Esztergom és Vidéke, 1930

1930-11-23 / 92.szám

három főbaj megszüntetése nyomul előtérbe. Ez a három főbaj eddig is meg volt, de ezután még inkább érezhető, mert a dorogi vásár még rosszabbá fogja tenni kereskedelmi helyzetünket. Az esztergomi bajoknak a legfőbb forrása: 1. a kövezet vám, 2. a piaci helypénz, 3. az a sok panasz, amelyek a rendőrség szigorú ellenőrzéséből származnak. A vidéki ember kocsival jön be Esztergomba, 2 P kövezetvámot kénytelen fizetni. Olyan nagy összeg ez, amit a falusi ember nem tud egy könnyen kiadni akkor, amikor 1 q burgonyáért csak három pengőt kap. Ezért nem érdemes Esztergomba jönni. De helypénzt is kell fizetni, amely 6 fillértől 5 pengőig mozog, tehát nagyon magas sok esetben. Azt mondja a vidéki gazdálkodó nép, hogy inkább eljárnak Dorogra, mert ott nem kell kövezetvámot fizetni és ami a legfőbb, nincsenek kitéve annak, hogy felírja őket a rendőr. Itt Esztergomban egyszer ezért, máskor azért figyelmeztetik az embert, itt nem szabad állni, ott nem szabad végigmenni, nem szabad se ezt, se azt, — hát nem csoda, hogy kijön a türelméből a vidéki és valamit talál mondani, aminek ujabb birság az ára. Az Esztergomba érkező autósok is panaszkodnak. Sok bírságot vetnék ki rájuk. Természetesen az első adót, a kövezetvámot ők is lerótták már, de még nem szabadultak, mert ha véletlenül beszaladnak egy tilos utcába, a rendőr felírja őket és jön a bírság. Igy nem lehet idegenforgalmat csinálni. Mi, esztergomiak, szeretünk az idegenforgalomról nagy képeket festeni, sőt még Badent is emlegetjük. Csinálunk nagy reklámot, halljuk, hogy nagy berendezéseket tettünk Esztergom idegenforgalmának^ emelésére, a fürdő- és iskolaváros fejlesztésére és emellett egymásután állítják fel utcáinkon a tilalomfákat. Az első tilalomfa, mint említettük, a kövezetvám, a második a helypénz, a harmadik a bírságok és a negyedik az, hogy elzárjuk a forgalomtól az egyes utcákat. Ha már Badent emlegetjük, ott mindenki arra közlekedik, amerre Az amerikai élet fény- és árnyoldalai Irta: Dr. Tóth Kálmán pápai kamarás. A szabadságot is ideálisan értelmezik Amerikában. Nem úgy, mint némely európai országban, ahol a „francia forradalom vívmányai"-tói megkótyagosodott hatalmasak a terror alkalmazásában látják a szabadság legfőbb biztosítókát Robespierre recipéje szerint, aki a terror megokolására azt mondotta: „La defiance est an sentimentime de la liberté ce, que la jalousie est l'amour. A bizalmatlanság épp úgy hozzátartozik a szabadság benső lényegéhez, mint a féltékenység a szerelem természetéhez." Amerikában általános a szabadság. Mindenki teheti azt, ami neki jól esik. Jóformán csak két dologban korlátozzák komolyan az amerikai polgár szabadságát: 1. a közlekedési törvény által, 2. a szesztilalom által. Az első korlátozás nagyon helyes és okos s azért általánosan betartják, bármily nehezükre esik is a sietős amerikaiaknak. Mert belátják, hogy vérre és életre megy a dolog. A második azonban némely hatalmon lévő pro testáns szekták : baptisták és methodisták fantáziájának torz szüleménye. A szemforgató jámborságtól csurgócsöpögő eretnekek azért erőltették keresztül a parlamentben és a szenátusban ezt a halvaszületett