Esztergom és Vidéke, 1930

1930-04-06 / 28.szám

Teremtsünk zászlőknltnszt! Bátran állítható, hogy nemzeti ünnepeinken városszerte 30 zászlónál több nem leng a házakon, a középületeket leszámítva. Feltételezvén, hogy tízszer ennyi lobogó is akadna a padlások elrejtett zugaiban, mi más okát keresse az ember ekkora részvétlenségnek, mint egyik átkos nyavalyánkat, a közönyt. Ha ezek a napok csak egy személynek volnánsk szentelve, tegyük fel, hogy politikai okból, akkor érthető, hogy csak az lobogózza fel házát, aki lelkesül azért a személyért, vagy valamely célból jónak látja lojalitását mutatni. De nemzeti ünnepeinken az egész szabad nemzetről, a honról, letépett tagjaival egyetemben, mint egy testről van szó. Mé^is mintha röstelnék az emberek hazafiúi érzésük külső megvallását. Gondoljunk arra, hogy mekkora kincsekkel kedveskednének nekünk a csehek, pl. ha március lö-ét, ezt a fényes dátumot a közel multak szégyenfoltjának takargatására az ő történelmük lapjaira iktatnák át. Az egész világ előtt kérkednének vele, dagadó kebellel öltöztetnének díszbe mindent, hogy elámulna a köztük jaró és szépségeinket megcsodáló idegen szeme-szája. Ezzel szemben március 15-én erre vetődött külföldinek, aki a közös érzelmi kapcsolat híján csak a külső megnyilatkozásból tud következtetést levonni, vájjon volt-e alkalma egyszerűségében is imponáló külsőnkre felfigyelni ? Ha e napon a kivétel nélkül fellobogózott házak között robog el autója, vájjon nem illetődik-e meg? Nem nyilalik-e belé hamarabb a jelen ártatlan szenvedésünk megismerése ? Ha az elmondottakkal szembe szegezzük is azt az érvet, hogy nem a külsőleges ünneplés az értékes, hanem a szívbe zárt, akor is felvethető az az ellenérv, hogy nem mulasztja-e el a lelkében az ünnepet az, aki még a meglévő zászlóját is szégyenli, vagy szükségtelennek tartja kitűzni. Az új választási törvény eltiltja a zászlónak, mint korteseszköznek használatát. Igen helyesen. így hát nem várhatunk arra, hogy a legközelebbi választásnál az ajándékba kapott zászló középső mezőjét a szeretett jelölt nevével együtt kivágjuk és tiszta fehérrel helyettesitjük. Arra sem számíthatunk, hogy rnajd Mussolini népe észrevevén ebbeli hiányainkat, s a fölös számú olasz trikolórból, mely tudvalévőleg a mienkkel egyenlő, de fordított sorrendű színekből áll, juttat számunkra nagyobb mennyiséget. Mi magunknak kell propagandát kezdenünk. Társadalmilag, erkölcsileg kötelességévé kellene teni minden háztulajdonosnak a magyar lobogó beszerzését és ünnepi alkalmakkor kivétel nélküli kitűzését. A terhes gazdasági viszonyokat tekintve, valamely agilis szervezet, közös rendelés és előleges jegyzés alapján igen jutányosán, nagyban beszerezhetné a zászló anyagát. mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm A hercegprímás szózata a magyar dalosokhoz! Az Országos Magyar Dalosszövetség is részt vesz a Szent Imre jubileumi év ünnepségeiben és ezen szándékát bejelentette Serédi Jusztinián dr. bibomok hercegprímásnak. A Dalosszövetség ezen szép elhatározásáért a biboros egyházfejedelem az alábbi köszönő sorokat intézte a magyar dalosokhoz: „Szent Imre herceg megdicsőülésének kilencszázadik évfordulóján igaz örömmel és őszinte hálával köszöntöm az Országos Magyar Dalosszövetséget, amely méltán részt kivan venni nagy nemzeti jubileumunkon, mert tudja jól, hogy ha a nemzet saját múltját megtagadja, megpecsételte sorsát, ha ellenben a mult kipróbált alapjain iparkodik felépíteni jövőjét, akkor nem kell kétségbeesni sorsa felől. Minthogy Szent Imre jubileuma tulajdonképpen az egész magyar társadalom közös történelmi múltjára vetít fényt és dicsőséget : nem kételkedem benne, hogy az európai hírű magyar énekkarok történelmi multunktól és a liliomos királyfi ragyogó erényeitől mintegy megihletve, a nagy jubileumra hazánkba sereglő külföldiek előtt méltóképpen fognak szerepelni, minden tekintetben kivívják az elismerést, öregbítik eddigi jó hírnevüket, főképpen pedig emelik Szent Imre dicsőségét." Szombaton és vasárnap kerül előadásra az „Égő város" a Fürdőben, Április 5-én ős 6-án, szombaton és vasárnap este 8 órakor mutatják be a Fürdő Szálloda színháztermében a nagysikerű „Tüzek az éjszakában" cimű darab folytatását, az „Égő város"-t. Az előadást a