Esztergom és Vidéke, 1930

1930-01-19 / 6.szám

a betegforgalom szabad fejlesztésé­vel. Most az új rendelettel tehát nemcsak 73 ezer pengővel keve­sebbet kap a kórház, hanem az ala­csonyabb 2 P 56 filléres ápolási díjjal még a 20 ezer pengős bevétel­többlet is elmarad. Ebből a 20 ezer pengőből fedez­ték a Csikós-féle ház árának egy részletét, kamatait és a házban tör tént átalakítási munkálatok és be­rendezések költségét. Mivel pedig ettől az Összegtől is elesik a kórház, nem lesz képes a hátralévő fizetni­valókat rendezni, arra pedig gon­dolni sem lehet, hogy a kórháznak ezt a traktusát a terv szerint be­rendezzék. 1925-ben a népjóléti minisztérium 500 millió korona (ma 40 ezer pengő) segélyt igért meg teljes határozott­sággal, de sajnos, a pénzt nem fo­lyósították és az egész ügy fele­désbe meni. Később a városi képviselőtestület felterjesztést tett a minisztériumba, hogy állami kölcsönt nyújtsanak a kórháznak. A válasz az volt, hogy a zárszámadás feleslegeiből fedez­zük a szükséges kiadásokat. Telje, sen magunkra maradtunk és a se­gítség helyett újabb terheket kaptunk. A Csikós-féle ház 48 ezer pengőbe került, a vételár nagyrésze nincs kifizetve, a kamatot is kell fizetni. Hogyan rendezzük ezt a dolgot, amikor főbajaink is vannak, amikor segélyre volna szükségünk, hogy a kórházi állapotaink javuljanak. Tar­tozásaink vannak az esztergomi ke­reskedőknél és csak jóindulatuknak köszönhetjük, hogy hitelt kapunk. A négy pengős ápolási díj mellett a mult évben már-már helyzetjavulást észleltünk és reményünk volt a vál­ság kikerülésére, de most szót sem találunk arra, hogy mi következik a jövő hónapokban. A rendelet szerint redukálni kell az élelmezést, a fűtést, A tejszövetkezet kérdéséhez a kö­vetkező hozzászóllásokat kaptuk: Az „Esztergom és Vidéké "-ben mér két ízben írtak cikket a tejszö­vetkezetről. Esztergom város tejellá­tása és tejértékesítése közgazdasági szemponjainkat érintő kérdés s igy ha helyesen akarjuk elbírálni és hi­báit orvosolni, kell, hogy minden körülményére kiterjedjen a figyel­münk. A tejellátás zavartalan és minden szempontokat kielégítő elintézése érinti a termelőt, a kereskedőt és a fogyasztót. Azért mind a három té­nyező igényeit figyelembe kell venni. A tejértékesítés legegyszerűbb for­mája a friss állapotban a tehén alól való eladása, legkevesebb a kezelési költség és legnagyobb haszonhoz jut a termelő. Ha a termelő nem tudja tejét friss állapotban saját maga kellő árban értékesíteni, közbe kell iktatni a kereskedőt, aki összpontosítja a tejet és nagy tételekben helyezi el, vagy tejtermékké dolgozza fel. A tejszövetkezet sem végez mást, mint a tejkereskedő, csak hogy itta haszon mérsékeltebb és vissza száll a termelőre. A szövetkezet részvé­nyesei, tagjai maguk a termelők. Kereskedőnek, szövetkezetnek ren­deikeznie kell feldolgozó gépekkel, szállító eszközökkel és edényekkel, azonkívül kézimunka erővel. Ez mind kiadást jelent, amely a kereslet és a világítást, 5300 pengővel a gyógyszert, a vízfogyasz­tást, a mosást, szóval min­dent. A legrettenetesebb, hogy erősen redukált számban vehetjük fel a szegény betegeket. A meglévő lét­számot apasztani keil. Szivettépő jelenet volt, amikor a Simor-kórházból harminc beteget kellett elbocsátani. Ez a harminc beteg az ősszel kérte a felvételt. Rongyos ruhákban jöttek, védelmet, gyógyulást keres­tek és most télvíz idején az utcára kerültek, ugyanabban a rongyos­foszlott ruhában, mindenkitől el­hagyatva. Mi lesz ezekkel? Azok, akik a társadalombiztosító­hoz tartoznak, szükség esetén or­vosi vagy kórházi kezelésben része­sülhetnek, de a szegény néposztály min­den védelem nélkül áll. A jelenlegi szegénybeteglétszámot redukálni kell és csak a rendelet szerint vehetjük fel a betege Ret. A fizető betegek után jelentéktelen a bevétel, mert ezek csak két százaié' kát teszik az évi létszámnak. A ren delettel gátat vetettek a szabadfor­galmunknak és elzárták a szegény népet a kórháztól. Isten mentsen, hogy egy járvány fellépjen, mert annak következmé­nyei a szegényekre nézve kifej ez­hetetlenek. Gönczy Béla dr. igazgató-főorvos szomorú információja, kell, hogy Esztergom főispánját és országgyű­lési képviselőjét gyors közbenjárásra indítsa. Nem tudunk és nem aka­runk a következményekkel számolni és reméljük, hogy az összes magyar kórházak panasza belátásra fogja birni a népjóléti minisztériumot. kínálat szerint egyrészt a termelőre, másrészt a fogyasztóra háramlik. Szövetkezeteknél a tejkezelés át­lagban véve 1000 liter tejet, mint minimális mennyiséget véve alapul, a legszűkebb számítás szerint 4 fil­lér literenkint. Minthogy Esztergom­ban a tejellátás 70°/o-át a kisgazdák, kistermelők végzik nyers, csaknem meleg tej házhoz szállításával, az irányadó árat ők szabják meg. Eh­hez kell igazodni tehát a tejszövet­kezetnek is. Ennek folytán a szövetkezet ál­tal értékesített tej a termelők által házhoz szállított tej áránál legkeve­sebb 5 fillérrel kell, hogy olcsóbb legyen. Ami azt jelenti, hogy a ter­melő a tejért kevesebb értéket kap, a tej termelése kevesebb bevétellel jár. Szövetkezetnek tehát csák ott van helye, ahol a kisgazda* nem tudják naponta termelt tejhozamot a piaci középáron saját maguk tej, vagy tejtermék alakjában értékesí­teni. A szövetkezet a termelővel szemben az értékesítés lehetőségét van hivatva biztosítani, mig a fo­gyasztóval szemben kell, hogy a tej tiszta, hamisítatlan voltát garan tálja, mint speciális képesítéssel bíró emberek vezetése alatt álló üzem. Nincs hivatva tehát az árakat mér­sékelni. Csupán felvenni és értéke­síteni van hivatva a helyi piacok ál­tal fel nem vett tejet. Miért töri le a gazdát idegen vám­mentes párkányi tej, amikor búzáját, borát, gyümölcsét csak súlyos vám lerovása után tudja ugyanott értéke­síteni, pedig odaát a buza, bor és gyümölcs sokkal drágább, még sem kivánja a cseh állam vámmentes­séggel árait letörni. Mikor a gazdáink a cseh tej vám­mentessége ellen tiltakoznak, a gaz­dasági életük utolsó bázisát védik. Az olcsóbb cseh tej nem jelent megtakarítást a fogyasztónak, csak nagyobb hasznot a kereskedőnek, mert 28 filléres tejet Esztergomban még nem hallottam literenkint ház­hoz szállítva, eredeti állapotban, va­gyis felezetlenül. Ha van az esztergomi gazdáknak felesleges tejük, igenis kell szövet­kezetet alakítani, hogy a tejet érté­kesítsük. De kérjük a gazdákat, hogy a város gazdasági hivatalában jelent­sék be azt, hogy mennyi ez a tej naponta, mert a mennyiség szerint kell a módokat megkeresni az érté­kesítésre. A szövetkezet kérdése nem most vetődött fel. Dr. Antóny Béla pol­gármester vezetésével már két év­vel ezelőtt folytak ilyen irányú tár­gyalások. Most az a legfontosabb kérdés, mennyi tej marad ma a kisgazdák kezén eladatlan. Ha az értékesítés körül vannak a bajok, a polgármesternek meg van a módja azon segíteni, ez elől soha sem zárkózott el. De szem előtt kell mindig tartani azt, hogy a köz­cél és a közszolgálat a gazda, a ke­reskedő és a fogyasztó együttes ér­dekét védje, részrehajlóknak nem sza­bad lenni. Midőn dr. Antóny Béla polgár­mester megbízást adott a tejszövet­kezet megalakítása terveinek előké­szítésével, e gondolatokkal fogunk munkánknak Jeziersky Mihály m. kir. gazdasági felügyelővel egyetem­ben. Schalkháa Ferenc. M Egy másik hozzászóllás így hang­zik : Közélelmezésünk a város fejlődé­sével nem halad arányban, mert addig, amíg a különböző tényezők közreműködésével a városfejlődése a kívánt s mondhatni, dicséretes irányban halad s e téren örömmel konstatálható sikereket ért el, teljes sikert azonban csak akkor fog el­érni, ha nemcsak a helyi, de az idegenforgalom is tapasztalni fogja, hogy a közélelmezés szintén a ha­ladásnak megfelelő arányú. Kívána­tos ugyanis, hogy az idegenforgalom Esztergomot ne tekintse speciálisan oly kirándulóhelynek, hová a drága élelmi viszonyok mellett batyuval kelljen jönni. A közélelmezés helyes megoldása a városi hatóságnak egyik köteles­ségszerű ténykedése kell, hogy le­gyen, mert hisz az irányítást, a bol­dogulást a lakóság a város közélel­mezésének helyes adminisztrálásá­tól várja s e téren számíthat a ható­ság leginkább a polgárság hálájára. A helybeli tejszövetkezet megala­kulása bizony a puskapor újabb föl­találásával mondható egyenrangú­nak, de fő, hogy sikerüljön s hogy elsüljön. Tekintve gazdasági viszonyainkat, a tejszövetkezet létesítése szükség­szerű volna, amennyiben egészség­ügyi és árnivellaló hatásánál fogva úgy a lakóság, mint a gazdálkodók közös érdeke. Mit várhat a tejszövetkezettől a fogyasztó lakóság, és mit a gazdák, mert ezeknek sikeres összetalálko­zása mindkettő közös érdeke s egy­úttal a tejszövetkezet rentabilitásá­nak biztosítéka. A lakóság a tejszövetkezettől első­sorban hygiénikusan kezelt jó tejet kivan elfogadható jó ár mellett — ezen ár azonban ne haladja túl a budapesti piaci árakat, sem pedig az itteni tejüzletekből a házakhoz szál­lított tej árát. Olcsóbb tejet (mert hisz ez volna a cél) a tejszövetke­zet sem fog tudni adni, amennyiben minden szövetkezetnek fátuma a kezelés drágaságában nyilvánul meg, berendezkedés és kezelőszemélyzet fizetése stb., e téren a tejszövetke­zetnek a gazdák túlkapásaival szem­ben is védekeznie kell, úgy hogy a számítást mindkét fél megtalálja. A párkányi oldalról szállított ura­dalmi (?) tejet 24 fillér egységárban kapja itt a közvetítő kereskedelem, melyet a fogyasztó közönség az itteni tejkimérési cégektől már 36 filléres árban kap meg szükség sze­rint elfogadható jó minőségben, de nem egész hygiénikus kezelésben. Az esztergomi termelők azonban a magasan tartott piaci árak mellett, nem csoda, ha gyengébb minőségű tejükkel nem tudnak konkurálni és azt többször hazaviszik. Itt van a szövetkezeti eszme megoldásának nehézsége elrejtve, mert ha az esz­tergomi drága termelők még mindig konjunktúrát akarnak csinálni nem­csak a tejből, de minden gazdasági produktumból — rosszat drágán el­adni a fő — ezért a szövetkezeti beavatkozást nem pártolják a ter­melő gazdák, mert ott a tej minő­sége és zsírtartalma szerint lesz ér­tékelve. De nem oly fekete az ördög, mint ahogy azt festik, mert a szövetke­zeti darusításnak is meg van a maga előnye, mert a gazda tejterméke mindig biztos üzletet talál, s nem kell az eladónak azt a házakhoz hordani, vagy annak eladásával a piacon ácsorogni, avagy pláne még vissza is vinni, mely tej — különösen nyáron — sokszor csak az állat­tartással értékesíthető. A tejszövetkezet tehát mindkét részre üdvös intézmény, mert a gazda ösztönözve volna több és jobb tejtermelésre, mert biztos piacra ta­lál, a fogyasztó pedig jó és egész­séges fejet kapna a szövetkezettől. Az illetékes hatóságok tehát szugge­rálják be a szövetkezeti eszmét a gazdáknak, hisz boldogult Károlyi Sándor gróf is ezt tette életében. Közélelmezésünk szomorú lázmé­rője a helybeli élelmi cikkek magas piaci árai, a tojás, zsír, szalonna, hús, mind parin fölül állanak. Itt komolyan kell maximálni az illeté­kes hatóságoknak a város fejlődése érdekében. Spectator. * * * E sorokhoz csupán annyi a hoz­záfűzésünk, hogy amikor a tejszö­vetkezet kérdésével foglalkoztunk, a közérdek megnyilvánulását kerestük és annak ellenére, hogy a párkányi tejpiacot, a behozatalt az esztergomi tejpiaccal és a tejárúkkal állítottuk szembe, nem voltunk részrehajlók. Hangsúlyozzuk, igen is két kézzel támogatjuk a szövetkezetet és ezt teszi a közönség is, ha az eszter­gomi tej ára és minősége egyenlő lesz a párkányi tej árával és minő­ségével. Sőt megjegyezzük, hogy a párkányi termelők nem 28 fillérért, hanem 24 filléres áron szállítják Esz­tergomba a tejet. Kíváncsiak va­gyunk, hogy polgármesterünknek mi áll módjában a bajokon segíteni. Nagy zsebkendővásár Kemény­nél l mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm Az esztergomi tejszövetkezet a tej­éftékesités szempontjából. Legszebben fest és tisztít HALTENBERGER Széchenyi-tér 7.

Next

/
Oldalképek
Tartalom