Esztergom és Vidéke, 1931

1931-05-17 / 40.szám

ESZTERCOH «YBEKE ÖTVENKETTEDIK ÉVF. 40. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1931. VASÁRNAP, MÁJUS 17 Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1*20 P. Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér MmmmmmmmmBmmmmpmBmmmmtmmmw Újság és újságíró Boldogult Vass miniszter, az újságírók atyai jó barátja mondta egy alkalommal, ahogyan az egyik oldalon megvan az újságírónak a nemzettel való nagy szolidarizmusa, éppen úgy a nemzettől is megköveteli az újságírói rend számára a szolidarizmust, azt, hogy a nemzet tudjon egybeforrni a maga újságíró rendjével, értse meg, hogy ezek a katonák őérte, az ő gondolataiért, érzéseiért és jövőjéért küzdenek. A sajtó a modern világ idegzete. Eszméket, gondolatokat ez az idegrendszer vezet a tömegbe, a közvéleménybe. Az újság ma sokkal több mint hirhordó és tájékoztató. Jóformán az újságon keresztül lélekzünk, gondolkozunk álmodunk. A modern újság papíron való, de mégis eleven lenyomata lett magának a modern életnek. A sajtó által vagyunk belekapcsolva a modern szellemi világba, a korkérdésekbe és áramlatokba, a tudományos, művészeti s irodalmi világba. A világnézeti harcok nagy csatáinak szintere az egykori nagy íoliánsokból a napisajtó hasábjaira került. Éppen ezért, a sajtó nem nézheti az élet nyilvánulásait, lelki, erkölcsi és gazdasági küzdelmeit az elefántcsonttorony hűvös magaslatából, hanem le kell szállania az élet mélységeibe. Az az elkeseredett harc, mely az evangéliumi világnézet és a marxizmus között egyre szélesebb területen és egyre élesebb modorban folyik, sürgetően követeli, hogy a nemzeti alapon álló sajtó nem lehet csak barométer, mely tehetetlenül jelzi a közvélemény állását, hanem legyen elektromos battéria is, mely feszítő erejével gondolkodásra késztet rábeszél, vagy elrettent, lelkesít vagy visszariaszt, szóval alakítja a közfelfogást, még pedig a keresztény, nemzeti elvekkel egyező közfelfogást. Mennyire fontos tehát, hogy milyen az újság szelleme, melynek kiáradása nyomán ébred, gazdagodik, színesedik, de el is szürkülhet, sőt el is változik milliók lelkülete, gondolatvilága. Szörnyen és keservesen tapasztalhattuk saját bőrünkön, hogy a magyar nyelven megirt sajtótermék akna, hogyan törte ketté a világháború legdiadalmasabb acélját, a magyar kardot és hogyan rántotta bele a nemzetet a forradalmak szégyenébe és gyalázatába. A nemzetellenes sajtó s nem az ellenség kardja szabta darabokra az évezredes hazát. A toll szédületes eredményeket produkált már. Egy nőnek az irása, a tolla indította meg a rabszolgákat felszabadító háborút az Egyesült Államokban. Aki ismeri a magyar politikai, egyházi s társadalmi közélet történetét, az tudja, hogy micsoda nagy részük s érdekük van a hivatásos újságíróknak Magyarország modern állami s egyházi fejlődésében. Ha nincs vérbeli újságíró, aki testet s lelket adjon a reformeszméknek és a terveknek, aki azt népszerűsítse a nyilvánosság számára — ma félszázaddal hátrább állnánk. A nagy reformokat, amelyeket a politikusok, tudósok, szociológusok felvetnek az újságírók vitték ki a nagy közvéleménybe, azok dolgozták fel s vittek bele akárhányszor életet. Egy-egy nagyobb kaliberű újságcikk a közélet nagy kérdéseiről nem ritkán irodalmi alkotást jelent és sokszor nagyobb hatást gyakorol a közvéleményre, mint egy akadémikus tudományos munka. De a toll nemcsak jócselekedetek véghezvitelére tudja késztetni az embereket, mert az írás nyomán gyilkos háború, véres forradalom tűzvész és erkölcsi pusztulás fakadhat, azért kell az írónak és újságírónak átéreznie hivatását és roppant nagy felelősségét. Mert a becsületes újságírói toll, nem arra való, hogy vérsebeket ejtsen, sem arra, hogy méreg és szenny folyjék belőle, hanem kormánytolla akar lenni a szárnyaló emberiségnek, mely irányt is adjon s tisztább magaslatokra emelje a közszellemet s a nemzeti törekvéseket. Lehet, hogy ebben az ideálokért vívott küzdelmében szembe kerül a divatos áramlatokkal, szembe kerül a hatalommal, de nem szabad soha szembekerülnie a jó lelki ismerettel és az igazsággal. Nem a küzdelem kikerülése a megalkuvás, a behódolás az elvek kikapcsolásával, hanem a keresztény, a krisztusi tanítás gyakorlati beillesztése a társadalom életébe a keresztény újságírás hivatása. Jelszava nem más mint a biblia szava: Kiálts, mint a harsona! A keresztény hirlapirás, ha fél, ha baráti, érzelmi hatások alatt ingadozik s a hatalom