Esztergom és Vidéke, 1930

1930-01-23 / 7.szám

folyt be, hogy 1928. év november hó 1-én a kenyérosztás megkezdőd­hetett : kezdetben 100-an, később a tél folyamán 150-en is részesültek keddi napokon egyenkint másfélkilós kenyérben. Ez azonban nem volt minden. A mult tél fagyasztó hidege egyéb élelmiszereknek, főkép tüzelő­anyagoknak kiosztását tette szüksé­gessé és sok száz ember ember ré­szesült az egyesület áldásaiban. 1929. óv április 28-ára közgyűlést hívtak össze. Fővédnökül dr. Serédi Jusztinián bibornok-hercegprimás ké­retett fel, aki a mozgalom kezdeté­től fogva melegen érdeklődött az ügy iránt és áldását adta az egye­sület működésére. Az egyesület elnöke lett dr. Dra­hos János prelátus-kanonok, primási irodaigazgató. Tiszteletbeli elnökök lettek : dr. Walter Gyula c. püspök, nagyprépost, érseki helynök f, dr. Machovits Gyula és Schiffer Ferenc prelátus-kanonok. Alelnökök . özv. Frey Ferencné, Etter Ödönné és dr. Mattyasószky Béláné. Az egyesület és a szegénygondo­zás igazgatója: P. Cziríusz Viktorin szentferencrendi házfőnök. Titkár: Sinka Ferenc Pál városi kögyám. Az összlakosságot érdeklő szegény­ügy megoldása ós a varos minden részére kiterjedő pénzgyűjtési akció a hatóság támogatása nélkül el sem képzelhető. Ez indította dr. Antony Béla polgármestert arra, hogy 1929. évi április 12-én megalakította a sze­gényügyi bizottságot, melynek fel­adata támogatást, irányítást és er­kölcsi súlyt adni a szegénygondo­zásnak és annak működését ellen­őrizni. A bizottság törvényes alapon áll. A szegényügy rendezésének vég­rehajtó és ellenőrző szervei ekkép megalakítva lévén, az egyesület ve­zetősége hozzáfogott a szegénygon­dozás előkészítő munkájához. Min­denekelőtt a pénz beszedésének aka­dályait kellett elhárítani, ami az ada­kozók összeírása által történt. E cél­ból arra vállalkozók házról-házra jár­ták be a várost és jegyezték össze az adakozók neveit, akik gyűjtő­könyvecskékben névaláírással köte­lezték magukat az önként megaján­lett alamizsnának havonként való megfizetésére. Ezen adományok gyűjtésére vál­lalkoztak : Borovszky Anna, Burger Alajosné, Buri Matild, özv. Csurgai József né, Gergely Andrásné, Henczy Erzsébet, Kerschbaummayer Károly­né, Kovács Margit, Krizsán Jánosnó, Morvay Jolán, Nagy Ferencné, Nyit­ray Mária, özv. Obermüller Ferenc­né, Palkovich Miklósné, Patocska Gizella, Patocska Katalin, Sántha Ilona, Sinka Ferenc Pálné, özv. Stan­csics Gyuláné, Szedmer Rózsi, Till Anna, özv. Tóth Mártonná, Turbács Józsefné, Vándor Jolán, Zámbó Ist­vánná. Esztergomban a szegénygondozás őnfeládozó munkáját jelenleg két III. rendű ferences-nővér végzi. Ma­gasztos hivatásukat példásan telje­sítik. Fáradhatatlanul keresik fel nap­nap után a nyomor tanyait: a sze­gényeket, öltözetüket és lakásukat tisztába hozzák, élelmezésükről- és ruházatukról gondoskodnak. Nagyot lendített a szegényügyi akción még az ősz folyamán felállí­tott varroda, mosoda, cipószműhely és munkaközvetítő iroda. Az elmúlt évben a gyűjtőköny­vecskére befizettek 8431*38 P, könyv­nélküli adományo-í 43773 P, Szent Antal persely szeptember hó 1 ig 7465*37 P, az összbevétel tehát 16.334-48 P volt. Ezzel szemben a kiadások voltak élelemre 2137*80 P, ruhára 116035, cipőre 292*18 P, bútor, iroda, lakás­berendezés 51584 P, havi segélyre pénzben 153 P, rendkivüi segély 24950 P, lakbérre 79331 P, köl­tözködés, takarítás 57*56 P, hivatal felszerelés 426 P, varroda berende­zés 347 44 P, két nővér ellátása 640 P, vegyes és átfutó kiadások 1927 9ü P, kenyérre, tűzifára és pénzbeli se gólyre 7465*37 P, összesen 16.166 P 25. fii. Ujabb hozzászólás Esztergom város sú­lyos gazdasági helyzetéhez. Térjünk át a málnatermeiésre. A vasárnapi számunkban meg­kezdett cikkünk, amely Esztergom város és a lakosság katasztrofális bajaival foglalkozott, újabb hozzá­szólással bővül. Schrank Ödön likőrgyáros véle­ményét a város gazdatársadalmához intézve nyilvánítja és ezekelmondja ­Az elmúlt nyáron az „Esztergom és Vidéké" -ben egy hosszabb cikket írtam, amelyben a nagyon jövedel­mező málnatermelésre hívtam fel a földmíves nép figyelmét. Kimutattam összegekkel ebben a cikkben, a legreálisabb számítás melleit, hogy egy magyar hold málna létesítésére mennyi a beru­házás, az évi termelési költség és a varható jövedelem. Nem kívánok ismétlésbe bocsátkozni, csak a jöve­delmet emelem ki, amely szerint egy magyar hold málnás évi tiszta jövedelme 728 P. Azt kérdezem miben és hol van az esztergomi népnek egy hold után 728 P tiszta jövedelme, nem éppen napy és nehéz munka után, nem is sok gond mellett. Ha egyszer bizonyossá vált, hogy a bortermelés nem válik be és a bor alacsony ára miatt értéktelenül áll a pincékben, miért nem szakí­tunk ezzel a gazdálkodással és miért uem a málnatermelésre rendezked­nek be a gazdák. Széles területre kell megszervezni a málna terme­lést, mert nem egy pár mázsa mál­nára van szükség, hanem vagon té­telekre. Sajnos, Esztergomban alig foglalkoznak a málna termelésével, inkább a közeli községekben érté­kelik ezt jobban. Azt ajánlom, tegye magáévá Esz tergom gazdálkodó népe a málna­termeíés kórdósét minél előbb. A bortermelésnek semmi értelme nincs és inkább ennek egy nagyrésze he­lyett a málnatermeiésre térjenek át. Természetesen erre is össze kel­lene hívni egy értekezletet. A ma­gam részéről hajlandó vagyok a legmesszebbmenő tájékoztatást adni és segédkezet nyújtani, elősegítem a málnavesszők beszerzését is. Fontoljuk meg a dolgot, mert mégis csak sokat jelentene, ha a málnaszükségletet nem Csehszlovákia ból kellene beszereznem, hanem Esz tergomból. A szegény gyermekekért Ezen ínséges és nehéz időkben, ne feledkezzünk meg a szenttamási sze­gény és védelemre szoruló gyerme­kek napközi otthonának irgalmas lelkű felkarolásáról ügy a pénzbeli, mint természeti adományokat a ví­zivárosi plébániára kérjük küldeni. Antony Béla dr. polgármes­ter felhívása a Hősök-park­jának létesítésére. Esztergom szab. kir. város képvi selőtestülete a Kormányzó úr őfőmél­tósága magasztos gondolatának meg­valósítása céljából elhatározta, hogy a világháborúban elesett hősi fiai­nak emlékezetét Hősök-parkjának létesítése és emlékültetésével is meg­fogja örökíteni. Hogy a gondolat mielőbb meg­valósítható legyen és hogy a hősök hozzátartozói és a közönség minden egyes tagja is minél közelebbi kap­csolatba jusson az emlékparkkal és emlékfákkal, azzal a kérelemmel fordulok a hősök hozzátartozóihoz, valamint az egész város közönsé­géhez, hogy kiki tehetsége szerint kisebb-nagyobb összegekkel járuljon hozzá a szép terv megvalósításá­hoz és e célra szánt adományaikat a város pénztáránál kitett íveken adják át. Dr. Antony Béla s. k. polgármester. Sikerült vacsoraestét rende­zett az Esztergomi Keres­kedelmi Társulat. Szombat este a Kereskedelmi Tár­suUt vacsorát rendezett, amely az új helyiségnek egyúttal az ünnepé­lyesebb megnyitása is volt. A vacsorán hetvenen vettek részt, Esztergom közéletének minden réte­géből és valóban szép estély kere­tében tartottak meg összejövetelü­ket, amely közvetlenségével, meghitt­ségével a késő órákig tartotta egy­ben a vendégeket. A vacsora alatt Lenkei Emil, a Társulat agilis ügyvezető elnöke, rö­vid beszédet mondott, megemléke­zett a Társulat megvalósult tervé­ről, az új otthonról és köszönetét kifejezte azoknak, akik ennek meg­teremtésében közreműködtek, külö­nösen dr. Gróh Józsefnek, az Esz­tergomi Kereskedelmi és Iparbank igazgatójának. Gróh József dr. nagy elismeiést keltő beszédében azt mondotta, hogy az egyedüli érdemet magáról elhá­rítja, de végtelenül örül, hogy Esz­tergom kereskedelmi közélete az ott­hon megnyitását megérhette, annál is inkább, mert ott, ahol megelőző­leg Esztergom adóterheit számolgat­ták, ahol a közönséget legjobban sújtó ügyeket intéztek, sőt pénzbír­ságokat róltak ki és ahol a közgaz­dasági élet vajúdása kezdetén a pén­zeket bélyegezték le es cserélték ki, — ma egy lüktető és életképes, fa­radhatatlan, a kereskedelmi elet fel­lendítésében munkálkodó társulat ta­lált új otthonra. Kívánja, hogy a sok keserűség, baj, az adóterhek szám­talan szomorú példájának színhelyén a Társulat új otthona melegséget, jólétet ós megelégedést fakasszon. Gróh József dr. beszédét lelkesen és hosszan megéljenezték. ll»l>lWi^l<IÍ»Í>ÍÍ<l|ll^fA^^iiftÍ»lll Üdvözlő távirat Bethlen Ist­ván gróf miniszterelnöknek. Komárom és Esztergom közigaz­gatásilag egyelőre egyesített várme­gye legutóbb tartott közgyűlése al­kalmából az alábbi táviratot küldte Hágába gróf Bethlen István minisz. terelnökhöz : „A hazánk érdekében folytatott nehéz és fárasztó küzdelemnek sorsdöntő óráiban a nemzet lelke a messze távolból is bizalommal, szeretettel és hálával vesd körül Nagyméltóságodat és küzdő tár­sait. Rendületlen bízunk megdönt­hetlen igazságaink diadalra jutá­sában, melyek mellett az egész nemzet egy emberként áll őrt és amelyekért, bármiként fordu'jon is a kocka, mindvégig kitartani fog. Komárom és Esztergom vár­megyék törvényhatósági közgyű­léséből a közönség nevében Pal­kovics alispán. A táviratra a miniszterelnök az alábbiakban válaszolt: „Alispán Úr! Komárom és Esz­tergom vármegyék törvényható­sági közgyűlése nevében hozzám intézett jóleső táviratért hálás kö. szönetet mondok. Bethlen István.* A közszolgálati alkalmazot­tak vasnti igazolványainak érvényesítése. A közszolgálati alkalmazottak és nyugdíjasok, (kegy díj ások), ezek csa­ládtagjai vasúti arcképes igazolványai­nak 1930. évre való érvényesítését, illetve uj igazolványok kiállítását a szombathelyi máv. üzletvezetőség 1929. évi november hó 20,-án meg­kezdte és 1930 évi február hó 28.-áig teljesíti, mely időpontig az 1929. évre kiállított, illetve érvényesített arcké­pes igazolványok érvényesítés nélkül is használhatók. Az igazolvány érvényesítése, illetve kiállítása végett a tényleges szolgá­latban állóknak közvetlen hivatali felsőbbségükhöz, illetve felügyeleti hatóságukhoz, a nyugdíjasoknak (kegydíjasoknak), nevelési járulékban részesülő árváknak az illetékes máv. üzletvezetőséghez kell bólyegmentes kérvénnyel fordulniok. Az igényjogo­sultság igazolását, a tényleges alkal­mazottaknál a hivatali felsőbbség, a nyugdíjasoknál, (kegydíjasoknál) és nevelési járulékban részesülő árvák­nál a nyugellátást számfejtő szám­vevőség jVégzi, ennélfogva a köz­igazgatási hatóság igazolása nem szükséges. Az állami alkalmazottaknál a csa­ládfő és feleség után a térítési ösz­szegnek az illetékes számvevőség által történt előjegyzése igazolandó és a szelvény csatolandó. Mindazok, akik a térítési összeget maguk fize­tik — tehát az állami alkalmazottak gyermekeik után is — tartoznak a tizenhat pengő téri ési összeget köz­vetlenül az igazolványt érvényesítő, illetve kiállító máv. üzletvezetősóg­hez postai csekklappal beküldeni s a csakkeiismervényt a kérvényhez mellékelni. A szombathelyi máv. üzíetvezetőség csekkszáma: 12090. A csekklap középső részének elő­oldalán „ Igazolv." megjelölést kell alkalmazni, mely megjelölés díjmen­tesen használható.* E hét betűnél hosszabb megjelölés már díjazás alá esik. Az új igazolvány kiállítási díja 2 pengő, a régi igazolvány érvényesí­tési illetéke pedig l pengő. Az 1930. évi február hó 28.-án túl beérkező igazolványok után mindkét esetben a két illetve 1 pengőn felül még 3 pengő póMletéket kell beküldeni. E kiállítási, iiletve érvényesíiési illeté­ket a kérvényre ragasztott póstabé­Iyeggel kell leróni. A gyermekek részére 1930. évi június hó 16.-ától szeptember hó 15.-éig terjedő nyári évnegyedre négy pengő térítési összeg ellenében rend­szeresített arcképes igazolványok ér­vényesítése, illetve kiállítása 1930. évi május hó közepén kezdődik. Arcképes igazolványra igényjogo­sultak általában azok, akik arra 1929 évben is jogosuitak voltak, azzal a kiterjesztéssel hogy a jövőben a tör­vényhatósági jogú ós a megyei váro­soknak a fogyasztási adó beszedé­sénél és kezelésénél alkalmazott tiszt­viselők is igényjogosultaknak tekin-

Next

/
Oldalképek
Tartalom