Esztergom és Vidéke, 1930

1930-01-30 / 9.szám

Fantomláz tart izgalomban öt garam menti községet. A düsseldorfi rémhírekhez hasonló esetek tartják izgalomban öt garam­menti község lakosságát. Ilyenkor télen, tollfosztás és fonás közben különben is szeretnek mesél­getni, misztikusabbnál-misztikusabb történeteket elbeszélni, ós ha egyik­másik faluban valami szokatlan, rej­télyesnek látszó dolog történik, az eseményeket titokzatos szálakká szö­vik szájról-szájra. A mult héten egy titokzatos fan­tomról suttogtak a garammenti fal­vakban, különösen öt községben, Oroszkán, Csatán, Lekéren, Garam­tamásdon és Zselízen keltett izgal­mat a hír. Egy földmíves szemtanú­ként is táplálta a híresztelés valódi­ságát. Elmondotta, hogy a határból hazatérve, a füzeseknél szembetalál­kozott egy sötét férfivel, aki ember­vért követelve állta útját. A föld míves futásnak eredt és sikerült megmenekülnie. Egy asszony is ehez hasonló ka­landba esett. Egy este jött a kocsi­úton és úgy látta, hogy egy magas, szikár ember integet feléje a közeli domboldalról. Hallotta is amint li­hegve szólította és meleg vért áhí tozott. A megrémült asszonynak si­került egy házban menedéket találni és csak másnap, világoson mert hazamenni. A községben ilyen rémhírek mind jobban elhatalmasodtak és teljesen rabul ejtették az embereket. Sokan vannak, akik azt állítják, hogy egy vérengző fantom járja éjjel a köz ségeket, áldozatot keresve. Egyesek szerint a fantom Zselízen ütötte fel főhadiszállását és egy rejtett pincé­ből jár éjjeli útjára. A rémhír akkor vált csak igazán félelmetessé, amikor az egyik napon a csendőrség levelet kapott, amely­ben a fantom bejelenti, hogy ember­vérrel fogja a népet megsarcolni. A csendőrség nem ijedt meg a levéltől és erélyes nyomozásba fogott. Nemsokára eredmény is kisérte a munkát. Elfogtak egy gyanús kül­sejű embert, aki bevallotta, hogy ő írta a levelet és csak ijesztgetni akarta a népet. Azonnal letartóztat­ták. A lakosság megnyugodott ugyan, de még mindig beszélnek a fantom megjelenéseiről. Néhány szó az Esztergomi Kereske­delmi Társulat clubjáról. A következő sorok közlésére kér­tek fel bennünket: Az Esztergomi Kereskedelmi Tár­sulat vezetőinek fáradhatatlan mun­kájával és tagjainak áldozatkészsé­gével elérte leghőbb kívánságát: clubhelyisége van, alapszabályokkal, háznaggyal, vendégkönyvvel és min­den egyébbel, ami egy intenzív és az előírásnak megfelelő clubólet le­bonyolításához elengedhetetlenül szükséges. Hála, dicséret és köszö­net illeti meg azokat, akik fáradsá­got nem kiméivé, megalkották. Mennyivel nagyobb lenne azon­ban az érdem, ha a club alapsza­bályainak megszerkesztésénél illető­leg azok értelmezésénél nem olyan volna az eljárás, hogy ennek követ­keztében egy titkos, de annál vé­rengzőbb csata dúl a Társulat ke­belében, egy oly társadalmi ütközet, amely elszórt esetekben bár, de mégis lehetetlenné teszi a club élve­zetét tagjai számárai A clubéletnek mindig meg vannak azon sajátságai, amelyek azt egyéb társaséiettől megkülönböztetik. Ezek a club társadalmának bizonyos szem­pontból való kiválasztásában nyilvá­nulnak meg és irányítójuk az alap­szabály. Ez az alapja annak, hogy a clubhelyiség a „my haus is my castle" fogalom alá esik. Az Esztergomi Kereskedelmi Tár­sulat alapszabályaink idevágó pont­jait úgy értelmezi, hogy a club partolótagjainak megválogatásában nem a személy, az egyéni érték és ehez hasonló karakterisztikumok, hanem-a mesterség alkotják a kivá­logatás alapját. Illetőleg nem is a mesterség, hanem a mesterség foka. Épen a Kereskedelmi Társulat meg­alakítóinak és rendes tagjainak mes­terségéről van szó: a kereskedelem­ről. Es a nem önálló kereskedőkről vagyis a kereskedelmi alkalmazó tak ról, akikről kivétel nélkül kimondták, hogy ők nem lehetnek a Társulat tagjai és így nem látogathatják a clubheiyiséget. Nem célom rosszakaratúan bírálni a Kereskedelmi Társulat alapszabá­lyait amikor megjegyzem, hogy azok­nak ily eredményre vezető értelme­zése nélkülözi a gyakorlati élet isme­retét és nem számol a jelenlegi tár­sadalmi viszonyokkal. Itt nem tisztán egy társulatról van szó, hanem annak a clubjáról, amely ciub ven­dégei között máris több a nem keres­kedő, mint a kereskedő. Itt a ven­dégeket mesterség szerint elbírálni nem lehet. Van igen sok kereskedő­pályán működő ember, aki diplomát szerzett, mint ahogy van jogi dok­tor aki villamoskalauz, orvos, aki könyvügynök, tanár, mérnök, aki havat lapátol. Mindezen úriemberek ezért, hogy clubkifejezóssel éljek: párbaj képesek. A dolog visszás voltából követ­kezik, hogy az az úriember, aki jelenleg még nem önálló kereskedő, de kvalitásainál fogva az őt ismerő embertársai között megfelelően fog­lalja el helyét, ki van zárva a club ból, noha egyéb társadalmi élete terén esetleg felülmúlja a legtöbb rendes tagot és éppen olyan urnák is számit akárhol jelenik meg. Helytelen szabályt következetesen betartani nem lehet, mert így az a veszély fenyeget, hogy a Társulat­nak nem lehet pártoló tagja például dr. X. Y. volt Kereskedelmi és Ipar­kamarai elnök sem, ha jelenleg nyo­mora miatt fűszeressegéd. De még nagyobb veszedelem fenyeget akkor, ha egy önálló kereskedő feladja üzle tét kényszerítő okoknál fogva és állásba megy. Hiába alsózott és gyűésazett addig otthonosan keres kedőtársai baráti koréban, clubjában, ezután már cs?k a Széchenyi térről nézhet fel vágyódva a kivilágított ablakokra. Be nem mehet, mert az ajtóban ott áll, mint négy alabárdos a Társulat százfejű cerberusa kezé­ben lángpallossal és kiűzik a para­dicsomból. Reméljük, hogy ezen, helytelen eredményeket szülő értelmezése az alapszabályoknak rövid időn belül oly formulázásban fog megjelenni, amely tapasztalati értékénél fogva nem lesz szülőanyja séríő vitáknak és ferde helyzeteknek. Halálosvégű szerencsétlenség egy megszállt területi kőbányában. Acél ruganyos ágybetéteket ju­tányos áron készít Havas, Német­utca 8. Végzetes dinamitszerencsétlenség híre érkezett a megszállt Léváról, ahol a város határában levő egyik kőbányában felrobbant a dinamit és áldozatot követelt. A bányában dolgozó munkások éppen robbantáshoz készültek és a robbantás céljára szolgá'ó dinamitot a tűz fölé tartották, hogy az kissé felmelegedjék. Oazlanek János mun­kás a dinamit-patront közelebb tar­totta, mint kellett volna és így a robbanás bekövetkezett. Nagy dör­dülés riasztotta meg az embereket és a felszálló füst után véresen el terülve látták a földön a vigyázatlan munkást. A robbanás teljesen össze­roncsolta a szerencsétlent, akit mi­előtt a kórházba szállítottak volna, meghalt. A tűz közelében két másik mun­kást is elért a robbanás, és mind­kettő súlyos égési sebeket szenve­dett. Az első segélynyújtásnál meg­állapították, hogy a két munkást az arcán érte legjobban a robbanás lángja, amely kiégette szemüket és ha fel is gyógyulnak, vakok marad­nak egész életükben. A szerencsétlenség nagy izgalmat keltett a túlsó vidéken. Hír szerint több sebesülés is történt. Az Esztergomi Kathoükns Kör vasárnapi közgyűlé­sén új egyházi elnököt választott. Vasárnap d. u. 5 órakor a Kath. Kör évi közgyű ósót tartotta. Antóny Béla dr. polgármester, világi elnök megnyitó beszédet mondott és a püspöki karnak a S T .ent Imre-év al­kalmából kiadott közös pásztorlevél­ből merítette gondolatait. Blaskovics Piacid bencéstanár titkéri jelentését olvasta fel. Ez a jelentés nemcsak az év kimagasló eseményeit tartal­mazta a Kath. Kör működésének szempontjából, hanem lekötötte a hallgatóság figyelmét a jelentés meg­írásának szépsége is. Blaskovics Piacid tanár kegyeletes szavakban emlékezett meg a meg­boldogult Walter Gyula püspökről, aki soha m^g nem szűnő áldozat­készségével és munkálkodásával se­gítette elő a kör működését. Ezután következett a többi jelentés is, ame­lyeket a közgyűlés elfogadott. A tisztikar újjáalakításakor Gangl Ede korelnök indítványára Antóny Béla dr. polgármestert újból meg választották. Antóny polgármester elfoglalta székét, majd indítványozta, hogy az egyházi elnöki méltóságáról lemondott Machovich Gyula dr. ér­seki helytartó helyett Csárszky Ist­ván dr. prelétus-kanonoko: válassza meg társelnökül a közgyűiós. Machovich Gyula dr., eddigi egy­házi elnök idős korára ós betegsé­gére hivatkozva mondott le. A köz­gyűlés mély sajnálkozással vette a sávozást tudomásul, mert Machovich Gyula dr. érseki ált. helytartó a Kör életében olyan érdemeket szerzett, amelyek kimagaslanak a köztevékeny­ség és a köri működés életéből. Ezért Machovich Gyula dr. érseki ált. helynököt a kör Örökös tagjává választja. Csárszky István dr. prelátus-kano­nok megválasztását örömmel fogadta a közgyű'és. A tisztikar többi tagja megmaradt állásában. Idegenvezetőket képeznek ki a jubileumi ünnepségekre. Dr. Antóny Béla polgármester a jubiláris Szent Imre év várhaló ide­genfo galmának helyes irányítása és felhasználása végett kívánatosnak tart­ja, hogy a szab. kir megyei város­ban megforduló idegenek kellően ki­képzett vezetők kalauzolása mellett programmszeiűen és amelett rövid idő alatt tanulmányozhassák Eszter gom városának műkincseit és ter­mészeti szépségeit. Ezért azoknak, akik idegenek kalauzolását mind a Szent Imre év folyamán, mind azután vállalják, hiva­talos idegenvezető címet és állandó igazolványt fognak kiadni. Az igazolványt azonban csak azok részére állítják ki, akik a városi idegenforgalmi bizottság kijelölt tag­jai előtt a következő ismeretek­ben való jártasságról bizonyságot tettek. 1. Esztergom város műemlékei. 2. Muzeumok és könyvtárak. 3. Esz­tergom város rövid története. 4. A szab. kir. megyei város környéke (kiránduló helyek). Az idegenek kalau­zolására való alkalmasság szem­pontjából kívánatos még, hogy a jelentkező legalább egy idegen nyelv­ben is jártas legyen, (német, francia, olasz.) Hogy a jelentkezők a fent felso­rolt ismereteket megszerezhessék, ideiglenes igazolvánnyal lesznek ellátva, melynek felmutatása mellett a muzeumokat és könyvtárakat díj­mentesen tanulmányozhatják. (Bazi­lika kincstára, primási keresztény múzeum, bibliotheka, régészeti múzeum.) Az alkalmasnak talált egyén hiva­talos idegenvezető címet és állandó igazolványt kap. Állása nem rend­szeresíett, hanem esetről esetre-meg­bizást kap a polgármester által meg állapított taksák alapján és ezen meg­bízásokat a polgármester a maga részére tartja fenn. Igazolvány nél­kül idegeneknek pénzért való kalau­zolása a szab. kir. város területén tilos. A kiképzésre vonatkozó és eset leg még szükséges felvilágosítás a hivatalos órak alatt a polgármesteri hivatalban nyerhető Egy párkányi hentesmester őngyikosságot kísérelt meg. Párkány lakosságát egy öngyilko s­ság tartja izgalomban. Pécs Gyula, Párkány jónevű hentesmestere kí­sérelt meg öngyilkosságot, amely mögött örökösödési ügy áll. Pecs feleségének anyai öröksége van, de az após semmiképpen sem akarta kiadni a megillető részt. Emiatt feszült viszony keletkezett Pécs és az após között és annak ellenére, hogy a hentesmester több­ször békéi megegyezést ajánlott, az após hallani sem akart a vagyoni rész kiadásáról és ridegen elzár­kózott. A napokban Pécs ismét felkereste apósát, aki Tornócon lakik. Éjjel érkezett a községbe és kopogtatott az após házaajtaján. Hosszas kopog­tatás után kiüzentek, hogy Pécsnek semmi keresnivalója nincs és men­jen a dolga után. A hentesmestert ez a rideg elutasítás nagyon elkese­rítette és kiűzött kutyának érezte magát. Felindulásában előrántotta revolverét és minden gondolkodás nélkül szivére szorította és elsütötte. Pécs eszméletlenül terült el a földön.

Next

/
Oldalképek
Tartalom