Esztergom és Vidéke, 1930

1930-06-19 / 48.szám

történeti kutatás terén végzett mun kajának ismertetésére. Balogh Albin dr. igazgató szakavatott elrendezésé ben a kezdetben három kis szoba ban szorongott múzeumocska ma a vidéki nagyobb gyűjtemények nívó­jára emelkedett hat szobás múzeummá fejlődött, ami az ő évről évre végzett ásatásainak és szorgalmas gyűjtésé­nek eredménye. De épp úgy elis­merés illeti a város történetének többi kutatóját is, akik nagybecsű dolgozataikkal az „Esztergom Év­lapjai"-ban ércnél is maradandóbb emiékeket állítottak maguknak. E munkásságában nagy erkölcsi támogatásara szolgál a társulatnak, hogy őeminenciaja Serédi Jusztinián dr. oibornok-hercegprímás, nagynevű elődjeinek példájára, a védnökséget elvállalni kegyes volt, és hogy a tár­sulatnak élén oly kiváló egyéniség áll, mint Lepold Antal dr. prelátus­kanonok, akiben egy tudományosan képzett, a muzeális ügyek iránt sok szakerteiemmel biró és a történelmi kutatásokat is készséggel előmozdító nagystílű férfiút nyertünk. Hálával emlékezett meg gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter­ről, Schmidt Sándor m. kir. bánya­ügyi főtanácsos, dorogi- és Csanády László m. kir. banyaügyi tanácsos, tokodi banyaigazgatókról, akik min­den évben jelentékeny összegű segé­lyekhez juttattak a társulatot. A Szent Imre jubiláris év eszter­gomi megünnepléséből a társulat oiy módon fogja részét kivenni, hogy Balogh Albin dr. múzeum-igazgató rendezésében a tanítóképző uj epü létében f. évi augusztus 10-től 24-ig régészeti és történelmi kiállítást ren­dez. A társulat elnöksége tett javas­latot, a jubileumi évben Esztergomba jövő nagy számú lengyelekre való tekintettel, Szobieszky János lengyel király (1Ö74—1696) emlékére állí­tandó emléktáblára nézve is. Szo­bieszky egyike volt ama kitűnő had­vezéreknél!, akiknek Esztergomnak 1683 október 28-án a törököktől való végleges visszavétele köszön hető. Nevéhez nemcsak azért fűző­dik a győzelem főérdeme, mert Lipót király Őt bízta meg a fővezér­lettel, hanem azért is, mert szent hitünkbe vetett vallásos érzése haj­totta őt a törökök elleni küzdelemre. A társulat tervbe vette, hogy e világ­történeti esemény 250 éves forduló­ját három év múlva nagyobbszabású ünnepséggel üli meg, amikor aztán a többi hadvezéreknek is, elsősor­ban Lipót királynak, azután Károly lotharingiai hercegnek, Miksa Emá­nuel bajor választó fejedelemnek, a magyarok részéről a két kitűnő vezér, gróf Serényi gyalogsági és gróf Pálffy lovassági tábornokoknak es a mi imádságos lelkű nádorunk, herceg Eszterházy Pálnak is, aki 6000 megyei és végbeli katonával vett részt a keresztes hadjáratban és Esztergom ostromában, márvány­táblát helyezünk el fenn a várban, a Lipót-bástya falán. Állandóan a társulat programmjá­ban szerepel Katona István történet­író esztergomi lakóházának emlék­táblával való megjelölése is. Mint­hogy ez a Magyar Történelmi Tár­sulat vándorgyűlése keretében fog megtörténni, meg kell várnunk, míg annak vezetősége e tekinteten ha­tározni fog. E jelentés után Balogh Albin dr. múzeumigazgató utalt arra, hogy,az ő beszámolója az „Esztergom Év­lapjai" most megjelent kettős szá­mában nyomtatásban olvasható, szóval tehát nem ismétli meg azt, majd Müller Gyula pénztárnok adott tájékoztatást a társulat vagyoni ál­lapotáról. Azután a tiszújítás történt meg, melyet teljes egészében lapunk kö­vetkező számában fogjuk hozni. A tisztújítás után Dvihally Géza felolvasása következett, amelyről la­punk más helyén emlőkezünk meg Az elnök éltetésével fejeződött bé a tanulságos közgyűlés. 5. F. P. Szép ünnepség keretében avatták fel turistáink űj menedékházukat Mogyorósbányán. mint jeleztük, vasárnap, 15.-én avatták fel turistáink mogyorósbányai menedékházukat a megállapított prog­ramúi szerint. Reggel Vitái István vezetésével egy hót tagból álló cso­port vágott neki a gyalogtúrának. A rekkenő hőség ellenére is a nyer­gesujfalu—bajóti országút mószporá­ban vidáman gyalogoltak céljuk; aJan­kovich-barlang felé, melynek befeje­zése egy erős kapaszkodó a bar­langhoz. Lefelé már könnyebb volt az út a szép lombos erdőben, mely most van teljes pompájában. Igy érték el déltájban a menedékházat, hol Bálint Lajos menedékházgond­nok társaival már nagy előkészüle­teket tett a vendégek fogadására, akkor épen az „Isten hozott" táblát virágozta fel. A társaság már eddig is nagy feltűnést keltett a faluban, de mi lesz, ha megérkezik a többi ? Pedig lohamosan múlik az idő és alig ebédel meg a társaság, két órára jár az idő. Lassan-lassan készülő­dünk, mert a főcsoport már elindult hazulról Fölvonulunk a templomhoz, hol találkát adtunk nekik és való­ban egy csoport dr. Brenner Antal alelnök vezetésévei már ott hüssöl a fák árnyékában, mikor egyszerre be­fut a másik autóbusz egy ujabb csoporttal, majd ismét tülkölés és a vármegye hatalmas autóján megér­kezik szenkviczi Palkovics László alispán, dr. Frey Vilmos, a kerüle országgyűlési képviselője, Reviczky Elemér főszolgabíró, Maros Antal tb. főszolgabíró és Etter Ödön taka­rékpénztari vezérigazgató. Reviczky főszolgabíró üdvözii az alispánt, mire a társaság bevonul a templomba, hol Gr ej} Gyula belvá­rosi segédlelkész mond litániát a Dalárda áhítatot keltő énekei mellett. Ezalatt az Osztály elnöke, dr. Antóny Béla polgármester is megérkezik László István városi tanácsnokkal, ugynogy a litánia után azonnal folytatódik a menedékház felavatása. Greff Gyula a szokásos egyházi szertartás keretében megáldja és meg­szenteli a házat, mikozoen a Dalárda Maria-dalt énekel. Utána Halm Antal táti körjegyző szép beszed kíséretében átadja a menedékházat. Beszédjeben utai arra a fontos hivatásra, mely a városi turistákra egy ilyen menedékház révén a falu népevei jszemben vár. Épen azért örül, hogy a ház dr. Antóny Béla nevét viseli, mert sze­mélye biztos garanciája a kultúra terjesztésének. Dr. Antóny Béla átveszi a házat és bekapcsolódva előtte szóló gon­dolatába kifejti, hogy igenis a turis­táknak a faluval szemben misszió­juk van. S legyen bar szegény a falu — mint ez is — egy nagy kincse van, mely világviszonylatban is jelentős: a Jankkovich-barlang, mely a külföld figyelmét is fölkel­tette. A szegénységünkben is létre­hozott menedékházban tehát pihe­nést találnak azok, kik a barlangot a legjobb uton felkeresni óhajtják. De az esztergomi turistáknak még más hivatásuk is van: a falu dol­gozó népébe erőt, kitartást, vigasz­talást önteni. Mert különbözhetünk külsőben egymástól, de nyomorunk­ban, a természet-, a haza-, s az Istenszeretetben egyek vagyunk s ha nem a külsőt, hanem a lélek fehérruháját tekintjük, ebben is ha­sonlók vagyunk. A népet kéri, lássa szeretettel körében a turistákat. Ezután a dalárda énekelt szokott precizitásával egy hazafias dalt, me­lyet a közönség lelkesen megtapsolt, ugyancsak könnyezve tapsolt Kő­halmy László által elszavalt Magyar Miatyánk után is. Az ünnepség a Himnusz elónekiésével végződött. Ekkor a falu rezesbandája vette át a szerepet, a fiatalság a muzsika­szóra csakhamar táncra perdült, közbe közbe a dalárda szép énekek­kel gyönyörködtette a jelenvoltakat. A nagy meleg miatt még a késő délutáni órákban is érkeztek autón és kocsin vendégek, kik a lelkes­hangulatba csakhamar beleilleszked­tek. A konyhából finom pörköltszag árad ki (Zelenyák Franci a szakács, ki kölcsönkért köiényében igen jói fest. A nagy melegben, a forró tűz­hely mellett folyton törölgeti fejét. Bizony nem volt kellemes munka itt a szakácskodás), ideje is mar, mert a gyomrok követelődzni kezdenek. Vacsora alatt Palkovics alispán szól a jelenlévőkhöz es örömét fejezi ki, hogy ilyen kedélyes és jóhangu­latú kirándulásban van része. A falu népét kéri, hogy vezetőit, azok üd­vös intézkedéseit szeretettel kövesse. Antóny Béla dr. polgármester üd­vözli az alispánt, ki maga is falu­helyen született és így közte es a falu népe közötti kapocs annál ben­sőbb, hiszen mindig szívesen megy a nep közé, hogy ezáltal is éreztesse rokonszenvét. Kívánja, hogy sok sok olyan vezére legyen népünknek, mint Palkovics alispán. Ezután Reviczky Elemér főszolga­bíró szóialt fel a nép helyett, mely csak érezni tud, de azt szavakba foglalni