Esztergom és Vidéke, 1931

1931-05-24 / 42.szám

Esztergom tragédiája 1919-től 1931-ig A mai időkben sok magyar város megy át súlyos megrázkódtatáson. Az egyik városból a panama, a másikból a csőd, a harmadikból a rossz gazdálkodás hire fut szerte az országba. De Trianon átka is sürün hangzik a gazdasági válság és a bajok okául. Ezek között a városok között van Esztergom is, a primási város, Szent István király szülővárosa, a magyar katolikus élet központja. 1931. január 4-én világgávitte a rádió, hogy Esztergom polgármesterét, dr. Antóny Bélát állásától felfüggesztették, mert gondatlan és könnyelmű gazdálkodás folyt és amiből öt és félmillió adósság származott. Annál súlyosabb ez az adósság, mert a város lakosságát 100 %-os pótadó is terheli. Ha csak eladósodásról, csődről és polgármesteri felfüggesztésről lenne szó, az izgalmat előidéző események után napirendre térnénk a dolog fölött és a bíróságra biznók az ügyet. De mivel Esztergommal a primási város, a magyar történelem első és nemes városa, a Magyar Sión került az örvénybe, országos érdek, hogy az összeomlás okait kutassuk. Hogyan történhetett meg, hogy a királyi város, a magyar katolicizmus székvárosa, ahol a hercegprímás első polgár, örökös főispán, az ország első zászlós ura, ezer év fényességéből és nagyságából az eladósodásba, fegyelmi vizsgálatokba zuhant? Hogyan történhetett meg Esztergommai az a borzasztó kisiklás, hogyan lehetséges, hogy csak vád is elhangozzék, amikor itt a városvezetésnek, a vezetőtekintélynek a keresztényi cselekedetek és az erkölcsi köztisztaság alapkövén kellene nyugodnia ? Ha más városnál bírósági ügy ez a szomcrú végzet, akkor Esztergomnál ez a sors tragédiát jelent. Nemcsak Esztergom fog a városösszeomlás okainak kutatásában tanulságot levezetni, hanem a többi magyar város is, amelyek akár a csőd, akár a gondtalan gazdálkodás vagy klikkuralom miatt jutottak válságos helyzetbe. E sorokat küldjük a magyar kormányhoz, azért, hogy Esztergom felé fordítsa tekintetét, hogy megismerje a város helyzetét, hogy megértse a segítségkérés okát. Nem a város kiált segítségért, hanem ennél több: ezer éves rezidencia, primási székhely, magyar tradíció és magyar szenvedés. A segítségkérés legyen harangzúgás, amely hirdesse a multat, a jelent és a jövőt. Zúgják a betűk harangjai, hogy megfeledkeztek Esztergomról, nem, ne vádoljanak, hanem csak kérjék a minisztereket, a magyar városvezetésben munkálkodó és a magyar város hírnevéért és tekintélyéért, gazdasági biztonságáért harcoló férfiakat és mindazokat, akik a tradíciót szentnek tartják és akik tudják, hogy a magyar városokon nyugszik az egész ország léte. Ha beteg a város, beteg az egész ország. Esztergom súlyos beteg, hívjuk az országorvosokat, jöjjenek és nyújtsák segítségüket, tizenkét év történetéből merítve. Esztergomba kell elsőnek jönniök, mert Esztergom előbb volt, mint az ország. Szent István itt teremtette meg Magyarországot. De Esztergom esik is a legközelebb Budapesthez. Ha külföldi vendégek Magyarországra jönnek, budapesti útjukat Esztergommal kötik össze és először idelátogatnak, itt mondanak először ítéletet a magyar vidéki városról és nekünk nagy érdekünk, hogy benyomásuk és Ítéletük a javunkat szolgálják, hogy kultúránkat, történelmünket, európai létjogosultságunkat elismerjék. A magyar városokhoz azért szólunk, hogy önmagukat ismerjék meg, hogy Esztergom Sionjáról szálló hangokban a maguk hangját is hallják : önérzetet, büszkeséget, kincset, dicső emlékeket, vagy panaszt, segitségkérést és szegénységet. A kommunizmus előtt. Esztergom tragédiája a kommuniz mussaí kezdődik. Nem célunk, hogy a kommunizmus esztergomi történetét részletezzük, hanem csak néhány képét festjük meg a tragédia hátteréül. Általában sem fogjuk a történetírás mértékét követni és életrajzi leírásokat sem adunk, csak az események motívumait domborítjuk ki. Csernoch János dr. a hercegprímás. A kommunizmus előtt Beniczky Ödön Esztergomvármegye főispánja. A polgármester pedig Antóny Béla dr., aki 1916 tói kezdve áll a város élén. Beniczky Ödön fanatikus ember volt. A legnehezebb időkben került Esztergomba, amikor már a háború fáradtsága és a nyugtalanság vett erőt az embereken. Beniczky azonban nem arra született, hogy lelket és türelmet tartson az emberekben, vagy hogy Esztergom közélelmezését vezesse. Nem volt problémája a vármegyei közigazgatás sem. Beniczky nem jól érezte magát a főispáni székben, mert jnem tudott dzsentrifőispán lenni. Őt mindig szociális és egyetemes nemzeti célok vezették. A főispáni méltóság idegen volt számára és törekvései túlszárnyalták a város és vármegye határát. Emellett az eladósodás és anyagi gondok is ránehezedtek. Fanatizmusának ez a lelki depressziója volt a véglete és későbbi tragédiájának az oka. Esztergomi működésének az is nagy szerencsétlensége volt, hogy titkára, Szentgyörgyi Pál a kommunizmus szolgálatába lépett és aki-később fődirektóriumi vezető lett. A vármegye és a város között már régóta hideg rossz viszony volt. Vimmer Imre polgármester halálával megszűnt az együttműködés és az összetartás. Beniczky és Antóny nem jóbarátokként állottak egymással szemben. Olykor szinte ellenséges magatartást lehetett közöttük tapasztalni, aminek az volt az oka, hogy Antóny főispán szeretett volna lenni. Antóny polgármester Szentendréről jött Esztergomba, Mátéffy Viktor prépost-plébános hozta őt ide. Antóny megválasztásához nagy reményt fűztek és működését már jó előre megelőzte hire, tudása és képessége, különösen gerinces katolikus közszereplése, ami a primási városban sokat számított. Tudták Antónyról, hogy ő volt az, aki 1900-ban a szabadelvű forrogásoktól megmentette a Pázmány Péter Tudomány Egyetem keresztjeit. Mint ügyvéd is tekintélynek örvendett és szentendrei polgármestersége alatt kifejlett városfejlesztő munkássága is tevékenységét igazolta. Mint újságíró is jó nevet szerzett. Dehát a háború közepén foglalta el esztergomi állását és ha volt is koncepciója a városvezetéshez, az idők megakadályozták tervében. Pedig nagy tervekkel jött, hogy kiemelje Esztergomot elmaradottságából és hogy megadja a városnak azt a fejlődést, amely a primási városhoz illik. De várnia kellett. Minden munka megállt. Csak egy alkalom kínálkozott, hogy a háború által okozott visszaesést és a veszteséget pótolják. Ezt az alkalmat a fogolytábor adhatta volna, ha a foglyokat útépítésnél, árvédelemnél vagy a sokféle ipartelepen foglalkoztatják. Tervbevették, hogy lehordatják a Szenttamáshegyet, Esztergom nyomortanyáját, de sem itt, sem másntt nem vették igénybe a foglyok munkáját. A Szenttamáshegy ma éppen olyan elhanyagolt, mint a háború alatt és ha valami változott, az a nyomor, amely csak nagyobbodott. Rendezetlen maradt a Várhegy, az utcák, alig volt építkezés, rosszak a hegyi utak, viz önti el a szigetet és feljebb a földeket. A nép eladósodott. Beniczky úgy távozott Esztergomból, hogy a kormány radikális főispánt küldött helyébe. Ez a főispán Majláth Ferenc budapesti ügyvéd volt. Majláth-tal a kommunizmus szakadt ránk. Mint főispán belesodródott az árba és állását is proletálizálta. Hogy a vármegyeházán új szellemet dokumentáljon, kék zubbonyba Öltözött és igy fogadta a küldöttségeket. A kommunizmus kitört. Beniczky Bécsbe menekült, Antóny is elhagyta Esztergomot, csak Csernoch maradt itt. (Folytatása jövő vasárnap) mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmimmmmmmmmim A sajtó és a tanítóság Az esztergomi sajtót állandóan azzal vádolták meg, hogy „limonádé sajtó". Ez akkor volt, amikor becsületbeli kötelessége volt, a nagy lezüllöttség után még a hibák elhallgatása árán is növelni a tekintélyeket. Amint azonban a normális viszonyok léptek életbe, az esztergomi sajtó is kötelességéhez hiven nyíltan megírta véleményét teljes tárgyilagossággal. Ebből azonban különféle kellemetlenségek és bajok származtak. Az esztergomi sajtó kötelékében vezetőszerepet játszottak — „a kis pont"-ok — a tanitók. Mert a pontnak, a rajzolt és nem képzeletbeli pontnak ellensége a törlőgumi, tehát ez lépett működésbe. Eleinte csak elhalványítani iparkodott, holmi beidézgetésekkel, fenyegetésekkel, majd legutóbb már teljesen el akarja tüntetni az egyik „kis pont" ot. Baj a dologban az, hogy még nem találtak fel olyan törlőgumit, mely teljesen nyomtalanul tudná eltörölni a rajzolt pontot. Akár nagyitóval, akár vegyi úton, de a pont minden törlés mellett is láthatóvá válik. Mert a törlőgumit kezelni is kell a kezelő újlenyomatai ottmaradnak a papíron. Ilyen újlenyomatokat találtunk a legutóbbi közismert iskolaszéki gyűlés papírján, amikor Vécs Ottó tanitópontot ki akarták radírozni Esztergom város közvéleményének papírjáról. Hónapokkal ezelőtt történt, hogy Vécs Ottót az Esztergom és Vidéke" és Gábriel Istvánt az „Esztergom" szerkesztőjét a főispán maga elé idézte és ott nem a legbarátságosabb hangon — nem figyelmeztette —, hanem megfenyegette. Nem sokára enyhébb formában ugyan — a királyi tanfelügyelő is a törlőgumi szerepéi e vállalkozott. A két szerkesztő tanitópont levette nevét a lapról és mert Mátéffy Viktor országgyűlési képviselő is közbelépett, a hajsza megszűnt, belül azonban dolgozott az elfojtott méreg és talált is az egyik tanitó, Vécs Ottó ellen kiutat. Az 1930 XLVII. tc. 15. §-ra kiadott 800—931. VIII. a. számú VK. miniszteri végrehajtási utasítás alapján közölni kellett a kir. tanfelügyelőnek a várossal, hogy a csökkent tanulói létszám miatt (?? ?) egy állásra a miniszter beszűnteti az államsegélyt. A városnak szabadságában áll ugyan saját terhére nem csökkenteni a tanitói létszámot, de ezt a város ma meg nem teheti. Ez eddig rendben is lenne, ha annakidején a főispán áthelyezéssel éppen azt a Vécs Ottót meg nem fenyegette volna, akit most szanálásra kipécéznek. Még valahogy ebben a formában is el tudnók fogadni a dolgot, ha a kir. tanfelügyelő a végrehajtási utasítás eme fontos passzusát el nem hallgatja a városhoz intézett átiratában, amely igy szól: „Amennyiben az államsegély megvonása következtében többtanerős iskola valamelyik tanítói állása megszűnik s az iskolánál 40 évi szolgálattal biró, vagy már nyugdíjazás alatt álló tanitó működik, megszüntetésre ennek állása jelölendő ki." Eme passzus elhallgatását szívesen vesszük feledékenységnek, de ezzel szemben vagyunk annnyira nem feledékenyek, hogy az iskolaszék figyelmét felhívjuk két tanítóra is, akik 40 éve szolgálnak, vagy legalább is csak 1—2 hónap választja őket eme magas évszámtól. Vécs Ottó ellen az a vád, hangzott el, hogy úgy a helybeli, mint az egyik fővárosi sajtóban a város és személyek ellen destruktiv és tekintélyromboló munkát végzett. Nem védjük, nincs rá szüksége, megvédi ő önmagát és megvédi őt a törvény. És talán mégsem olyan súlyosan vétett sem a fegyelmi szabályok, sem pedig a törvény ellen, amikor cikkei miatt Vécs Ottót sem a fegyelmi biróság, sem pedig a sajtóbiróság elé állítani nem volt mód és ok. Nem akarjuk elhinni, hogy az illető urak tényleg olyan „kis poncnak tartanák Vécset, hogy törvényen keretek között érdemesnek tartanak vele foglalkozni. Ha mégis, akkor miért nem hagyják békén ? — hisz szava nem hallatszik az égig. Ha már a destruktiv munka felvetődött, akkor vizsgáljuk a közelmultat. A közvélemény talán a tekintélynövelés, a hitelnövelés miatt zúdult fel a vizsgálat kihirdetésének módja felett ? Avagy Gróh József dr. az egyik városi képviselőtestületi közgyűlésen a tekintély növelés miatt emelte fel tiltakozó szavát a főispánnak két városi tisztviselővel szemben használt hangja miatt. Jó lesz, ha mindenki a maga háza előtt seper. És talán az sem fog ártani, ha emlékezetbe hozzuk a nyilvános közgyűléseken történt elszólásokat, amelyek kellemetlenek lehettek volna az illetőkre, de a „kis pont"-ok azokat diszkréten, magasabb szempontokból elhallgatták. Úgy-e, akkor jó volt a tanitópont és nem destruált a sajtó 1 Amikor azonban a közvéleménynek ad kifejezést, mely azonban egyik-másik úrnak nem tetszik, akkor desrtuál. Ami szempontunkból szerencse, az ő szempontjukból bün, hogy tetszésük, vagy nem tetszésük, az igazságon változtatni nem tud. Nagyon ajánljuk az amúgy is felzaklatott közhangulat lecsillapítása szempontjából az ügy más, kedvezőbb megoldását. Figyelő. Móri faj borokat zöldfehér, édes, 1920—1930 as termésű, 14—16 malligandosat 350 litertől fölfelé, Móri törkölyt kisüstön főzött 52 fokosat, 25 litertől fölfelé, olcsón a legjobbat, vasúton utánvéttel szállít Steiner Gyula borbizományos fflór (Pehér megye).