Esztergom és Vidéke, 1931

1931-12-06 / 98.szám

ÖTVENKETTEDIK ÉVF. 98. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1931. VASÁRNAP, DECEMBER 6 Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1'20 P. Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér A keresztény-párt önállósága ií. A második álláspont, ha annak következményeit mérlegeljük, a keresztény politikai párt erejét lecsapolja. Nem marad tehát más politikai álláspont számunkra, mint a harmadik álláspont követése : az önállóság útja. Ezalatt nem azt értjük, hogy a keresztény párt a demagógia, a tigris ellenzékieskedés pártja legyen. Maradjon minden szélsőségektől ment középpártja a parlamenti életnek. Független, minden felsőbb nyomástól mentes bírálója, ellenőrzője s az összeférhetetlenség akcióitól távolálló tekintélye a törvényhozásnak. Ne kösse magát a kormányhoz, mint annak lekötelezett s k'tartott tartalék pártja. Ne azt nézze, hogy honnan jön valamely életre való indítvány. Hanem azt: jó-e, elfogadható-e, erőt adó-e keresztény s nemzeti szempontból ? A nagy nemzeti s keresztényileg nem ellentétes szociális mozgalmakban tartson összeköttetést minden hazafias párttal. Koncentrációs, azaz pártközi kormányba azonban csak nagy, országos válság idején az összes pártokkal karöltve lépjen be, időhöz kötve. Mint történt pl. az antantnál s Németországban a háború alatt. A magyar keresztény párt előtt Windhorst német centrumpártja lehet komoly példakép. Igy nem lesz odakötve vagy szögezve se kormánypárti, se ellenzéki kölöncökhöz. Titkos szavazású választás útján fognak a következő választások amúgy is megtörténni. És igy aligha lesz nálunk se többé oly többségi párt, amely egy maga lesz képes kormányt alakítani. A több pártféle kormány berendezkedés fog egymás túlzásainak ellensúlyozására ná lünk is, mint az események előrevetik, a nyugati államok mintájára, érvényesülni. A pártokat nem annyira közjogi mint közgazdasági, szociális társadalmi kérdések fogják uralni. És igy a keresztény párt fegyelmezett s önzetlen önállóságával úgy tarthatja ke zében a törvényhozás irányítását, hogy tőle függ a többség kialakulása, amivel központja lesz a parlamenti mozgalmaknak. Ha valaki ismeri a keresztény politikai mozgalmak történetét, ez a történet igazolja mindnyájunk előtt, hogy akkor volt mindenkor legerősebb, legtekintélyesebb s legszámottevőbb a keresztény politika nálunk, amikor vezető egyéneiben s a párt ügymenetében az önállóság útján haladó öntudat s a meg nem alkuvó puritán egyéniség élt. Ha csak a hatalomhoz ragaszkodik, ha csak egy, alapjában nem keresztény kormányzatnak, a kormányban való részvétellel mintegy házastárs a keresztény párt, akkor a keresztény politika tulajdonképpen nem Krisztus ügyét, nem az államszervezetnek XIII. Leó statútuma szerint való apológiáját, vagyis kiépítését szolgálná. Hanem inkább csak olyan a „dolce far niente "-féle, vagyis saját édes kényelmének uralmát tartaná érvényesülési célnak, amivel azután a keresztény politikai véderőnk letörne. Vannak, akik érzékenykednek, leszólják, sőt felhördülnek, ha felszólalás, kritika nyilvánul meg a sajtóban, vagy a képviselőházban, a keresztény párt egyes, a párt eredeti hivatásával össze nem férő ténykedése, és az egységes párttal való politikai kapcsolata miatt. Ezt azok teszik, akik a keresztény politika életét, annak küzdelmét vagy át nem éltek s viy annak lélektanát meg nem értik ; vagy pedig csak konjunkturás keresztény politikusok, akik mától holnapra, kellő keresztény politikai iskolázottság nélkül, a hatalom árnyékában lettek külsőséges, „úgynevezett" keresztény politikusok. A ker. párt magatartásának méltatása, az afölött való kritika nem maga a párt ellen, nem a keresztény politika tartalma ellen szól, hanem az elhibázott taktikai viselkedés ellen. Minden politika kritikája egyben intés, nehogy azt mondhassák valaha jelen politikusainkról, hogy nem voltak a nagy akaratnak véréből á fajtájából. A mai korszakra újra elmondhatjuk Rákóczi nagy kiáltását : Recrudescunt vulnera nostra! Azaz: Kiújulnak újra sebeink. Erős, küzdő munkára kell tehát újra tömörülni a keresztény politikai világnézet híveinek. Ki kell tüzesedni újra annak a szellemnek, mely 30—35 év előtt nagy lélekjárást jelentett, ilyen lélekjárás alatt megmozdul az ember energiája s kiadja a küzdés, a belátás s hősiesség erejét. Az élet rámutat, hogy a keresztény politika mindenütt akkor volt a legerősebb, amikor a küzdelmekben megérett az öntudatos keresztény egyéniség, amely valóságos tisztulást jelent. Ha a keresztény párt az ónáilóság útjára lépett volna már évek óta, akkor ma nem kellene következményeiben a kormánynak kormányzati rendszeréért s emiatt a belső válságért a felelősséget, mint fedező pártnak viselnie. A függetlenitést a mai rendszertől, az önállóságot az is indokolttá teszi, hogy a bekövetkezhető kormány-rendszer változással, legyen egy történelmi múlttal biró párt a küzdőtéren, amely fékezze esetleg a balfelé irányulást s összetömöritse a mai nemzeti ellenzéket. A képviselőházban már legkésőbb a Bethlen-kormány bukásakor szükséges lett volna állást foglalni a keresztény politikai elvi hűségért nemcsak szép beszédekben, hanem a gerinces magatartással azon kormánnyal szemben, mely előkelő tartózkodásban és érzéktel enségben nem sokat törődött a nemzet vonaglása fölött. Prohászka Ottokár mindezekre nézve, amiről röviden itt irunk, nagyon kemény megállapításokat közöl naplójában, a „Soliloqui"-ában. Rámutatott a „keresztény cégér alatt bevonult honatyák keresztény politikai, szociális és gazdasági iskolázatlanságára." Bizony, még néhány régebbi keresztény politikusunk is, aki bejutott képviselőnek, dacára, hogy bensőleg másként gondolkozott, sajnos, úszott az árral. Még néhány alapvető dologra mutatunk 'rá, amelyeknek a a keresztény párt kormány ttámogatő fedezetével nem szabadott volna megtörténnie az országos lehangoltság fokozása miatt se. Például: 1. A kormány szanálási akciójában, a nagy parádés pazarlás, áliáshalmozas következtében beállott államháztartási s pénzügyi összeomlás egyensúlyozására, a szükség- vagy inségadó mellett, a többi összes adókat is emelte. De amikor az ország lakosságának terheit a felemelt adózás amúgy is nagyon érezhetően emeli, ugyanakkor nagyon antiszociális és igazságtalan, a lakóssság létminimumát mélyen szántó, a megélhetést nagyon is leépitő intézkedés a fizetések, a nyugdijak stb. leszállítása. Terhet emelni s fizetést súlyosan leépíteni, ellenmondás s összeférhetetlenség a dolog természeténél fogva is. Ha már fizetésleszállitásról szó lehet, legfeljebb a felsőbb fizetési osztálynál (I., II., III. és IV.),- amelynek jövedelme aránylag a legnagyobb s igy teherbírása is, lehetett volna 20—25 százalék leszállítást eszközölni. Azonkívül az államháztartás érdekére nézve, előmozdítaná az úgynevezett szanálási spórolást a képviselőház feloszlatásával, a képviselői létszámnak 100—120-ra való leapasztása s a képviselői nagy fizetést törölve, csak megjelenési, azaz napidijazást rendszeresíteni. A nagy Magyarországnak a horvátokon kivül volt 400 képviselője, igy a negyedére lecsonkitott országnak nyilvánvaló, hogy fölösleges 245 képviselő. A minisztériumok, az országgyűlés elnökségi s egyéb felsőbb méltóságok feltűnő reprezentációs költségei ma szintén feleslegesek. A főispánságok hangoztatott megszüntetése is indokolt. Elkormányozza a megyét az alispán is szépen. Külföldön is egy főnöke van a kerületeknek vagy megyéknek. A főispánság nájunk különben is czmann László 1 u e a < 03 Uri öltönyöket és felöltőket S a legújabb divat szerint mérsékelt ároa készít kedvező fizetési £ teltételek mellett. unB> Úgyszintén hozott szövetből is.