képtelen. Köszöni a vende­geknek megjelenésüket. Meg van győződve, hogy csakis SZÍVÜK von­zalma hozta KI ide. De legyenek ŐK is meggyőződve, hogy e KIS község­ben — a nem magyar anyanyelv ellenére is — tud lángolni a szere­tet. Ha kezük barázdás, kérges is, de szivük tükörsima és tiszta. Bizony­ság erre a forradalmi ido, miaor ezt a falut mindenfele viiaggondolat bókén nagyta. Frey Vilmos dr. orszgy. képviselő a turistákhoz szól. Tompa „A gólyá­hoz" c. versét idézi. Milyen boldog is a gólya, melynek Isten két hazát adott, nekünk csak egyet, az is el­veszett I! ő azon szerencsések közé számítja magát, kiknek mégis két otthonuk van. Az egyik szülőott­hona : Esztergom, a másik: kerülete : melynek minden kis zugában otthon érzi magát. Kéri a turistákat, tekint­sék ők is második otthonuknak e falut, hol mindig szeretettel várják és szeressék uj otthonukat. Dr. Antóny Béla elnök a szalézi rend jelenlevő képviselőire emeli poharát, üdvözli főként a szent ke­reszti rendház főnökét, ki olasz lé­tére hamar egybeforrott népünkkel és idegenajkú és létére is erősen éleszti az ugyancsak idegenajkú lakosság körében a hazaszeretet szent lángját. Dr. Brenner Antal ügyv. alelnök az ünnepség rendezőinek köszöni meg a fáradságot, melyből oroszlán­rész jutott ki ismét Hajnali Kálmán­nak, ki a dalárdával apostoli mun­kát végez. Végül még Halm Antal kör­jegyző mond köszönetet az összes esztergomiaknak, kik a község szá­mára e napot örökre emlékezetessé tették. Az élénk tapssal fogadott beszédek után ismét táncra perdült ifja-öregje, sajnos nem sokáig, mert a jóhan­gulatot megzavarta az indulás pil­lanata. Fájó szívvel búcsúztak varos és falu a mihamarabbi viszontlátá­sig. Az autóbuszok berregve futnak a régi otthon fele. Taton azonban meg kell állni, mert „a masina gózt vesz fel", addig is Laux Antal segéd­jegyző szíves invitálására betérnek a bucsut tartó tátiak közé, hogy ott is méltóképpen fejezzek be a napot. A keső esti órákban faradtan de nem megtörten és egy kellemes él­ménnyel gazdagabban értek vissza. A menedékház Mogyorósbánya északnyugati végén van, hoi két szoba ail rendelkezésre 10 aggyal, (még rádió is van () Oláh Béla mene­déanazőr rendezett be es osztályunk égisze alatt bocsátott a turistaság rendelkezésére. Jelentősége, hogy az egész Vertesben, annak is legésza­kibb nyúlványában az egyedüli mene­dékház s a mindinkább élénkülő turista forgalomban rövidesen nagy szerepe lesz. A Jankovicn-barlang­hoz ba nem is rövidebb, de min­denesetre .árnyékosabb és kelleme­sebb uton lehet feljutni, mint BajOt­rój. A haz hata mögötti kis partról egyenesen a barlang szájába lat az ember. Külön belépődíj nincsen. Halódijak mint Vaskapun, 150 P. Hideg ételek és italok állandóan kaphatók. (k.) Jókedvben és nagyszerű rendezésben folyt le a Move vasárnapi névünnepélye. A sportot különösen ambicionáló Move vezetősége elhatározta, hogy juniálist tart a szigeti sportpályán, esztergomi sportéletünk felélénkíté­sére, sportbarátok szerzése céljából. Lapunk már többször irt cikket, amelyben arra hívta fel a közönsé­get, hogy a Move Sport Egyletet támo­gassa és látogassa a sokszor nívós meccseket, amelyek feltétlenül meg­érdemlik a nagyobb látogatottságot. A vezetőség nagy ambícióval dol­gozik, hogy a sportközönsóget mesz­szemenőleg kielégítse, ezzel szem­ben pedig azt várja, hogy a közön­ség érdeklődést mutasson és a spor­palyára menjen. Most vasárnap nem volt mérkő­zés, hanem juniálist tartottak a kö­zönség szórakoztatására, mert iga­zán jsak azt lehet mondani, hogy nem üzleti érdek, haszonkeresés ve­zette a rendezőséget. Itt nem lehet sommás bevételről beszélni és ami be is folyt, azt a kiadások fedezé­sére, esetleg némi pótlásokra hasz­nálják fel, A népünnepélyen igen szép szám­ban jelent meg a közönség. Jókedv­ben, szórakozásban és látványosság­nem volt hiány, sőt mi több, tánc is volt a leventezenekar, majd ci­gányzenekar kísérete mellett. Közvetlen, szép hangulat alakult S!fclITöRF0RRÍS*! oese, hólyag; reuma gy 6gy iiíie téri. LERAKAT: VÖRÖS JÓZSEF ESZTERGOM.

Next

/
Oldalképek
Tartalom