Esztergom és Vidéke, 1931

1931-04-19 / 32.szám

4050 drb fekete fenyőt. 1900 drb lucfenyőt és 17000 fa­gyalt ültetnek el. Összesen 25980 drb csemete kerül elültetésre. Ó.iási összeget jelent, de egyben nagy parkírozást is. Amint már korábban megírtuk, a főkáptalan a legnagyobb jóindulatot mutatja a Várhegy rendezésére, de mivel a mai rossz pénzügyi viszo­nyok mellett csak részleges megol­dás lehetséges, egyelőre ez a fásítás is nagy lépést jelent a Várhegy ren­dezésében. Egyelőre ez Is nagy lépés ahoz, hogy a Várhegy vég­leges rendezéshez jusson. Amint a beültetések megtörténtek, tovább lehet tárgyalni majd az utak karbantartásáról, ami szintén igen fontos probléma. Egyelőre eléged­jünk meg ezzel a munkával, már csak azért is, mert a főkáptalan minden sürgetés nélkül hozta ezt az áldozatot. Különben elég garancia Meszlényi Zoltán dr. primási irodaigaz­ga'ó és Lepold Antal dr. prelátus-kano­nokok törekvése, hogy a Várhegy méltó külsőt nyerjen. Meszlényi Zol­tán dr.-ban a munka megoldása össz­pontosul, Lepold Antal dr.-ban pe­dig a történelmi reprezentálás kér­dése. Nyugodtak lehetünk, hogy a Vár­hegy a munka nyilvántartásába ke­rült a főkáptalannál. mmmmmmtmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm Tükördarabok Esztergom város legutóbbi életéből Az a felzúdulás, amely a városi vizsgálat eredményének kihirdetését követte, lassan-lassan elült. Elnémult az a kritika is, ami a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt helyi elnökségét érte a helyettes polgármes­ter választás alkalmából. Egy izben ugyan hangzott el még éles kritika a végrehajtó bizottság ülésén, de afelett is napirendre látszott térni a közönség, pedig ugyanesak kedve­zőtlen volt a párt egy-két vezetőjére. Hamu a'att azonban állandóan lap­pang a parázs és az minden pilla­natban lángot vet, különösen, ha élesztik. A város közönsége türelmesen várta és várja még ma is a beígért nagy szanálási akciót. Időközben olyan hirek szivárogtak ki a szaná­lásról, melyek alkalmasak voltak újabb nyugtalanság keltésére. Mentő­kötélként a Közüzeminek bérbeadá­sát dobták a város felé. S ez ma már, mint lapunk más helyén ismertetjük, valósággá vált. Mindazonáltal a Közüzeminek bérbe­adásáról ma még korai volna be­szélni. Be kell várni a képviselőtes­tületnek, mint főrészvényesnek hatá­rozatát és a kisebbségi részvénye­sek hozzászólását is. Most, tekintve a Közüzeminek lebecsültetését, iga­zán bevált ez a német közmondás: „Wer schinft, der kauft." No de még ezek sem voltak alkalmasak arra, hogy erősebb lángra lobbantsák a szunnyadó parazsat. A komoly elem mindezideig tartózkodott hangot adni elégedetlenségének. Legutóbbi pénzügyi bizottsági ülé­sen azonban már olyan élesztő fú­vók léptek működésbe, melyek a pénzügyi bizottsági tagokon kivül a nagyközönséget is felélesztették. Alig ült össze a bizottság, amikor az egyik bizottsági tag a megjelent újságírók egyikének eltávolítását kérte. Ki akarta zárni a nyilvános­ságot. A bizottsági tagok nagyon vegyes érzelmekkel fogadták a fel­szólalást. A közönség azonban már élesebb kritikával sújtotta a felszó­laló bizottsági tag erőszakosságát. Általános elitélésben volt része a fel szólalásnak, annál is inkább, mert a felszólaló bizottsági tag várospoliti­kájával a polgárság egyáltalán egyet nem ért, sőt elitéli azt. Még le sem csillapodtak a kedé­lyek, már más