Stefánia Szövetség rendezi, az esztergomi műkedvelők kitűnő tagjainak szereplésével. A rendezés fáradságos munkáját Berán Károly és Merényi Gyula végzi és minden garancia meg van arra, hogy az „Égő város" sikere ugyanolyan lesz, mint a „Tüzek az éjszakában" cimű darabé. A Stefánia Szövetség helyi csoportja megérdemli, hogy a nagy előjadás a közönség körében támogatásra találjon és hogy minél számosabban ménjének el a kitűnő színdarabra. Megjelenésünkkel nemcsak ujabb erőt adunk az esztergomi Stefánia Szövetség nemes munkájának, hanem hazafias érzelmünkről is teszünk tanúságot. A szereplők mind válogatott műkedvelők. A szereposztás a következő : özv. Gergelyinó — Reusz Ferencné. Gábor a fia — Etler Kálmán.. Erzsi a leánya — Mike Bazsa. G Ádám a nagybátyjuk — Etter Pál. Ilonka — Jezierszky Vanda. A vörös — Zsolt Ernő. Kontár bácsi, Gergelyiók kasznárja — Jedlicska István. Megyefőnök — dr. Benitzky Géza. Kiss Pál — Dittert Gyula. Vasutas — Rochlitz Tibor. Panna — Taky Margit. Francia ezredes — Willy Imre. Adjutáns — Reusz József. Városparancsnok — Keszthelyi Miklós. Rendőrinspektor — Abt Gusztáv. A pápaszemes — Marosi József. Százados — Chorusz Rezső. Hadnagy — Jaszovszky Béla. Egy kínai fiú — Merényi Lujzika. A próbák arról győztek meg bennünket, hogy az „Égő város" nagy eseménye lesz a szombati és vasárnapi napnak és kiváló színműben lesz része a közönségnek. Hisszük is, hogy sem a Stefánia Szövetség, illetőleg a rendezőbizottság, sem a közönség nem fog csalódni. A zeneiskola II. növendékhangversenye. Mult vasárnap kivételesen eseménydús volt az Urnák harangzugásos napja. De az idegenforgalom láza sem zavarta annak a kicsi méhkasnak működését amelynek dolgozó zsongásába belenézhettünk délután 5 órakor. Nagyon érdekelnek a bizakodó fiatal akarók s meglepődtem, hogy milyen sokakat érdekel ugyanaz. Tömött terem várt Buchner mester tanítványainak kicsi „Magyar Hangversenyére* a gimnázium nagytermében. Kedves, makacs fiuk hajoltak a zongora fölé, puha leányajkakról hangzott a dal, s ez a kép megnyugtatóan ellensúlyozta az idegenektől és benszülöttektől sokszor hallott szomorú kritikát, hogy alszik a város, néma életnélküli. Mert nem halott és nem néma. De az élet nem az utcán és a társaságban lüktet, hanem a puha, meleg otthonokban, ahol a billentyű érintésére, a vonó húzására dobbannak a szivek. Három igéretdús emberpalánta: Hess Pál Bájos Medvetáncával, Simoncsics János Bartók Gyermekdarabjával, Virág Béla pedig Molnár „Rontó Pál" jávai a gyermekszoba csengő vidámságát varázsolták, á nagyobbak közül Holczer Tibor Lányi két bájos apróságát tolmácsolta finoman, míg Németh József Bátor Keringő-jében muttatta meg technikai felkészültségét. Szép tehetség Péter József, aki Gaál Magyar rapszódia-ját játszotta megértő elmélyedéssel és erőteljes magyaros dinamikával. Közbe-közbe az énektanszakok egy-egy növendéke mutatkozott be a hangversenyen. Taky Marianna, aki ígéretes zenei tehetségét szülőitől örökölte, egy egy Hubay- és Zimaydallal aratott osztatlan sikert. Még jóformán gyermek s hangja ^meglepően erős a felső regiszterekben. Szinte öregíti magát ezzel az érett hanganyaggal. Ügy éreztük, mintha a gyermekből a felnőtt énekelne. Fuchs Gabriella komoly egyéniségéhez illően választott két dalával nyerte meg a közönség tetszését. Mélyzengésű, sötét alt hangja, úgy suhant a termen keresztül, mint nyár-utón a méla esti szellő. Mély hangjai szólnak a legszebben s arra utalnak, hogy ezeket fejlessze tovább. Mert minél lejebb száÚ, annál melegebb és bársonyosabb hangjának a szine. A énekszámokat Pécsi Sebestyén kisérte zongorán. Diszkrét, alkalmazkodó játéka pompás hátteret adott a zenei gondolatoknak. A hangverseny leghangosabb sikerét a zeneszerző Buchner két bájos o- SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törül- n i I ' I ' s í Esztergom, Széchenyi-tér . ; köző, konyha- és kenyérruha, Kjölmg 1111 I £IQ7mÍ1Slf 16. sz. (Saját ház.) Teleházi szövött (nagyban és kicsinyben) legjutányosahban beszerezhető der szövésre elfogadtatik ÖTVENEGYEDIK ÉVF. 28. SZ. Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1*20 P. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér 1930 VASÁRNAP, ÁPRILIS 6 Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér