Esztergom és Vidéke, 1930

1930-07-31 / 60.szám

2 ESZTERGOM és VIDÉKE, 1980. július 31. Csernoch prímás padján. Esztergom-Szamárhegy, 1930. július 25., halála évfordulóján. Az alkonyi szellő régi emlékekről suttog itt; kedves pihenő helyén a nagy eseményeket, nemzetek sorsába vágó változásokat trónok bukását, súlyos veszteségeket, bántó megaláztatásokat átélt Nagy Prímásnak. Ide vágyott ki levegőzni zaklatott lelkét megnyugtatni, ezen a padon hallgatta néhány bizalmasával a tücsök cirpelését, a madárfüttyöt, innen gyönyörködött azokban a szépségekben, amelyeket a Pilishegység, a Mexikóvölgy, a Vaskapu, az Esztergom város és a Nagy-Duna felé elterülő tájék remek képjpanorámájába a Nagy Alkotó az 0 mindenható, isteni ecsetével minden művész kezénél szebben megfestett. Az örökké élő lélek, a nagy főpásztor halhatatlan szelleme bizonnyára felkeresi azokat a helyeket is, amelyekhez hajlott korának olyan szomorúan megváltozott, keserű napjaiban anynyira ragaszkodott. Tavasszal ébred az élet, bimbó fakad, fű, fa, virág nyilik, a madárvilág a nászát éli, fészket rak és dalol. Az édes magyar kenyér zsendül, a szőlő is legkorábban dicsekszik a jövendő termésével. Nyáron, a forró nyáron az elégedetlen, önző ember gyakorta panaszkodik a kánikulai hőség ellen, pedig ez a perzselő napsugár nagyon kell az ő testének a tél hideg napjaira tartalékul, és ez a nyári meleg acélozza meg a magyar búzát és édessé érleli a gyümölcsöt. A szépséges magyar ősz a maga gyümölcsérlelő gyönyörűségével, amidőn a szőlő gerezdje hamvas tüzességével megihleti a természet szépségeivel eltelt lelkeket. Ez a nagy ember ezeket mind meglátta, megértette, megszerette és megbecsülte. Nem mulasztotta el a mexikói völgyet meglátogatni amidőn abban a gyümölcsösök tavaszi virágdíszben pompáznak és igazán fejedelmi látványt nyújtanak a szemlélőnek. A vadgalamb búgó nászdala, a gerleturbékolás, a kakukszó, a babuka tutulása, az aranymálinkó és a rigó füttye, a pittypalatty az ő értő lelke előtt az Alkotó dicsérete volt. Néhány gyümölcs, amelyet a saját fájáról, a saját kezével, a saját részére leszakíthatott értékesebb volt előtte, mint sok minden a mai gyorsan élő és lázasan törtető emberek előtt. Nem mulasztom el soha felkeresni ezt a padot, ha itt tartózkodom Ezt a padot, amely egyszerű, rozoga állapotában talán 15 ev óta úgy áll, ahogy azt az Ő részére egyik tisztje megcsináltatta, azóta kegyeletből senki sem bántotta, még a fatolvaj is megkímélte. Felkeresem, hogy a lelkem beszélhessen az Ő lelkével és gyakorta megkérem, hogy amikép ki tudott nyúlni az Ő keze a kriptából és megajándékozta a hívőket a bazilika harangjaival, akképen nyúljon ki ezután is ez a kéz megáldani ezt a sokat szenvedett nemzetet, amelynek Ő olyan rettenetes időkben élet-hal ólra kipróbált hű fiává lett: hogy egyszer az Úr kegyelméből már valami jobb időket is megé hessen 1 Hajdú István Az elöbegyi lakók,kérik, bogy az ottani városrendezést mielőbb megkezdjék. Csak pár napja, hogy irtunk a munkába vett városrendezés kérdéséről, máris levél jött szerkesztősé günkbe. A levél így szól: Folyó hó 24-i b. lapjukban megjelent egyik közleményük a városrendezéssel foglalkozik és így többek között az Arany-hegy s az Elő-hegy rendezésével is. Mivel tudjuk, hogy az „Esztergom és Vidéke" a város-rendezés kérdését mennyire a szivén viseli, ezért bátorkodunk mi — előhegyiek — is még néhány adattal szolgálni és igen kérjük a Tekintetes Szerkesztőséget, hogy sorainkat ne hagyja figyelmen kivül, mert ezzel mi is csak városunk jobb boldogulását szeretnénk előmozdítani. Mi a Csarnokutcából, a tisztviselő házaknál felfelé vezető úton lakunk, s amit kérünk, nem sok. Magunk nagyon keveset nyernénk vele, ha meghallgatásra találna. De a telep, mint nyaralóhely igen sokat jelentene a város idegenforgalma szempontjából. Mér szó volt arról, hogy oz Előhegy lehetne Esztergom „Rózsadombja", ha ezt az illetékesek is akarnák, mint mi. Mert mi hiába verejtékezünk itt, bizony virágjaink bánatos mosollyal, lankadtan nézik fáradozásainkat. Nincs vizünk. Éneikül pedig Előhegy sohase lesz Rózsadomb. Adjon a város vizet. Az egész útra csak egy közcsapot. Ez az egész amit kérünk. Esztergom legszebb helye ezt meg is érdemli. Mi, akik itt lakunk, saját költségünkön vezettettük fel a villanyt és csináltattunk gyalogjárót is. Ez azonban még mindig nem elegendő. Tavasszal igen sok a nyaralni vágyó idegen, akik itt óhajtanák a nyarat