Esztergom és Vidéke, 1931

1931-11-29 / 96.szám

ÖTVENKETTEDIK ÉVF. 96. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1931. VASÁRNAP, NOVEMBER 29 Szerkesztőségés kiadóhivatal Simor-utca 20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1*20 P. Csütörtöki szám 10 fiílér, vasárnap 20 fillér Lap tulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér A keresztény-párt önállósága Közismert Zichy János grófnak, a keresztény-párt elnökének s több vele együttérző politikusnak súlyos és éles bírálata a Bethlen-kormány 10 éves kormányzati eredményéről. Több mint 40 éve vagyok munkása a keresztény politikai küzdelmeknek, de alig olvastam olyan megdöbbentő kijelentéseket, mint Zichy Jánosé. A régi néppárti harcosoknak eléggé fáj, hogy ennyire jutottunk. Zichy megállapításai annál súlyosabb jelentőségűek, mert olyan vezér részéről hangzottak el, akinek a pártja vezérével együtt az egységes párttal való koalícióban, tiz éve fedezte s támogatta a Bethlenkormány rendszerét. Ez egyben azt is jelenti, hogy a koaliciós-pártnak osztozkodnia kell a tízéves korszak politikai következményeinek felelősségében is. A keresztény-párt részéről két-három év óta többször olvastunk ellenzéki beszédeket s politikai cikkeket Bethlen-kormány működéséről. De azért a politikai következetesség ellenére, nem oldotta el magát a párt attól a rendszertől, amelynek veszélyes kilengéseit aggódva látta, érezte és azt nem tudta ellensúlyozni. Zichy János gróf beszéde és a keresztény-párt magatartása, amely a keresztény politika integritásának is hátránya, feleleveníti ismét a keresztény-párt önállóságának kérdését, amely húsz év alatt a koalíciós-kormány 21 év előtti bukása óta gyakran volt a politika tárgya. A háborút követő politikai jövővel foglalkozva a közéletben, különösen a háború alatt, többször felmerült úgy a sajtóban, mint a politikusok megnyilatkozásában azon kérdés: mi lesz a néppárttal ? Milyen taktika fogja irányítani érvényesülését? A kérdésre a sajtóban s a politikusok között háromféle felelet volt hallható. A keresztény politika ellenségei természetesen a keresztény politika eltemetését hangoztatták. A szélsőséges liberális frontnak szálka volt a néppárt, mert látták, hogy nem múld jelenség, aminek jelezni szerették. Mások, a kereszténypolitikusok között is többen a paktum, vagyis a politikai alkalmazkodás útját hangoztatták, amit a kormánykörök is elnézően fogadtak. A keresztény-pártot amolyan csendes társnak, az uralkodó kormánypárt kitartott partjának, tartalékseregnek gondoltak beilleszteni, amely igy nem lesz útjában a kormánynak. Arra építve álláspontjukat, hogy igy a kormány nem fog keresztény, főkép klérus-ellenes javaslatokkal előállani. Ezeket tehát bizonyos megalkuvó taktikai opportunizmus vezette. Számosan voltak viszont azok, akik, amennyiben a néppárt nem jut a választásoknál abszolút többségbe, a keresztény politikai pártnak jövőjét egy önálló, saját lábán járó politikai eljárásban látták. Azt az álláspontot hirdették, hogy a néppárt ne kapcsolja magát a kormányba való belépéssel a kormány vagyis a többségi párt szekeréhez. De ne vegyen részt kimondottan a más pártokkai való fúzióban sem. A parlamenti élet úgynevezett centrumpártjának kívánták a néppártot beállítani. A német példára, a politikai élet központjává kívánták tenni, melyre minden más párt tekintettel lett volna, hogy igy megőrizve egyrészt függetlenségét, másrészt támogassa mindazt, akár a kormánypárttól, akár az ellenzéktől jön, ami a nemzeti politikára keresztény szempontból jó és üdvös, Ezen három álláspont közül az első a kereszténység politikai hivatásának tagadását jelenti. Azokét, akik a kereszténység tanítását nem ismerik el az állami és társadalmi berendezkedés alapjának. Ezen állásponttal természetesen szembehelyezkedik a kereszténység. A keresztény vallás elveitől ugyanis a politika el nem választható. Mert a kereszténység krisztusi tanítása az állam fölött áll s azt hirdeti, hogy az államrendezés szervezete ne álljon ellentétben Krisztus törvényeivel, hanem arra építse az államkormányzás rendszerét. Nem a politikai párttusakodás jelenti a kereszténység politikai fölényét, hanem elveinek! az állami életben való gyakorlati megvalósítása. Az ezért való küzdelmet a katholikus egyház mindenkor, az első kötelességek között hirdette. A második álláspont első látszatra behízelgő. Mintha azt a praktikus elvet jelentené, hogy tanácsos és jó a hatalom mellé vonulni s kitartani. Azonban ki biztos arról, hogy a keresztény-párt nélkül is a támogatott nagy parlamenti többséggel rendelkező kormány-rendszer nem követ-e el olyan lépést, amely országos válságot, rendszerbukást vonhat maga után? És akkor a vele kapcsolatban élő keresztény-pár is eljátsza hivatását. Zichy János gróf maga állapította meg beszédében, hogy a kormány nem állott „a puritanizmus jegyében", amit a jövedelem s az üzleti álláshalmozások ; és anem produktiv célokra felhasznált nagy pazarlás és ezzel a könnyelmű gazdálkodás, a nagy állami parádé is igazol. Az elhangzott képviselőházi beszédek feltárták, hogy a párturalmi érdek s nem az állami szempont volt sokszor előbbre való, az ország sorsának intézésében. A kormánypolitika, mint a tapasztalat annyiszor bizonyítja, hamar megy át színváltozáson, sokszor saját megmentése érdekében is. Egy direkt keresztény politikai pártnak, a saját programmjának tekintélye miatt is vigyáznia kell az általa támogatott kormány mindennemű működésére, nehogy mint kitartott s igy csendes pártról azt énekeljék: „Én is voltam valaha, szép asszonynak kocsisa." Arra is kell gondolni, hogy ilyen kormányrészesedési pártpaktum, gyakran meg is köti a kisebbik koalíciós pártnak kezét. Amit sokszor elv szerint nem helyesel, azt apaktum miatt mégis meg kell szavaznia. Hányszor halottunk ellenzéki irányú beszédeket a kereszténypárti képviselőktől, de a vége: „elfogadom" lett. s a párt tulajdonképen instrumentuma lett a kormánynak. Hát a politikai dekórumbeli szempontok nem jöhetnek számba, a koalíciós együttesben ? Az országgyűlés is feltárta s bizonyította, hogy a kormány uralma biztosítására, pl. a választásoknál is a hatalmi erőszaktól fűtött eszközök felhasználását fokozta. Minden önkény és terror az alkotmány biztosító zsilipét töri szét. Felemelő-e ez a koalíciós keresztény kapcsolatra ? Lehet-e egy komoly elvi alapon álló párt, az önkénynek s az erőszaknak, amelyet azelőtt mint néppárt súlyosan elitélt s harcolt ellene Bánffy alatt, csatlósa? Ez se nem egészséges, se nem következetes állapot. A Zichy Jánostól hangoztatott „ethikai alapra való helyezkedés" -hez tartozik az is, hogy ne támassza alá a párt azt a politikai rendszert, amelyet vezére oly lesújtóan elitélt. Ne álljon meg félúton a hatalom akla mellett, nehogy feladja Zichy Nándor örökségét a mai rendszer felszámolásánál. Ha idejében nem ébred az ebből folyó következmények öntudatára, megszűnik kovásza lenni a keresztény politikai szervezkedésnek s az egységes-párt mellé állítva ezzel a két szóból álló bécsi szállóigével fogják jellemezni: „selber áner"* Pedig a hivatása az lenne, hogy azt mondják róla: „Iste confessor", ime az érdekeltségtől ment „hitvalló". Keményfy K. D. A Move Szent István Lövészcsapat Parancsnoksága ezúton ís hivja meg tagjait és pártfogóit december 2-án este 8 órakor, a Bosznia-vendéglőben tartandó disznótoros vacsorára. E$y téritek ára 1P 20 fii. — Akik részt óhajtanak venni, ebbeli igényüket november 30-án este 7 óráig jelent sék a Szilas-féle borbély-üzletben. Pelczmann László c öltönyöket és felöltőket g a legújabb divat szerint mérsékelt áron készit kedvező fizetési °- feltételek mellett. maiaa* Úgyszintén hozott szövetből is.