Esztergom és Vidéke, 1931

1931-05-14 / 39.szám

ott mi valamennyien részt vettünk a vezetésben. A Közüzemi ma egy nagy értéket képvisel és az egyedüli módot nyújtja, hogy vele a várost szanáljuk. Én sem voltam barátja azelőtt a bérbeadásnak és nem gáncsoltam el a tárgyalásokat egy évvel ezelőtt, csupán azt követeltem, hogy a nyilvánosság előtt tárgyaljanak. Más mód nincs a szanálásra, mint a Közüzemi bérbeadása és azt igazolja az is, hogy mi történik akkor, ha ránk zúdul a pörök lavinája. Dobra kerül a város és ha most nem adjuk bérbe, nincs kizárva, hogy még kevesebb árért leszünk kénytelenek eladni a Közüzemit és más vagyonunkat. Megnyugodhatunk abban, hogy a bérbeadás nem hátrányos, hanem előnyös. Helyesen cselekednénk, ha már ma elfogadnánk a szerződést. Meszes: Azt szeretném tudni, hogy hány százalékkal csökken a pótadó ? Darvas: 15%-al. — Ez csak igéret. Legfeljebb 3 %-os lesz. Toldy azt kérdezi Brenner főjegyzőtől, hogy mennyi marad meg a városnak, ha kifizetik a Közüzemi adósságát és a kamatokat? Az egymillió pengővel új adósságot csinálnak. Ezzel szemben mit fog kapni a város ? Mátéffy: 600 ezer pengő után 5 %-ot. E őbb semmit. Toldy : Nyaktörő dolog lesz ez... Újra zaj támad. Vegye ki a Hungária a vízvezetéket és vigye Dorogra. Úgyis sok baj van vele. — Úgy van, úgy van. — Azt is meg kell kérdezni — beszél Toldy — hogy mennyit hoznak nekünk a földek, mert ha kevesebbet hoznak, mint a villany, akkor inkább a földeket adjuk el. Úgyis sok a munkanélküli földmives. — Azután milyen biztosítékot ad a Hungária az áramárakra vonatkozólag. — Harminc évig nem szabad felemelni. — De rosszabb áramot adni szabad.. . Darvas Géza. dr. áll fel: — A vizbefuló ember még a szalmaszálba is bekapaszkodik. Pénzügyileg és gazdaságilag nem értünk még a mély ponthoz és így még súlyosabb a helyzet. Az államtól ne számítsunk semmit. Sorsdöntő pillanat előtt állunk, ezért a bérbeadást el kell fogadni. Tiltakozom az ellen, hogy a polgárságra még nagyobb terheket rakjanak, ami azáltal fog bekövetkezni, ha nem fogadjuk el a legkedvezőbb ajánlatot. Csákváry: Ideig-óráig tartó injekció lesz ez a szanálás. Schwach: Hirdessenek pályázatot és a legjobbnak adják oda. A Hungária 20 évig nem fog épiteni és csak utolsó tiz évben, amikor minden az övé lesz, fognak beruházásokat csinálni Drahos János dr.: Mit fogunk tenni 2—4 év múlva, amikor az egymillió pengő lejár? Sok számítást kaptunk eddig, de szeretném egyszerű formában világosan látni a számítást. Mi az az esedékes összeg, amit elő kell teremteni és mi következik júniusban, ha fizetni kell ? Brenner: 1 millió 300 ezer pengő szeptemberben lejár. Hermann: Mennyi adósság marad és miből fogják azt fizetni ? Brenner: Összadósság marad 3 millió 200 ezer pengő. A képviselők lassan oszladoznak. Mike szól még, hogy a képviselők belátására és lelkiismeretére bizza a dön tést. Látja ugyan, hogy senki sem lelkesedik a szanálásért, de mindenki fontolja meg a dolgot. Az tény, hogy nem csinálunk a szanálásból pártkérdést. Mindenkit tisztán a város érdeke vezessen. Még megemlékezik a Közüzemi vezetéséről, amelyet dicséret illet, mert tagadhatatlan, hogy a Közüzemit a mai nagy értékre ez a vezetőcég emelte. Az értekezlet negyed kettőkor ért véget. mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmtmmmmmmmm Elvi hozzájárulás a Közüzemi bérbeadásához Hétfőn délután pénzügyi és jogügyi bizottsági ülés volt a városházán Glatz Gyula h. polgármester elnökletével. Már öt óra elmúlt, de még mindig nem voltak együtt a meghívott képviselők. Ennek ellenére Glatz Gyula az ülést megnyitotta. összeszámláljuk a bizottsági tagokat, tizenhármán vannak. Glatz Gyula ismétli, hogy felelősségének tudatában a város érdekeit tartja szem előtt és ez vezeti munkájában. A Hungária ajánlata a legalkalmasabb arra, hogy a város pénzügyi helyzete talpra álljon. Kéri a bizottsági tagokat, hogy legjobb lelkiismeretük szerint ítéljenek. Brenner Antal dr. ismerteti a szerződés tartalmát és azokat a módosításokat, amelyeket a város szaktisztviselői tettek a polgármesterhez beadott javaslataikban. A szerződésben pontról-pontra mennek és ahol csak a legcsekélyebb homályos vagy a városra nézve kissé hátrányos pont van, ott javítást eszközölnek. Megérkezik Gróh József és Nádler István. Hogy a minisztériumokban is bebehatóan és teljes részletességgel foglalkoztak, azt abbó is látjuk, hogy az egyik minisztérium biztosítékot kért a Hungáriától az utolsó tiz évre. A város érdekeit erősen védték a minisztériumban. Zwillinger Ferenc dr. az ügyrendhez kér szót. Azt kérdezi, hogy igy kell-e elfogadni a szerződést ahogy van ? Ha ma kell dönteni, akkor lelkiismeretlen munkát végeznénk. A pénzügyi bizottságnak pontról-pontra kell átnézni a szerződést és megvitatni a következményeket. Ma nyugodt lelkiismerettel igennel vagy nemmel dönteni nem lehet. Brenner Antal ismét hivatkozik arra, hogy a város kényszerhelyzetben van. — Ez nem igaz — szól Zwillinger. Számord Ignác: Van-e már változtatás a szerződésben a szaktisztviselők észrevétele szerint. Ezután felolvassák a szaktisztviselők javaslatait. Zwillinger: a fehérmegyei jogosítványokat nem adják el ? Brenner'. Nem. Újra szoba kerül a 30 évre előrefizetendő bér összege és Frommer Ferenc városi főszámvevő azt mondja, hogy az évi 125 ezer pengő bér 1 millió 417 ezer pengő után számíttatott. Tehát nem 1 millió 400 ezer, hanem 17 ezerrel több. Mátéffy : Érdekes, a tervezet három minisztériumon ment keresztül és a szakértők ezt nem vették észre ? Zwillinger: Mikor szerzik meg az 1 millió 155 ezer pengős kölcsönt? Ez nincs világosan a szerződésben. — Félév múlva — hangzik a válasz. — A városnak félévenkint váltókat kell adnia. Mátéffy: Szóval váltóra kapjuk a pénzt és fizetni fogjuk a váltóköltséget is Zwillinger : Mennyi ez ? — Ezer pengő félévenkint. Zwillinger: Minek ez az egész játék, ha nem mindjárt kapjuk a pénzt ? Ha olyan sürgős a szanálás, hogyan tudunk félévig várni ?! Most felolvassák az okmányt is. Tovább az a kérdés hangzik el, hogy egy év múlva nem mondhatják e fel ezt az 1 millió pengő kölcsönt és mivel szüksége lesz a vá városnak további kölcsönre, nem lesz-e az drágább ? Mert fognak kölcsönt adni, az bizonyos, de drágább kamattal. Mátéffy megjegyzi, hogy ez a kölcsönadas alapot fog találni a Hungáriának, hogy uj koncessiókat csináljon. A város eszköz lesz. — Nem bérbeadás ez, — véleked nek maguk közt többen — hanem eladás. Hosszabb vitát vált ki a városra eső részesedés a 600 ezer pengőtől kezdődő jövedelem után. A szerződés ugyanis azt tartalmazza, hogy a város csak arra a bevételre tarthat igényt, amely a város vezetékén adott áramból származik. Fenn forog az az eshetőség, hogy a Hungária magasfeszültségű vezetékén lát el műveket, igy a nagymarosi papírgyárat, a visegrádi kőbányát és a kincstári birtokot. Az is lehetséges — amint Mike megjegyzi, — hogy nem vezetéken szolgáltatnak áramot, hanem drót nélkül. Nádler István is a jövő technikai fejlődésére utal. A jövő villamos fejlődésére sem Fiamarion sem Jókai fantáziája nem elég. Mindennel kell számolni, nehogy a város károsodjék. Malus Gyula azt kérdezi, hogy mi történik akkor, ha az áramot nem