Esztergom és Vidéke, 1930

1930-04-20 / 31.szám

mat keltő tisztaság, rend. A földszinten a férfiak kórtermei, az emeleten a nőké. Világos, szép termek. Minden ágynál rádióhallgató. A betegek arcán megnyugtató vonás. A falon feszület. A kórház teljesen klinikai alapon működik. Hatvan ágy áll rendelkezésre. Van modern röntgenszobája, szép laboratoriutna, feltűnően higie. A látottak után önkénytelenül kér deztük: — Mi a véleményük Dorog és Esztergom egyesítéséről ? — Jól tudjuk, hogy ez a kérdés csak mint gondolat vetődött fel. A városszanálás során ez a terv természetesen Esztergom javára válna, mert a város megerősödne. De mi nem is tartjuk időszerűnek a kérdést és nem is foglalkozunk vele. — Egész Dorog így gondolkozik és jelenleg semmi jel sincs, hogy a csatlakozásra a szándék meg volna. Maradjunk csak úgy, ahogy vagyunk. Ezzel kapcsolatban meg kell említenünk a dorogi hetivásárt. Dorog jogosult a piacra, mert forgalma is azt kívánja. Csak tessék megnézni a szerdai piacot. Mennyi nép tolong a téren. A szomszéd .községekből mind idejönnek a vásárlók. Ha megszűnne a piac, ne tessék azt hinni, hogy Esztergom nyerne vele. Talán nikus műtője. A női osztályt kiegészítik a szülészeti szobák. A kórház igazgatója Földessy Tibor dr., aki két orvossal végzi a munkát. Szép épületek előtt a nagyméretű sporttelepre megyünk. Az egészséges élet hív és érezzük is kincsetérő nagy jelentőségét. Dorogon a szellemkultusz a testkultusszal párosul. semmit, mert a munkásnép és a lakosság nem fog 80 filléres autóbusz-költséggel a városba menni és a termelő (

ÍS inkább Budapest felé keres magának utat. De az esztergomi kereskedőknek és iparosoknak is érdeke, hogy a piac megmaradjon. Hiszen mintegy kilencven esztergomi kereskedő és iparos kérte a dorogi piacot. Most mégis csinálnak valami forgalmat itt az esztergomi kereskedők és iparosok, és készpénzt visznek haza, de ha megszűnik a piac, kérdés, hogy éz a forgalom meg lesz-e nekik Esztergomban? Ha valaki itt helyszíni tapasztalatokat szerez, akkor jogosnak találja a piac szükségességét. De a község és a bánya fejlődésével még inkább reálisabb lesz a piac jogosultsága. Ha pedig feltesszük, hogy megszűnik a hetipiac, Dorognak módjában áll, hogy vásárcsarnokot építsen. Tehát kar az ügyet bolygami. Az ügy jó ideig pihent, míg most a napokban ismét felszínre került. Még pedig a parlamentben tárgyaltak a dologról, ós így annál aggodalmasabbnak találjuk a helyzetet. Erdélyi Aladár országgyűlési képviselő interpellált a kérdésben és az esztergomi erdőőri és vadőri iskola külön fenntartásának szükségességét vitatta. Ez azt jelenti, hogy az eredményesebb képzés érdekében szét kell választani a szakiskolát, mert az erdőőri és vadőri szakoktatás egymással ellentétes követelményeket ír elő. Természetesen, amikor az iskolákat szétválasztják, egyúttal elkerülhetetlen az elhelyezés is. Márciusban arról volt szó, hogy az iskolát Gödöllőre helyezzék, most pedig Erdélyi Aladár Diósgyőrbe kívánja az áthelyezést. Mayer János földmívelésűgyi miniszter az interpellációra azt válaszolta, hogy az erdőőri és a vadőri iskola áthelyezését tervbe vették, csak az a baj, hogy ebben az esetben újabb építkezésekre lesz szükség. Reméljük ez a körülmény alapos meggondolásra készteti az illetékeseket, de különösen a földmívelés ügyi kormányt, annál is inkább, mert Esztergomban az erdészeti szakiskola már örvendetes eredményeket ért el, fejlődése figyelemreméltó és vétek lenne az elhelyezéssel a meglévő eredményeket semmivé tenni. De nemcsak ebből a szempontból ítéljük meg a helyzetet, hanem abból is, hogy Esztergomot ne ki sebbítsék az intézményekben, hanem inkább arra törekedjenek, hogy a városnak különben is gyenge életerejét növeljék. A kormánynak módjában áll, hogy Esztergom súlyos helyzetén ilyen intézmények létesítésével és fenntartásával segítsen. Egyébként is Esztergom eddig nem érezte különösképpen az állam kegyét, hogy újabb létesítményekkel dicsekedhetne — amellett hogy más városban a kormány építkezett és intézményeket létesített. Teljesen mostohán érezzük magunkat és ilyen helyzetben kétszeres fájdalommal gondolunk a már meglevő intézmények megszüntetésére. Aggodalommal nézünk a jövőbe, az ügyek ilyen fejlődése során és kérdezzük: nem ébredünk e egy napon arra, hogy Esztergom, az ősrégi város, a magyar történelem gócpontja, a primási székhely nem veszti el öszszes intézményeit és nem fog más maradni itta bazilika tövében, mint egy szegény kicsi város? Esztergom megérdemelné, hogy az állam rá felfigyeljen és alkotásokkal, intézményekkel a segítségére siessen, nem pedig azt is elvenni, ami megvan, ami a városban már tekintélyes intézménnyé erősödött. A Zenekedvelők Köre nagysikerű hangversenye Esztergomban és Dorogon. Vasárnap nagy zenei eseménye volt Esztergomnak. A Zenekedvelők Köre nagyszabású egyházi hangversenyt tartott a Turista Dalárda és az egyházi vegyeskarok bevonásával a Kath. Legényegylet dísztermében. A zenei ünnepségen megjelent Serédi Jusztinián biboros-hercegprimás is. Az első sorban helyet foglaltak Breyer István dr. felszentelt püspök, Báthy László prelátus-kanonok, felsőházi tag, Csárszky István dr. és Lepold Antal dr. prelátus-kanonokok, Antóny Béla dr. polgármester, vitéz Már a parlamentben is tárgyalták Esztergom erdóóri és vadőri iskola áthelyezésének kérdését Március 1-i számunkban elsőnek [ vadőri szakiskola elhelyezésével megirtunk cikket arról a veszedelemről, ismétlődik a csendőriskola ügye és amely Esztergomot az erdészeti szak-' akkor Esztergom nemcsak ismét iskola elhelyezése miatt fenyegeti, szegényebb lesz egy intézménnyel, Megírtuk, hogy Budapesten már hanem a város gazdasági életében is tárgyalnak a dologról és könnyen mutatkozni fog érezhető forgalmi megeshetik, hogy az erdőőri és a csökkenés. Mit mondanak Dorog és Esztergom egyesítéséről és a hetivásárról. GYÓGYULÁS. Künn zengett a tavaszi erdőben a vihar. A H. pavillonból a mennydörgés szüneteiben áthangzott a jajgatás. Legjobban az jajgatott, akinek délután vágták le á lábát. Térden felül, ő az 5. pavillonban feküdt. Husz ágy volt ott. Átlag háromhetenkint cserélődött az állomány. Az eltávozottak legtöbbjéből kis márgás halom lett a túlsó domboldalon. Künn zengett a vihar. Az ernyőtlen villanylámpa sáppadozott az erdő fölött szabadon táncoló, lángoló testvére fényében. A szomszéd ágyon elcsendesedett az öreg. Többet nem hörög. Az önkéntes lemászott az ágyról, felkötötte az állát, szemhéjait lehúzta. A lázcédulára ráírta: fél 2. Reggel fél 8-kor kiviszik, kicserélik a szalmazsákot, letörülik a fejtáblát. Jön az új S-es. Az önkéntest is úgy hozták, két hete. Az orvosok tanakodtak, hogy hol helyezzék el. A H-ban-e vagy az S-ben. A H-ban nem volt hely, így került az S-be. A kettő között az volt a különbség, hogy a H-ból mindenkit úgy vittek ki. Hat órával azután ... Az S-ből már egészségesen is mentek el néhányan. Visszafeküdt az ágyba. Elfáradt. Mióta odakünn olyan hirtelen rájött, hogy nem tud mozdulni, most kelt fel először. Izzadni kezdett. Nézte a lángoló ablakokat. Künn zengett a tavaszi erdő. Aztán bejött az inspekciós nővér. Végigjárta az ágyakat. Elment. — ő izzadt. — A villámok gyérültek ... A H-ban sem jajgatott senki. Elcsendesedett az erdő. Már a napon feküdt. Szeme lopva, gyáván simogatta a levelesedő fákat. — „Tavasz, tavasz" — zsibongott az agyában. Azután riadtan nézett maga elé, a semmibe. Ismét megtámadta az értelmetlenségek zűrzavara, amelytői a lelke síró kérdőjellé görbült. Az apja már az eleje óta künn van. Az anyja nyög, dolgozik nappal és sír éjjel. A hadi segély, lisztjegy, kenyérjegy, cukorjegy, amit nem lehet megenni, ruha kell, cipő kell a húgának, öccsének, neki tandíj. — Nincs, nincs! — Azután ő is kimegy. Az isfeolából. A versek — Petőfia —, az elbeszélések — Jókaié —, a történelem — az osztrák, német ellen vívott harcok —, a nóták . .. éljen Garibaldi I . . . és most mindennek a fonákja. És itthon gőgösen végignézik agyonfertőtlenített ruháját. Undorral fordulnak el lázmarta arcától, verejtékcsatakos hajától. — Hősiesség 1 — Az, félehm, erőszak, lelkiismeretlenség 1 És itt a kórház! Az ápolónőknek csak terhére van. Nem tud nekik szépeket mondani. Nem tanították az iskolában. Az édesanyja meg tudta, hogy szereti. Nem kellett mondani semmit. Nincs szép ruhája sem. Nem tetszik a lányoknak, akik erre sétálnak vasárnap, ünnepnap. Csak az ajkukat biggyesztik. Tavasz, tavasz I Neki mindegy I Jobb volna ott túl a másik domboldalon . . . * A fákat szerette. Meg a bogarakat. Nézte, nézte őket. Lehasalt a fűre, hogy közelebbről lássa a hangyákat. Kerülte a drótkerítést, hogy közelebb legyen az erdőhöz. És a sebesülteknek is segített. Még gyenge volt, de a napon fekvők alatt megmegigazította a széket, párnát. Eleinte belefáradt, de mindig könnyebben ment. Azután felfedezte a drótkerítésen a rést. Kiszökött. Ment, ment az erdőben. Virágzott a földieper, virágzott a galagonya. És a völgyben egy kis kunyhót talált. Mellette kert, a kertben öregasszony, öntözött. Nehezen húzta a vödröt. Belépett a kerítetlen kertbe. Kivette az öregasszony kezéből a vödröt és húzta a vizet. A mult nyáron otthon öntözte az anyjával az uborkát, káposztát. Most itt segít. Ennek az öregasszonynak. Istenem, milyen öreg, talán már százesztendős is lehet! Hogy serénykedik és hálálko dik közben. „A jó Isten áldjon meg, fiam! Segítesz az öregnek. Csodálkozik majd a vénember, hogy az egész kertet megöntöztem !" — és huncutul nevetett apró szeme a sűrű ránc körül, ő meg visszanevetett. Az öregasszony egyszer csak nagy titkolózva tipegett elő. Egy szem gyönyörű epret hozott. — Az első érett szem. A tied fiam. Pedig a vénembernek is fájna rá a foga, ha volna. — Nevetett újra. Máskor is elment öntözni. Megismerkedett a vénemberrel is. Vitt neki komiszdohányt, nagy paklival. Egyszer a völgy felől ment. A bokrok eltakarták. A két öreg a kertet gyomlálta; beszélgettek. Megütötte a fülét a szó : — Hallod-e, te öregasszony 1 Az a kis katona gyanúsan sokat jár ide I Nem miattad ? — Ejnye, de vén bolond kend 1 — nevetett az öregasszony. — Hát csak azér mondom ! Hiszen szemrevaló lány voltál 1 — és jókedvűen a hátára ütött az aszszonynak. — Tavasz, májusi — csendült meg az önkéntes lelke és ő is nevetett. Megfordult és leiramodott a rétre, a patak mellé. Belefeküdt a fűbe, karját a feje alá rakta és szemében fürdette a kék eget. Füle meg a zengő rétet hallgatta. Van emberi jóság, van az életnek tiszta, jó íze, mint a kenyérnek és tejnek. Csak meg kell látni, meg kell keresni a magad jóságát. Az emberek is olyanok, mint a bogarak. Egyik jó, másik rossz; egyik kedves, másik kellemetlen. És szép az erdő is, az élet, ahol emberek élnek. Csak meg kell keresni a völgyeket, ahol a szeretet neveli öreggé, nevetővé az embert. Sütött a nap, a rét ezer hangon zengett, mikor felkelt. Másnap ráírták a lázcédulájára. Gyógyultan távozott. Az ápolónők csodálkozva néztek utána. Nem tudták, mi ragyog olyan boldogan szeméből, j A. Virág és Szántónál nagy fehérnemű vásár.