Esztergom és Vidéke, 1930

1930-06-08 / 45.szám

Ha azonban a nagyobb birtokosok, a Hercegprímás, a káptalan, a város, a kenyérmezői uradalom, a Démusz és a bánya által fizetendő földadó összegét leszámítjuk, úgy az esztergomi kisbirtokosokra eső összeg csak 22 000 P, sőt még ha figyelembe vesszük azon pótlékokat is, melyek pótadó és egyéb járulékok fejében a földadóra ki vannak vetve, s ezeket maximális nagyságban 150 százalékban jelöljük meg, a kisbirtokosok által fizetendő adóteher akkor is csak 50.000 pengő körül mozog. Annak dokumentálására, hogy a gazdatársadalom által annyiszor fölpanaszolt földadó a többiekhez viszonyítottan milyen minimális, jegyzem meg, hogy a a Vörös fűszeres, a Schrank likőrgyár és a kenyérmezői bérlet forgalmiadója és alkalmazottainak kereseti adója együttvéve akkora, mint az esztergomi kisgazdaközönségre összesen kivetett földadó, sőt a Rhombergmüvek forgalmi és kereseti adója egymagában akkora, míg a takarékpénztáré ennek háromszorosa. Ez is tehát csak azt a gyanút erősíti meg, hogy az adó nem fizetésénél valamilyen országos mozgalommal állunk szemben, amelynek célja a közületek háztartásának megingatása és ezután oly kedvezőtlen közhangulat megteremtése, mely alkalmas arra, hogy egy romboló ós minden társadalmi rendet felforgatni igyekvő irányzatnak fegyvertársa lehessen. Én magam mindent elkövettem aziránt is, hogy gazdaközönségünket áttereljem az észszerűbb és jövedelmezőbb belterjes gazdálkodásra, a bolgárkertészetre és gyümölcstermelésre. Ismételten rávilágítottam, hogy ez az út a jövő boldogulásnak micsoda korlátlan lehetőségeit rejti magában annál is inkább, mert Esztergom előnyös fekvésénél fogva kiválóan alkalmas arra, hogy nemcsak a bányakörnyék, de Budapest, sőt Bécs terményforrása lehessen és mezőgazdasági produktumait a messze vidékek pia cán értékesíthesse. Ismételten szóban és újságcikkek révén propagáltam a gondolatot és felhívtam a gazdaközönséget, jöjjenek és tanulmányozzák a város mintagazdaságát, bolgárkertészetét és gyümölcstermelését, mely késszséggel fog nekik útbaigazítással és útmutatással szolgálni; sőt a város nevében felajánlottam azt is, hogy néhány gazda gyermekét szívesen látjuk hosszabb időre is a bolgárkertészetben, vagy a csemetekertben, ahol azok közvetlen és sorozatos tapasztalatok révén elsajátíthatják a gazdálkodás ezen ágazatait s az életbe kikerülve, szerzett ismereteiket a gazdaközönsóg szélesebb rétegeiben is terjeszthetik. Sajnos, a gondolatot a gazdatársadalom meglehetős közönnyel fogadta, úgy hogy tanulásra még napszám mellett sem jelentkeztek. Még egy — bár jelentéktelen, de mégis a helyzetet hűen jellemző körülményre akarok rámutatni akkor, amikor felemlítem, hogy az általánosan hangoztatott keresetnélküliséggel kapcsolatban az idegenforgalom megszervezésével ismét munkaalkalmat akartam nyújtani. Nevezetesen, a város kiváló tudósai és tanárai — átérezve és átlátva az idegenforgalom jelentőségét — a városnak oly vonatkozásban akartak segítségére jönni, hogy idegenvezetőket képeznek ki, akik aztán okos és gyakorlati útmutatás révén Esztergom iránt oly mérvű figyelmet és megértést biztosítsanak, amely nemcsak méltó a város történelmi múltjához, nevéhez, hanem egyben alkalmas arra is, hogy oly idegenforgalmat vonzzon, mely a város kereskedelmi életét jelentékenyen növeli s ezáltal keresetet, kenyeret ad. Idegenvezetőket kiképző tanfolyamot óhajtottak tartani s a gondolatot én a legnagyobb örömmel és szeretettel fogadtam s úgy gondoltam, hogy akik ezt a kiképzést megkapják és eredményesen levizsgáznak, olyan hivatásos idegenvezetők lesznek, akiknek díjazás is jár. Ez is egy módja a keresetnek s néhány embernek, ha nem is nagy, de legalább is egy darab kenyeret adhat. Sajnos, a jószándék itt is hiábavalónak bizonyult, mert minden hivatali felhívás dacára, a tanfolyamra senki sem jelentkezett. Ezekre akartam rámutatni, mint olyan jelenségekre, amelyek az igazolják, hogy a társadalom nagybeteg, nem tud önmagán erőt venni és nem tud megbirkózni azzal a helyzettel, melybe a vesztett háború folytán kerültünk, nem tud megbékülni azzal a gondolattal, hogy nem folytathatjuk ott, ahol 1914 ben elhagytuk, hanem újabb utakat, újabb irányokat kell keresnünk, amelyek képessé tudnak tenni bennünket, hogy elesettségünkből talpraálljunk. Mai helyzetünkön sem panasszal, sem siránkozással, sem a hatósá goknak, vagy egyeseknek bántalmazásával és lekicsinylésével változtatni nem lehet; minél többet sírunk, panaszkodunk, annál több lesz a baj, annál nagyobb lesz a nyomorúság, annál kevésbé fognak tisztelni, becsülni és annál kevésbé fognak félni tőlünk azok, akik hazánkat széttépték ós megalázták. Most szükség van a lelkek összefogására, az embereknek egymás iránti mélységes tiszteletére és megbecsülésére, szükség van áldozatkészségre, jószándékra, szükség van megismerésére és tudatára annak, hogy áldoznunk, verejtékeznünk, könnyeznünk kell, hogy önmagunk vagyunk a magunk sorsának intézői, a mi munkánkon, verejtékünkön keresztül lehet megteremteni csak a boldogulás útját és ha rongyosan, ha éhesen, ha fázva is járunk, erős hittel, lélekkel bízni és remélni kell történelmi rendeltetésünkben és a magyar léleknek, a magyar géniusznak minden poklokon keresztül győzedelmeskednie kell azzal az emelkedettséggel és elszántsággal, mely a magyar fajnak itt ezeresztendőt már eddig is biztosított. Hammerli pécsi férfi-, női- és gyermek-, mosó-, svéd-, glacé-, szarvas- és kutyabőr kesztyűk Schwachnál. Acél ruganyos ágybetéteket jutányos áron készít Havas, Németutca 8. Plissé 2 P-től Haltenbergernél. Egy szoknya plissirozása vagy hohlozása 1"80 P Schwachnál. A „Dunántúl

4, a pécsi polgári iskola esztergomi kirándulásáról. Megírtuk, hogy a pécsi polgári leányiskola három napos esztergomi kirándulást rendezett. A Pécsett megjelenő „Dunántúl" c. lap a következőket írja a kirándulásról: „A három napos tanulmányút célja Esztergom megismerése volt. Esztergom nemcsak kies fekvésű dunamenti város, hanem a művészeti kincseknek valóságos tárháza. Páratlan műalkotások gazdag gyűjteményét, a renaissancestíl sehol fel nem található értékeit, a monumentális építészet és az olasz mestereket megelőző festészet remekeit tárja a szemlélő elé. Aki Esztergom gyűjteményeit nézegeti, művészettörténetet tanulmányoz, de megtelik a lelke határtalan tisztelettel a magyar uralkodók, egyházi fejedelmek, műpártolók iránt is, akiknek szépérzéke, művészetszeretete-és áldozatkészsége Esztergom műkincseit adta nemzetének. Pécsi leányaink néma csodálattal tekintettek fel a Duna fölött fensé ges méltósággal emelkedő bazilikára. Méretei, görög stílű előcsarnoka, oszlopsoron nyugvó hatalmas kupolája lenyűgözi őket. Csodálatuk fokozódik, amint a márványtól csillogó szentélybe lépnek. Áhítattal pihen meg tekintetük Tizián— Grigoletti oltárképén, Simor János, Pázmány Péter carrarai márványszobrán, a templom bronz domborművein stb. Azután sorrakerülnek a kápolnák, a képtár, a régiségtár és a kincstár. Itt is F. Futima Sarolta igazgató és Partos Adél tanárnő szakszerű magyarázattal irányítják a növendékek nem lankadó érdeklődését. Mátyás király kálváriája előtt hosszasabban megállnak, hogy alaposan szemügyre vegyék a renaissance-kori ötvösművészet keleti igazgyöngyökkel pazarul díszített, világhírű remekét. Égy-egy kérdés a történelemből, mely szorosan kapcsolódik a műemlékek