Esztergom és Vidéke, 1930

1930-08-03 / 61.szám

mennyi idő- és költségmegtakarítás! Hiszen nem egyszer megtörtént a múltban, hogy nagyobb Összezördülések esetén a fél falu népének be kellett vonulni a törvényszéki tárgyalásra, olykor a legkeményebb munka idején, gazdátlanul hagyva földet állatot. Nem múlnak el majd évek a bűn elkövetésétől annak megtorlásáig, nem állhat elő az a fonák helyzet, hogy a pör tárgyalásakor már alig-alig emlékszik valaki, hogy voltaképen mi is történt és hogyan történt. A biró tekintélyét is növeli a hazai környezetben lefolytatott tárgyalás. A falu népe nem aktákat intéző hivatalnokot lát majd a hozzá kiszálló vándorbiróban, hanem az igazság megszemélyesítőjét, aki törvénynapjaival a talu erkölcsét, becsülését szolgálja. A vándorbirói intézmény nemcsak egyszerűbbé, gyorsabbá és olcsóbbá teszi az igazságszolgáltatást, hanem közelebb hozza azt a néphez. Ez a rendszer nem újítás, inkább visszatérés a régi magyar [igazságszolgáltatás közvetlen és bölcs rendszeréhez, amelynek emlékei még elevenen élnek a magyar nép lelkében. mmmmmmmmmmmmmmm A „Virágos Esztergom" bizottságának kérelme. Vitéz Szivós-Waldvogel József ny. tábornok, a „Virágos Esztergom" végrehajtó bizottságának elnöke, az alábbi kérelemmel íordul a város közönségéhez: Lelkes polgáraink áldozatos munkájából az ősi Esztergom olyan átalakításon ment keresztül, amely mindenkitől, aki falaink közé jön, elismerést vált ki. Közel van az idő, amelyben Esztergom városa nemcsak nemzeti zarándokhely, de egyúttal Budapest székesfőváros közönségének megszokott, megszeretett és pótolhatatlan kirándulóhelyévé is lesz. A csinosság és derűs külső lényegesen hozzájárul városunk megkedveléséhez és magunknak is gyönyörűséget szerez. Ebben a munkában minden jó esztergomi polgárnak tehetsége szerint részt kell vennie. Nem költséges berendezkedéseket, csak néhány virágos faládát ' kérünk az ablakokban azoktól, akiknek díszítésre alkalmas ablakaik vannak. A járásbíróság, a Krasznay ház, dr. Perger lakása követésre méltó példa arra, miként lehet kevés áldozattal igen szép eredményt elérni. Hisszük, hogy kérésünk teljes megértésre talál s a Szent Imre-év díszesebbé tételére rövidesen virág nyílik minden esztergomi ablakban. HIBEK A gyémántmisé s Brühl József Szombaton, augusztus 2-án, mélycsöndben,Krammer György prelátus-kanonok oltári kíséretében tartotta meg Brühl József prelátus-kanonok gyémántmiséjét, a legnagyobb isteni kegyelmek egyikét. Prohászka Ottokárral kívánjuk mi is: „Adjon Isten neki sok napsugáré (Soliloquia I. 260.) Olyan pap, akinek Istenbe vetett, az égő hittől ragyogó lelke van. Elete odaadása a legfőbb krisztusi erények követésének, hogy mindenét odaadja a lelkek gondozásáért. Tevékenységének látószöge nem a világias hatalmi érdekek keresése, hanem az örökkévalóság szolgálata. Fenn lakik Istennél, csak lelke sugarait bocsájtja lefelé. Brühl József bibliás papi egyéniség, aki krisztusi monogramos méccsel világít. Ezért olvadott s szabadult fel benne kifelé is a lelki magaslatok energiája. A néplélek mentésének volt igazi apostola mint plébános, és a szegénység könnyeinek letöriője mint kanonok. Azért volt lelkipásztor, hogy erő legyen, ahol a lelkek között szétmállás volt. Szerették is hívei, mert érezték, hogy lelkét adja érettük s meghajolt a kunyhók ajtaja előtt is. Papi tevékenységét nem gépiesen, hanem úgy végezte, hogy el lehetett róla mondani: a lélek tette szentté a stólát és a karinget rajta. Mikor prédikált, visszatükröződött szemén, arcán az a szó: örök világosság fényeskedjék nekik. Ment, hordozta az Úr Jézust, hogy vele küzdjenek s éljenek a lelkek és ne piruljanak az evangéliumért. Sok áldozatot hozott minden szent célért. Mert apostolkodó lelkipásztornak lenni s áldozatot hozni, ket egymásnak megfelelő hivatás, amelylyel nem gyöngyöket keresünk, hanem azon koszorú után nyúlunk, sokszor tövises után, amelyet Krisztus nyújt. A gyémántmisés Brühl József áldását érezze meg Esztergom közönsége, hogy elmondhassuk éveken át róla: „Áldott, ki az Úr nevében jő." K. +++ A bencés apátprimás is eljön a Szent Imre-ünnepségekre. Dr. Serédi Jusztin ián bibornok-hercegprimás közölte a Szent Imre-jubileum rendező főbizottságával, hogy hozzá érkezett levélbeli bejelentés szerint Stotzingen Fidelis római bencés apátprimás, valamint Gregorio Diamare montecassinói bencés apátpüspök augusztusban ideérkeznek, hogy résztvegyenek a mi Szent Imre jubileumunk főünnepségein. Sztranyavszky államtitkár a hercegprímásnál. Sztranyavszky Sándor belügyi államtitkár csütörtökön Esztergomban járt és látogatást tett Serédi Jusztinián dr. bíboroshercegprímásnál. Változások a vármegyei tisztikarnál. Szenkviczi Palkovics László alispán Kállay György tb. szolgabírót, közigazgatási gyakornokot az új közigazgatási törvény értelmében, amely elrendeli a közigazgatási gyakornokoknak, hogy fél-fél évi megyei, járási és községi gyakorlatot kell szerezniük, Dömösre, dr. Mattyasóvszky Dénes tb. szolgabírót pedig vármegyei szolgálatra az alispáni hivatalba rendelte. Adomány. Brühl József prelátuskanonok gyómántmiséje alkalmából az Oltáregyesületnek, a Szent Erzsébet Egyesületnek és a Kath. Legényegyleti Tanoncotthonnak 200—200 P-t adományozott. Midőn ezen nagylelkű adományokért hálás szívvel köszönetet mond a fenti egyesületek vezetősége, egyben a jó Isten bőséges áldását és szent kegyelmét kéri áldott ősz fejére és imádságos lélekkel gondol minden egyes tagja a jótékony, irgalmasszivű főpapra, aki ezen tettével ismét bizonyságot tett nemes jóindulatáról és a szegények iránti szeretetéről. Szent Imre jubiláris kiállítás. Az augusztus havában történő esztergomi Szent Imre jubiláris ünnepségek a Move „Szent István-lövészcsapat" által rendezett lövész emlékversennyel a tegnapi napon kezdődtek. Augusztus 10-én nyílik meg a Bibliotheka emeleti nagytermében a régészeti és történelmi kiállítás, amely specialitásánál fogva méltán nevezhető országos jellegűnek. Mintboron, megnézzük a másik tisztáson a 264-esek táborát, lemegyünk a forrásig. Miután visszavonultam, még sokáig figyeltem, miként jártkelt a felváltásig bátor önérzettel, mint ahogy egy gárdista tehette, aki Napóleon álmai felett virrasztott. A nappalok humora a konyha körül bogozódott össze. Mennyi vidám történet fűződött egy egy étel megfőzéséhez. Főként ha, a konyha-élet terebélyes tekintélye, a nagyobbik Gyurka kiránduláson vagy beszerzés végett távol volt, s hiányzott a a kisebb „konyhatündikéket" irányító tapasztalata: rengeteg bohóság serkedt ki az ügyetlenkedésekből. Egyszer Kiss Kali őrse főzött. Kali kiosztja a szerepeket. „Sovánka és Minaret, megtöritek a mákot l" Az eset egyik hőse egy pozsonyi vendég-cserkész volt, aki épen azért kapta a Sovánka díszítő jelzőt, mert 92 kilós terhet cipelt tizenhároméves lábain; Minaretnek pedig Miki barátunkat nevezte el a diákhumor öles hosszúságú, vékony alakja miatt. Ezek ketten nagyon szerették egymást. Most is buzgó igyekezettel közösen végzik a máktörést. Egy félóra múlva Kali türelmetlen. „Még nem vagytok készen? Hiszen még mindig az első marékkal töritek l Hadd látom, milyen lehet az már?" S elrőkönyödve látja, hogy a két buzgó ifjú elfelejtett mákot tenni a mozsárba s verejtékezve döngetik egyik a másik után — a levegőt. Szegény kis Kürschner Gyurka 1 a te becsületes igyekezetedbe is belekötött a malicia! A szakácspróbát akarta letenni a Gyurka, de azon a napon a Fekete Sár felől olyan esőt zúdított le valami rossz szellem, hogy a kukták mind a ponyva alá húzódtak s Gyurka egyedül kavargatott a fák alatt füstölgő konyhában három bográcsot is. Olyasmit tálalt aztán, ami elég ritkaság a szakácsművészet történetében — kozmás húslevesfőzeléket. Ebéd után összedugta fejét a „múzsafiák'' gárdája s nemsokára szállt a rosszmájú nóta: Valami bűzlik, valami bűzlik A konyhában ! Kozma. 11 Kozma 11 1 S mi nem bírjuk oiral 1 Szegény Gyurka valósággal búskomorságba esett. De pár nap múlva fényesen kiköszörülte a csorbát. Olyan pörköltet fabrikált, hogy még a legszájasabb ínyencek is el voltak bűvölve. Kapott is „vastapsot" és harsogó „brávót." Ilyen változékony a tömegek kegye I * * ¥ Tábortűz t Te ég felé lobogó, világító s meleget ontó szimbóluma a cserkészéletnek, milyen kedves vagy 1 Az összehalmozott rőzse mellett zsibongva helyezkednek el a fiúk. A jóbarátok egymáshoz húzódnak. A népszerűbb alakokat innen is, onnan is hívják, sőt a 264-es testvérek és a faluból feljött „vendégek" is névszerint keresik. „Hol vagy Minaret ? Sovánka ? őzbocs ? Dugó Jani ? Katica ? A legkisebb fiúk „Jóska bácsit", bálványozott őrsvezetőjüket rajongják körül. Azután fellobog a láng, felsír az ének Krasznahorka büszke váráról, a Gyimesi havasok vadvirágairól; Csiby Kali, Alberti Sanyi, Rayman Józsi szavalatai csengve szállnak az éjben; a mókák tetőpontra emelik a hangulatot, a „Bimbula-jazz" nagyszerű triója általános elismerésnek örvend. Majd Mátyássy Laci doktor úr operál egy rontott gyomrú cserkészt. Az áldozat, a közkedvelt Cuni, torkaszakadtából jajgat és tiltakozik. Mindenki meg van elégedve. A napi ügyes-bajos dolgok mind kádenciára kerülnek: „a rizs, amellyel várakat lehetne ostromolni" ; „a morgó Stüssi vadász, aki sajnálja a fát", „a szarvaskői Víg Magyarok Othona" (ott így írják egy t-vel). (Egyszer egri vásár alkalmával vonultunk az úton a Víg Magyarok előtt. Vásáros palócok itták az áldomást; nagyon megtetszettünk nekik. Utánunk kiabáltak : „Oáldja meg az Isten, hogy ijjen dériek fiú kot nevéének 1" Az asszony népnek Brand Tibi tetszett legjobban: „Ujján a lelkem, mint a teőtött gáiámb l") Három napos mozgótáborral mentünk át a Bükk-hegységen. Szilvásvárad, a Bükk fennsíkja, Ómassa, Lillafüred, Diósgyőr, Miskolc, Szín, Jósvafő, Aggtelek, Putnok .. . megannyi állomásai egy tündérmesének. A végén édes-bús érzelemmel sóhajtottunk fel: „Istenemi Milyen gyönyörű ez a mi országunk l" Az utolsó vasárnap is elérkezett. Misére megyünk. Táborunk lelki gondozója, Páter Arisztid, aki eddig hol breviáriummal, hol egy darab kőzetet vagy valami növényt vizsgálgatva járt közöttünk s örökké mosolyogva élvezte a tábori életet: már elutazott. Idegen pap mondja ma a szentmisét. A falu kis temploma tömve van, mi már nem férünk be. A templom előtti nagy hárs alatt állunk fel, mögénk sorakoznak a rákosligeti és ózdi cserkészek. Köröskörül a Bükk erdőségei zöldéinek, az ég csodás mélységű kékjében madarak szállnak ; tömjén illata árad, ősrégi magyar énekek hangja száll a légben. Valami szent békeség varázsa ömlik el a mindenségen és egész valómon átborzong az örökkévalóság sejtelme. Lelkem tudatalatti mélyéből rég elfeledt érzetek kelnek új életre s ajkamon ösztönszerűen kibuggyannak azok a naiv imádságok, amelyeket sok-sok évvel ezelőtt, mint kis gyermek, az édesanyám térdén rebegtem. Üde fuvalom lebben meg a Várhegy felől, valami nedvesség lepi el a szememet s annak fátylán keresztül látom, hogy a fiúk lehajtott fővel imádkoznak s fejük felett a szellő meglengeti ezüst sirállyal hímzett fehérselyem csapatzászlónk nemzetiszínű szalagját. Dr. Cs. M. Rádió-hangverseny ma, vasárnap délelőtt a Strand-fürdőben!