szél élesztette a hamu alatt lappangó parazsat. Cserzy Ist­ván miniszteri számtiszt havi 350 pengős fizetése zavarta fel a lelke­ket. A pénzügyi bizottság tagjai elle­nezték ennek kifizetését, de mert fellebbezési fórum nem áll a város rendelkezésére, ahol jogorvolást ke­reshetne, a Közigazgatási Bíróság igénybevételét hozta javaslatba. Ed­dig a bizottság. Kint a közönség azonban még nagyobb felháborodással fogadta a vizsgálat megejtésére kirendelt mi­niszteri számtiszt havi fizetését. Na­gyon furcsának találják a város adó­fizető polgárai, hogy amikor felsőbb helyről segítséget Ígértek, akkor ujabb terheket rónak kéretlenül, fel­sőbb hatósági szóval a vállukra. Van a városnak elég gödrös utcája, jár­hatatlan útja, amely kátyúkba sok­kal jobban elférne a havi 350 pengő, mint a kirendelt, város által nem kért miniszteri számtiszt zsebébe. Talán udvariasságból a helyettes polgármester személye iránt, a pénz­ügyi bizottság a helyettesi fizetés megadását javasolta a közgyűlésnek. Ebben a tárgyban azonban tapasz­talatunk szerint már a közönség nem ért egyet a pénzügyi bizottsággal. A miniszteri leirat ugyanis más meg­oldás esetén a helyettes polgármester fizetésére nézve más megoldást is talált volna. Azt keresi most a kö­zönség, hogy kik és milyen befolyás alatt hajtották keresztül a jelenlegi helyettes polgármester megválasztá­sát. Az a vélemény alakult ki, hogy a helyettes polgármester fizetésének ügyét is a Közigazgatási Bíróság elé kell vinni. Talán majd eme függet­len bíróság ki fogja mondani, hogy egy saját hibáján kivül bajba jutott várost mégsem lehet újabb terhek megrakásával szanálni. A közönség Ítélete pedig már most is az, hogy azok az urak, akik eze­ket az állapotokat közvetve vagy köz­vetlenül előidézték, szép csendesen vonuljanak vissza a városi politiká­tól és annak irányításától. „Ments meg barátaimtól, — az ellenségeim­mel majd elbírok magam is" — mondja Esztergomra nagyon ráiillőn egy közmondás. A pénzügyi bizottságnak ülésén tárgyaltak még élénken foglalkoztat­ták a polgárság széles rétegeit, ami­kor egy ujabb szélroham élénk lán­gokat szított a parazsakból. Az a hir terjedt el a városban és pedig nem alap nélkül, hogy a köz­oktatásügyi miniszter egy tanitói ál­lásra beszünteti az államsegélyt. Ne­sze neked város, egy ujabb szaná­lási hir. Amikor a város milliárdos kiadá­sok árán uj iskolákat épített, mások építéséhez hozzájárult, mint kultur központ és mint „iskolaváros", ak­kor a kultuszminiszter államsegély megvonással, osztályösszevonásra kényszeríti a várost. Lehet, hogy kevesebb a tanulók száma egyes osztályokban, mint amennyit az újabb törvény általá­nosságban előir, de viszont vannak túlzsúfolt osztályok is. És édes. jó Istenem I olyan nagy áldozatot hoz az állam akkor, amikor tekintve a városi jelleget, a jelenlegi tanuló­létszám mellett eggyel több tanitói állásra ad államsegélyt ? Esztergom város közönsége talán HAL-­lattanul nagy a különbség, ha kemény börsarkon vagy ruganyos PALMA kaucsuk­sarkon jár. A legkeményebb kövezeten is kellemesen ru­ganyosak a lépteink PALMA kaucsuksarkon. még ebbe is bele tudna nyugodni, ha ez az államsegély megvonás fe nyégetésként nem hangzott volna el illetékes helyen két tanítóval szem­ben, már hetek előtt. No, de várjuk meg a fejleményeket. Most csak any­nyit, hogy a város közönsége, te­kintettel nagy kulturáldozatkészsé­gére, több jóindulatot várhat el a kir. tanfelügyelő úrtól. Amikor ezeket á tükördarabokat összerakjuk, azt látjuk meg bennük, hogy az illető szereplők nagyon rossz szolgálatot tettek a kormánynak, éppen most a választások előtt. Figyelő'. 