Dorogról, a mostani vezetéken adják, hanem Salgótarjánból. Mert a Hungáriának az a terve, hogy a két bányavidéket összekapcsolja. — Ki fognak bennünket játszani — halljuk a közbeszólást. — Kijátszhatnak minket ahogy akarnak — mondja Zwillinger. A módosításokat megfogalmazzák. Számord megkérdezi, hogy a módosított szerződés megy-e fel a Hungáriához. Gróh József: Egy 30 éves szerződés igen veszedelmes. Hiszen még az új polgári törvény nem is részesiti jogvédelemben a hosszú lejáratú szerződést, mert beláthatatlan eshetőségek merülhetnek fel. Aki 30 éves szerződést kőt, az gyámoltalan. Esztergomnak különben is értékes és súlyos tapasztalatai vannak. Ha arról lenne szó mint a múltban volt, hogy a bérbevevő a bevétel 75 %-át adja a városnak és megelégszik 25 °/o-kal, akkor lehetne tárgyalni bérbeadásról. Ez reális lenne, ebbe nyugodtan belemehetnénk. Zwillinger: Nem tárgyalunk tovább. Hosszabb vita keletkezik és mármár kérdéses, hogy tárgyalnak-e tovább. Brenner többek között, a képviselők meglepődésére azt állítja, hogy a 125 ezer pengő bér több mint 75 százalék. Nádler: Mi már külön külön áttanulmányoztuk a tervezetet, amelynek végén azt olvassuk, hogy 10 °/o-os pótadócsőkkenés áll elő a szanálásból. Ha csak 10 % os a pótadócsökkenés, le kell szögeznem, hogy ebből nem érezzük a szanálást. Az előadó azt mondja, hogy ez a tervezet az egyedüli mód a szanálásra. Talán mégis érdemes lenne, hogy néhány ember összeüljön és kiutat keressen. Valóban áll-e, hogy a meglévő adósságaiért a jövőnek minden lehetőségét eldobjuk magunktól ? Reális alapot kell találni és miért nem maradunk meg a régi alapon? Ha rentábilis a bérbevevés, miért nem elégszik meg a vállalat a 25 %-kal. Ki tudja nem fognak e utódjaink átokkal szidni bennünket, amiért ebbe a szerződésbe belemegyünk. Nem hallgathatom el, hogy a Közüzemi igazgatója Mátéffy Viktor elismerést érdemel, mert ő nemcsak megteremtette, hanem továbbfejlesztette az üzemet ő emelte arra az értékre, amely most hatalmas mű és vagyont jelent. Ha nem lenne ez a Közüzemi, mivel szanálnánk ? Az érdemet tehát az igazgatótól elvitatni nem lehet. Gróh: Téved, aki azt hiszi, hogy mi csak bírálunk és nem találunk jobb megoldást. Az a véleményem, hogy a tervezetet nekünk kellett volna elkészíteni és a felügyeleti hatóságnak csak az lett volna a dolga, hogy azt felülbírálja. Éppen fordítva történt. — Úgy van. — Azt nem mondta, hogy most rossz a szerződés, — folytatja Gróh — de, ha a jövő szempontjából nézzük, a szerződés kétségbeejtő. Kérem a polgármester urat, hogy más alapon keressen tárgyalást a Hungáriával. — Akkor nem fogunk kölcsönt kapni. Zwillinger: Nem kell félni, ez csak mumus. Gróh: Mátéffy azt mondta, hogy ha nem lenne a Közüzeminek adóssága, 140 ezer pengő évi bért tudna adni. Ezt a szerződést nem tudom elfogadni és szivesebben látnám, ha feloszlatnák a képviselőtestületet és kormánybiztos állítanának a város élére. így nem terhelne bennünket a felelősség. Mátéffy: Megköszöni Nádler elismerését és örül, hogy komoly ember ajkáról jó véleményt és elismerést kap. A leiratban az áll, hogy a Közüze i.i adósságokkal küzd. ő nem akar többé bűnbak lenni. — Ismét azt mondom, hogy sem a szanálás ellen, sem mellette nem foglalok állást — mondotta Mátéffy — mert nem akarom, hogy két hónap múlva azt mondják, hogy Mátéffy az oka mindennek. Nekem elég volt a bűnbak szerepéből és úgy is azzal foglalkozom, hogy megválók a Közüzemitől. Ezután Mátéffy a Közüzemi várható fejlődéséről beszél. Legfeljebb másfélmillió kilovatt fogyasztására számithatunk. — Adóssága minden üzemnek van