Esztergom és Vidéke, 1930

1930-07-13 / 55.szám

ÖTVENEGYEDIK ÉVF. 55. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1930 VASÁRNAP, JÚLIUS 13 Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1*20 P. Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér LaDtulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszkv Kázmér Komolyan vegyük-e azokat a panaszokat, amelyek az ország elszegényedéséről és romlásáról szólnak, komolyan vegyük-e a kereskedelmi mérlegünk passzivitását jajveszékelő szépen stilizált szólamokat akkor, amikor bárhová is fordítjuk kutató tekintetünket, újból meg újból külföldi árúkat találunk. Az autóktól kezdve a gombostűig a nehéz gyáripar ezer meg ezer terméke külföldről hatalmas áradatban özönlik felénk és a magyar vásárló közönség bódultan, az idegen márka varázsától elbűvölten adja ki pénzét a külföldi árúért. A beszéd, szónoklat és vezércikkek terén kivettük részünket éppen eléggé már ebben a kérdésben, de hol marad a tett, hol késik a szóvirágok realizálása, hol keressük a komoly példaadást? Most, ezekben a meleg kánikulai napokban fáradtan vonszolják magukat az ügyes-bajos emberek, mert küzdeni, harcolni kell a kenyérért. Boldog ember, aki elrepülhet a katlanná főtt esztergomi utcákból a meleg elől pihenni, szórakozni. De szükséges-e, elkerülhetetlen-e, hogy szerencsés embertársaink a külföldön töltsék el azt a pár hetet, amit pihenésnek szentelnek? Feltétlenül szükséges-e temérdek magyar pénzt kivinni az országból, elszórni ott, ahonnét mink talán egy fillért sem kapunk vissza sohasem ? Jó lenne, ha minden egyes nyaralni készülő számbavenné, hogy az amúgyis nehéz gazdasági helyzetet csak súlyosbítja az ő pénzkivitele is. Jó lenne, ha erre gondolnának a nyaralási szezon küszöbén az érdekeltek és ezen elgondolás alapján választanák meg nyári üdülőhelyüket. A Balaton, a Mátra, a Bükk kitűnő fürdőhelyekkel dicsekedhet és felesleges mindjárt külföldre szaladni nyári üdülésre. Máskülönben hogy higyjünk az egész éven át hangoztatott panaszoknak, hogyan vegyük komolyan a zengő retorikájú szónoklatokat és cirádás vezércikkeket. Hanifl Illés volt környei káplán nyilatkozott a pángermán ügyben, de újabb választ kap. Még mindenki emlékszik a környei pángermán ügyre, amelyről annakidején részletesen számoltunk be. Az akkori kisgyűlésen elhangzottakról irt cikkünket a „Komárom-EsztergomVármegye" szó rój-szóra átvette ós erre a cikkre Hanifl Illés káplán most válaszolt és a „KomáromEsztergom-Vármegye "-ben védekezik. Azt irja többek között Hanifl káplán hogy kész a biróság előtt helytállni, de hogy esküvel álljon a nép elé, nem teheti. Hanifl Illés káplán cikkére most vitéz Szivós-Waldvogel József ny. tábornok a következőket válaszolja : Amidőn ez év április 27.-én a törvh. kisgyűlésen szóvátettem bizonyos nyugtalanító eseteket, a kisgyűlés tagjai általános helyesléssel kisérték a szavaimat, még pedig azért, mert a felhozott jelenségek nemcsak Környén, hanem az ország legtöbb vidékén, ahol nemzetiségek laknak, észlelhetők. Ezen jelenségek okául rámutattam arra az áldatlan működésre, amelyet Bleyer Jakab közismerten kifejt s amely végzetes következményekkel járhat nemzetünkre, ha idejében nem történik meg az, amit németül ugy hívnak: „das Handwerk legén" A környei eset csak mint szimptóma szerepelt s Hanifl káplán személye és működése csupán egy kicsike pont abban a történelmi láncolatban, amely szemünk előtt lejátszódik. Fájdalom, a közelmúlt gyászos eseményei megtanítottak bennünket arra, hogy nagyobb figyelemmel kisérjünk dolgokat, mint azt a múltban tettük; megtanultuk azt is, hogy a farkas bármily bőrbe bújjék is, farkas marad. A magam részéről megtettem kötelességemet s figyelmeztető komoly szavamat — hála Istennek — ebben a keskennyé vált hazában mindenütt meghallották s a Bleyer lelkirokonságán lévőkön kivül mindenütt helyesléssel fogadták. Lényegesen hozzájárult szavaim elterjedéséhez az a körülmény, hogy jeles barátaim a túlsó oldalról olyan lármát csaptak, amely még a közönyösöket is felrázta édes szendergésükből. Ezért az eléggé meg nem becsülhető közreműködésért itt mondok nekik köszönetet. Tehát három hónap múlva — a legnagyobb szárazság idején — végre Hanifl tisztelendő úr is megszólalt. Csak helyeselni tudom a „KomáromEsztergom-Vármegye" eljárását, amidőn helyt adott, — még pedig vastagbetűs címekkel — Hanifl káplán úr írásművének; végre is nem lehet zokon venni tőle, ha egy kis csemegével kívánt kedveskedni olvasóközönségének. Nem tulajdonitok a tisztelendő úr védekezésének semmi fontosságot, hiszen aki olvasni tud, megalkothatja róla a maga véleményét. Ha azonban mégis foglalkozom vele, teszem, azt azért, mert nem lehet eilentállni annak, hogy bizonyos dolgokra ne feleljen az emberi A tisztelendő ur 4 kemény pontban elmondja a maga „valótlanságait" s bölcsen elhallgatja a valóságokat. Nagyon érdekes például az, hogy a „Sontagsblatt" a tisztelendő úr védelmében egész pontosan tudja, hogy Hanifl bizalmas beszélgetései alkalmával csak a Jézus Szt. Szive egyesületet alakította meg. Már most vizsgáljuk csak meg, mit mond Hanifl káplán úr a nyilatkozatában. A hivatalos népszámlálási adatok szerint Környén volt 1920-ban 1236 magyar, 1156 nőmet és 53 egyéb nemzetiségű lakos; magyarul beszélni tudott 2145 : vallásra nézve volt 2170 róm. kat, 14 gör. kat., 214 református és 21 ág. ev. Nem tudom megérteni, hogyan lehet ezekkel *a hivatalos adatokkal szemben azt állítani, hogy Környeközség „tiszta" németajkú és „tisztán" katholikus. Csak nem akarja talán azt mondani vele, hogy egy hivatalos népszámlálási statisztika meghamisittatott ? Azután miként lehet a Kisfaludy ny. igazgató tanító jegyzőkönyvében felhozott azon körülményt, hogy egyik másik németajkú növendék arra kérte tanítóit, hogy a vallástanból is magyarul felelhessen, mert az könnyebben megy neki, teljesen elhallgatni illetőleg elhomályosítani ? Ha ezeket az adatokat mérlegeljük, akkor azt kell kérdeznünk, mily pokoli munka folyt Környén és kik csinálták azt, hogy 1929-ben beiratkozott 258 gyermekből csak 60 volt magyar 198 pedig német? Egyenesen frivol dolognak kell ezek után a tisztelendő úr azon állítását minősítenem, hogy a templomba járó hivők 99 %-a németajkú. — Hiszen ha a népszámlálási adatokat teljesen figyelmen kivül hagyom, kézenfekvő, hogy annak a nagy községnek nagyszámú intelligenciája szintén jár templomba, az pedig aligha németajkú, mert legnagyobb részük nem is onnan származik. Ugyanazt kell mondanom arra az állításra is, amikor azt mondja a tisztelt káplán úr, hogy a magyarnyelvű istentiszteletet nem értik meg az „összes" hivők, mig a németet igen. — Csodálatos, hogy ezek szerint ha 2—3 öregasszony nem tud magyarul, akkor: „nem értik meg az összes hivők", de a nagyszámú magyar intelligencia kivétel nélkül tud németül. Hát az odaszármazott magyaroknak elég volt pár év, hogy asszimilálódjanak, mig a németajkúaknak 180 év sem volt elég arra, hogy magyarul megtanuljanak ? Ki a hibás ebben ? Csak nem gondolja a káplán úr, hogy én ? Hanifl káplán úr az istentisztelet nyelvére vonatkozólag azt jegyzi meg, hogy annak megállapítása nem rám tartozik, hanem az az Dgyház ügye. Elvárhatnám, hogy pap létére egy kissé szabatosabban fejezze ki magát és ne tévessze össze az Egyházat az egyház kormányzattal. A róm. kat. Egyház mindenütt a világon egyenlő; nem ugy az egyházkormányzatok, mert azok pl. Csehszlovákiában, Romániában, sőt még az elszakított Nyugatmagyarországon is más elveket vallanak ezen a téren. Nézzen csak egy kissé túl a csonkaország határain a tisztelendő úr, majd meglátja, mi történik ott. Különben is, mit gondol, vájjon Budapest de különösen a budai rész, nem volna-e talán még most is német, ha az iskola és templom nem működött volna harmonikusan össze, hogy az ország szivét magyarrá tegye? Talán Prága cseh város volna, ha nem ugyanazt tették volna ott is ? Látja, kedves tisztelendő uram, mégis csak egy kissé rám és a többi magyarra is tartozik némiképpen az istentiszteletek nyelve. A mosonszolnoki káplán úr visszautasítja az én esküajánlatomat, mert „az eskü az Egyház szemében szent". Már megint egy paphoz nem illő kijelentés, mert az eskü nemcsak az Egyház szemében szent, hanem minden becsületes ember szemében az s én ezzel már akkor régen tisztában voltam, amikor a tisztelendő úr még a világon sem volt. Azt hiszem, Hanifl káplán úr összetéveszti az esküt a második parancsolattal: „Isten nevét hiába ne vedd" I Hiszen az eskü nem egyéb, minthogy az Istent hívjuk fel tanúbizonyságául arra, hogy amit mondunk, az igaz. Egyéb bizonyítékok hiányában beh sokszor kell apró-cseprő ügyekben is megesküdnünk a biróság előtt. A közöttünk folyó per pedig elég jelentős ahhoz, hogy a lelkek megnyugtatására ezen a keresztényi módon döntsük el. Miért hallgatja el a tisztelendő úr azt, hogy ebben az esetben én ugyanazon a helyen hajlandó lettem volna neki a legmeszszebbmenő elégtételt nyújtani ? Hanifl Illés úr tudja a legjobban, miért vonakodik „a perdöntő bizonyítékot megadni, én pedig azt tudom, hogy engem semmiképen sem győzött meg arról, hogy vele méltánytalanság történt. Vannak még egyéb szent dolgok is a világon, mint pl. a haza és a nemzethez való hűség. Végtelenül sajnálom, hogy ezek alatt a fogalmak alatt a nemzet milliói egészen mást értenek, mint azok, akik egy veszedelmes fantóm szolgálatában meg nem engedhető cselekedetekre ragadtatják magukat. Készséggel elismerem, hogy tévedtem, amikor azt állítottam, hogy Hanifl káplán urat a győri püspök SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törül- i kőző, konyha- és kenyérruha, hafi O^Al/ntt abrosz (nagyban és kicsinyben) IICláLI w£U¥Ull legjutányosabban beszerezhető Pelczmann Lászlónál Esztergom, Széchenyi-tér 16. sz. (Saját ház.) Telefonszám 135. Házi kender szövésre elfogadtatík