törvényt, hogy hivatkozhassanak a vi akar. Nincs baja sem az au'ónak, sem a kocsinak, sem a kerékpárnak, sem a gyalogos embernek. Hát nem furcsa, hogy autó nem mehet végig a szép kisdunaparton ? Azt hisszük, hogy az idegen nem teszi ezt szóvá ? Egyszerűen azt mondja, miért jöjjek én Esztergomba, ahol sokfelé megállítanak. Hát a rossz utcákért fizetek én drága kövezetvámot ? Ha mi idegenforgalmi eredményeket akarunk, akkor adjunk szabad jorgalmat az embereknek és a közlekedésnek. Hadd legyen itt mozgás és örüljünk, hogy bejönnek a mi utcánkba. A munkások és a topeka. Helyi vonatkozásban is panasz kodnak az emberek. A Csernoch János-út két gyárat köt össze. Az egyik a Rhomberg művek, a másik a Petz gépgyár. Reggel hat órakor, amikor a munkások munkába mennek, nem közlekedhetnek a topekán végig. A Petz-gépgyár munkásai a Nagyvárosból a Kossuth Lajos és Ferenc József-úton kénytelenek kerékpárjukkal menni, azazhogy inkább gyalog mennek a topekán végig, ahol kerékpárral nem közlekedhetnek. A Rhomberg-művek munkásai meg éppen megfordítva, Szenttamásról és Vízivárosból valók, azok is gyalog mennek a topekán, mert biciklivel is nagy kerülő a Kossuth Lajos-utcán végig, az Árok-utcában pedig elsülyednónek. Ha most ehhez hozzá gondoljuk, hogy a gyári ebédszünet egy óra csak, akkor elképzehetjük, hogy mennyi ideje van a munkásnak ebédje elfogyasztására. Csak éppenhogy bekaphatja az ebédet, de így is megkésik a kezdésről, amit a gyárvezetőség bizony nem néz jószemmel. Félóra pedig nem elég a gyártól hazáig. A topekán végig negyedóra alatt oda-vissza megtehetnék az utat és így ebédjüket emberhez méltó módon fogyaszthatnák el. Ha a Hajós-egylet egy kocsit küld a Komáromi-fatelepre, ennek a fél várost kell megkerülnie, mert a topekán nem szabad menni. Ezek a dolgok is megbénítják Esztergom for galmát. De aztán a gyermekek érdekében is kell pár szót mondanunk. Hová menjenek gyermekeink biciklizni, mert sem a topekán, sem a Szé chenyi-tóren, sem a Kossuth Lajos lág előtt nagy józanságukra s az ebben megnyilatkozó erkölcsi fölényükre. Azonban ez csak porhintés a világ szemébe. A valóságban senW sem veszi komolyan ezt a törvényt. Legkevésbbé maguk a törvényhozók. Majdnem minden házban főznek sört vagy pálinkát és készítenek bort, holott a legközelebbi időkig ez is szigorúan tilos volt. A csempészek pedig annyi szeszt visznek be tilos utakon, sokszor hatósági személyek közreműködésével idegenből, hogy sokmillió dollár költséggel nagyszámú külön rendőrséget és határrendőrsé get kellett szervezni Uzelmeik fékentartására. De mind hiába. A szeszcsempészet most a legvirágzóbb üzlet Amerikában. Éppen a milliós hasznokkal dolgozó csempészek azok, akik nagy vesztegetésekkel megakadályozzák a visszacsinálását ennek a törvénynek, amely a legklasszikusabb szemléltető példája ennek a farizeusi képmutatásnak. Iskolapéldája annak a csődnek, mely bekövetkezik, ha csendőrrel, finánccal akarják a törvényeket betartatni. Amerika népe, amikor a „száraztörvény" t megszavazta, eleinte csak jó viccet látott benne. De most, mikor látják, hogy a saját bőrükre, akarom mondani, a gyomrukra megy a dolog, dühöngenek, tüntetnek ellene és ott, és akkor szegik meg, amikor csak alkalmuk nyílik rá. Talán sohasem volt annyi részeg ember Amerikában, mint a száraz törutcán nem szabad. Még emlékszünk élénken, amikor egy esztergomi vezetőember azt mondotta: „Fiaim, csak biciklizzelek." Igen ám, de hol? Vagy azt gondoljak, hogy nem fontos a gyermekeknek a biciklizés? Tessék elhinni, a gyermekeknek is vannak kívánságaik és — panaszaik. A kiviteli vám. — A négy baj mellett van egy ötödik is. Ha sokáig kutatjuk a dolgot, a három főbaj mellett még három főbajt találunk. De hát most csak még egyről lesz szó é» ez a kiviteli vám. Az Esztergomból kivitt árút is kövezeti vámmal terhelik. Ez a vám sem csekély ós nagyobb forgalomban bizony elég súlyos. Itt van példának okáért á Schrank-gyár, amelynek kivitele igen számottevő, aminek nemcsak a Schrank gyár örülhet, hanem Esztergom is. A Schrank-likőrgyár most azzal a gondolattal kénytelen foglalkozni, hogy árúit nem Esztergomban adja fel, hanem Dorogon, ahol nem kell fizet nie semmit. Biztosan nemcsak a Schrank-gyár panaszkodik ezen a téren, hanem más vállalatok és gyárak is. Az autóbusz-járatok. — Nemrégen irta meg az „Esztergom és Vidéke", hogy Esztergom, de általában az egész vidék és a Garam—Ipoly-vidék érdekében meg kell indítani Esztergom és Vámosmikola közöli Párkányon át az autó busz forgalmat. Akkor kifejtették annak szükségességét, de, sajnos, ebben az ügyben sem tettek sem mit. A csehek részéről nem lenne akadálya a kérdésnek, amely egy széteső vidéknek a gazdasági és közlekedési összehozását jelentené. Ezzel szemben szembetűnő, hogy a városi autóbusz üzem nem a legrentábilisabb. A legutóbbi kimutatás szerint a vasútra közlekedő autóbusznak évi kétezer pengő haszna volt, de ebből nem fordítottak semmit az amortizációra. Miért erőlködik a város a vasúti autóbusszal, mikor ezen a vonalon az Ujjady-féle autóbusz el tudná látni a szolgálatot. Sokkal gazdaságosabb lenne, ha a város az Esztergom—Vámosmikolai autóbuszjáratot indítaná meg. Érdekes és je lemző, egyben ugyan elszomorító, hogy az Ujjady féle vény óta. őszintén bevallhatom, hogy hathetes amerikai utam alatt én is kevés vizet ittam a „száraz" Amerikában. Láttam egy nagy városban, Buffaló'->an, hogy a városnak egy nagy terén, a nagy munkanélküliség miatt gyűlést tartottak a munkasok. Szó nokuk hevesen izgatta hallgatóságát. Hivatalosan tudomásul sem vették az egész népgyűlést. Rendőr nem volt látható a látóhatáron. Azt tartják ott a hatóságok : hadd panaszkodja ki a keservét, akinek valami fáj. Az üres gyomor a legnagyobb teher, amitől még az óriás is összeroskad. Az a kutya, amelyik a leg dühösebben ugat, a legkevésbbé harap. Látszik ebből, hogy a szocializmus kérdését is könnyedén veszik a szabadság országában. A közömbösségnek ezt a szinte botrány számba menő luxusát természetesen csak az ilyen állam enged heti meg magának, mely nem rendi állam, hanem a legteljesebb fokban az egyenlőság és szabadság alapjain nyugszik. A polgároknak vérébe ivódott honfiúi önérzete éppen azért nem is fél, remeg a társadalom alapjainak megrendülésétől. Azt tartják, hogy akik a szociáldemokrácia bűnei miatt mindenféle szocializmust rossznak tartanak és üldöznek, azok a tükröt darabokra