emberei tetszésének alárendeli az elvi magaslaton álló közérdeket, hasonló a bibliai Gedeon elbocsátott fegyvereseihez. Az ilyen hírlapírást nem hivta az Isten a keresztény sajtó porondjára. Ez az úgynevezett lakájzsurnalisz^Jiiii»>PiPiPiP»PtPiPiPiPiiNPiPiPi>iPiPi>iPiniPiPi>iPiPiPiPiPi>i Nem lehet szanálni a várost a Közüzemi közgyűlése nélkül tika, mely nem az elvekért él, hanem az elvek kiárusításából... A kereszténytársadalóm fogadja szivébe és szeretetébe azokat az újságírókat, akik az igazságért, a jogért szüntelen harcot vívnak és méltánytalanságok ellen védelmezik azokat, akiket megaláztak és megszomorítottak. Hogy lássák ezek a hajszolt és széttépett életű újságírók, hogy nem kell ezt a végtelen hosszú göröngyös utat egyedül, minden támogatás nélkül róniok. Lássák, hogy van, aki követi őket, mert igy emelkedik bennök a magyar öntudat és önbizalom... (HB) Mind a Keresztény Gazdasági és Szociális Pártnak, mind pedig a város pénzügyi bizottságának üléséről közölt tudósításokból az esztergomi sajtó azt a közvéleményt tükrözte vissza, hogy a város szanálása a Közüzemivel, ha rövid időre segit is, de később életbevágóan nagy kárt fog okozni. Kétségtelen, hogy az esztergomi lapok hűen és tárgyilagosan közölték beszámolójukat az ülésekről és tulajdonképpen maguk a felszólalások és az ülések lefolyása vezet arra az eredményre, hogy a Hungáriával kötendő szerződés ret tenetes a városra nézve, nemcsak a súlyos feltételek miatt, hogy a város egymillió pengőt kap, amiből a a Közüzemit szanálják, hanem azért is, mert a szerződés Esztergom részéről nincs jogilag előkészítve. De hiába is készítjük elő jogilag a szerződést, amikor tényként áll, hogy a város 1 millió 400 ezer pengőt kap, ebből kifizetik a Közüzemi adósságait és ha más kiadásokat is számítunk, igy a Közüzemi átadásakor üzemi utánpótlásokat, illetéket, a kisebbségi részvényesek kielégítését illetőleg kártalanítását, akkor ebből az 1 millió pengőből alig marad valami. Igaza, van Mátéffy Viktor országgyűlési képviselőnek, hogy nem a várost szanálják. Amint a keddi pénzügyi bizottságban elhangzott, a Közüzemi Rt. feloszlatását, vagyis Esztergom szanálását a Közüzemi Rt. közgyűlése nélkül nem lehet megcsinálni. Hi szen még senki sem tárgyalt a Közüzemivel. Mivel tudjuk, hogy a város 80 % ban birtokosa a részvényeknek, a feloszlást könnyen kimondhatja a többség, de ezzel szemben mégis előállnak a kisebbségi részvényesek és teljes joggal követelhetnek kártérítést. Mert nem szabad elfelejteni, hogy a Közüzemi önálló részvénytársaság és elképzelhetetlen, hogy a kisebbségi részvényeseket kielégítés nélkül világgá lehessen ereszteni. A kisebbségi részvényeseket jog illeti meg és kártalanításukat jogosan követelhetik. Különben is a kisebbségi részvényeseket védi a törvény. A kisebbségi részvényesek nem a Hungáriát fogják perelni, hanem a várost. Már pedig a városnak olyan súlyos és sürgős fizetési kötelezettségei vannak, hogy ujabb perek semmiképpen sem kívánatosak és teljes erővel kell küzdenünk, hogy minden újabb megterhelést elkerüljünk. Ha a hétfői pénzügyi bizottsági ülésen Rostássy István kir. főmérnök tájékoztatása elvileg meg is nyerte a képviselőket, hangsúlyoznunk kell, hogy ez az elvi hozzájárulás csak azt jelentette, hogy momentán segítene a Hungária ajánlata. De nekünk számolni kell a jövővel és Drahos János dr. prelátussal kell kérdeznünk, hogy mi lesz két vagy négy év múlva ? Még ez az idő is sok, és inkább azt kell kérdeznünk, hogy mi lesz egy év múlva ? A pénzügyi bizottsági ülés óta bőven volt idő megfontolni a Hungária ajánlatát és itt hivatkoznunk kell Lepold Antal dr. prelátus kanonok Széchenyi beszédére — a hideg ész ítéletével kell mérlegelni az eshetőségeket. Ha az ész szavára hallgatunk, akkor Nádler István pápai kamarás kérdését is fel kell tennünk: hol van itt a város szanálása? Ez nem szanálás, ha rettegnünk kell a jövő vagy az azután következő évtől. De amilyen életbevágó kérdések ezek, éppen olyan és talán elsősorban fontos az, amit Meszes Ferenc és minden földmives kérdez: menyEsztergom, Széchenyi-tér ) TeleHázi kenelfogadtat* <*- SAlAT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törül- f\ I I , I J , I Esztergom, Széch< . . köző. konyha- és kenyérruha, \r

ß\P7n\Üiiü I Í1Q7 ílflíl 16. sz. (Saját ház. h<S-*l aTÄllKfi abrosz (nagyban és kicsinyben) • OIU£i I la! II I L,ad£JUIiai fonszám 135. Há IICLCI MCUVUII iegjutányosabban beszerezhető der szövésre elfog