Esztergom és Vidéke, 1931
1931-01-18 / 6.szám
árúk 40°-kal olcsóbban Tatabánya. Tilesch Alfréd főmérnök a légi- és a gáz-támadásokról tartott időszerű előadást. Fekete Gyula tanitó Ady költészetét ismer tette és ezen versekből Lángos József szavalt ügyesen. Ugyancsak Ady-verseket szavalt Balbach Árpád. A bányazenekar több értékes darabot mutatott be. Alsógalla. Stankovics Lajos igaz. gató-tanitó a madárvédelemről, Jávor Antal tanító az északi sarkvidékről tartott ismeretterjesztő előadást f. hó 11-én. Lábatlan. A különféle állati betegségekről Horváth Imre igazgatótanító adott elő. Dobisch Ervin és Kéner János énekszámokkal kedveskedtek. Egy kis vígjátékban Ollé Dávid, Albert János, Német László és Kézér Ilona ügyeskedtek. FelsőgaHa. Michel Jenő polgáriiskolai tanár, ki egyúttal az előadások vezetője is, a legutóbbi előadáson „A szénsav szerepe életünkben" cimmel tartott közhasznú és sok új dolgot bemutitó előadást. Hallgatósága melegen ünnepelte a közkedvelt előadót Ulyárik Ilonka és Stein Anna szépen szavaltak. A felsőgallai Polgári Dalkör több énekszámmal te te értékessé a műsort. Az előadást oktatófilm bemutatása fejezte be. Dömös község népművelési bizottsága legutóbb tartotta IV. népművelési előadását, melyet Mertán János dr. esperes plébános és Rencz János kántortanító vezettek. Epöl. Gaál Gergely tanitó vezetése mellett ezen piciny község most tartotta VI. népművelési előadását, melyen átlagosan 100-an vesznek részt. Mogyorósbánya Zengő Péter kántortanitó vezetése alatt működő Helyi Népművelési Bizottság VII. ismeretterjesztő előadást tartott a Munkásotthonban. Felsögatla-Mésztelep Severjes János tanitó történelmi előadását nagy lelkesedéssel hallgatta az igen nagy számú közönség. Báthori Jolán, Györgyi István szavaltak. Ekésy Bernát magán jelenetet adott elő. Gyere Anna, Ekésy Bernát és Várady József egy kis vígjátékkal kedveskedtek. A mésztelepi műkedvelő zenekar ismét sok kedves zeneszámot mutatott be hálás közönségének. Tóvárosi Szabad- Eg yetem Öveges József kegyesrendi tanár Imint TiivalGrelőadó" mutatkozott be a Szabad-Egyetemen és az anyagok oszthatóságáról, az atómelméletről tartott értékes és lebilincselő előadást, melyet a gyakorlati élet sok példájával illusztrál!. A következő előadást szintén Öveges József fogja tartani. Népművelési hangverseny. A Vármegyei Népművelési Bizottság a tatai és tóvárosi Helyi Népművelési Bizottságok keretében f. hó 12-én és 13-án népművelési hangversenyt rendezett a Szent Imre-év alkalmával megjelent és magyar vonatkozású Szent Imre dalok bemutatásával. Farkas Imrének, Koudelának, Szepessy—Lányinak és Visnyainak szebbnél-szebb szerzeményei kerültek a műsorra. A műsor egyes számaival nem kívánunk foglalkozni, mert egyformán jót és szépet tudunk csak mondani. De ki kell emelnünk a műsor utolsó számát, a 90 tagú vegyeskart, mely zenekari kiséret mellett minden vidéki szinvonalat felülmúló produkciót teljesített. A betanítást és vezénylést Wiesenbacher József vármegyei népművelési titkár végezte. Hogy az érdeklődés ezen hangversenyek iránt milyen nagy volt, legjobban igazolja, hogy félórával az előadás megkezdése előtt a pénztárnál valóságos életveszélyes tolongás támadt. Hócipő, sárcipő leszállított árban Keménynél. Kötött sapkák 80 fillérért, női bélelt trikókesztyűk 1.20 pengőért Virág és Szántónál. Válasz Haszár Aladár főispán beszédére Utalok az 1886: XXI. tc. azon szakaszára, amely a főispán hatásköréről szól. Különbség van téve a a főispán intézkedési joga, amit a megyei városokkal és községekkei szemben csak az alispán útján g3 T akorolhat és a felügyelői is ellenőrzési joga között, amit viszont személyesen is köteles gyakorolni. A pénzügyi bizottságban tehát jogosan tiltakozt-un a közvetleo intézkedések ellen, viszont helyesen kifogásoltam az ellenőrzési kötelezettségnek csak az utolsó időszakbbn való intenzív gyakorlását. Ez tehát nagyon logikus. Ebben tehát következetlenséget találni nem lehet. A város egyes tisztviselői által elkövetni állított szabálytalanságoknak a nagy nyilvánosság előtt való feltárásának megítélésére nézve utalok Bethlen István gróf miniszterelnök úr szerda esti beszédére ! Dr. Zwillinger Ferenc városi képviselő. Kötött-szövött árúk Virág és Szántónál 40%-al olcsóbbak. AZESZTEROOII KERESKEDELMI TÁRSULAT KÖZLEMÉNYEI Nagyértékű és feltétlenül érdekes előadást tart Laping Miklós itteni póstafelügyelő klubhelyiségünkben f. hó 21-én, szerdán este 9 órakor, akinek előzékeny modorát, nagy tudását és kész c éges egyéniségét valamennyien előnyösen ismerjük. Kitér az uj póstatarifa pontos ismertetésére, tanácsokat ad a meglévő szabályzatok gazdaságos kihasználására és minden érdeklődőnek külön is megadja a tőle kért felvilágosítást. Névre szóló meghívókat nem bocsájt ki az elnökség és igy már ezúton meghívunk minden érdeklődőt és az iparosok közül is kérjük megjelenni azokat, akiknek gyakrabban van dolguk a postával. A díjmentes előadásra kérjük minél nagyobb számban a megjelenést. Taggyűlést tar'ottunk vasárnap délelőtt amelyen tagjainknak majdnem egyharmada megjelent. Vonzotta őket a napirendre tűzött kérdés, vájjon fentartsuk-e a klubhelyiséget, vagy mondjunk-e le erről a drága és feleslegesnek tetsző klubról ? Lenkei elnök hathatós érvekkel rámu'atott arra, hogy a társulatnak hatvan éves törekvése volt egy saját helyiségnek a megteremtése és most, hogy egy szép és aránylag olcsó helyiség a tagoknak szabad rendelkezésére áll, azok indolensek legnagyobb részükben és közömbösek a vezetőségnek aránytalan gondjaival szemben. Elnök figyelmeztette a tagokat arra, hogy soha többé nem lesznek abban a helyzetben, hogy ily barátságos otthonhoz juthassanak, amely feltétlenül megérdemelné, hogy nemcsak a kereskedők, hanem minden az intellektuális pályán élő egyének állandóan látogassák! Olyanok is, akik pl. kávéházba sohasem járnak. Sehol nem létező olcsó árak mellett friss újságok, szépirodalmi és képes lapok állanak a vendégek rendelkezésére és mindez hiába! Az elnökségnek odaadó munkáját senki sem méltányolja. A közismert esztergomi közöny sűrű ködfalát semmiféle fáklya fénye átvilágítani nem tudja és ebben bénul meg minden nemes és önzetlen ambíció. Minthogy a helyiség csak május 1-én mondható fel, addig újból kísérletezik az elnökség, vájjon visszatér e a kezdetben oly buzgalommal jetentkező látogatási kedv ? Ha nem, akkor egyszerűen felmondja a helyiséget, megszünteti a klubot, amelyhez oly sok szép remény fűződött és újra egy nemescélú intézménnyel lesz kevesebb ebben a szomorú városban. Idegen országokról - Bolívia) IV. A vonat belseje és az étkezőkocsi nem olyan kényelmes és higiénikus mint az argentiniai vonaton. A közönség is, mintha más lenne! Mig az igazi argentiniai mindig született úrnak akar látszani, addig a bolíviai vagyis a cholo meztizo hangos, lármás és teljes nemtörődömséggel viseltetik az embertársával szemben. Az argentiniai vonat étkezőkocsijában mindenféle megszívlelendő bölcs mondások díszelegnek a falakon, egy különösen megragadta a figyelmemet : El que escupe en el suelo, es mal educado — magyarul: aki a földre köp, neveletlen ; ezt a figyelmeztetést minden argen'iniai magáévá teszi, jól neveltnek akar látszani. Ellenben a jelenlegi útitársaink az étkezőkocsiban, ahová reggelizni sietek, olyan köpési versenyt rendeznek a fejem felett és azon át, hogy önkénytelenül is esernyő után áhítozom Majdnem minden asztalnál már kockajátékot játszanak, irgalmatlanul rázzák a gumipoharat a benne lévő kockákkal. Hazardíroznak, páros vagy páratlan számra tesznek. Rémes a lárma és én mint csendes „gringó" csak bámulom ezeket a barnabőrű, csillogó feketeszemű, lármás indiánutódokat. Végtelen homokos és hullámos fensíkon megyünk tovább. A rémerős napsugár bántja a szemeimet, fáraszt és álmosít. A nyitott ablakon át a forró szél finom homokot, mmt ezernyi tűszurást az arcunkba csap ; néhány perc alatt mindent belep, mindenki szürkévé válik, * mindenhová befurakodik, a szem- és orrban csípős fájdalmat okoz. Bántó ez a homok és szomorú a fa és bokor nélküli egyhangúság. Mojo állomásra érünk. Egy indián fészek néhány agyagházzal. Egész indiánhad veszi a vonatot körül, itt látok meztelen indiánokat is, egészen vad, állati arcokká', furcsa éneklő hangon alamizsnát kérnek. Nazareno állomáson egy órát állunk. Elnézem ezt a helyet. Mindenütt szegényes kunyhók és valahonnan idehozott szárazgalyakból összerótt „ranchók", olyan éjjeli menedékhelyszerű házak, ahol a szegény világotjáró vándor éjszakára megpihenhet. A házak előtt meztelen gyerekek a sarkukon ülve, bámészkodnak, nevetve utánam kiabálják: inglésa, inglésa. Nők és serdülő leányok rongyokba burkolva az utcákon fekszenek és valami furcsaszinű kenyérfélét kínálnak megvételre. Közben indiándalokat énekelnek monoton, szenvtelen hangon és az előttem haladó két fé fi útitársamra kihívóan nevetgélnek. Szegények, a fehér civilizáció és az új nemzetközi forgalom lassan majd megmételyezi őket is. Az egyhangú homoksivatagot lassankint kis zöld oázisok váltják fel, mindannyi egy-egy kisbirtok. Egy folyó van itt, a Nílus temékenyitő munkáját utánozza. Időközönkint a kétoldaii partot elönti és ezáltal dús vegetációt teremt. Fellélegzünk, mikor végre feltűnnek- Tupiza város körvonalai. Az éjszakát itt kell töltenünk, nem mintha ez feltétlenül szükséges lenne, hanem a vasúttársaság és a város kölcsönös egyezménye folytán. Az itt veszteglő átutazók némi kis életet és persze pénzbeli forgalmat is hoznak ebbe a kis városba, amely körülmény idő- j vei a város fellendülését elő fogja mozdítani. Itt is a fő az idegenforgalom! Mi, elsőosztályu utasok a vonatban maradhatnánk, ehhez jogunk lenne, de inkább szobákat bérlünk egv szállodában. Alighogy elhelyezkedem, kopognak az ajtómon, belép két idegen ember és tiszteletteljes hajlongások között ünnepélyesen meghívnak a mozihelyiségben ma este tartandó táncmulatságra. Kijelentik, fizetnem nem kell, a fő, hogy ott legyek. A városka az ő húsz-huszonöt utcájával kedélyes benyomást kelt. Minden év augusztus 6-án, Bolivia nemzeti ünnepén mindenki köteles házát újra festetni, ezáltal a házak mindig tiszták és barátságosak. Szép a kupolás, nagy kéttornyú templom, a szokásos spanyol kolóniái stilusban megépítve. Csodaszép parkba járok, ez a város büszkesége. Feltűnik, hogy majdnem minden házban egy kis szatócsüzletet találok. A tartalma néhány darab üres üveg, vörös bors, egy pár gyertya, egy kis kosárka gyümölcs, esetleg fonnyadt burgonya és ezen csendélet mellett gugol a bolíviai indiánasszony, fön, vagy dajkálja a gyermekét. Benézek a német kórházba is. Kicsiny, de tiszta, a Szent Anna-nővérek vezetése alatt áll. A betegállomány jelenleg egy kissé nagy. Az elmúlt hetekben lezajlott politikai zendülés áldozatait itt ápolják. Tupiza várostól északra tiszta, fajindiánok laknak. Nők és férfiak egyaránt sajátszövésű rövid kabátot és térdig érő bő nadrágot viselnek. A kalap formája olyan, mint egy nagy gomba. A hajuk hosszú és be van fonva. Mindenkit köszöntenek, kis csoportokban mennek és mint a lámák, ijedten körültekintenek. Jelenleg sokan tartózkodnak, nyers bőröket kínálnak megvételre. Közöttük még fennáll az a régi indiántörvény, hogy azé a föld, aki megműveli. Minden egyes indián az általa megművelendő földért a főnöknek évenkint néhány bolivianot fizet és ha azt kellőképpen gondozza is, övé az elsőbbségi tulajdonjog. Innen ered a nagy szeretet a röghöz. Tupizából Cinti tartományba is vezetnek az utak, ott terem Bolivia legjobb bora. Miután a már előbb említett táncmulatságra menni nem szándékozom, elhatározom, hogy az innen keletre fekvő Tarijá városba rándulok át. Az autó négy óra alatt megteszi az utat oda. (Folyt, kőv.) Schayné Gangl Githa.
