Esztergom és Vidéke, 1931

1931-05-24 / 42.szám

r y T r Rdi n /mi hf ÖTVENKETTEDIK ÉVF. 42. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1931. VASÁRNAP, MÁJUS 24 Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1*20 P. Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér Pünkösd A kereszténység nagy ünne­peinek naptár szerinti sorrend­jében a harmadik virrad ránk ma, a Szentlélek ünnepe, a ma­gyar nép régi elnevezése sze­rint piros pünkösd napja. Amint a karácsonynak és a húsvétnak ugy a pünkösd ünnepének is meg van a maga nagy jelen­tősége abban az erkölcsi világ­rendben, amely az európai né­pek mai műveltségének, egész lelkiéletének s ebből kialakult társadalmi, gazdasági és poli­tikai rendjének alapjául szol­gál. Ez a ránk virradó ünnep alkalmat nyújt arra, hogy je­lentősége fölött elmélkedjünk s kivegyük belőle azokat a tanul­ságokat, amelyek isteni eredeté­ben számunkra le vannak fek­tetve életünk helyes irányítá­sára. Nem hitelvi jelentőségéről szó­lok, erre nem érzem magamat hivatottnak, — hanem vizsgálni kívánom azt a politikai törté­nelmi hatást, amelyet a keresz­tény pünkösd eredete a keresz­tény társadalom és a keresz­tény egyház kialakulására gya­korolt. Az egyház a pünkösd ünne­pét annak az eseménynek az emlékezetére rendelte, amikor az apostolok „megtelének Szent­lélekkel". Ennek az esemény­nek hatását a Szentírás világos szavai abban jelölik meg, hogy az apostolok ettől fogva ellen­álhatatlan, meggyőző erővel hir­dették Krisztus tanítását és min­den néphez a maga nyelvén szólottak. Másik, nem kisebb jelentőségű hatása az esemény­nek az volt, hogy az apostolok — amint az írás többször is ismétli, — egy akaraton voltak és az akaratnak ezt az egysé­gét belé vitték hallgatóiknak, követőiknek, híveiknek a lel­kébe, s ezzel megteremtették azt a lelki közösséget, amely az első keresztényeket egymás­sal összekötötte. Ez a lelki kö­zösség az egymás közötti ha­tártalan testvéri szeretetben, a közös eszmének és közös cél­nak minden egyéni érdek alá­rendelésével való szolgálásában és igy a maguk között való béke és egyetértés biztosításá­ban jutott gyakorlati érvénye­süléshez és politikai történelmi jelentősége az, hogy ez adta meg az első keresztények csupa kis emberből álló csekély szá­mú csoportjának azt az er­kölcsi erőt, amellyel mindig nagyobb tömegeket tudott ma­gához vonzani, hatalmába tudta venni a hatalmasokat és alig háromszáz éves szivós kitartás­sal a nagy római birodalom uralkodó vallásává tudta tenni a kereszténységet. Az egyetértés és összetartás erejének szebb és magasztosabb példáját nem találjuk sehol az emberiség történelmében, mint amilyen volt az ó-keresztények lelki közösségének példája, mely­lyel megvédték hitüket, egy­házukat a legkegyetlenebb ül­dözők ellen és diadalra juttat­ták szent igazságukat. Nem tanulságos és követendő példa-e ez mindazoknak akik üldöztetést és elnyomatást szen­vednek valamely közös szent célért, valamely közös nagy eszméért ? Szálljunk magunkba és el­mélkedjünk a saját sorsunkon. Nekünk is van egy közös szent célunk, amelynek elérésére min­den magyar lélek áhítattal tö­rekszik. Mi is üldözöttek va­gyunk, hiszen a trianoni béke­föltételekből világosan kiolvas­ható a nemzetünk kiirtására irányuló szándék. Országunk és népünk kétharmadát azért szakították el, hogy négy ide­genhatalom nyomásával rész­letekben könnyebben fojthassák el a magyar életet. — Meg­maradt csonka országunkat azért fosztották meg a védelem esz­közeitől és a gazdasági meg­élhetés föltételeitől, hogy majd ha a küzdelemben kimerülünk, könnyű zsákmányként esünk szomszédaink kapzsi karmai­ba. Ez a sors vár ránk ha nem tudunk szilárd egységet terem­teni magunk között, olyan szi­lárd egységet, amely csak a lelki jközösségben gyökerezhe­tik. Ha egy cél felé törekszünk valamennyien egyetlen szoro­san zárt testté kell összeforr­nunk, mint ahogy az erős vár falának sok százezernyi téglája egymáshoz kötve alkotja a szi­lárd falat s aki ennek a falnak csak egy tégláját bontja vagy lazítja meg, az csak ellenség vagy áruló lehet. A közös célt, a nagy és szent ügyet hűtlenül cserben hagyja, elárulja az, aki a maga egyéni sérelmét vagy érdekét, a maga irigységét vagy hiúságát elébe helyezi a közös érdeknek, aki bántja, zavarja a másikat, aki ugyanarra a célré törekszik amelyre mindnyájan törekszünk s amelyet csak mindnyájunk erejének egyesítésével tudunk elérni mindnyájunk boldogitá­sára s jövőnk és utódaink meg­mentésére. Törekvéseinkben, reánk váró küzdelmeinkben talán máshon­nét — kívülről — is remélhe­tünk támogatást és segítséget, — de csak ugy, ha belső egy­ségünkről,egyetértésünkről, lelki közösségünkről bizonyságot te­szünk. Senki sem fog mellénk állni ha mi önmagunk között és egymással marakodunk. A mi mai rettenetes és ve­szedelmes helyzetünkben a krisz­tusi béke és testvéri szeretet, a krisztusi alázatosság és meg­bocsátás nemcsak keresztényi, hanem hazafiúi és polgári kö­telesség. Erre a kötelességünkre figyel­meztet minket a pünkösd, a Szentlélek szétáradásának ün­nepe. Vajha közöttünk is fölébresz­tené, elterjesztené azt a bol­dogító lelki közösséget, amely­lyel az ó-keresztények győze­lemre vitték elébb elnyomott és üldözött egyházukat. Okolicsányi Ldsaló dr. A tanítószanálás mint politika és büntetés Az elemi népiskolának, vagyis nép­oktatásunknak fejlesztése, modern kialakulása folyamatban van és ez zel kapcsolatban az új iskolaépüle­tek emelése is országszerte meg­indult. Ez a népművelés szempont­jából is örvendetes haladás, mert a népiskola alapvető őrszeme a nem­zet értelmiségét megalkotó kultúrá­nak. A fordulatok, amelyek a háború után bekövetkeztek, minden téren, igy a népoktatás terén is, újabb fel­adatok keresztülvitelét igénylik, hogy igy a népiskola mélyen járó hatás­sal legyen a néplélekre. Nem annyira a sokfelé elágazó, mint inkább a gyakorlati s az alapos tudást kell az elemi iskolának az élet számára meg­adni. Az uj iskolatípus ne csak higié­nikusán berendezett iskola legyen, és ne legyen az ismeretek túltengő, tarka-barka sokféleségének terjesztője, hanem a gyermek elméjét, tudás­vágyát, lelkületét tapasztalati súly­méretezéssel úgy irányítsa, hogy annak az életben is hasznát tudja venni. A hitbuzgóság és hazafias kötelesség fegyverzetével ellátott jel­lemeket kell a népiskolának a jövő számára megnevelni. A magyar ta­nítóság meg is állja helyét a népmű­velés nehéz és felfelé törő mesgyéin. Csak ne állítsanak eléje oly akadá­lyokat, amelyek, bármennyire han­goztatjuk is a népiskola fejlesztését és megbecsülését, megkötik ezt a fejlesztő munkakört. A népiskola modern fejlesztésének legnagyobb akadálya, hogy a régi, sok tekintetben már idejét mult nép­oktatási törvényünk alapján, a ta­nulóanyag számát egy-egy osztály­ban 50—60-ra zsúfolják. Ekkora lét­számmal a legbuzgóbb s a legintel­ligensebb tanítónak is lehetetlen a ma megkívánt eredményt, a tanterv miatt is, — kellő színvonalon fel­mutatni. A 30-35-ös létszám is elég — és ez az igazi európai kultur álláspont —, hogy igy a gyermekek­kel való intenzív, sokszor egyéni foglalkozás, a fegyelmezés, a magya­rázat s kikérdezés foganatosítása reálisan eléressék. A törvényhozás, sajnos, az osztályok tanulói létszá­mának apasztásával spórolásból nem foglalkozott. Szóval a törvényt nem revideálta a kulturszükséglet szerint, ami pedig ma a fejlesztés alapja lenne. Emellett fokozatosan emelkedett a szünetek száma is, amelyek a szor­galmi időt s a taneredmény végzé­sét rövidítik. Az államnak a megindí­tott takarékossági akció — az ország­szerte szomorúan tapasztalható gyer­meklétszám leszállás miatt is, alkalmat nyújt az osztály-összevonásokra s ezzel a tanitói állások apasztására. Hirdetjük az elemi népoktatás fej­lesztését, és ugyanakkor osztály­összevonással, a tanulózsúfolással ugyanazt ellensúlyozzuk még a vá­rosokban is. Mindezt azért kell előzőleg emlí­tenünk, mert országszerte az iskola­székek nehéz, kellemetlen és kény­szerhelyzetbe jutottak, amikor tani­tói állások beszüntetésével kell fog­lalkozniuk és kiválasztani a nyugdí­jazandó vagy áthelyezendő tanitó személyét. Kétségtelen, hogy leg­fájóbban érinti az akció a kiszemelt tanítót. Egy-egy igazságtalan félre­állítás többet árt az ügynek, mint egy halom jó szabályzat használ. A szabályzat sokszor papíron marad, a ~- SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ jepedő-vászon, é ^pper, torai- ni monn oo^lnnól 5 házi SZÖVÖtt üIGZffiann LaSZIOnal foi (nagyban és kicsinyben) legjutányosabban beszerezhető Esztergom, Széchenyi-tér sz. (Saját ház.) Tele­fonszám 135. Házi ken­der szövésre elfogadtató

Next

/
Oldalképek
Tartalom