Esztergom és Vidéke, 1931

1931-05-03 / 36.szám

lisztikus elbeszélését a rossz sajtó hatásáról, majd pedig Kimer István teológus Harsányi Lajos kiváló papköltőnknek: „Nem hallod a harang szat? ..." c. költeményét adta elő nagy lelkesedéssel és művészi alakítással. Végül Szabó Árpád III. éves teológus mondott buzditó beszédet a keresztény sajtó támogatásáról. Ne csüggedjünk — mondotta — ha a keresztény sajtónak még ma nincs Az Esztergomi Önkéntes Mentőegyesület április 26-án délelőtt féltiz órakor tartotta évi rendes közgyűlését Sajó Lajos dr. vármegyei főorvos, egyesületi orvos elnöklete alatt és Littke Dezső főtitkár, központi kiküldött részvétele mellett. Az elnök kegyeletes szavakkal emlékezett meg az országos egyesület és vidéki fiókokat megalapító nagy halottról, Vass József dr. népjóléti munkaügyi miniszter elhunytáról. Ezután Gönczy Béla dr. ügyvezető igazgató az egyesület 1930. évi nehéz küdelmeiről számolt be, amelyből a következőket emeljük ki: A mentőautó az elmúlt évben 8.766 kilométert futott, amelyből 253 kilométert csereautó bonyolított le, mivel az egyesület XXV. számú autója szeptemberben javítás alatt állott. Az összes kivonulások száma 354, amelyből 8 mozgóőrség és 60 balesettel kapcsolatos volt. Az egyesület megnyitása óta a mentőautó 23.203 kilométert futott és 796 kivonulást végzett, amelyből 127 balesettel kapcsolatos volt. A működés az 1929 évivel szemben lényeges visszaesést tüntet fel, mert mig 1929-ben 13.636 kilométert tett meg az autó, addig 1930 ban már csak 8.766 kilométert, vagyis 4.870 kilométerrel kevesebbet. A kivonulások száma is az 1929. évi 412 helyett már csak 354 volt, teIdegen országokból (II. Pern) Limában a házakon spanyol és kinai feliratok vannak. Elmegyek szép nagy áruházak, fodrász- és borbélyüzletek mellett. Látok fürdőházakat és virágos kertek közepén fekvő elegáns klubépületeket, ahol a kínaiak ópiumot szívnak és tiltott szerencsejátékokat játszanak. Az én német tudósommal, aki sok ideig Kínában élt, betérek egy igen bájos, mindenféle délszaki növényekkel díszített elegáns teházba. Kinai pincér eredeti viseletben, mély meghajlással asztalt mutat. Egyedüli vendégek vagyunk, valószínűleg éjszaka tömve van. Ismeretlen édességeket, soha nem látott inyencfalatokat rak elénk, a teát pedig eredeti kinai porcellán csészében hozza. Elvezettel szürcsölöm a remek italt, közben észreveszem, hogy a csészéken valami kinai szó is díszeleg. Ké résemre a kísérőm lefordítja a szavakat. Az enyémen az áll: „Sors", a másikon: „Gyűlölet". Furcsán érint ez a különös kinai szokás. Az erős tea és a túlerősen illatosított levegő elbágyaszt, még a közben működésbe hozott szökőkút sem segít. Kikívánkozom innen mielőbb, főleg vissza az európai negyedbe, ahol nem veszi körül az embert ez a misztikus, megmagyarázhatatlan titokzatosság. Lima modern utcái különben oly hosszúak, hogy gyalogo san azokat megtekinteni nem is lehet; autóval száguldunk végig. Egy nagyon szép, pálmákkal beis olyan nagy olvasótábora, mint azt a többinél látjuk, ne engedjünk az ösztönös emberi gyávaságnak, mely minden olyan ügytől visszariad, amelynek nem sok hive van, hanem gyűjtsünk a K. S. V. lapjai mögé hatalmas olvasóközönséget, hogy az evangéliumi örök igazságok a keresztény sajtó által áthassák a közvéleményt és behatoljanak a társadalom minden rétegébe! hát 58-al kevesebb. E visszaesésnek egyrészt az időközben Tatán és Komáromban felállított mentőállomás, másrészt pedig a rossz gazdasági viszonyok az okai, amelyek miatt a mentőautót mind kevesebbszer birták igénybe venni. A pénztárnok jelentése szerint az egyesület az 1930. évet a nehéz gazdasági viszonyok miatt deficittel zárta, amely nemcsak a megelőző évi megtakarítást emésztette fel, de még azonfelül is 414 pengő túlkiadást okozott. A közgyűlés letárgyalta ezután az 1931. évi költségvetést. A közgyűlés tudomásul vette, hogy az egyesület anyagi eszközeinek pótlására július vagy augusztus havában utcai urna- és perselygyűjtéssel mentőnapot rendez, amelyre a Szent Erzsébet Nőegylet közreműködését kérik fel. A központi kiküldött ismertette a mentőügy országos állását és annak jelenlegi igen nehéz helyzetét, amely az állam súlyos pénzügyi viszonyaival szorosan összefügg. A vagyontalan betegszállítás dijait, amelyek eddig a szállításoknak túlnyomó részét képezték, a kórházak a kapott csekély ellátmányból nem vállalhatják s azok újból községi előfogatokon történnek, amik a kórházaknak lényegesen kevesebb kiadást okoznak, mint a mentőautóval való szállítás dijai, azért maradnak el azután ültetett villanegyedhez érünk. Kocsivezetőnk felvilágosit, hogy ez a limai hadsereg tisztjeinek a villatelepe. Leguia köztársasági elnök kezdeményezésére államköltségen építették fel a villákat, s a lakbérilletékekkel lett törlesztve. Ezzel a mindenesetre szép tettel az elnök dokumentálni akarta a nagy szeretetét a hadsereg tisztjei iránt. Hálaképpen 1930-ban, éppen a hadsereg volt az, amely fellázadt s Leguia elnököt elűzte. Este hemzseg a nép az utcákon, erősen ki van fejlődve a korzói élet. Igen érdekesek a kinai nők. Rendszerint kicsi és finom alakúak. Elefántcsontszínű bőrük halovány, nincsenek kifestve. Nagy, mandulavágású fényes szemeikkel nagyon előkelően tekintenek a járókelőkre. Persze, indiánok itt is szaladgálnak, akárcsak Bolíviában. Kínait a korzón nem látok, de annál több a mesztiz. Ezek feltűnő ruhában, még feltűnőbb gesztusokkal és lármás beszéddel életet hoznak ebbe a nagyon is merev spanyol korzóba. Az éjszakai élet, mint minden tropikus városban, itt is ki van fejlődve, a kinai inkább reggel alszik és későn kezdi meg a napi munkáját. Másnap egy bikaviadalt nézünk meg. Az aréna nagy és kényelmes, ez a látványosság a peruiak főszórakozása. A toreadorok felvonulása, az egész elrendezés, tiszta spanyol mintára történik. A főtoreador, mint hallom, a magánéletben cipész; jómegjelenésű, creolbőrű ember ; szemeiből csak úgy sugárzik az elszántaz egyesület bevételei is. Majd az országos központ üdvözletét tolmácsolta. Végül az elnök ez emberbaráti egyesületet a megjelenteknek további jóindulatába ajánlotta, a működő tagoknak fáradozását megköszönte és a közgyűlést bezárta. A Szent István és Szent Imre szobormű' leleplezési ünnepségei A Szent Benedek-rend esztergomi gimnáziumának nagyszabású szoborleleplezési ünnepélye sorrendjét legutóbbi számunkban leközöltük. Az ünnepély impozáns megnyilatkozása annak a hatalmas munkának, amelyet Szent Benedek fiai a vallásos és hazafias szellem ápolása és fejlesztése terén végeznek. Az ilyen munkának lehet oly szép eredménye, mint ez fenségesen szép ünnepély, amely a tavalyi Szent Imre-év ünnepségeinek méltó koronája, mert maradandó emléket állít első királyunknak, Szent Istvánnak és fiának, Imrének, a liliomos szent bencésdiáknak, a magyar katolikus ifjúság örök eszményképének. Az ünnepség 2-án, szombaton] d. u. 6 órakor a gimnázium dísztermében megtartandó hangversennyel veszi kezdetét. Este 8 órakor a gimnázium ifjúsága lampionos felvonulást rendez a bibornok-hercegprimás őeminenciája palotájához, hogy az egyházfejedelemnek bemutassa hódolatát a Szent Imre-év nagy gondolatáért. A lampionos menet elején a pápai színeket jelentő sárga-fehér lampionokat visznek, utána pirosfehér-zöld szinű, nemzeti színeket jelentő lampionokat s a menetet a magyar szent koronával ékesített lampionok zárják be, mintegy szimbólumául az Egyház, a Haza és a Szentkorona közös kapcsolatának és vonatkozásnak ez ünnepség jelentőségében. Ma, vasárnap, május 3-án, d. e. 10 órakor a Szent Ferenc-rend temság és vakmerőség. Becslésem szerint lehettünk négyezren. Nő nagyon kevés van jelen, csak a szokásos néhány külön meghívott szenyora a díszpáholyban. Elhatározzuk, hogy a limai távozásunk előtt még megtekintjük a világ legmagasabban fekvő vasutvonalainak egyikét, a Cerro de Pasco vasút útját. Már korán reggel a villamossal lemegyünk Callaoba, innen indul a vonat. A kis vasutunk kezdetben dús gyapot- és cukornád-ültetvények között lassan halad. Mig mi fujtatva felfelé törekszünk, addig mellettünk egy mély bevágásban a Rimac folyó vígan siet lefelé a városhoz. Igaza is van! Lassú tempóban felfelé törtetünk. Már közel vagyunk, a Kordillerákhoz, a sinek már a sziklákba vannak lefektetve, még a mozdony prüszkölése is visszhangra talál a sziklák falain. Négy órai út után 2374 m. magasságban Matukama állomásra érkezünk. Az alacsony, szárított agyagból épített kis templom előtt éppen gyülekeznek a hivők, valamilyen szentet ünnepelnek. Kivételesen ránk sem hederitenek. Fahídon haladunk át. Ezek ebben a romantikus sziklavilágban úgy festenek, mint finom pókháló szövődmények. A végtelen tiszta magaslati légkör megengedi, hogy sok kilométerre fekvő virágos völgyeket szemlélhessünk, amelyek a távolban úgy festenek, mint óriási tarka szőnyegek. Emberek és kocsik olyanok, mint a játékszerek. Délig már négyezer méter magasplomában főpapi szentmisét celebrál Hász István dr. tábori püspök. D, e. 11 órakor lesz a leleplezési ünnepély, melyen Fischer József jogszigorló szavalja Mentes Mihály költeményét, majd Gróh József dr. bankigazgató, a Bencés Diákszövetség elnöke leleplezi a szoborművet, mig annak megáldását Serédi Jusztinián dr. bibornok-hercegprimás végzi, különös fényt és jelentőséget adva magas megjelenésével az ünnepségnek. Az ünnepi beszédet Huszár Károly v. miniszterelnök mondja. Délután 4 órakor a gimnázium dísztornája lesz a Primáskertben, a következő programmal: I. Felvonulás és felállás 9 oszlopban. — II. Hymnus. Fúvóskar kísérettel énekli az ifjúság. — III. Közös szabadgyakorlatok zenére. — IV. Futóversenyek. 1. VIII—VII. o. 4X80 m-es staféta. 2. VI—V. o. 4x80 m-es staféta. 3. IV. o. 80 m-es síkfutás. 4. III. o. 70 m-es síkfutás. 5. II. o. 60 m-es síkfutás. 6. I. o. 50 m-es síkfutás. — V. Alsó osztályok tornázása. 1. IV. o. távolugrás. 2. III. o. plintgyakorlatok. 3. II. o. bakugrások. 4. I. o. játék: üsd a harmadikat. — VI. Talajtorna. Bemutatja a IV. o. — VII. Felsőosztályok szergyakorlatai. — VIII. Kosárlapda-játék. — IX. Szertornaverseny. — X. Felállás oszlopokba. Záróbeszéd. Mondja Hász István dr. tábori püspök. — XI. Szózat fúvóskar kísérettel. Elvonulás. A magyar szépirodalom propaganda napja Május 4-én és ^5-én, immár harmadízben rendezi meg a Magyar Könyvnapot a Magyar írók egyesülete, karöltve a Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Országos egyesületével. Az elmúlt két évbsn rendezett „Könyvnap"-ok sikerei buzdították az írókat és kiadókat, hogy ismét a magyar olvasóközönséghez forduljanak és a magyar szépirodalom termékeire irányítsák a figyelmet még áldozatok árán is. ságban vagyunk. Ebédet a vonaton kapunk. Sajnos, néhány útitársnak az étvágya elment. Magaslati lázban szenvednek, amelynek itt „

soroche" a neve, halotthalványan pokrócokba burkolódznak. Láma csordákkal találkozunk, szegény állatok súlyosan meg vannak terhelve réz- és ezüstércekkel, ezeket itt fenn bányászák a hegyekben. Tiklis állomásnál már 5300 m-re vagyunk a tengerszine felett, tehát a világ egyik legmagasabban fekvő vasúti vonalán. Még érinttük Oroya és Cerro de Pasco végállomásokat. Utóbbi helyről majd valamikor Cuzco felé fog elágazni a vonal. Ezen a felejthetetlen, természeti szépségekben gazdag uton, hatvanöt alagúton és hatvanhét hidon mentünk át és ezt mind egy nap alatt. Igazán csodálatos teljesítmény! Peru az ő arany, ezüst, réz, higany és petroleum kincseivel gazdag ország lenne, ha a belső politikáját nem szolgáltatta volna ki egészen az északamerikaiaknak. Sokban hasonlít a szomszéd Bolíviához. Másnap korán reggel elbúcsúzunk a még édesen alvó, csendes Limától. Útitársaim is elválnak tőlem, Venezuelába, Mexikóba és Eszakamerikába mennek. Én az Aconcagua nevű chilei hajóra várok, amely le fog vinni Chile legészakibb kikötőjébe, Aricába. A további elbeszélésig . . . Schayné Gangl Gitta. mmmmmfmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm Beszámoló az Esztergomi Önkéntes Mentőegyesület munkásságáról