1856 óta Dem volt olyan hideg tavasz mint, az idén Az időjárásssal foglalkozó tudo­mány már csaknem hibátlanul meg tudja jósolni a légköri viszonyok ala­kulását, bekövetkezését. Bizonyítja ezt Réthly Károlynak, a Meteorológiai Intézet igazgatójának a Természet­tudományi Közlöny januári számá­ban irt cikke, amelyben megírta, hogy milyen idő lesz az év első három hónapjában Réthly jóslata pon­tosan bevált. Most közli, hogy jós­latát arra alapította, hogy az utolsó huszonegy hónapban állandóan a nor­málisnál melegebb volt a hőmérsék­let, még pedig olyan mértékben, ami­lyenre hatvanöt év óta nem volt példa. Az igy összegyűlt hőfelesleg kiegyenlítődésének előreláthatólag fel­tétlenül be kellett következkeznie és mint a példa mutatta, be is követ­kezett. A hőfelesleg még ma is fenn­áll és ennek folytán a hideg idő még tovább is tart. Réthly igazgató megállapította, hogy 1856 óta nem volt ilyen hideg márciusban, mint most. Hosszú évekre visszamenő­leg 1831-ben fordultelő, hogy március 31-én, reggel minus egy fok volt. A március havi középhőmérséklet ez idén plusz 23 fok volt, ami hatvan év óta nem fordult elő, mert az át­lag hőmérséklet rendszerint 5*1 fok. Mi kell a nyaralóknak és mit kell tudni annak, aki nekik szobát akar kiadni ? Ha állandó nyaraló közönséget aka­runk nevelni néhány év alatt, tud­nunk kell, hogy a nyaralás alapja az embernek az a természete, hogy a változatosság gyönyörködteti. Te­hát a pesti ember, mikor kisüt a nap, már előre érzi azt a tűrhetetien meleget, ami a háztömbök között a kánikulában szinte elviselhetetlen és innen menekülni akar ész és igényei­hez viszonyítva — pénz nélkül. Tudja, hogy a szabad természetben a test és lélek feltisztul, megnyug­szik. Egyik-másik látta, a legtöbb hallotta vagy olvasta, hogy a kül­földi luxushotelek mennyi kényelmet nyújtanak annak, akinek erre telik, mily pompában kapja a napfényt, friss levegőt és fürdőt, megtalálja a a nyugalmát és pihenést az örök hajszával szemben legalább néhány hétre. Mások viszont megelégszenek azzal, hogy a hét végén mennek ki a szabadba. De a pesti ember csak sok kellemetlenséggel és boszúság­gal érheti el ezt, mert a zsúfolt vil­lamoson utazik ki, ott embertömeget talál, úgy hogy mikor hazamegy, el is határozza, hogy ide nem megy többé. Van azonban a luxus-hotel és ki­rándulás között egy megoldés és pedig az, hogy a családot nyárra elhelyezi Pesttől nem messze, ő maga pedig a hét vagy nap végén ide rán­dul, hol a nyugalom és megelége­dettség várja. Erre alkalmas a kör­nyéki falu és a közeli város faluhoz hasonló része, mert a kultúra mini­mális részéről lemondani nehéz neki, szereti, ha vízvezeték és villanyvilá­gítás elkísérik ide is. Ha már annyira jutottunk és a várakozáson felüli érdeklődésből azt látom, hogy nagyon sokan jutottak ide és elhatározták, hogy a szobát nyaralóknak adják ki, ezt arra a célra készítsük is elő. Nem kell hozzá sok, csak kis jó­akarat és figyelem, mert, hogy a szobát kimeszeli, vagy kifesti és ki­takarítja, az természetes, de ne fe­ledkezzünk meg a virágról sem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom