Esztergom és Vidéke, 1930

1930-03-09 / 20.szám

Mit várunk mi a várostól, a vezetőségektől, a hatóságoktól, amelyek sorsunk intézésében, a helyzet adottságában első szerepet visznek. Feltártuk a város és a lakosság súlyos helyzetét, kivezető utat kerestünk a katasztrofálisan ránknehezedő helyzetből és végszóval azt mondottuk, hogy jótanácsok és szavak, Ígéretek helyett cselekedeteket kívánunk látni, kíván látni a lakosság. A súlyos helyzet hírlapi ankétezése közben kedvező, olcsó kölcsön szerzésében merült ki a radikális megoldás törekvése, sajnos azonban semmi eredménnyel, legfeljebb csak azzal, hogy kisebb kölcsönhöz jutott a város. Más azután nincs és Damokles kardja tovább lóg felettünk. Nem vonjuk kétségbe, hogy a város nem tud olcsó kölcsönhöz jutni, sőt kívánjuk és reméljük, hogy a helyzet nem lesz sokáig kritikus, de a kölcsönszerzésben más téren is óhajtjuk látni azt a segítséget, amellyel kijutunk a kátyúból és biztosítva érezzük magunkat afelől, hogy a terhek mellett nem ismétlődnek meg olyan dolgok, amelyek nem találkoznak a lakosság összvéleményével. így azonnal alkalom adódnék, hogy a város, illetőleg a sorsát intéző vezetők valóban cselekedetekkel mutassák meg a helyzet megjavítására irányuló törekvésüket. Kár most a bajok közepette mentegetőzésekkel és elhárításokkal valami egyensúlyt keresni a kedélyek es a vélemények megnyerésére, és még nagyobb erőpazarolás, ha csak ismétlésekbe tudnak az illetékesek bocsátkozni a bajok megmagyarázásánál. A súlyos helyzet megvan, legyünk férfiak .' azokkal szembenézni is. De hogyan gondoljuk a tet tekét megnyilvánulni ? Nagyon egyszerűen és most csak egy esettel egészen jellemzően telelünk erre. * Itt van előttünk az árvédelem nagy munkája. Kinek gondolja ezt a város adni ? Nem mondunk semmi mást, csak azt, hogy nem akarjuk, de senki sem, hogy ez a nagy munka ismét vidéki vállalkozók kezébe kerüljön, különösen olyanokéba, akiknek semmi vonatkozásuk sincs Esztergommal. Keresztény katolikus városban vagyunk, tehát keresztényi, gerinces, a közérdeket szolgáló elbírálást várunk. Ha a vállalkozás és a munka megbízható, akkor meg van a bizalom is, és látjuk a közérdek, a város anyagi helyzetének számontartását, ellenkezőleg azonban a panaszok és az elkeseredések nőnek. Az ilyen munkából nem kérünk. Nem, semmi körülmények ********************* között. Még akkor sem kérünk belőle, ha házilag végeznék el a munkát. Ez volna tehát az egyik cselekedet a város részéről és amint alkalom adódik, rámutatunk többre is. Ezeket a sorokat önérzetes keresztény valónk diktálta, és a kérdéses munkában álláspontunkat is ebből merítjük. Vörös kakas a párkányi Massarykünnepsógen. Szándékos gyújtogatás következtében elégett 17 szalmakazal. Csütörtök este 7 óra felé rezesbanda hangjaira és hangos éljenzésre lettek figyelmesek az esztergomi dunaparton sétáló emberek. Párkányban lampiónos felvonulást rendeztek zenekari kísérettel, mert Massaryk elnök a 80. születésnapját töltötte be. Ebből az alkalomból egész Csehszlovákiában, illetőleg a megszállt területen nagy ünnepségeket tartanak. Párkányban csütörtök este kez dődött meg az ünnepség a hatóság rendezésében. Fél hét óra tájban a kaszárnyából indult el a lampiónos menet és az utcán végig rezesbanda kis érte a jobbára közigazgatási emberekből, hivatalnokokból, a katonaság köréből ós a hatos a gi vezetőkből összeállított kisebb tömeget. A dunaparti piactér felé vonultak, de előbb a patika sarkán gyűlést tartottak. Itt Sükha állatorvos cseh nyelven beszédet olvasott fel, majd Kajári, a Délszlovenszko c. párkányi helyilap szerkesztője magyarul méltatta az ünnepség jelentőségét. Ezután a piactéren, ahol a cirkuszok és körhinták szoktak lenni, nagy máglyát raktak és azt meggyújtották. A téren összegyűlt és csendesen szemlélődő nép körében ekkor baljóslatú sejtelem terjedt el és szinte látszott az arcokon, hogy az estén valami történni fog. A máglyatűzhöz kivonult a tűzoltóság is, de alig értek a térre, félreverték a párkányi templom harangját. Kigyulladt a szérű. Erre a nép otthagyta a máglyatűz körUl ünneplőket és a szérű felé rohant A tűzoltók is elsiettek a tűz színhelyére. Mire a nép a tűzhöz ért már öt kazal állott lángban. Északi szól fujt és egymásután gyúltak ki a kazlak. Este nyolc órakor tizenhét kazal égett és lehetetlen volt a tűzoltói beavatkozás. Az óriási tüzet félelmetesen lehetett látni a dunapartról és sokan verődtek össze a hídtöltésen az esztergomiak közül. A szérű majdnem éjfélig égett és több mint ezer kéve szalma hamvadt el. Ugyanebben az időben Ebed felé is észrevettek tüzet. Itt is egy szalmakazal égett, de azt az ünnepség alkalmából az uradalom saját elhatározásából ^gyújtatta meg. Ga ramkövesden is fellobbant a tűz, itt pedig egy kisebb rőzsekazlat gyújtottak meg. A párkányi szérűégésről elkeseredetten beszél a nép és az a hit terjedt el, hogy szándékos gyújtogatás ténye forog fenn. Amikor Párkányból Esztergomba jövünk ós Esztergomból Párkányba megyünk... Egy országátdarab, mint állami kulturmérő. Már többször esett szó a nagyarányú útépítésekről, amelyek most folynak, de nagyon lassan közelednek a befejezéshez. Az utak elkészülését azért kell sürgetnünk, mert Esztergom nagyo nehezen közelíthető meg és sokan ezért elkerülik városunkat. Annál is inkább kell sürgetnünk, mert itt a Szent Imre-év, amely kiváló idegenforgalmi lehetőségeket nyit meg számunkra. De ettől eltekintve is, az a fontos, hogy Esztergomba jó utak vezessenek. Olvashattuk mostanában, hogy az útépítésekhez Bud János kereskedelemügyi miniszter is kiautózott, hogy személyesen meggyőződjék a munkálatokról. Esztergom környékén ugyan nem járt a miniszter, de baráti Huszár Aladár dr. főispán egy alkalommal kiszállt a helyszínekre. Nagyon örülünk ennek az örvendetes ténynek, de nem hisszük, hogy a magasabb hatóság részéről valaki is Esztergomból Párkányba autózott volna, ha nem is útépítés, de legalább az útkarbantartás tanulmányozása céljából. Felhívjuk a hatóság figyelmét a Mária Valéria útra, amely Esztergomot a Nagydunahidon át Párkánnyal köti öszsze. Ez az országátdarab állami út. Nagyobb hatás okáért jöjjünk a párkány-nánai vasútállomásról Esztergomba. Az állomástól kezdve keramiton fut az autó, majd a töltéshez közeledve aszfalton jöhetünk a hidig. Átérünk az esztergomi oldalra és amint simán lefutunk a töltésen, egyszerre csak nagyot zökken az autó egyik lyukból a másikba és a Horthy hidig meg sem szűnik az eszeveszett rázás. Ha esős idő van, ja gyalogjárók a korláthoz lapulnak, Jmert nagy sugarakban freccsen a sár és a víz. Száraz időben pedig porfelhőbe fúlnah az emberek és a házak. Hogy mit mondanak a sétálók, vagy az arra járók, az ottani lakosok, vagy az autósok és az utasok, arról jobb nem szólni. Nem kell mondanunk, hogy milyen nagy mértékben van ez kárral ránk esztergomiakra és velünk együtt Magyarországra. Kultúránk megítélését ebből az útszakaszból egykettőre elintézik és a véleménnyel semmiképen sem dicsekedhetünk. Szégyenkeznünk kell és nem szólhatunk semmit, sajnos, igy van, mert a párkányi és az esztergomi utat móg összehasonlítani sem lehet. Nagyon jól tudjuk, hogy a város nincs abban a helyzetben, hogy az utat kijavíttassa, de mindenesetre az állam, amelynek tulajdona az út, rendbehozhatná, hiszen csak pár száz méterről van szó. A párkányi aszfaltot sem a község építette, hanem a cseh-szlovák állam. Mi nagyon sokat tartunk hírnevünkre, a kultúránkra és nem azonosítjuk magunkat a Balkánnal, azért nagyon ajánlatos lenne, hogy Hm*mm**mm*mmmmm**mmmm <*- SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törülI , köző. konyha- és kenyérruha, O'Zmfnti

1 abrosz (nagyban és kicsinyben) lldxl b&UlUll legjutányosabban beszerezhető Pelczmann Lászlónál Esztergom, Széchenyi-tér 16. sz. (Saját ház.) Telefonszám 135. Házi kender szövésre elfogadtatik ÖTVENEGYEDIK ÉVF. 20. SZ. Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1 "20 P. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér 1930 VASÁRNAP, MÁRCIUS 9 Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér