Esztergom és Vidéke, 1930

1930-10-30 / 85.szám

ÖTVENEGYEDIK ÉVF. 85. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1930. CSÜTÖRTÖK, OKT. 30 Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1 "20 P. Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér Honnan várjunk pénzt? A napi problémák között mind az illetékes hivatalos körök­ben, mind érdektelen ajkakról, valamint a helyi sajtóban is gyakran vitatott beszédtárgy az esztergomi katonai üdülő-telep kibővítésének terve. Hol jó, hol rosszakarattal vitatták már több­szörösen azt a kérdést, elő­nyös-e a tervezet megoldása a városra, vagy nem ? A külön­féle szempontokból meginduló érvek a távolból szemlélő előtt a mai könnyen gyanút keltő világban már-már úgy tüntet­hetik fel a tervet, mintha egyéni érdek érvényesülése fűződne ahhoz. Hogy tiszta képet tárjunk ol­vasóink elé, a legfontosabb: a pénzügyi oldaláról kívánjuk megvilágítani a kérdést. Sze­mélyi és tárgyi vonatkozásai teljes kikapcsolásával az egyéb­ként közismert adatok felsoro­lásával, érdektől ment érvekkel támasztjuk alá pártoló vélemé­nyünket. Állítjuk, minden ellenkező vé­leménnyel szemben, hogy ha­tározottan haszon származik vá­rosunkra az üdülő kibővítésé­vel, mert a Takarékpénztár ál­tal 7VͰ/O kamat mellett kilá­tásba helyezett 60.000 P köl­csön segítségével létesítendő építkezés, amellett, hogy nyom­ban munkaalkalmat teremt, a városnak tekintélyes vagyon­szaporulatot és jövedelemtöbb­letet is hoz. Ezzel a város va­lóban a lakosságot nem terhelő, tehát pótadót nem érintő adós­ságot csinál, mert sem a tör­lesztés, sem a kamatfizetési kö­telezettség terhet nem jelent számára. Az üdülő-telep kibővítése, nagyobb számú nyaralóközön­ség befogadását teszi lehetővé, az így városunkban megforduló idegen itt él, itt fogyaszt és itt költ; ami csekély kereskedelmi forgalmú városunk életében nem közönyös. De az itt tar­tózkodók elviszik messze vi­dékre hirét városunknak, ennek a gyönyörű, nyaralótartózko­dásra kiválóan alkalmas hely­nek, mely erre minden termé­szeti szépségekkel meg van áldva. Az üdülő telepbe befekte­tendő tőke 15 év alatt, az ál­lami garancia mellett biztosan megtérül, mert a bértöbbletből ez pontosan fedeződik, azután ezzel városunk ingatlanban gaz­dagabb lesz. Ezen tervhez nyújt segítő kezet a Takarékpénztár előnyös kamattal és ahhoz, hogy a tar­tozás letörlesztése után a je­lentkező bértöbblet a pótadót fogja mindnyájunk javára csök­kenteni. Ez a való helyzet, érthető és világos beállítása, ez a hely­zet, melyeket megértve, csak támogatni lehet. Más városban ilyen kérdés nem képezi vita tárgyát, hanem igenis két kézzel kapnak az al­kalmon, hogy a város vagyoni szaporodása mellett annak jö­vedelmeit gyarapíthassák. Esztergomban is ez legyen ma a főcél, a főérdek. Nem akar­juk gáncsolni a halastó, vagy az árvédelem kérdését, mert magunk is érezzük a munkák szükségét, de szerintünk ma az árvédelem csak nagy állami segéllyel lenne lehetséges, hogy ne terheljük meg újabb kiadá­sokkal gazdáinkat, akik a je­lenlegi terheket sem tudják el­bírni. A halastó pedig először befektetést igényel, tehát vár­nunk kellene, amíg hasznot lá­tunk. Ma tehát olyan létesíté­seket szabad elfogadnunk, ame­lyek hasznothozók és munkát adnak. De egyébként is — amint az a városházán elhangzott — elő van-e készítve munkára a halastó és az árvizmentesítés kérdése? Nincs. Tehát jó ideig kellene még várni, amíg a ka­pott 50 ezer pengő munkát adna az esztergomi munkenél­külieknek. A segítségnek gyor­san kell jönnie, hogy azonnal segíthessünk a munkanélkülie­ken. Ha majd a nyomasztó hely­zet kissé enyhülni fog, akkor szívesen fogjuk venni a halas­tavat meg az árvédelmet is. Természetesen a munkákat mi­előbb elő kell készíteni, hogy ezekre is kapjunk államsegélyt. Nagy vita folyt a városi közgyűlésen a tisztiüdttlő építéséről és az államse­gély hovafordításáról. Ott kezdjük tudósításunkat a hét­főn délután tartott városi közgyűlés­ről, hogy egy városatya azt mondotta az a legnagyobb baj nálunk Eszter­gomban, hogy nincs a kezünkben egy munkaterv, amely szerint a vá­ros ügyeit vezethetnénk. Ez a hiány nagy bizonytalanságot kelt, terv­szerűtlenséget, de ennél is többet, mert ha pénz áll a városhoz, akkor kapkodunk, vitatkozunk és veszek­szünk, hogy mire fordítsuk a pénzt. Az egyik képviselő ezt akarja, a másik amazt. A vitatkozással elmú­lik az egész közgyűlés és egyszerre csak azon vesszük magunkat észre, hogy semmi sem történik és még jó, ha a pénz megmarad. Erre a minisz­térium azt mondhatná, ja, ha Esz­tergom ilyen készületlenül áll és ide­jét csak vitatkozásokkal tölti el, akkor nem is olyan sürgői a segély. Igy könnyen megértjük, hogy miért ma­rad utolsónak Esztergom és miért kapja az államsegélyekből mindig a resztlit. Vasárnap volt egy riportunk Pécs­ről. Amint a közgyűlést figyeltük szinte ennek a cikknek a tartalmát halottuk elmondani. A végén mégis csak megakadtak és a vitatkozástól meg a rövidlátástól nem tudtak kész elhatározást érvényesíteni. Megakadt a szekér és ahelyett, hogy közös erővel nekiláttak volna a toláshoz, hangoskodtak, vitatkoztak, hogy igy kell nekifeküdni a szekérhez, de senki­nek sem jutott eszébe, hogy hát lökni kellene a dolgon. Azok, akik megértették a helyzetet és cselekedni is akartak volna, abban merítették ki erejüket, hogy magyarázniuk, fel­világositaniok kellett. Persze ered­ménye nem volt ezeknek a magya­rázatoknak, mert aki azzal lépett be a közgyűlési terembe, hogy azért sem, annak hiába adták a legkézzel­foghatóbb magyarázatot is. Eddig mindig volt siránkozás, r hogy nincs munka és most mikor az két héten beül megkezdődhetne, akkor egy­szerűin ellene beszélnek. Hát ilyent még nem láttunk. A közgyűlés kölcsönajániatok tár­gyalásával kezdődött. Brenner Antal főjegyző volt az elnök. Antóny Bála dr. polgármester még mindig gyen­gélkedik és utókurát tart Buda­pestet;. Kölcsönhöz váltóhitel és a Pesti Hazai Bank útján juthatnánk. A pénzügyi bizottság javaslata szerint azonban ez a kölcsön igen drága lenne, azért nem lehet elfogadni. A közgyűlés ezt tudomásul vette. Helyes ís, mert az adósság úgy is nagy már, nem kell azt szaporítani. A pénzügyi bizottságban foglal­koztak azzal is, hogy össze kellene irni a sürgős munkákat, azokról pontos költségvetést összegezni, hogy tudjuk mennyi pénzre is van szükség. (Ennek már régen meg kellene lenni I) Hosszabb vitát idézett elő a ka­szárnya vízdíj ügye. A városnak érdeke volna, hogy a kaszárnya bére felemeltessék. A tatarozásnál azt ké­rik, hogy kizárólag esztergomi ipa­rosokat foglalkoztassanak. A tataro­zási összeg 130 ezer pengőt tesz ki, ami jelentős segítség lenne a helyi iparnak. Etter Ödön arra vonatkozólag kór felvilágosítást, hogy egyszerre, vagy részletekben történik-e a munka­kiadás. Ezek mind fontos kérdések. Meszes Ferenc azt mondja, hogy amikor a város a polgárságtól meg­követeli a pontos vízdíj fizetést, miért nem hajtja be már az államon is a jogos követelést. Vitéz Szivóz Waldvogel József ad erre' felvilágosítást. Vízdíjat a sza­bályrendelet szerint csak akkor le­het követelni, ha a víz minden la­kásba be van vezetve. Sajnos, a kaszárnyában nincs minden lakás­ban víz, így érthető, ha a kincstár késlelteti a fizetést. Ha pedig a vá­ros a vízvezetéki munkát teljesen megcsinálja, olyan költségbe kerül, ami ismét nagy terhet fog jelenteni. Brenner Antal dr. kijelenti, hogy a város nem áll el attól a tervtől, hogy a vízvezetéket a kaszárnyában mindenütt bevezesse és keresnek rá módot, hogy a munka megkezdőd­jék. Már a munkanélküliség is sür­geti ezt. Ezután a tisztiüdülőtelep kibőví­tésére került a sor. Vitéz Dudás László kultúrmérnök adta elő az ügyet és ismertette az üdülő máso­dik emeleti építésére kiirt pályáza­tokat. Esztergomból Toldy János, Pfalcz Tibor, Romanek Miklós és Kósik Ferenc pályáztak. A mérnöki hivatal Pfalcz Tibor pályázatát fo­gadta el, bár Toldy János olcsóbb ajánlatot adott. Toldy 54 978, Pfalcz 55.958 pengős költségvetést adott bs. Toldy János a költségvetés összeállítását nem előírás szerint vé­gezte. A pénzügyi bizottság tehát Pfalcz Tibor ajánlatát javasolja. Mint szükségmunka, ez a munka is segít az építőipari munkanélkülie­ken. A népjóléti miniszter a meg­adott 50 ezer pengős államsegély­ből 10 ezer pengőt az üdülő máso­dik emeletének megépítésére ad az­zal a feltétellel, ha a munka hama­rosan megkezdődik. Igy a városnak csak 50 ezer pengőről kell gondos­kodnia. Ezzel kapcsolatban a város felfolyamodott a kincstárhoz, hogy az üdülő évi bérét 4 ezerről emelje házi szövőt lepedő-vászon, köpper, törül­köző, konyha» és kenyérruha, abrosz (nagyban és kicsinyben) legjutányosabban beszerezhető Esztergom, Széchenyi-tér 16. sz. (Saját ház.) Tele­fonszám 135. Házi ken­der szövésre elfogadtatife

Next

/
Oldalképek
Tartalom