Esztergom és Vidéke, 1931

1931-06-21 / 50.szám

Eztergomban nincs szó arról, hogy a kormány hátrányt szenved, sőt a bizalom erősödik meg, ha szabadválasztás érvényesül. Mi csak személyt választunk, azt, aki a képviselőségre jobban érdemes, aki rátermettebb és akinek tekintélye és tudása teljes garancia a primási város képviseletére. Ugyanitt figyelmeztetjük a választóközönséget, hogy az nem baj, ha valaki nem kapta meg szavazási igazolványát, mert ha benn van a szavazók névlajstromában és kilétét a szavazási bizottság előtt igazolja, a saját kerületében leszavazhat. mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm Válasz a támadásokra A választási mozgalom kezdetén a legszélesebb körben adtam kifejezést annak, hogy részemről csak nemes eszközökkel óhajtok küzdeni. Sajnos ellenfeleim máskép gondolkodnak. A vádaskodásokkal nem lehet és nem is okos foglalkozni, de egy támadásra mégis ki kell térnem. Az egyik a következő: Vitéz Szivós-Waldvogel József úr az „Esztergom" cimű laptársunk nyiltterében nem méltó hangon s tárgyilagosságtól eltérő szenvedéllyel támadta meg, városszerte megütközést keltőleg Keményfy Kálmán urat. Ez a nyilatkozat a személyeskedés terére tért át és oly hangnemben volt megirva, amely még a mostani izgatott közhangulatban is súlyosan érintette az emberek lelkét és sértette egy lelkipásztor és iró személyét s tekintélyét, aki évtizedek óta áll Esztergomban a közügy s az egész országban a hirlapirás szolgálatában. A magam részéről mélyen fájlalom, hogy e nagytekintélyű támogatómnak miattam ily súlyos inzultust kellett elszenvedni. Meggyőződésem szerint teljesen igaztalanul, mert vitéz Szivós-Waldvogel József úrnak az a feltevése, hogy az Esztergom tragédiája cimű cikksorozat írója Keményffy Kálmán úr, egészen tevés, mert e cikksoro zatot más irja és Keményfy úr cik kei alá nevét irja. De felelnem kell arra a kortesvádra is, hogy én egy felforgaté radikális pártnak tagja vagyok. Ez a vádaskodás is alaptalan. Vitéz bajcsi Zsilinszky Endre régi jogásztársam, ő a megteremtője annak a gazdasági radikális iránynak, amely korábban csak társadalmi egyesület jellegével birt s amelyhez Mátéffy Viktor ép oly közel állt, mint én, de amely jelenleg politikailag is szerepel. Én ennek a pártnak soha tagja nem voltam, nem is vagyok. Lapjaikba soha egy sort nem irtam. Egy gyűlésükre hivott meg vitéz bajcsi Zsilinszky Endre. Ezenkívül ezzel a mozgalommal, amely keresztény, nemzeti és szociális szempontból újitó, de részemről nagyrészt el nem fogadható programmal indul útnak, semmi közösségem nem volt és nincs is. Az, hogy én ennek vagy más felforgató radikális pártnak tagja vagyok, épen olyan hamis vád, mint annak híresztelése, hogy az Esztergomi Kereskedelmi és Ipar bankban felmondom a hiteleket azon adósoknál, akik nem reám szavaznak. Gróh József Mátéffy váltója Nagyon elkeseredett kortes mellékfogása volt Mátéffy Viktor képviselőjelöltnek, amikor Szentgyörgymezőn a programbeszédjében azzal vádolta meg Gróh Józsefet és pártját, hogy Gróh bankja felmondja azoknak váltóit, akik ellenjelöltjére szavaznak. Arra a tengernyi jogos panaszra, amely a Mátéffy-párt terrorja ellen elhangzott, nagyon gyenge ez a valótlan kis váltó-adutka. De ha már a váltónál tartunk, tisztázzunk mi is egy kis váltóügyet. Nem, azt nem bank számolta le, képletes jelentősége van, mint váltónak, de a be nem váltása sokkal súlyosabb jelentőségű, mert egy a trianoni határon fekvő, az ország legnagyobb multu városa 18 ezer lakosának neve szerepelt rajta kezesként. Több mint tiz éve hagyta itt ezt az erkölcsi váltót Mátéffy Viktor, amikor nagy Ígéretekkel elindult az ország parlamentjébe törvényhozónak és hiába hangoztatja most beszámolójában, hogy ő nem tartozik a