Esztergom és Vidéke, 1931

1931-03-25 / 25.szám

ÖTVENKETTEDIK ÉVF. 25. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1931. SZERDA, MÁRCIUS 25 Szerkesztőségés kiadóhivatal Simor-utca 20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1'20 P. Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér A nyugdíjasok újabb alkalmazásának ügye sű­rűn szerepel mostanában napi­renden. Egyik város és törvény­hatóság kéri a másik után a kormányt, hogy a létminimum­mal rendelkező nyugdíjasok­nak állást ne adjon. A kérdésnek sokféle megfon­tolásra méltó oldala van. Igen fontos momentum az a körül­mény, hogy a nyugdíj az ál­lammal vagy magánintézmény­nyel szemben olyan szerzett jog, amelyet a nyugdíjas egyén több évtizedes munkával és a fizetéséből állandóan és sza­bályszerűen levont nyugdíjjá­rulékkal szerzeit meg. Az ilyen szerzett joghoz tehát jogállam­ban semmi körülmények kö­zött sem lehet hozzányúlni. Még az állam súlyos helyzeté­ből eredő vis major sem lehet alapja a nyugdíjigények csor­bításának, hiszen köztudomású, hogy a nyugdíjasok, özvegyek és árvák legnagyobb százaléka olyan csekély nyugdíjjal ren­delkezik, amely mélyen alatta van a létminimumnak. Természetesen a nyugdíjak terén is vannak mammutjöve­delmek, továbbá olyan nyug­dijasok, akik amúgy is jómódú emberek. Ezekkel a nyugijasok­kal szemben a szerzett jog leg­teljesebb respektálása mellett is felmerülhet a kételynek az a mértéke, amely megkérdezteti velünk, hogy vájjon nem lenne ildomos és hazafias cseleke­det-e, ha az ilyen más forrás­ból biztos megélhetéssel ren delkező nyugdijasok áldozatot hoznának és önként felajánla­nák nyugdijukat a haza javára. Az ilyen nyugdíjas álláshal­mozókkal szemben kell megvé­deni a fiatalságot. A nyugdija­soknak ez a faja vállal fél sőt harmadfizetés mellett köz- és magánintézményeknél állásokat, vagy alapit üzleteket és dol­goznak olyan feltételek mellett, amelyekkel versenyezni a nagy rezsivel dolgozó, súlyos adók­kai küzködő magánvállalatok versenyezni képtelenek. Ezen a ponton kell beleavat­kozni a nyugdijasok ügyébe, hogy a létminimummal rendel­kező nyugdíjasok egyéb állásu­kat engedjék át a fiatalságnak. Az Esztergomi Közüzemi Bt. ügye tárgyilagos megvilágításban A Közüzemi Részvénytársaság tény­kedése abból áll, hogy a Salgótar­jáni Kőszénbánya Rt. dorogi telepén termelt áramot transzformálja, el­osztja és forgalomba hozza. Nem végez tehát semmiféle gyártási vagy technikai munkát és ezért az átvett áramért merhetésénél "a Közüzemi Rt. horri­bilis tisztviselői fizetések számlájával kapcsolatban megszerezte-e a város elő zetes hozzájárulását a tiszt­viselők alkalmazásához Fizetett és ha igen, a város képviselői eljár­Kapott Mutatkozó haszon Haszon °/o-ban 1926- ban 1927- ben 1928- ban 1929- bfn 1930 ban 176,133-35 198,687*30 244,081*92 231,978-88 225,15429 339.097-04 395 614-44 502,779-— 504,506 60 465.622-30 162,963 69 196,927-14 258.697 08 272 52772 240,46801 93% 99% 116% 118% 115% mutatkozott. Kétlem, hogy Csonka-Magyaror­szág területén akadna még egy ki­zárólagosságot élvező vállalat, mely­nek brutto jövedelme, anélkül, hogy azt bármely aquisitiós vagy pedig reklámköltség terhelné, 110%-osévi átlagot mutatna. Ez a kedvező helyzet lehetővé tette volna az előző cikkemben fel­említett tartalékolást, vagy pedig a villany árának megfelelő mérséklését. Itt hivatkozás történhetik arra, hogy a Ganz-féle Villamossági Rész­vénytársaság a bérlet ideje alatt 5%-os részesedést szedett a villany árán felül, melytől a Közüzemi Rt. a város közönségét mentesítette. Ez az 5% azonban a 110%-os brutto haszonnal szemben alig említésre méltó megtakarítást jelent a város közönségének. Mire fordíttatik a 110% brutto haszon? Ez a kérdés dönti el, hogy jól van-e vezetve a Közüzemi Rt. Itt csak egy tételt ragadok ki a sok közül. Sem a város képviselőtestületének adott felvilágosítás, sem pedig a saj­tó útján közzétett adatok nem érin tik az adminisztráció költségeit, sőt e tételt szándékosan kerülik. A város közönségével kötött szer­ződés elég gondosan előírja, hogy a Közüzemi Rt. tisztviselőket csakis a várossal történt előzetes megállapo­dás, illetőleg az előbbinek előzetes jóváhagyása melleit alkalmazhat, mert a felesleges számú tisztviselők alkalmazása a vállalat hasznát és igy a város haszonrészesedését is hátrányosan érinti. Legalább is igy gondolta ezt el ál­talában a Közüzemi Rt. szerencsés gondolatának kitermelője: Kornha ber Samu ny. ezredes és ha a ve­zetés az ő kezében maradt volna, több, mint valószínű, hogy ebben a kérdésben nem érvényesültek volna mellékérdekek. Az első tisztázandó kérdés tehát a felelősség megállapításának felis­tak-e a kérdés megvizsgálásánál az­zal a gondossággal és körültekintés­sel, mellyel egy ilyen, a vállalatok életében fontos és életbe vágó kö­rülményt mérlegelni kell. A Közüzemi Rt. ügyvezetése — mint azt fentebb megállapítottam — csupán adminisztráció. Nem kerülhet tehát aránylag többe, mint pl. az Esztergomi Takarékpénztár Rt. ügy­vezetése, ahol — mellesleg szólva — némi invenció is szükséges az ügyvezetéshez. Itt a saját és idegen tőkéket véve alapul, 7% körül mo zog az ügyvitel összes költsége. A Közüzemi Rt.-nál azonban ezek a költségek 1.691.899 pengő kezelt va­gyon figyelembe vételével a mellék­költségekkel együtt 97.625 pengő 37 fillért tesz­nek ki. A vállalat működésének első évé­ben 52.422 pengő 18 fillért fizetett ki e cimen, ugyenez a következő évben már 100.063 pengő 12 fillérre rúgott, tehát épen a kétszeresére. A TÉBE bankok (Takarékpénz­tárak és Bankok Egyesülete) az 1930. évre megállapított adminisztrá­ciós költsége a tiszta haszon 11%-a vo't. (Lásd a Budapesti Hírlapot.) Ezekben benfoglaltatnak azok a 100.000 pengős bankigazgatói fizeté sek is, amelyek történetesen a Köz­üzemi Rt. számláját nem terhelik. A Közüzemi Rt. által 1929. évre kimutatott városi haszonrészesedés cimén 84.439 pengőt és tiszta ha­szon cimén 13.759 pengőt, összesen 98.198 pengőt. Ez azonban nem a helyes Összeg, mert ehhez hozzászámítandó a költ­ségszámlán és a tisztviselői fizetések számlán elérhető megtakarításnak évi közel 100.000 pengő összeget és az igy nyert 200,000 pengő körüli ösz­szeg és a TÉBE intézetek 11%-os kóltségátlagának beszorzásával meg­kapjuk azt a 22.000 pengőt, mely­nél többet az adminisztráció költsége (értve alatta a tisztviselők fizetését) ki nem tehet. Ez kell, hogy képezze a bérleti reílektánsok számadását is, mert kü­lönben nem tehettek volna olyan kedvező ajánlatot, mint tettek és SAJÄT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törül­. köző, konyha- és kenyérruha, abrosz (nagyban és kicsinyben) lcgiuíányosabban beszerezhető házi szövőt elczma amely most a minisztériumban fek­szik. E mellett az ajánlat mellett még a reílektánsok az őket jogosan megillető polgári haszonra is számí­tanak, holott az ajánlat szerint a villany árát a szerződés tartama alatt ők sem emelhetik. Egyelőre ennyit tartottam szüksé­gesnek közölni és azoknak figyel­mébe ajánlani, akik a Közüzemi Rt. kedvező bérbeadása ellen állást fog­lalnak és nem méltatják kellő figye­lemre azokat a ténykedéseket, me­lyek a bérbeadást célozzák. D '__ Szent Benedek-ünnepély a bencés gimnáziumban Lélekemelő és minden ízében pompásan sikerült szent Benedek­ünnepség folyt le a bencés gimná­zium dísztermében pénteken, f. hó 20-án délután 6 órakor, a Bencés Diákszövetség Esztergomi osztálya és az Esztergomi Szent Benedek­rendi Kat. Szent István Gimnázium Mária-Kongregáció rendezésében. A gimnázium dísztermét ez alka­lommal is zsúfolásig töltötte meg az ünneplő közönség. A megjelent élő­ké őség soraiban ott láttuk Breyer István dr. felszentelt püspököt, Mesz­lényi Zoltán dr. hercegprimási iroda­igazgató, prael.-kanonok, Jeszenszky Kálmán és Szokolay Antal dr. pre­látus-kanonokokat, a helyőrség tiszti­karának kiküldötteit és sokakat vá­rosunk társadalmi életének vezetői közül. Bencés gimnáziumunk ünnepsé­geinél ha megszoktuk is a nagy ér­deklődést, amely a mindig esemény­számba menő, fényes és magas színvonalú műsorok iránt ^megnyil­vánul, mégis annak szeretetnek, tiszteletnek és ragaszkodásnak lap­ján kell ezeket elkönyvelnünk, me­lyet Szent Benedek fiai számára nyitottak apáink. A hazafias bencés­rend gimnáziumából generációk lép­tek ki az életbe, közöttük sok-sok nagyja nemzetünknek. Felbecsülhe­tetlen az a munka, melyet a vallási és kulturális élet terén sok fáradsá­gos küzdelemmel, még több áldozat­tal az ifjúság nevelés-oktatása terén az idők folyamán végeztek. Ennek a komoly, áldozatos munkának csak végtelenül szerény jutalma akar lenni az a megbecsülő szeretet és ragaszkodás, amellyel a szülők, a volt tanítványok és vezető köreink az esztergomi bencések mindenkori vezetősége, tanári kara és az intézet s annak minden mozzanata iránti meleg érdeklődésüknek megnyilatko­zásaival tesznek tanúbizonyságot. Szent Benedek apátnak, a nagy rendalaptónak ünnepe alkalmából ren­dezet díszünnepség is ennek az el­ismerő szeretetnek jegyében folyt le. Az ünnepség műsorát Szent Bene dek himnusza nyitotta meg az ifjú­sági énekkar és a fúvóskar preciz előadásában. Szelíd Ferenc VI. o. t. , I Esztergom, Széchenyi-tér 16. sz. (Saját ház.) Tele­fonszám 135. Házi ken­der szövésre elfogadtat! I«

Next

/
Oldalképek
Tartalom