Esztergom és Vidéke, 1930

1930-04-27 / 33.szám

ÖTVENEGYEDIK ÉVF. 33. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1930 VASÁRNAP, ÁPRILIS 27 Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1*20 P. Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér A vidéki városok fejlesztése. Irta: gróf Klebelsberg Kunó m. kir. kultuszminiszter. Divattá vált a kiegyezési kornak és politikájának bírálata. Azt hiszem, nekünk evvel a korral szemben igazságosaknak kell lennünk és amikor megállapítjuk, hogy az Alföld és a Dunántúl érdekében, abban az időben kevés történt, azt nem szemrehányásképpen, hanem csak ténymegállapításként mondhatjuk. Alapjában véve, miért mentek akkor a perifériákra és a nemzetiségi vidékekre a közintézményekkel, az iskolákkal, utakkal, vasutakkal ? Azért, mert látták, hogy a hatalom igyekezett a nemzetiségekéi ellenünk hangolni. Egyrészt módot kellett, tehát, nyújtani a nemzetiségeknek, hogy az állam nyelőét megtanulják, hogy megismerjek azokat az erkölcsi és szellemi értékeket, amelyek a magyar művelődésben vannak, másrészt pedig ezekkel a közművekkel meg akarták mutatni, hogy a hazának minden vidékével szemben igazságosak. Nagy gondolat és nagyszerű politikai beállítás volt ez, ami sikerre is vezetett volna, ha a világháború elvesztése és a békeszerződés vis major-ja közbe nem jön. Amikor elismerjük ennek a politikának abban a korban való helyességét, jogosságát és célszerűségét, nem vádolhatnak bennünket azzal, hogy Magyarországnak ezt az elmúlt korszakát kicsinyíteni igyekszünk. Másrészről azonban nem lehet letagadni azt sem, hogy ez a politika igen súlyosan nehezedik ránk. Itt maradt a Nagyalföld és a Dunántúl iskolák nélkül, perifériáinkat pedig elvesztettük. Amikor ez a helyzet, akkor méltán kérhetjük mindazoktól, akik a múltban faktorok voltak, ne bíráljanak minket azért, hogy ezeket a hiányokat jóvá akarjuk tenni. Ha az Alföld megkapta volna iskolákban és közintézményekben, a kiegyezés korában, mindazt, amire szüksége volt, akkor a mi kultuszminisztériumunknak nem kellett volna ötezer népiskolai tantermet építenie azért, hogy a mult hiányait pótolja. A magyar vidéki városok kulturális szövetségének törekvései teljesen összhangban vannak az én törekvéseimmel, hogy jóvá kell tenni azokat a nagy történeti igazságtalanságokat, amelyek a török hódoltságból kiindulva a nagy magyar Alföldön estek, mert politikámnak sarkalatos alapelve a vidéki városok fejlesztésének a szüksége. A kiegyezés korának egyik legnagyobb alkotása az egymilliós fővárosnak, Budapestnek, a létrehozása. Itt megint igazságtalanok lennénk, ha azt vitatnánk, hogy erre nem volt szükség. Szükség volt, hiszen Magyarország a maga dualisztikus pozíciójában csak akkor helyezkedhetett el, ha a nyugati állammal szemben, amelynek Bécsben egy erős kulturgócpontja volt, odaállítja, a Dunán a másik nagy kulturgócpontot, Budapestet, amelynek fejlesztése közjogi, nemzeti és kulturális szükségesség volt. Budapest megteremtése azonban a kiegyezés korában helyes volt, nagy hiba volna azonban, ha továbbra is minden erőt Budapestre koncentrálnánk és Budapestet túlfejlesztenénk. Hiszen a közgazdasági Budapest, beleszámítva az elővárosokat 1.300.000 lelket számlál. Ez kilencedfélmillió magyarból igen nagy százalék. Bár mindenesetre jobb, mint aj hétmilliós Ausztriában a két-] milliós Bécs. Immár eljött, tehát, az ideje annak, hogy azokból az anyagi eszközökből, amelyek az államnak rendelkezésre állanak, igazságos arány szerint a vidéki városokat is részesítsük. Ezért igyekeztem igazságosan szétosztani az ország városai között azokat az intézményeket, amelyeket a kultuszminisztérium létrehozott. Abból indultam ki, hogy a vidék: a falu, a puszták, a tanyavilág kapja meg elsősorban a maga népiskoláit. A városoknak középfokú népiskolák létesítésével iparkodtunk segítségére sietni. Két legnagyobb alföldi városunkban kiépítettük az egyetemeket és a klinikai telepeket. Amikor ezeket a kulturális intézményeket létrehoztuk, nemcsak közművelődési, hanem városképző célokat is követtünk. Széchenyi István politikájában legjobban azt bámulom, hogy minden alkotásával három célt szolgált: egy közvetlent, egy magasabbat és egy nemzeti célt. Működését a lótenyésztés megvalósításával és a lóversenyekkel kezdte meg. Ez nagyon fontos cél volt a lovakban oly gazdag országban, mint Magyarország. Következő célja az volt, hogy a főnemességet a fővárosba édesgesse — a lóversenyek révén ; Nemzeti Kaszinót létesített és így a főváros fejlesztése volt a magasabb cél, végeredményében pedig az ország érdekeit szolgálta. A Lánchidat nemcsak azért létesítette, hogy Pestet összekösse Budával, az Alföldet Dunántúllal, hanem, hogy a közteherviselés gondolatához hozzászoktassa a nemességet. E nagyszerű mű létrehozásával viszont becsületet akart szerezni az egész nemzetnek. így van ez minden jó politikával. Az iskola közvetlenül kulturális célt, a középfokú iskola már magasabb célokat szolgál, még pedig a városok városias jellegének kidomborítását, a városok fejlesztése meg az ország, a nemzet megerősítését szolgálja. Csak az olyan politika jó, amely nem kiragadott kérdéseket old meg, hanem amelyik mind magasabb célok felé törekedve harmonikus egységben cseng ki a magyar nemzeti eélok szolgálatában. Pángermán agitáció ügye a kisgyűjésen és a leventék valláserkölcsi nevelése a vármegye rendkívüli közgyűlésén. A vármegye nem vesz fel kölcsönt. Pénteken, április 25-én délelőtt 10 órakor kisgyűlés volt baráti Huszár AUdár dr. főispán elnökletévei a vármegyeházán. A kisgyűlósen folyó ügyek szerepeltek. Ezek között ki emelkedett a vármegye kölcsönügye és Esztergom város fennálló tartozásainak meghosszabbítása. Napirend előtt vitéz Szivós-Waldvogel József bizottsági tag kórt felszólalást. Megbízható helyről azt az információt kapta, hogy Kömye komárommegyei községben a káplán fs a tanító pángermán munkát foly tat. Megdöbbentően hat ez a hir, mert oltárrombolást látunk benne a magyar nemzet ellen. A környei káplán és a tanító a nagy német csatlakozás eszméjét hirdetik és arra birják a népet, a gyermekeket, hogy ne beszéljenek magyarul. Ennél a rom boló, a nemzet ellen irányuló munkánál fel kell emelnünk tiltakozó szavunkat és erélyes intézkedést kell kérnünk, hogy &z agitációs munka megszűnjék és, hogy az agitáció vezetői elnyerjék méltó büntetésü ket. Kérdeznünk kell — mondotta Szivós-Waldvogel ny. tábornok, — hogy hol van az egyházi hatóság, a m. kir. ügyészség ós a kir. tanfelügyelőség, amely a nemzetrontó munkát megállítja és a községben rendet teremt? Kéri a kisgyűlést, hogy mielőbbi közbevetésével a romboló munka megszüntettessék és hogy a hűtlen vezetők ellen a megtorló intézkedést megtegyék. Palkovics László alispán válaszol a felszólalásra és azt mondja, hogy teljesen azonosítja magát az elhangzottakkal, mert a tények a valóságnak megfelelnek. Intézkedni fog, hogy a vizsgálat meginduljon és hogy az illetők méltó büntetésben részesüljenek. Tizenegy órakor megkezdődött a rendkiviili gyűlés, amelyet a külföldi kölcsön felvétele miatt hívtak össze. A folyóügyek tárgyalása során és a testnevelési jogszabályok módosításának kérdésével kapcsolatban Szekendy József ószőnyi plébános a leventék vallás-erkölcsi nevelésének érdekében kért szót. Azt mondotta, hogy amikor a leventeintózményben a nemzeti és testi nevelés célját latjuk, keresnünk kell a vallás-erkölcsi nevelés kérdését is. Indítványozza, hogy amilyen rendelkezéssel előírják a leventefoglalkoztatást, vagyis a nemzeti szellem ápolását, ugyanolyan intézkedéssel követeltessék meg a vallás-erkölcsi nevelés is. A leventéknek tegyék kötelezővé, hogy rendlepedő-vászon, köpper, törülköző, konyha- és kenyérruha, abrosz (nagyban és kicsinyben) legjutányosabban beszerezhető Esztergom, Széchenyi-tér 16. sz. (Saját ház.) Telefonszám 135. Házi kender szövésre elfogadtatik