Esztergom és Vidéke, 1931

1931-09-27 / 78.szám

25 éves plébánosi évforduló Szerényen, lelkiségéhez és egyéni­ségéhez hiven, visszavonultságban 25 éves plébánosi évfordulóját tartja Keményfy K. Dániel, szentszéki ta­nácsos, vizivárosi plébános. Az Istennek és az embereknek vannak kiválasztottjai. Az Istennek kiválasztottjai azok, akik Istennek tetsző cselekedeteknek élnek, akik nem térnek le arról az útról, amelyet a mi Urunk, Istenünk parancsolt. Az embereknek pedig azok a kiválasz­tottjai, akik az embereknek tetsző cselekedetek szerint élnek, akik em­bertársaiknak hasznára vannak, akik azért fáradoznak, dolgoznak ember­társaikért, hogy a cselekedetükkel, munkájukkal egyben Istennek is kedvesek legyenek. Ilyen ember Keményfy K. Dániel, aki, ha cselekedeteiben csak mint ember állna előttünk, már érdemes arra, hogy róla megemlékezzünk, de Keményfy K. Dániel egyházi férfiú, pap, plébános és igy élete felemelőbb, értékesebb és vezérsorba méltó. Az ősi Esztergomban, a Magyar Sionban Keményfy plébános 25 éves plébánosi évfordulója nemes gon­dolatokat, magasztosabb légkört idéz bennünk és körülöttünk. Szimbolikus, eszményi fénykört vélünk látni a bazilika körül és ebben a fénykör­ben az esztergomi nagyokat látjuk látomásként elhelyezkedni. Ebben a fénykörben áll 25 éves plébánosi évfordulója alkalmából Keményfy K. Dániel vizivárosi plébános is, mel­lette Prohászka Ottokár, a nagy püspök. Ez a kép Keményfynek egész életét tartalmazza, ez a kép mindennél többet beszél. A 25 éves plébánosi évforduló szeptember közepén volt. Huszonöt évvel ezelőtt, 40 éves korában, a tanitóképző tanári katedráját a plé­bánosi székkel, a lelkipásztori mun­kával cserélte fel. Negyedszázados plébánosi működése nyitott könyv az esztergomiak előtt. Plébánosi munka­körét a lelkipásztori értelemben, a leghívebben látta el és elegendő, ha csak annyit mondunk Keményfy K. Dánielről, hogy lelkipásztor volt a szó legigazibb és legnemesebb értel­mében. Közvetlen kapcsolatot tartott fenn híveivel és ez a munkája soha sem lépte át a lelkipásztori kört, mindig pap, Istennek munkás szol gája maradt. Világi előnyök, érde­kek nem téritették ki útjáról. A plé­bánia-templomot kétszer restaurál­tatta és ugyancsak átjavittatta, majd­nem újonnan, a szenttamási kálváriát és a kápolnát. A templom ruházata és egyéb felszerelése gyűjtésből gaz­dagon gyarapodott. Uj istentiszteleti rendet és ájtatosságot honosított meg és a bitélet emelésére minden lehetőt megtett. Szenttamás, amely a vizivárosi plébániához tartozik, szociális állapota miatt Esztergom legnehezebb plébániájává teszi a vizi­városi plébániát. Keményfy minden kor a legjobb szociális érzékkel igye­kezett a harmóniát és enyhítést elő­segíteni, egybeforrt népével, nagy gonddal őrködik, nehogy szélsőséges utakra tévedjenek hivei. Szereti népét és érte él. Mint volt tanitóképző-intézeti ta­nár összeforrt az iskola szeretetével. Plébánosi működésével híveinek gyermekeit is pasztorizációs munká­jába belevonta és évről-évre szoros kapocs keletkezett közte és kis ta­nítványai között. A Szenttamás-iskola a lelkéhez nőtt. A legjobban, a leg­otthonosabban a gyermekek között érzi magát. Nemcsak tanítja őket, de intenziven foglalkozik velük. Ezzel missziót teljesít, különösen, hogy Szenttamás szegény munkásnépének gyermekeivel törődik és a kenyér­keresetben elfoglalt szülőkön segítve, családias nevelést biztosit. Szociál­pedagógiai munkáját a legnagyobb mértékben érvényesiti és ebben se­gítségére van a vezetése alatt lévő gyermekotthon ahol az iskolán kivül igazi meleg otthont találnak a gyer­mekek, nem számítva azt az ellátást, amelyben Keményfy plébános gon­doskodása folytán részesülnek. Esz­tergomban ilyen intézmény nincs több. Keményfy nagy odaadással és sze­retettel végzi ezt a nemes munkáját és természetes, hogy tanítványai, a szülőkkel együtt hálás szeretettel ' ragaszkodnak hozzá. A tanítványok ' és szülők öröme a tanév végén nyil­, vánul meg ünnepiesebb módon, ami­jkor Keményfy egy napos kirándu­lásra szokta vinni a szenttamási gyermekeket. Minden évben máshová. Ilyenkor gazdag ellátásban részesül­nek, élelemmel megtömött koffereket visznek magukkal és csupa vígság az ilyen nap. Hát még a karácsony a Szenttamási Otthonban! Minden gyermeknek jut ajándék. Meleg ruha és ennivaló. Első áldozáskor is van lakoma. Év végén, amikor a leg­öregebb osztály búcsúzik, sirnak a gyermekek. Egy iskolában sincs ilyen közvetlen, pasztorációs gyermekneve­lés, mint Keményfy plébános révén a Szent Tamás-iskolában. Méltán fájhat Keményfy K. Dániel lelkének az a helyi és célzatos, gyermekakcióját mintegy elgáncsolni igyekvő és személyeskedő iskola­rendszer, amely a szenttamási iskolá­ban osztálymegszüntetést vont maga után. Önkényes rendelkezések foly­tán más kerületbe vitték a Szent Tamás-iskolához tartozó gyermeke­ket, ami miatt nemcsak a nevelés és tanítás szenved, hanem a szülők is panaszkodnak. Igen helytelen és egészségtelen iskolapolitika ez. És nincs orvoslás sem az iskolaszék, sem a város, sem a tanfelügyelőség ré­széről. Keményfy bizonyára fájó szívvel látja a jelenlegi helyzetet. Keményfy nem barátja a külsősé geknek, amely ma divik, hanem a lelki tartalmat, a szívből fakadó munkát keresi. Ez meggyőződést és megbecsülést eredményez. A közéletben mint publicista vesz részt Keményfy K. Dániel. Minden közéleti tevékenységben az irói mun­kásság a legmaradandóbb. A sok, hangzatos beszéd, csak a levegőbe száll, nyomokat nem hagy. Mint iró, Keményfy hozzászólásaival valamely közügyhöz, vagy önálló iránycikkei­vel, elevenségről, mély tartalomról tett és tesz tanúságot. Magas szín­vonalon tartja irását és az minden­kor hozzáértő. írói működése különben országo­san ismert. Ma 44 éves irói mult áll mögötte. Növendékpap korában kezdett az időszaki lapokba irni és a 90-es években már országos neve van. Első önálló munkája 1892-ben jelent meg. Több munkája szélesebb kö­rökben ismét. Esztergomban hírlap­írással is emelte irói munkásságát. 1896-ban alapította Prohászka Otto­bár rábeszélésére az „ Esztergom "-ot. Prohászkával meghitt és egyetértő viszonyban volt egészen a püspök haláláig. Prohászka mindenkor nagy értékelője volt Keményfy munkássá­nak. Ezt tartja Keményfy élete legnagyobb elismerésének, mert nem volt felfelé törtető, nem volt stréber­kedő a közéletben, egész pályáján. Erélyessége, gerincessége, de emellett puritánsága példának áll a zsurna­lisztikában és a közéletben. Lefelé és fölfelé megmondta az igazságot. Következetes és hű az elvekhez. Prohászka Ottokár, Kaas Ivor, Bartha M.klós, Lonkay Antal és Molnár János publicisztikai iskolájában nevel­kedett. Ma is eleven, lüktető írásá­ban, mert ma újra mindenben a küz­delem korszakát éljük a keresztény politikai életben. Amikor az „Esz­tergomot emiitjük. sajnálattal kell megállapítanunk, hogy Keményfyt éppen az általa alapított „Esztergom" nem is olyan rég durván támadta, azért, mert a politikában útjaik ma eltérnek. Amig az ellentétes világ­nézeti sajtó védi munkatársait, har­cosait, addig nálunk, a magyar Ró­mában egy papi lap támadta nem­régiben volt munkatársát, sőt ala­pitóját. De ne zavarja meg Keményfy K. Dániel plébánosi működésének 25 éves évfordulóját ez a megfeledke­zés. Ez a szomorú tény múló em­beri gyarlóság, egész élete, 25 éves plébánosi működése elhomályosítja ezt, mert 25 éves jubileuma fény­sugárzásában, emberiesságében, ér­tékében, munkájában erősebb min­dennél. Esztergom népének, hívei­nek őszinte háláját, tiszteletét érezze a jubileumán és további életében. Az ellenzék tüntető távolmaradása a városi közgyűlésről Szerdán délután városi közgyűlést hívtak össze. Csúnya idő volt, a to­ronyóra már elütötte a négyet és alig lehetett valakit látni, aki a köz­gyűlésre igyekszik. A közgyűlési teremben hideg hangulat volt. Be­léptek a városi tisztviselők, de a teremben még csak nyolcan voltak. Később nagy szünetekkel nyilt az ajtó. Fél öt közül tizenhatra emel­kedett a képviselők száma és amikor körülnéztünk, meglepetéssel tapasz­taltuk, hogy az ellenzék nem,'jött el. Nem volt ott Gróh József, Számord Ignác, Nádler István (lemondott), Brutsy Jenő, Schwach Sándor, Toldy János, Hirsch Izidor, Meszes Ferenc, Pfalcz Tivadar, Bábszky János, Gere János, Scheiber Győző dr., Csákváry Mihály, Holop István és többen. Az ellenzék távolmaradását hamarosan észrevették és a karzaton is össze­súgtak az emberek. Egyedül Zwil­linger Ferenc dr. volt ott, aki nem sokára el , is ment. Amig ott volt, egy szót sem szólt. A 10. pontnál távozott és amikor kifelé tartott v. Szivós-Waldvogel utána szólt. — Mi az ? Elvonul teljesen az ellenzék ? Kivel fogok én most csatázni ? Zwillinger visszafordult az ajtóban és ezt felelte : — Önmagával tábornok úr! Becsukódott az ajtó — és egyedül maradt a klikk. Az ellenzék távolmaradása hamar elterjedt a városban és mindenki ér­deklődéssel kérdezte :\ mi az oka az ellenzék távol­maradásának ? De nem kell ezen a kérdésen so­kat törnünk a fejünket. Aki figye­lemmel kisérte az utóbbi idők város­politikai eseményeit, az gyorsan meg­adhatja a [feleletet. Mégis, megkér­deztünk több ellenzéki képviselőt, nyilatkozzanak, hogy miért nem men­tek el a közgyűlésre és mit akarnak elérni a demon­stráló távolmaradással ? Az egyik képviselő ezt mondotta: — Miért nem vettem részt a köz­gyűlésen ? Azért, mert az a vélemé­nyem, hogy a közéletre ma kívána­tosabb, ha mi legyőzöttek abban részt nem veszünk. Jön még más idő is. Égy másik tekintélyes képviselő ezt válaszolta kérdésünkre. Az országgyűlési képviselőválasz­táson mind Mátéffy-pártiak voltak az Pelczmann László 1 5 E i Cri öltönyöket \ ém felöltőket so­gt a legújabb divat szerint mérsékelt áron készít kedvező fizetési s feltételek mellett, ^MHBBM* ügyszintén hozott szövetből is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom