Esztergom és Vidéke, 1931

1931-06-21 / 50.szám

fl ft H 9 hogy a jó Isten őt nem ezekre az örömökre választotta ki és annál érthetőbben hallotta lelkének igazibb szavát és vágyát: Milyen édesek a Te hajlékaid Seregek Ura, Istenem ! Sóvárgó vágy emészt a lelkemen Az Istenek csarnokai felé. Testem és lelkem ujongva repes Az élő Ur elé. (84. zsoltár.) Az ifjú Aurélból klerikus lett. Lelke előtt felragyogott a szemináriumi fa­lak között egy eddig meg nem sej­tett mélységekkel telt papi életesz­mény, amelyet kiolvasott a szemi­nárium felejthetetlen spirituálisának, Prohászka Ottokárnak az életéből. Aki Prohászkát csak egyszer látta, lebilincselte tüneményes nagyságá­val. Prohászka közelében mindenki ösztönszerűen érezte, hogy rendkí­vüli nagysággal áll szemben. Milyen boldog volt az ifjú Aurél, hogy nap­nap után Prohászka mellett élhetett, hogy a fiatal lélek spontán önáta­dásával megnyílhatott mindenestől a nagy lélekvezető és lélekismerő előtt. Alig tudjuk megsejteni, hogy mi volt Prohászka az ifjú klerikusok­nak, akik fiatalos tűzzel eszmények után vágynak olthatatlan vággyal, akik lobbanva lelkesednek minden szépért és nagyért és akik minden alacsonyrendűtől a tiszta lélek ter­mészetes borzadásával fordulnak el. Hogy ki volt Madaras Aurélnak Prohászka Ottokár, a spirituális, azt csak ő maga tudná megmondani igazán. Azt azonban mindnyájan érez­zük, hogy a Prohászkától kapott életirányitást, beállítottságot és az élet egészét átfogó benyomásokat az immár ezüstmisés pap magával fogja vinni a sirig. Aurél életében gazdag benyomá­sokkal telve peregtek le a pappá­érlelődés csendes évei és Kohl püs­pök ur, aki észrevétlenül és atyai örömmel őrködött Aurél fölött, oltár­hoz vezette az ujmisés papot és utrabocsátotta, hogy azután titok­ban belefonódjon szeretete és imád­sága a fiatal pap minden mun­kájába. Az ujmisés papot a Főpásztor ke­gyes intézkedése mindjárt kezdet­ben igen nehéz helyre állította, a leánynevelés területére. Leányisko­lákban volt hitoktató 4 éven ke­resztül, majd 1910-ben a budapesti belvárosi plébánián káplán lett de nem hagyta el a leánynevelés szép, de rögös területét, 7 éven keresztül volt hittanár az Angolkisasszonyok Intézetében és a belvárosi Leánygim­náziumban, ugyanitt vezette a leány­kongregációt is. A leányoknak a lel­kében, akik szerencsések voltak Ma­daras Auréltól tanulni a katolikus hittant és világnézetet, kitörülhetet­lenül belevésődött nemcsak a ka­tolikus életeszmény, hanem egy min­den vonatkozásban parancsolóan hoz­záférhetetlen papi élet tükrében az a mód is, hogy kell a katolikus életeszményt az élet sokféle nehéz­ségei közepette megvalósítani. Az ő növendékei most budapesti társaság­beli úriasszonyok, időnkint el- el­látogatnak a szentgyörgymezei plébá­niára, hogy az ő szeretett volt hit­tanáruknál szentgyónásukat elvégez­zék, tőle lelki vezetést és irányítást kapjanak és lelkileg felüdülve és megerősödve térjenek vissza a Fő­városba. 1917-ben a Főpásztor a példás pa­pot a legnehezebb lelkipásztori állás­ba hetyezte, a márianosztrai női fegy­házba lelkésznek küldte. Itt bele­tekintett a még barnahéjú, fiatal pap az élet borzalmasan örvénylő sötét­ségébe. Itt találkozott lelkekkel, akik igazi jóakaratú emberrel még soha­sem találkoztak s épen ezért minden­kivel szemben visszataszítóan bizal­matlanok. Madaras Aurél egész lélekkel beleált az idegőrlő, nagy munkába és pazar gazdasággal szórta szét a sötét cellákban egyedül Krisz­tus szeretetéből forrásozó papi szerete­tét, határtalan türelmét, mélységes megértését, a megtévedt és elbukott lelkek természetfölötti hivatottságá­ban való rendithetetlen hitét. Minden­kinek mindene lett. Megtanulta a kézimunkákat, hogy aki előtte külön­ben elzárkózott, ahhoz ezen az úton férkőzzön hozzá. A Fővárosban nevel­kedett pap magaköré gyűjtötte a falusi Jfjuságot, együtt volt vele a sportpályán is, hogy onnan elvihesse őket a templomba és a játék köz­ben belopja lelkükbe Krisztus szerete­tét és a magasabb erkölcsi elvek tiszteletét. Azóta a főpásztor kegyes jósága őt Szentgyörgymezőnek adta. Itt is egyszerre mindenkinek mindene lett. Szeretettel kopogtat mindenki az ő ajtaján mert mindig bebocsájtatást nyer és lelki gazdagodás nélkül senki sem távozik, legyen kopogtató az élet gondjaival küzködő apa, vagy a német leckét a karja alatt szoron­gató diák. Egész lényén elömlik az a felsőbbséges, természetfölötti papi jelleg, amely az elvekben nem ismer kivételt, a gyakorlatban pedig számtalanszor együtt sir a sirókkal és együtt nevet a nevetőkkel. Madaras Aurélban tiszteljük és szeretjük a mindig derült, józanul bölcs, egyensúlyozott lelkű embert de nem az embert, hanem Krisztus papját ünnepelje. Megcsókoljuk azt a felszentelt kezet, amelyen ke­resztül árad lelkekbe, kunyhókba, palotákba, iskolába, fegyházba, ár­vák közé 25 év óta Krisztus fölsé­ges kegyelme. A hálaimánkba bele­fonjuk szivünk mélyéről fakadó ké­résünket is: Tartsa meg a jó Isten nekünk lelkipásztornak, vezetőnek, papi életeszménynek, vigasztalónak, Krisztus örök áldozatát naponkint bemutató papnak még nagyon so­káig, hogy szivünk melegével kö­szönthessük arany- és gyémántmi­séjén is. Végül odafordulunk a jubiláns édesatyjához. Kevés papnak adja meg a jó Isten azt a kegyelmet, hogy édesatyja Örömtől könnyes szemmel imádkozzon fiának ezüst­miséjén. Azzal a szeretettel, amely­lyel körülvesszük az ezüstmisést, köszöntjük a boldog Édesapát. Le­gyen tuláradóan boldog, hogy a jó Isten kegyes jóvoltából példás papot adott az Anyaszentegyháznak és imádságával, napi szentáldozásával elkísérhette mindenkitől tisztelt és szeretett fiát az ezüstmise oltárához. A mennyei oltár és Krisztus kegyel­mes szeretete az a kapocs, amely a fiút az édesapjával és édesanyjával nemcsak a földön, hanem az egész örökkévalósjágon át bensőségesen egybefűzi. Áldja meg a jó Isten bő­ségesen gazdag áldásában a kedves édesapát és az ezüstmisés, szeretett plébánost, áldott, aki az ür Krisztus nevében jött közénk és van köztünk. Dr. Ibrányi Ferenc ÜMUMUHRHUHMH Ba] van a kocsikerékkel. Az egész magyar mezőgazdaság frontján nagy visszhangja támadt annak a belügyminiszteri rendelet­nek, amely a gazdasági kocsik és szekerek kerekeinek szélességét az eddigi négy és fél centiméter helyett minimálisan 6 centiméterben határozta meg. A 250.000 sz. belügyi rendelet óriási megterhelést jelent a ország mezőgazdáira nézve, mert arra kényszeríti őket, hogy 1935 ig az eddiginél jóval szélesebb talpú ke­rékkel szereljék fel összes jármű­veiket. Hogy milyen horribilis kiadást követel ez a sérelmes rendelet, azt könnyen elképzelhetjük, ha bele­NE KÍSÉRLETEZZEK! A jó varrógép gyártása pneciziósmunka! Ezért nem tud minden gyár varrógépet előállítani! Singer varrógépek azonban évtizedes tapasztalatok alapjáa, kizárólagosan varrógépeket gyártó üzemben készülnek! EZÉRT ISMÉTELJÜK SINGER VARRÓGÉPEK világhírűek! Singer varrógép részvénytársaság Esztergom, Kossuth Lajos-utca 16 MMMMMMMMMaiMMMMMWMMMMMMMMMM 2J tekintünk a statisztikai kimutatásba, mely megállapítja, hogy Csonka­magyarországon 334.000 olyan jár­mű van, amelynek keréktalpszéles­sége nem felel meg az uj előírásnak. Tehát közel félmillió mezőgazdasági kocsi és szekér kerekét kell kicse­rélni, ami 31 millió kétszázezer pengő megterhelést jelent az amúgy is válságos helyzetben lévő magyar mezőgazdaságra. A belügyminisztert az késztette e rendelete kiadására, hogy az eddig használt keskeny kocsikerék talpak igen nagy károkat okoznak a közutakon, különösen a makadám alapozású utakon, amelyekbe belefűródva szét­feszítik a hengerelt burkolatot. Iparosok kórelme dr, Gróh József Mult számunkban közöltük több esztergomi kereskedő levelét, amely­ben sérelmeiket adták elő és Gróh József dr. melletti ragaszkodásuknak adtak kifejezést. Felszó 1 itották az esz­tergomi kereskedőket, hogy tömörül­jenek Gróh József dr. mellett és egyesült erővel segítsék győzelemre. Most az esztergomi iparosok is hasonló levelet küldtek, amelyben dr. Gróh Józsefhez a következőket in­tézik : Mélyen tisztelt Igazgató Úr! Mi többszáz esztergomi kisiparos 10 év súlyos terheivel, sok-sok sé­relmével fordulunk Igazgató Ürhoz, jelenleg képviselőjelöltünkhöz. Bennünket esztergomi kisiparoso­kat eddig csak hitegetéssel tudtak tartani, mindig csak bizakodtunk, de mindig rosszabb helyzetbe jutottunk. Mi sohasem részesültünk közmun­kákban és ha lett is volna az olyan csekély, amely egyenlő egy privát megrendeléssel. Csak az kapott na­gyobb munkát, aki a klikkbe tarto­zott. Az árlejtések kiírása körül na­gyon nagy a mi mellőzésünk és egé­szen tehetetlenek voltunk ezekkel szemben. Sokszor hallottuk, hogy nagyra­becsülnek bennünket, hogy az esz­tergomi iparosság erőssége a város­nak, de süket fülekre találtunk, ami­kor azt mondtuk, hogy az éhen­haláshoz fog ez a helyzet vezetni. Ránknehezedik borzasztó súllyal a társadalombiztosítási illeték is, és nem hisszük, hogy van esztergomi kisiparos, aki nem panaszkodik emiatt. A forgalmiadó is azok közé a sérelmek közé tartozik, amely meg­akasztja a mi vérkeringésüket. Ezek csak a főbb bajok. Nem aka­runk terjedelmesek lenni, ezért csak még azt kérdezzük: mi lesz velünk, ha nem tudunk dolgozni ? Mélyen tisztelt Igazgató Űr, mi érezzük, hogy Esztergom egész tár­sadalma Igazgató Úrban bizik, ezért a kereskedők után mi is erősíteni akarjuk táborát és arra segíteni, hogy győzelemre jusson. De kérnünk kell majd, hogy a parlamentben legyen a mi sérelme­ink szószólója. Ha még ezeken kivül a nyugdíjügyünket is eredményre vezetné, akkor nemcsak mint egy város képviselője fáradozott, hanem az egész ország iparossága érde­kében. Hogy ezek a sorok a bizalom sorai, azt az a tény fogja igazolni, hogy mai programmbeszédén mindannyian ott leszünk. Esztergom kisiparossága. HÍMEK A kormányzó születésnapját csütörtökön ünnepelte minden magyar, nemcsak a csonka hazában, hanem az elszakított terű­teken is, amelyek valamikor ezeréves közösségben, Szent István jogara alá tartoztak. A megbecsülés, szeretet és hála nem ismer határokat. Az az áldott földdarab, amelyet a Kárpátok és a kéklő Adria határolnak, az örök igazság szerint ma is osztatlanul ma­gyar. Minden magyart, bárhol is él, összeforraszt az ezeréves mult és minden göröngy, amelyen ősök vére patakzott az elszakíthatatlan anya­testtŐl. Ezért a kormányzó születés­napja nemcsak a csonkaország ma­gyarjainak az ünnepe. A darabokra tépett ezeréves Magyarország minden magyarjának a hálája utat talált az ősi Budavár felé, ahol a bölcs előrelátásu, erős kezű kormányzó

Next

/
Oldalképek
Tartalom