Esztergom és Vidéke, 1930

1930-03-06 / 19.szám

den munkahelye felé szálljon, a példának követésére szólítván fel minden embert t ki a mai nap munkához és kenyérhez jutott. S ha az ország minden dolgozója ez ál­dozatos készséggel járul így a mai nap megszenteléséhez, akkor hiszem, hogy a magyas élniakarás, a magyar összetartás, a magyar jövőben való rendületlen hit, a magyar áldozatos készség, mint a világ összes harang­jainak megrendítő bugása jut a bu­dai .királyi vár fokán őrtáló első magyar emberhez, ki az általa ki­ásott s felemelt apostoli kereszt előtt leborulva fog hálát adni a magya­rok Istenének, hogy munkája, min­den napi fohásza eredményes lett, mert ha ebben a népben van erő a megpróbáltatásokban, akkor lesz erő a nagy magyar feltámadásban 1 Tíz évvel ezelőtt szentéletű nagy magyar főpapunk : Prohászka Ottokár a „gubernátor hivatásáról" tartott beszédet, méltóztassék megengedni, hogy ennek befejező szavaival zár­jam le én is beszédemet: Július Caesarról beszélik, hogy a tengeren átkelve azt mondta hajósa­nak: „Vigyázz, Caesart viszed és szerencséjét!*' Oly erőt adott ez in­telem a hajósnak, hogy a viharok között is nyugodalmas révbe vitte a gályát. Horthy Miklósnak azt súgja Ma­gyarország géniusza: Horthy Miklós, Magyarországot viszed és az ő sze­rencséjét / Tudod ezt Horthy Miklós és ez elég nekünk. Kisérjen utadon a magyar igaz­ság és a magyar reménység, kisér­jen a végek epedő vágya, élő és dicsőült magyarok könnyes sóhaj­tása, forró imádsága, kisérjen az ország Nagyasszonyának szeme, szive, anyai gondja, százados hív­séges oltalma, kísérjen a magassá­gos Isten erős áldó jobbja 1 Megkapó díszközgyűléssel hódolt a vármegye és a város Horthy Miklós kormányzó 10 éves jubileumán. Szombaton, március 1-én lobogó­díszbe öltözött Esztergom. Az esős idő ellenére, az utcákon emberek siettek, autók rohantak. A vármegye­háza előtt hosszú sor autó állott és több fogat is befordult a Bottyán János-utcába. A nap eseménye a vármegye díszközgyűlése volt. Már jóval 11 óra előtt megtelt a vármegyeháza közgyűlési terme, amelyet ez alkalommal délszaki nö­vényekkel díszítették fel és ünnepi­esebben elrendeztek. A karzat telje­sen megtelt az érdeklődőkkel. Pont tizenegy órakor jelezték baráti Huszár Aladár dr. főispán érkezését, aki a vármegyei főtiszt viselőkkel, har­sány éljen között lépett a terembe. A főispán prémes díszmagyarban és magas rendjeleivel felékesítve jött a tisztikarral, négy díszbeöltözött hajdú után. Szenkviczi Palkovics László alispán és a többi főtisztviselő is díszmagyarban, rendjelekkel a mel­lükön kisérték a főispánt. A teremben is ünnepi öltözetek­ben jelentek meg a bizottsági tagok. Az elsősorban impozánsan vált ki Breyer István dr. püspök lila talár­jában, majd díszmagyaros képviselők, szép katonai egyenruhák, Báthy László felsőházi tag és Fehér Gyula dr. nagyprépost prelátusi talárjukban ós mind a többiek ünnepélyesen. Baráti Huszár Aladár dr. főispán a Hiszekeggyel nyitotta meg a dísz­közgyűlést, majd utána beszédet mondott a legnagyobb figyelem kö­zött. Beszédjében, amely ez alka­lommal szónoki képességét ismét sokszorosan felemelte és amelynek gondolatokban mély tartalma a hó­dolat legszebb, legmegragadóbb meg­nyilvánulása volt, Horthy Miklós Magyarország kormányzóját a jubi­leum alkalmából arra a magaslatra emelte, amelyről a mai magyar a legragyogóbban, a magyar Hadúrt igazi valójában látja, a hódolat, az ünneplés, az elismerés, a nagyság legteljességében. Amikor Huszár Ala­dár dr. főispán először ej te te ki a Kormányzó nevét, szavainak delejes­ségével, meggyőződésének magával­ragadó erejével harsány éljent hívott fel az ajkakról és a teremben egy emberként állt a közgyűlés a per cekig tartó tapsban. Horthy Miklós kormányzó a nemzet erkölcsi erejének visszaadása után — mondotta Huszár Aladár főispán — visszaadta a