak, nem ők-e azok, akik el­ferdítenek és lebecsülik az emberi jogokat ? A városszanálás és a fegyelmi vizsgálatok izgalmas eseményei nem volt elég, most a polgárságot is le kell mocskolni? Hát igy őrködnek ők a primási város közéleti tisztasága és a közbéke felett. Fegyverül használják azt is, hogy Gróh felmentette magát a katonai szolgálat alól és „itthon ült jódolgá­ban". Ne erről beszéljen Mátéffy, de arról se, hogy Gróhnak milyen a közélete és tekintélye, hanem inkább a vállalatairól és arról, hogy hogyan küldte a harctérre Csákváry Mihályt. Ugye azt nem mondja el Mátéffy, hogy mit mondott neki Csákváry ? Jobban tenné Mátéffy ha gondol­koznék a helyzeten, arról, hogy a közhangulat és a polgárság tömege nincs mellette, hogy inog alatta a talaj és hogy ő nem más, mint katolikus pap, akinek tudnia kellene ezekután kötelességét. Inog a talaj, elcsúszik Mátéffy és klikktársai alól, a nép nem akar többé esz­tergomi klikkuralmat, mindezt jól tudják a Mátéffy-párton és ettől van az ijedtség, a kapkodás és a vaklárma. Méltóságos Vitéz Szivós-Waldvogel József úrnak ny. tábornok Helyben. Kedves Barátom! A választási mozgalom kezdetén Veled is közöltem, hogy csak nobi­lis eszközökkel óhajtom lefolytatni a most folyó harcot és minden kö­zelálló barátomat megkértem, legyen ebben segítségemre. Ez a tendencia vezetett, amidőn e lap előző száma ban nagyrabecsült személyeddel fog lalkoztam s védelmére keltem Ke­ményffy Kálmán úrnak, akivel szem­ben Téged nyilván az indított ha­ragra, hogy benne vélted Esztergom közelmúlt eseményeinek krónikását. Ez a föltevésed teljesen alaptalan. Hozzám intézett soraidból látom, hogy ezzel súlyos neheztelésedet váltottam ki s soraimat személyedre sértőnek találod. Kedves Tábornok Ur! A baráti megértés több évtizedes szálai fűz­nek Hozzád. E hosszú idő alatt Te számomra oly áldozatokat hoztál, amiket nekem soha nem szabad el­felejtenem s amikért én neked adós vagyok. Miután én ezeket az érzéseket táplálom Veled szemben, a nyilvá­nosság előtt kell kijelentenem, hogy a korábbi lapszámban megirt soraim­ban a legtávolabb állt tőlem annak gondolata, hogy azzal Téged meg­sértselek. Az a feltevésed pedig, hogy én vagyok az „Esztergom és Vidéke" szellemi irányitója, hogy én megengedtem abban oly közlemé­nyeket, amelyek Téged sértenek, teljesen téves. Azonkívül, hogy ez évben két cikket írtam e lapba, an­nak menetébe semmi befolyásom nincs s bizonyos cikkek megjelené­sét sem nem támogathattam, sem meg nem akadályozhattam. Nagyon örülnék, ha e nyilatko­zattal baráti megértésünk megza­vart egyensúlyát helyreállítanám és abban a hitben élek, hogy a vá­lasztási izgalmak elmúlása után az élet még fog nekem alkalmat adni Veled szemben fennálló erkölcsi tartozásaim lerovására. Abban a meggyőződésben vagyok, hogy véle­ményeink különbözőségének ma csak az az oka,, hogy közéleti kérdések­ben egymástól eltérő úton haladunk. Arra kérlek, fogadd szívesen a nyilvánosság előtt igaz baráti tisz­teletem kifejezését. Esztergom, 1931 június 22. Gróh József. Óriási közönség látogatta meg vasárnap városunkat Az idei nyári évad kezdete mind­jobban igazolja, hogy a tervszerűen és komoly munkával megindított i de­genforgalmi propagandánk az or­szág többi vidéki városaihoz viszo­nyítva is nagyon szép eredményeket mutathat fel. Történeti és kulturális kincseink mellett az országszerte híressé vált hévviz strandfürdőnk egyik legna­gyobb vonzóereje városunknak és a figyelő szem látja, hogy az itt