folytonosan kiabáló, hadonázó képviselők közé, ez a nagy multu, tragikus jellemű, de hisszük, hogy nagy jövőjű város jelentősebb súlyt és tekintélyt érdemelt volna a törvényhozásban, mint amilyenben az elmúlt évtizedben része volt. A magyar parlamentnek sok, nem folytonosan kiabáló és hadonászó képviselője van, akik pedig gyakran beszélnek és szavuk a csonka határon belül és azon túl rajtuk keresztül súlyt és tekintélyt ad azoknak a falvaknak, amelyek bizalmi váltójával ott elfoglalták helyüket. Mert a képviselőt a polgárság bizalma az ország házába küldi, hogy ott képviselje az ország érdekét és az ő érdeküket. Amikor pedig visszajön beszámolót adni és a jövő céljait kitűzni, uj megválasztása esetére, a választópolgárok az országos dolgokban kifejtett munkájára kíváncsiak. Nekünk az a célunk, hogy kiküzdjük városunk részére azt a helyet, amely a jelenlegi Csonkamagyarországon megilleti, a mi képviselőnknek az is a hivatása, hogy ezeknek a törekvéseknek országos visszhangot szerezzen. De Mátéffy még csak beszámolót sem mondott. Az elmúlt tiz esztendő alatt városunk egyre kiesett az or szág egységes cselekvő életéről és örökösen Ígéretek hangzottak el. Városunk dolgait csak az utóbbi időben kiáltották világgá és akkor is inkább hallgattak volna róluk. Képviselőnknek azonban akkor se volt egy hangos szava se a méltatlanul meghurcolt város érdekében, ezzel szemben Gróh József volt az, aki nemes férfiasággal, őszinte városát szerető tiszta szívvel fel merte ezek ellen emelni tiltakozó szavát. Amivel programbeszédét kezdte, hogy a városban mit tett, azt részben nyögjük, részben pedig keseregjük. Ezekhez azonban nem kell képviselői mandátum. És Mátéffy Viktor Szentgyörgymezőn sokkal jobban tette volna, ha arról az országos munkáról számol be, amellyel kiegyenlítette a választópolgárok évtizedes bizalmi váltóját. Gróh József drt nincs joga holmi kortes váltó-trükkökkel vádolni és évek múlva Gróh József, ha az országos szereplésének mérlegét kell bemutatnia, azt fogja tenni és nem ellenfelét vádolni. S. Filmfelvételek az esztergomi képviselőválasztást mozgalmakról Alig van ügy, amely jobban érdekelné az embereket, mint a képviselőválasztás ; ami pedig érdekes, azt megszokták örökíteni, azért mi is néhány felvételt eszközlünk az esztergomi választási mozgalmakról..^* Köpönyegforgatás. Hányszor hallottuk ezt a kijelentést, hogy csak legyen még egy választás, majd megmutatják, hogy Mátéffy nem jut be többé a képviselőházba. S ime épen azok, akik mellöket verve leginkább tüzeltek, hogy igy meg ugy, most a légerő sebb támaszai Mátéffynak; sőt még az aláírási iveivel is házaltak. Egy nyugdíjas vasúti tiszt ez év március hónapjában megjelent Gróh Józsefnél és arra kérte őt, hogy a legközelebbi választás alkalmával lépjen fel, vessen véget a Mátéffy-uralomnak, ő 300 szavazatot biztosit. És ugyanez a vasúti tiszt most teljes erejével ellene dolgozik, sőt mikor észrevette egy Gróh párti beszélgetését bizonyos hiva talnoknővel, rögtön sietett szóvá tenni a városházán. Mi ez, ha nem köpő nyegforgatás? Hová lett a nagy fogadkozás? Megdöbben az ember, midőn tapasztalja ezt a gerinctelenséget

f mikor látja a hatalmi tulten gés előtt való meggörnyedést, az érdek szerinti elvváltozást, minden helyzetbe való gyors beilleszkedést, különösen ha valamely potentát kö vetéli ezt. Mátéffy 10 évnél tovább képvi selte Esztergomot az országházban, ez untig elég volt. Elismerjük, hogy képviselősége alatt fáradt a város és különösen egyesek érdekében és amig Vass miniszter élt, segélyeket is sikerült kieszközölnie. De mit tettek más képviselők más városokért? Mátéffy maga magáról már régen hangoztatta, hogy ő az úgynevezett „csendes képviselők" közé tartozik, programbeszédében is