törik a reá szállt párák miatt. (Prohászka.) A yanke-t szárazkedélyű, komoly, sőt komor embernek gondolja az európai képzelet. A látszat szerint autóbusz járat 17 féle adót fizet ós ezenfelül még 4000 P kövezetvámot követelnek tőle. Ilyen körülmények mellett sem egészséges bel-, sem hasznos idegenforgalmunk nem lesz. Mi segíthetne? — Kereskedői körökben beszéltek arról, hogy az lenne a leghelyesebb, ha Esztergom város visszaadná az államnak az ipolysági és a budai utat, természetesen azzal, hogy az állam átveszi a város útadósságait. E megoldásai nem lenne Esztergomban kövezetvám és egyszerre megnövekedne a forgalom. Az autósok is szívesen jönnek, viszont a falusiak is. De nem hisszük, hogy az állam átvenné a terheket, amikor ma az a szokás, hogy azokat a közületekre rójják. De ha ez nem is lehetséges, legalább azt tennék meg, hogy a hetipiac és vásárnapokon ne szedjenek kövezetvámot, hogy bejöhessen a falvak népe. A falu a vidék hiányzik Esztergomnak és ha ezt nem adják meg, nincs mód, hogy a bajokon segíteni tudjanak. A nyomorenyhítő-akció keretében hívják össze az esztergomi kereskedőket és iparosokat és hallgassák meg őket ezek szerint. Vécs Ottó. Előadás a testileg fogyatékos gyermekek szociális védelméről Az Országos Stefánia Szövetség esztergomi fiókja az egyesitett vármegyék hatóságai és orvosszövetségei által támogatva f. hó 23-án a gimnázium dísztermében előadást rendez. Az előadást dr. Horváth Mihály egyetemi tanár a testegyenészet egyik orvosmestere tartja. Az előadás a testileg fogyatékos gyermekek szociális védelmét tárgyalj a és ezért ez nemcsak a szülőket, de az iskolákat, s nemcsak azok vezetőit, de felsőbb osztályú tanulóit, sőt magukat a hatóságokat is érdekli, mert sajnos, megnevezett fogyatékos szervezetű egyének oly nagy számban szorulnak az egész társadalom részvétére és támogatására, különösen azokéra, aki* tanítással ós neveléssíi foglalkoznak, hogy naez igaz is. De a gyakorlatban meg valósított egyenlőség, testvériség* szabadság eszméi megmagyarázzák* miért nem mutatkozik ott egyesek ajkán mindenre alkalmas, szolgálatkész mosolygás, mint szorgos kutya a ház küszöbén; miért nincsenek ott másrészt méltóságtól pöffeszkedő alakok, akiknek minden szava tövében félelem és érdek tanyázik. Nincsenek ott olyan emberek, akiknek az ajka kényszerült mosolygásra csikorog, de olyanok sem, akiknek szeme harapófogókkal van tele. Ott az emberek arcáról azt a buzdítást lehet leolvasni: Halló, testvéreim I Egyforma a kenyér, a munka ós a sírás és egyforma a halál: szeressük vagy legalább becsüljük hát egymást. Ezt a testvéries, megértő, egyenlő, szabad életet természetesen csak oly mérhetetlen kiterjedésű világbirodalom tudja egységesen megvalósítani, mint a hagyományos megszokás rabbilincseitől nem gátolt 48 államból összetevődött kilenc és félmillió négyzetkilométer kiterjedésű óriási Egyesült Álamok. Ezzel szemben áll a felaprózott Európa sokféle nemzetével, nyelvével, szokásával, hagyományaival. Európa sok baján éppen ezért lehetetlenség gyökeresen és általánosan segíteni. Mert hiába l A felparcellázott földek mesgyéin terem és onnét szóródik szét a legtöbb giz-gaz és haszontalan gyira-gyom. (Vége.)