történetéhez, felvillanyozza a leánykákat. Gyönyörködnek és tanulnak, hangyaszorgalommal gyűitik a szép és hasznos ismereteket. Fél napot Esztergom bájos természeti fekvésének megtekintésére szántak. Felázott, sikos agyagos úton — sóhajtozva gondolnak a Mecsek Egyesület gondozott útjaira! — felkapaszkodnak a város fölött 406 méter magasan trónoló Vaskapucsúcsra, ahonnét nagy területet látnak be. A Duna völgyét és a Pilis hegycsúcsait, melyekre bíborpalástot borít az éppen leáldozó nap. A Pilis geológiai alakulatáról, hegy- és völgyképződéséről, a víz és tűz munkája, ról, botanikai és földrajzi kérdésekről Szigriszt Teréz és Váli Ilona tanárnők felvilágosításai elégítik ki a növendékek tudásvágyát. Kecsesen úszik a fölkelő nap sugárözönében egy dunai hajó. Fedélzetén hazatérő pécsi leányaink gyönyörködnek a hajnalhasadás felséges tüneményében. Mit nézzenek ? Az eget vagy a vizet, vagy mind a kettőt? A szépnek ezer változata ragyog, tündöklik, sziporkázik itt is, ott is. Ezt a hajnali hajókázást is elraktározzák felejthetetlen úti élményeik közé, melyekből sokat hoztak magukkal Esztergomból." A sorokban sok melegséget érzünk Esztergom iránt és az értékes tapasztalatok minden bizonnyal feledhetetlenek maradnak. Csak a hegyi utak miatt nem teljes a dicséret. Nagy baj ez és végre kellene már valamit tenni. Ujabb győzelemmel érkezett haza az esztergomi Move lövószcsapat. Á mult vasárnap, június 1-én az esztergomi Move lövészcsapat Budapesten részt vett a Move „Rákóczi"lőosztály lövészversenyén, amelyen kitűnő eredménnyel szerepelt és újabb győzelemmel • gazdagította eddigi babérait. A győzelem annál értékesebb, mert sokkal nevesebb ós anyagilag is tekintélyesebb csapatok csak mögötte következnek. A verseny állt a seMior-csapatok versenyéből, egyéni versennyel, és másodszor junior csapatversenyből. A senior- versenyben első lett az esztergomi Move Szent István lövészcsapata 783 egységgel. Második a Műegyetem csapat 747 ponttal. Harmadik a Rákóczi-lövészcsapat és a negyedik a IV. kerékpár zlj csapata. Láthatjuk, hogy a mi csapatunk fényes győzelmet aratott, még a Műegyetemmel szemben is. Különösen kitűntek: vitéz Matus Gyula, Simonidesz Imre, Pelczmann Pál, Táky Imre és Szabó Jenő. Az egyéni versenyben v. Matus Gyula és Simonidesz Imre 1—1 ezüst érmet, Pelczmann Imre Pál és Táky Imre pedig 1—1 bronzérmet nyert. A junior egyéni versenyben Matus Magda ós Szabó Jenő kitűnő helyezéseikkel 1—1 ezüst érmet és Szűcs János egy bronz érmet nyert. Matus Magda szereplése külön érdemel elismerést és amely egyben példát is ad. Két héttel ezelőtt Simonidesz Imre a magyaróvári töltény gyár versenyén a II. helyezést biztosította magának és egy ezüsttálat hozott haza. A nagyszerű győzelem alkalmából azzal a kéréssel fordulunk olvasóközönségünkhöz, a város vezetőköreihez, hogy az augusztus 2- és 3-án rendezendő esztergomi nagy Szent Imre emlék-versenyre tegyék lehetővé egy esztergomi vándordíj megvételét. Ez a nagy verseny szintén beleilleszkedik á jubileumi év ünnepségeibe és így minden támogatásunkkal azon kell lennünk, hogy csapatunk egy szép vándordíjjal reprezentáljon. Esztergomban még nem látott lövészverseny lesz augusztus 2-án és 3 án. A pénzbeli adományokat kérjük szerkesztőségünkbe küldeni, mi azokat kellőleg nyugtázzuk és a lövészcsapat vezetőségének juttatjuk. Mutassa meg Esztergom közönsége, hogy megértést tanúsít a sok gonddal küzdő lövészeink iránt. A legszebb kimintázású Goldbsrger Parisette és Filtex Sevillák nagy választékban a szolidságáról ismert ILLÉS SÁNDOR divatüzletében Takarék-épület. IWiPIPÍ»PIPÍPIWIMWPMl|>HW^ Férfi öltöny szöveteket :;il£T™£« hihetetlen olcsó árban árusítom IUÓS Sándor Széchenyi-tér 21.