Esztergom és Vidéke, 1930

1930-06-12 / 46.szám

ÖTVENEGYEDIK ÉVF. 46. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1930 CSÜTÖRTÖK, JÚNIUS 12 Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1*20 P. Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér Lap tulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér A környei pángermán agitáció ügye a kisgyűlés előtt. Komárom és Esztergom vármegye kisgyűlése f. hő 10-én, kedden délelőtt ülést tartott baráti dr. Huzzár Aladár főispán elnöklete mellett. A kisgyűlésen szenkviczi Palkovics László alispán jelentését Karcsay Miklós főjegyző olvasta fel a pángermán izgatás ügyében. Felolvasták Kisfaludy ny. igazgatótanító, a plébános, a községi képviselőtestület és a tantestület jegyzőkönyvét, valamint a győri püspök átiratát a vizsgálatot vezető tatai főszolgabíróhoz. A felvett jegyzőkönyvek igen érdekes adatokat tartalmaztak, azonban a községben állítólag megtörtént pángermán izgatásról semmit sem tudnak. Az óvatos nyilatkozatokból mindenesetre kivehető volt, hogy 1918. dec. 18-ika óta, amikor Bleyer képviselő a községben megjelent és a népet arra birta, hogy mind az istentisztelet nyelvét, mind a tanítási nyelvet kizárólagosan németté tegye, igen jelentős események játszódtak le. Jellemző, hogy a Bleyer befolyására megváltoztatott magyar tanítási nyelvet 1919-ben Kisfaludy igazgatótanító intervenciójára az akkori tanügyi népbiztos újra visszaállította. Közben visszatértek az istentisztelet nyelvét illetőleg a régi gyakorlathoz, amely szerint minden harmadik vasárnap és kettős ünnepeken újra magyar nyelvű istentiszteleteket vezettek be. Igen érdekes volt a tantestület jegyzőkönyvének az a része, amely megállapítja, hogy az iskolában a tanulók többségének nyelve után szintén igazodott esetenkint a tanítás nyelve, amelyet a tantestület „váltakozó" rendszernek nevezett. Megállapítást nyert az is, hogy Hanipíl káplánt a győri püspök felelősségre vonta és később egy színtiszta magyar községbe helyezte át. A hivatalos vizsgalat ismertetése után vitéz Szivós-Waldvogel József emelkedett szólásra. Kijelentette, hogy őt egyes egyedül a hazafias aggodalom és a népnek a hamis prófétáktól való megvédelmezése késztette interpellációjának elmondására. Mesterségesen szított felindulás az, amely abból támadt, hogy azt állították, mintha ő Környe község lakosságát hazajiatlan magatartással vádolta volna meg. Környe község és lakosságának hűsége és hazafiasságához szerinte sem férhet kétség és azt készségesen el is ismeri. Hisz erre vall az a körül mény is, hogy évtizedek előtt az ő kifejezett kívánságukra alkalmazták Kisfaludy tanítót, aki több mint 40 éven keresztül gyönyörű eredményeket ért el a magyar nyelv ápolása és terjesztése körül. Nem elég — mondotta vitéz Szivós-Waldvogel József — hogy a megszállás alatt lévő magyarok a legnagyobb szorongattatásoknak vannak kitéve, odáig jutottunk, hogy magyar fajukat és nemzetüket védő magyarok megtámadtatnak egy jól szervezett csoport által, amelynek szellemi vezére Bleyer Jakab, volt kisebbségi miniszter, egyetemi tanár és magyar országgyűlési képviselő. Ez a kiváló férfi, akiről egyelőre nem akarok többet mondani, minthogy oktalan és ártalmas fantaszta, s aki újságjában „Sonntagsblatt" c. Budapesten megjelenő „Wochenschrift für des deutsche Volk in Ungarn" vezérkarának egy tagja által „Bujtogatás és kútmérgezós" címen minősíthetetlen támadásban részesített engem a kisgyülésen elmondott interpelláció miatt. Bleyer lapja — folytatta vitéz Szivós-Waldvogel József — tudomásom szerint állami szubvenciót is élvez, azonban nem átalja tételes törvényeink ellenére a magyar városokat ödenburgnak, Fünfkirchennek,' Riabnak és Erlau nak nevezni. Sőt a róla szóló tudósítást is, mint a „Graner Komitatsitzung"ban történt eseményt adja elő. Esztergom vármegye sohasem volt „Graner Komitat" és teljes erőmből tiltakozom, hogy így nevezze. A vármegye mindenkor Esztergom vármegye volt s az is marad. Ez a cikk elég merész volt és orcátlan és az én felszólalásomat bújtogatásnak, kút mérgezésnek és rágalmazásnak minősíteni. Gróf Bethlen miniszterelnök a költségvetési vita folyamán elismerte, hogy az ország különféle németlakta területén vándorlegények jelentek meg, akik a békés németajkú polgárokat bujtogatták. Ezek a vándorlegények legtöbbször Bleyer Jakab kiküldöttjei, de nem ritkán a „ Vérein für Auslandsdeutsche" költségén külön missióval kiküldött, u. n. Wandervogelek. Ezek egy új honfoglalást készítenek elő és német erődöket és előőrsöket kívánnak létesíteni a magyar haza terü'etén a „Drang nach Osten" számára." Én — hangsúlyozza Szivós-Waldvogel — ez országban folyó német fószkelődésből csak a környei esetet ragadtam ki, hogy kötelességszerűen felhívjam az illetékesek figyelmét a veszélyre. Környe magyar alapítású község 1745 ben a református magyar vallású lakosságot onnan kiűzték és helyükbe katholikus svábokat telepítettek. Időközben az őslakosság is részben visszatért, másrészt a németség annyira asszimilálódott, hogy az ,1920 as népszámlálás sze rint a 2415 lelket számláló községben 1236 volt magyar és 1156 német. Magyarul 2150-en beszéltek. Az 1929 ben beirt tanulók közül azonban már csak 60 vallotta magát magyarnak, mig 198 németajkúnak. Ha csak ezt a két adatot hasonlítjuk össze, kétségtelen, hogy a községben meg nem engedett befolyások érvényesültek, amelyek ezt a megdöbbentő eredményt idézték elő. Hanipfl káplán igenis sokszor zárt ajtók mellett beszélgetett a németséghez szitó elemekkel. Hogy mit mondott, arra bajos tanukat kapni, azonban- szükség esetén bizonyítékokat is tudok produkálni, hogy a magyarság ellen beszélt. Egyébként, ha Hanipfl káplán a környei lakosság előtt a templomban vagy a község főterén az evangéliumra megesküszik, hogy semmi haza- és magyarságellenest soha nem mondott, hajlandó vagyok a legmesszebbmenő elégtételre. Egyébként fenntartom minden állításomat. Eichardt tanító, aki időközben állásából fegyelmileg elmozdíttatott és különféle deliktumokért a bíróság előtt volt kénytelen felelni, csodála tosképen perbeli képviseletét nem tatai vagy komáromi ügyvédre bízta, hanem az erdélyi szász származású dr. Gűndisch Guidóra, aki állandóan bújja németajkú községeinket, nyilván azért, hogy azok lakosságát a Bleyer-féle gondolat számára preparálja. Jellemző az is, hogy Eichardt az egész tantestületből egvedül tagja a „Deutscher Kulturbund"-nak, amely Környén eddig kb. 80 tagot szerzett. Elszomorító, hogy a Bleyer-féle törekvéseknek nemcsak az általa kiadott „Sonntagsblatt", hanem még keresztény magyar újságok is oly módon adnak segítséget, hogy megnyitják hasábjaikat hazájukat és nemzetüket féltő magyar emberek lepocskondiázásához, a Bleyer vezérkarához tartozó embereknek. A magam részéről e helyről utasítom vissza azt a példátlan merészséget, amely az én felszólalásomat bújtogatásnak, kútmérgezósnek, rágalmazásnak és hazafiatlanságnak minősítette.. Vagy talán nem azek e a felbujtók, kútmérgezők és hazaflatlan állambontők, akik a velünk századok óta békés testvériességben együtt élő idegen ajkú polgártársainkat egy idegen népközösséghez való tartozás gondolatába kívánják átterelni ? I Vitéz Szivós-Waldvogel József mégállapítja, hogy az ő ereiben is részben német vér folyik, azonban a magyar föld az ő családjából feltétel nélküli magyar polgárokat nevelt és ő minden idegszálával, minden agysejtjével és szivdobbanásával kizárólagosan csak a magyar hazához és a nemzethez van odanőve és semmi közössége nincs a németséggel. Hasonló álláspontot kívánhatunk minden Magyarországon élő idegenajkú állampolgártól. Indítványozom: írjon fel a vármegye a kormányhoz és hívja fel arra a bűnös Uzelmekre és elrettentő rombolásokra, amelyeket a Bleyer-féle politika nemzetiségeink lelkében előidézett. Kérjük meg a m. kir. kormányt, hogy megfelelő intézkedésekkel vessen gátat a további romboló munkának. Mi a békés együttélést kívánjuk, de elvárjuk az idegenajkú magyar polgárainktól, hogy a magyar hazán kívül semmiféle idegen közösségekhez tartozónak ne vallják magukat. Vitéz SZÍVÓS- Waldvogel József ny. tábornok beszédét a kisgyűlés egyhangú helyesléssel és tapssal fogadta. Báthy László prelátus, felsőházi tag kiemelte, hogy az egyház álláspontja szerint fontos érdek fűződik ahhoz, hogy a vallásoktatás a gyermek anyanyelvén történjék. Egyébként csatlakozik azokhoz az aggodalmakhoz, amelyeket vitéz SzivósWaldvogel tábornok kifejtett. Azonban a kérdés kezelésénél, tekintve annak kényes voltát, a legnagyobb tapintattal kell eljárni. Ghiczy Elemér indítványozza, hogy a törvényhozás mindkét házának megyebeli tagjai ezt a kérdést mind a képviselőházban, mind a felsőházban tegyék szóvá Vitéz SZÍVÓS- Waldvogel József kijelentette, hogy távol áll tőle az erőszakos magyarosítás gondolata és hiú ábránd az, hogy a kisebbségi kérdésnek eddigi kezelése az idegen megszállás alatti magyarok sorsán bármit is enyhítene. A megszállók lábbal tiporják a békeszerződésben biztosított kisebbségi jogokat és semmiképpen sem hajlandók a magyar példát követni. Bár az ottani magyar kisebbségek az autokton ezereves néphez tartoznak. Felemlíti Dorog község példás nemzethűsőgót, amely az anyanyelv megtartása mellett a magyar nyelv jogait teljes mértékben respektálja. Előző indítványát megtoldja még azzal, hogy a Bleyer-féle politikával szemben teljes bizalmatlansággal viseltetik és azt elitéli. Huszár Aladár dr. főispán összegezi az elmondottakat és kijelenti, hogy teljesen megérti vitéz SzivósWaldvogel hazafias érzésből fakadó interpellációját, de méltányolja Báthy László által felhozottakat is. A maga részéről a kormányhoz intézendő feliratra vonatkozólag egy megfelelő szöveget hozott javaslatba, amelyet a kisgyűlés kitörő lelkesedéssel fogadott el.