nemzet becsü­letét és önbizalmát. Ha Horthy Miklós mást nem is tett volna, mint csak ezt, akkor is fennmaradna a neve a haza törté­nelmében. Ezután a főispán ékes beszédével a tíz év történetén ve­zette átjegy-egy kiemelkedő gondo­lattal a közgyűlést.' Ezelőtt tiz évvel Magyaror­szágot utolsó nemzetként te­kintették, ma pedig az elsők között áll s megszerezte több nagy nemzet barátságát is. Széchenyi István gróf szavait idéz­hetjük itt a legméltóbban — mon­dotta a főispán — „A magyar a világ legelső nemzete lehet, ha van egy vaskéz, amely vezeti". Ezekben a szárnyaló gondolatok­ban nyitotta meg Huszár Aladár dr. főispán a közgyűlést, hálát adva Istennek, hogy Horthy Miklós kor­mányzót adta a nemzetnek. A megnyitó beszédet hosszantartó éljenzéssel fogadta a közgyűlés és szűnni nem akaró tapssal állottak Huszár Aladár dr. főispán felé. Ezután Schmidt Sándor bánya­ügyi főtanácsos mondott ünnepi be­szédet, amelyet mai számunkban teljességében az első olda'on hozunk. Schmidt Sándor szavait is lelke­sedéssel fogadlak a bizottsági tagok. A dorogi bányászok nemes cseleke­detének bejelentése kitörő éljent vál­tott ki. Schmidt Sándor bányaügyi főtana csos azt indítványozta, hogy Kor­mányzó érdemeit jegyzőkönyvben megörökítsék és arcképét pedig a közgyűlési terem részére festessék meg. Az indítványt elfogadták, majd Ghiczy Elemér felsőházi tag javas­latára mind Huszár Aladár dr. főis­pán, mind Schmidt Sándor bánya­ügyi főtanácsos beszédét megörökítik. Az ünnepélyes közgyűlés kiemel­kedő és szép aktusa Palkovics László alispánnak a határozati javaslat fel­vasása volt. Ezt a javaslatot, amely eredeti ós gyönyörű nyelvezetben ékes, küldöttségileg Horthy Miklós kormányzóhoz viszik, március 15-én. A küldöttség tagjai Báthy László felsőházi tag és Degenfeld Ottó gróf. A díszközgyűlés a Himnusz elónek­lésével ért véget. Esztergom város díszközgyűlése. Utcát neveztek el Horthy Miklósról. Tizenkét órakor a városházán tar­tottak díszközgyűlést. Ezen a dísz­közgyűlésen megjelent baráti Huszár Aladár dr. főispánnal az ólén a vár­megyei tisztikar, az esztergomi hely­őrség, a papság képviselőtagjai és a város képviselői nagy számban. Antóny Béla dr. polgármester nyi­totta meg ünnepélyesen a közgyű­lést és a tőle megszokott lendületes és szép beszéddel fejezte ki Esz­tergom város hódolatát. Beszédje végén a polgármester szintén be­jelentette, hogy határozatilag külde­nek hódolóiratot a kormányzónak és utcát neveznek el Hothy Mik­lósról. A Horthy Miklós-út & Dorogi-út­nak a Kerektemplomtól Dorog felé terjedő szakasza lesz. A közgyűlés a határozatokhoz lel­kes éljenzéssel hozzájárult és sokáig éltette a kormányzó őfőméltóságát. Az ünnepi szónok Mátéffy Viktor kormányfőtanácsos, országgyűlési képviselő volt, aki a legnagyobb figyelem közepette kezdte meg nagy és szónokiasan széptartalmú beszédét. Mátéffy Viktor a díszközgyűlést mély gondolatokban végigvezette a jubileum jelentőségében Horthy Mik­lós szülőhelyétől a kormányzói székig. Szónoki készséggel láttatta a kor­mányzó ifjúságát, a kenderesi kúriát, majd tanulmányainak idejét, tovább a tengerek viharjában a hajó kor­mánykerekénél álló Horthy Miklós kapitányt, aki magyar szívvel, ma­gyar lélekkel vezeti hajóját a világ összes vizein és a háború alatt győ­zedelmesen és dicsőségesen a har­cokban. A gondolatok tovább száll nak, a magyar gyász, a nagy te mető előtt állunk meg, amikor ki­hullott a magyar kezéből a zászló és a kard, de ezekkel elves .ett a magyar lélek is. Később a hazátszerző fővezér alak­ját látjuk hatalmas erővel kibonta­kozni. Héroszi erőfeszítéssel küzd Trianon és trónfosztó törvény ellen, hogy a magyar Koronát magasra emelhesse. A tíz év távolában Horthy Miklós nemzetmentő munkáját, cselekede­tét, jellemét ragyogó csillogásban látjuk és elmondhatjuk, hogy becsü­letes és jó munkát végzett. Ezt az