meg­forduló idegenek között egyre gyak­rabban találkozunk az újra vissza­térő vendégeinkkel. Egy kis visszatekintés után láthat­juk, hogy a hétről-hétre egyre nö­vekvő idegenforgalmunk további fej­lesztése csak közismertebbé teszi vá­rosunkat és a lüktető forgalom mel­lett gazdasági életünkbe is friss vér­keringést támaszt. Mint komolyabb eredményről, a pünkösdi ünnepek idegenforgalmáról számolhatunk be. A kettős ünnep alatt a hivatalos becslés szerint mint­egy 1800 idegen látogatta meg Esz­tergomot. Ezek közül 1300 an mint weekendezők a Szent István strand­fürdő vendégei is voltak. A városba érkezett e napon 240 személyautó, 65 motorkerékpár. Junius 17-iki vasárnapon cca 1200 idegen kereste fel városunkat mint hajókirándulók, vasúton és hajón érkezők. Ezek közül a strandfürdő vendégei cca 700-an lehettek. A város­ba befutott autók száma 134, motor­kerékpároké 23. Az elmúlt vasárnap a kellemes idő az idei szezonban eddig rekordkö­zönséget hozott. 1600-ra tehető az itt megfordult idegenek száma, akik közül a strandfürdőzést körülbelül 1100-an élvezték. A kirándulók jó­rándulók jórészt gyönyörű autókon érkeztek, befutott 176 személyautó, 60 motorkerékpár és két kiránduló­autóbusz. Örömmel állapítjuk meg ezeket az eredményeket annál is inkább mert a nehéz sorsba jutott városunk az egyre fejlődő idegenforgalom mellett egyre nagyobb jövedelmet mutat­hat fel. K. HIREK Értesítés. A vitéz Szivós-Wald­vogel József tábornok és Keményfy Kálmán vizivárosi plébános urak között hírlapi polémiák nyomán tá­madt differenciák a hercegprímás úr Őeminenciája jelenlétében kellő for­mák között végleges elintézést nyer­tek. Magas megbízásból a Herceg­primási Iroda. Esküvő. Csefán Béla héregi róm. kat. tanitó Karbuczky Bözsike oki. tanítónőt f. hó 23 án d. e. fél 11 órakor vezette oltárhoz a belvárosi plébánia templomban. Madaras Aurél ezütmiséje. Va­sárnap délelőtt 9 órakor mutatta be ezüstmiséjét, fényes papi segédlet mellett Madaras Aurél, a Szent­györgymező közszeretetben álló plé­bánosa. Manuduktora Drahos János dr. prelátus-kanonok volt. A temp­lom ünnepi díszben pompázott, a főoltár gazdag virágdísze pedig azt mutatta, hogy azon a Krisztus szive szerinti lelkipásztor mutatja be hála­áldozatát a 25 évet meghaladó isteni küldetés kegyelméért és kérni az Ur áldását a további eredményes működéshez. Virágok közt szállt az ima a jubiláns lelkéből, s az áhítat fohásza röppent a hivők lelkéből is, akik oly gyönyörűnek érezték e na­pot. Az ünnepi szónok, Nádler Ist­ván pápai kamarás, tanítónőképző­intézeti igazgató a hívők lelkét lebi­lincselő, gyönyörű beszédben mél­tatta a nap jelentőségét. A kóruson a Turista Dalárda énekelt. A szent­misén jelen voltak Glatz Gyula és Brenner Antal, a város részéről, Má­téffy Viktor, Bellovits Ödön és még sokan mások, valamint a hivők nagy serege s bizony a templom kicsiny­nek bizonyult. Mise után az Olvasó­körben díszközgyűlésen ünnepelték a plébánost és délután fél 6 órakor a szentgyörgymezői iskolások és óvo­dások diszünnepélye volt. Mind a díszközgyűlésen, mind az ifjúsági hódolóünnepélyen nagy közönség volt jelen. Ez alkalmakkor üdvözöl­ték a plébánost a programmszerinti sorrendben a küldöttségek vezetői. A választási biztos az aján­lási ivekről. Az esztergomi kép­viselőválasztás biztosa Almássy De­zső királyi ítélőtáblai biró, aki át­vette az ajánlási iveket és már ha­tározatot is hozott. Almássy Dezső Kik vezetik félre a népet és hol van a terror?

Next

/
Oldalképek
Tartalom