ilyenformán nyilatkozott; a házban nem is igen hallottuk szavát, pedig máshol elég hangos. Az utóbbi öt év alatt még arra sem méltatta kerületét, hogy beszámolót tartott volna, csak most a programbeszédében emiitette a be számolást, talán azért nem számolt be, mert nem igen volt miről ; ez szinte sértő negligálása a választóknak. Más. Az erőszakoskodás. E hónap 13-án, egy szombat délután, nagyobb csoportosulás volt a Kossuth Lajos-utca külső végén. Miért van ez? Kérdezi ez is, az is. Sokat jelentő arccal halkan súgják: Mátéffy ment az állatorvossal Csákváry Mihály mészárosmesterhez. No itt valami nagy baj lehet, mondogatják. Szerencsére nem volt komolyabb baj, csak kapacitálni akarta a jelölt Csákváryt, a Gróh-párt egyik főemberét és hogy nagyobb nyomatéka legyen szavainak, magával vitte a husvizsgáló állatorvost. Hát ez nem erőszakoskodás ? Dacára annak, hogy ez a kísérlet nem sikerült, Mátéffy tovább folytatja a pressziót, magához hivatja a nyíltan Gróh-párti választókat ; egyiknek bormérési jogot igér, a másiknak reményt nyújt valami álláshoz, a harmadiknak nagyobb összegű munkát helyezett kilátásba. Sajnos, egyesek el is estek. De nehezen lesz valami az Ígéretből. Itt kérdezzük, vájjon igazságos eljárás és nem részrehajlás, midőn a a hét választókerület 14 elnöke és h. elnöke közül még csak véletlenül sincs egy is, aki a Gróh-párthoz tartozik? De van köztük olyan, aki éjjel a korcsmában korteskedett Mátéffy mellett. Más. Kényszerítés. A tisztviselők, tanárok, tanitók attól tartanak, hogyha nem szavaznak Mátéffyra, akkor ezt megsínylik, ó csak titkos szavazás lenne! Ezt sóhajtják sokan. Egyik atya fél meggyőződése szerint szavazni, mert leánya tisztviselőnő, a tanár nem meri Gróhra leadni szavazatát, mert fivére hivatalnok, a gyógyszerész retteg lelkiismerete szerint szavazni, mert esetleg elveszti a patika-jogot. A vasutasok és postások az áthelyezéstől félnek. Túlzott félelem és helytelen felfogás. Különös, hogy államhivatalnokok a saját kormányukról tételezik fel, hogy megbünteti őket, ha jogaikat szabadon gyakorolják. A vasút- és postaigazgatóság van olyan nobilis, hogy nem áll bosszút azon, aki lelkiismerete szerint szavazott. A pressziótgyakorlók vegyék tudomásul Ernszt Sándor miniszternek eme nyilatkozatát: „A választások tisztasága érdekében mindennemű preszsziót elitélek." Megjegyezzük, hogy találkozott városunkban több tisztviselő, aki nyíltan Gróh József mellett foglalt állást, aláirta ivét és reá is szavaz. Más. Balkezesség. Midas királyról azt tartja a rege, hogy amihez hozzányúlt, az arannyá vált. Mátéffyról azt mondhatjuk, hogy amihez hozzáfogott, az veszve volt. Egy maliciozus ember azt mondotta róla, hogy ha tiz dolgot létesített, vagy vezetett, akkor tizenegyet tett tönkre. Ott van a Fogyasztási Szövetkezet, a Szeszfőzde Szövetkezet, az állathizlaló, a méhészet, a szappangyár, továbbá az Esztergomvidéki Hitelbank stb. Ennek a pénzintézetnek sok szegényebb ember is a részvényese, de mivel a szerencsétlen igazgatás folytán sok százezer pengő deficit állott elő, a részvényesek legalább öt, de lehet, hogy tiz évig nem kapnak osztalékot. Igaz, Mátéffy is elesett az igazgatói jutaléktól, de az intézet szanálásakor mégis nagyon szerencsésen menekült meg, mert azok a mérlegek, amelyeket az 1927. és 1928. évekről állított egybe, más embernek könnyen a nyakát szeghették volna. Más. A városi gazdálkodás. Mátéffy elismeri programbeszédében, hogy ő is részes a rettenetes adósság-csinálásban, amely most a várost agyonnyomással fenyegeti, azonban a polgárság többsége ugy van meggyőződve, hogy neki van a főrésze az utóbbi évek szerencsétlen gazdálkodásában, ő volt a város tényleges vezetője, tőle fügött a döntés, ő legalább is megakadályozhatta