ünneplést a jubileum alkalmából nem erőszakolta ki a nemzettől, ez a hódolat fönséges megnyilatko­zása és magyar imádkozás a ma­gyar jövőért és a kormányzóért. Beszéde végén Mátéffy Viktor indítványozza, hogy a kormányzó nevét jegyzőkönyvben megörökítsék. Benner Antal dr. főjegyző által felolvasott felirati javaslatot a dísz­közgyűlés dörgő éljenzéssel fogadta el és ezzel a díszközgyűlés véget ért. Acél ruganyos ágybetéteket ju­tányos áron készít Havas, Német­utca 8. Férfi öltöny szöveteket nagy ár­leszállítással vásárolhatunk most ILLÉS cégnél. A reáliskola hangversenye a legnagyobb sikerrel folyt le már­cius 1-én, szombaton este. Nyolc óra tájban mozgalmas életnek volt tanuja a Fürdő szálloda előcsarnoka. A város sok előkelősége, a közön­ség színe-java egymásután érkezett, hogy meggyőződjék a reálisták tu­dásáról és életrevalóságáról. Sok-sok öreg reálistát is láttunk a közönség soraiban. A műsor fél 9 órakor kezdődött a Magyar Hiszekegy éneklésével, a reáliskolai vegyeskar előadásában. Utána Obermüller Ferenc igazgató rövid, de tartalmas beszédben emlé­kezett meg a Kormányzó úr őfőmél­tóságának tiz éves kormányzót jubi leumáról, melyet a közönség állva hallgatott végig és a végén kitörő lelkesedéssel éltette a kormányzót ós elénekelte a Himnuszt. A lelkesedés csillapultával Fischer Ferenc VIII. o. t. elszavalta Sík Sán­dor Kuruc tábori dal c. költemé­nyét, mely á'érzéssel, igazi rátermett­séggel. Majd a vegyeskar a reálisko­lai énekkartól megszokott jó össze­tanultsággal dalokkal kedveskedett a közönségnek. Az énekszámok be­tanításáért Raymann János tanárt illeti a dicséret. Sajó Sándor Tenger­parton c. költeménye Raymann Jó­zsef VIII. o. t. előadásában igen jól sikerült. Lehár Magyar Ábrándja Kemény József hegedű- ós Schuh theisz Vera zongorajátékában kiválóan érvényesült. Külön dicséretet szántunk Bráuer György II. o. tanulónak, aki Szondi két apródja c. melodrámában a Libárdy Apród szerepében, kellemes hangjával, ügyes és bátor előadásá­val gyönyört és lelkesedést váltott ki. Elismeréssel adózunk Farkas Lóránt V. és Vermes Zoltán VIII. o. tanulóknak, akik Sebestyén apród, illetve Szelim, Ali basa szolgája sze­repében a legjobbat nyújtották. Ezután következett az estély fény­pontja a tündértánc. Nehéz feladat e műsorszám elbírálásánál az igazság eldöntése. Mégis úgy érezzük, hogy kötelességünk mindenkiről külön­külön megemlékezni. Felemelően ha­tott e szereplők összetanultsága, a kisérő zene, a tánc beállítása, beta­nítása. Végtelenül bájosan és kedve­sen hatott Prouza Baba VII. o. m. t. aki a „Tündérkirályleány* szerepet igazán meglepő ügyesen alakította. Ugyanezt mondhatjuk Brandt Lujza VII. o. m. t-ról, aki a „Királyfi" szerepében ügyeskedett. Kedvesek voltak az apró tündérek Divéky Kató, Einczinger Mária, Huszár Szösz', Kovács Bözsi, Riedl Anna, Klein Sarolta ós Strubel Valéria magán­tanulók, akik bájosan lejtették a • „Királyleány "-nak ós a „Király fi "-nak szóló hódoló-táncot. Külön elisme­rés illeti Buchner Antal főszékes­egyházi karnagy, zeneiskolai igaz­gatót, aki a tánc zenéjét hangsze­relte és Zachey Ilus tánctanárnőt, aki a táncot betanította és rendezte. Mind a tündérek, mind a királyfi, de különösképen a tündér király­leány öltözékeinek csinos és ízléses összeállítása külön dicséretet érde­mel. A közönség meleg ünnepléssel, a fiatalság pedig tomboló lelkese­déssel követelte a tánc-szám meg ismétlését. A műsor utolsó száma volt az esztergomi diákéletből vett humoros jelenet, a „Diákszoba" melyet a he­lyi aktualitások bevonásával, hami­sítatlan diákhumorral adtak elő a szereplők: Berényi István, László Endre, Reusz Sándor, Wéber Mátyás. A műsor végeztével emelkedett hangulatban kezdődött meg az öreg reális'ák táncestélye, „Azért mert én Virág és Szántónál nagy fehérnemű vásár. **^^§ o c H « O H 0 Q

Next

/
Oldalképek
Tartalom