tölteni s egy-két szoba átengedését kérik tőlünk. Mi ezt kész örömmel tennénk is meg, de kikötik, hogy vizet mi hordassunk nekik. Az út is rossz, így sokan más városban hagyják a pénzt, amit eredetileg itt akartak hagyni. Dacára az elhanyagolt állapotoknak, amik itt uralkodnak, évről-évre több nyaraló élvezi az előhegyi levegőt s ha a város is hozna egy kis áldozatot, bőségesen visszatérülne az ideözönlő idegenek itt elköltött pénzéből, míg így itt hever szinte parlagon ez a szép hely. Van itt több telek is eladó, amit villák építésére szándékoznak megvenni. A vízhiány miatt — sajnos — ez szinte lehetetlen. Mégis csak jó volna, ha itt a város segítene. Kérjük a Tekintetes szerkesztőséget, hogy kérésünket illetékes hetolmácsolni szíveskedjék. Előre is hálás köszönettel A hegyilakók. * De nem maradnak el az aranyhegyiek sem, akik a következő memorandumot küldték a városhoz : Alulírottak alázatosan kérjük városunk Tekintetes Tanácsát, hogy szíveskedjenek az Aranyhegyi-útban lévő lakásainkhoz és telkeinkhez a vízvezeték-csövet lefektetni. A legközelebbi csővezeték a Csarnok-utcában van s az új tisztviselőlakásoknál lehetne bekapcsolni az általunk kért csövet. Minthogy közülünk többeknek a lakása az út felső végén van, igy kérjük a csövet az út egész hosszában — körülbelül 250 méternyi hosszúságban — lefektetni. Sokat jelentene számunkra, ha az útban egy — esetleg — két közcsapot is kapnánk, de a házba való bevezetés is némelyikünkre kívánatos lenne. A víz nemcsak az útban lakóknak, hanem présház-, pinceés telektulajdonosoknak is szükséges lenne. Mi már érdeklődtünk a városi Főmérnök úrnál a költségek felől. A csőlefektetós kb. négyezer pengőbe kerülne, amely kiadást mi teljesen nem vállalhatjuk. Kérjük ezen kérelmünk oly kedvező elintézését, hogy anyagilag ránk nézve ne jelentsen nagy megterhelést. Tudomásunk szerint városunk a vízvezetéki ügyben rendelkezik olyan alappal, hogy kérésünk elfogadható legyen. E befektetés, mely az általunk kért vezetékhez szükséges, rövid idő alatt kifizetné magát. A vízfogyasztási bevételt ez is csak növelné. Aranyhegyen az utóbbi években több ház és nyaraló épült s tervbe van véve még több építkezés. Városunk közelében kevés oly hely van, amely annyira alkalmas lenne nyaralók építésére, mint épen az Aranyhegy. Egy szép fejlődés előtt állunk, amelyet a vízhiány nagyon hátráltat. Igy hát közérdek s városunk érdeke is a mi kérelmünk. Bízunk abban, hogy városunk Tekintetes Tanácsa az adófizető polgárainak kérelmét a lehetőséghez képest a legjobb indulattal fogja teljesíteni. (Több aláírás.) Kobek Kornél birtokperében döntött a Kúria. Néhai báró Ullmann Adolf, a Hitelbank volt vezérigazgatója a háború előtt a megszállt területen, Bátorkeszin megvásárolta Kobek Kornéltól, aki a köbölkúti kerületnek volt országgyűlési képviselője, majd Esztergom vármegye főispánja, utóbb pedig a Károlyi-kormány honvédelmi államtitkára volt, birtokát. Báró Ullmann a vételár egy részét készpénzben fizette ki, ezenkívülgátvette az ingatlanra bekebelezett bankterhet, míg 10.000 koronát 1914. október 1-én volt köteles megfizetni. Kobek Kornél a háború kitörésekor hadba vonult és ezért a vételhátralék kifizetése elmaradt és báró Ullmann Adolf a 10,000 koronát két részletben, 1919 szeptemberben és 1920 januárjában fizette ki papirko rónában. Kobek Kornél most arra való hivatkozással, hogy ingatlanának vételárát nem a szerződéssel meghatározott belső érték szerint kapta meg. s ez vagyoni romlásának okozója volt, a vételárhátralók felértékelése iránt pert indított az időközben el hunyt báró Ullmann Adolf örökösei ellen. Keresetében 100%-os valorizáció megítélését kérte. A Kúria Rácz-tanácsa szombaton mondott ez ügyben Ítéletet, melyben mindkét fél érdekét szem előtt tartó méltányossággal ötven százalékos valorizációt itólt meg. Nagy lövészverseny Esztergomban. Az esztergomi Move Szent István Lövész-csapat lőtelepe, valamint az Esztergom-táborban lévő katonai lőtér országos esemény színhelye lesz szombaton ós vasárnap, f. évi augusztus Lén és 2-án. Ekkor rendezik meg ugyanis városunkban a MOVE II. kerületi bajnoki céllövőversenyt és az Országos „Szent Imre Emlékverseny

M-t, amely verseny iránt országszerte igen nagy és lelkes érdeklődés nyilvánult meg. A verseny igen sikerültnek Ígérkezik, mert hisz a legjobb országos bajnokcsapatok neveztek be mind a kerületi, mind a „Szent Imre Emlékverseny "-re. A díjak adományozásánál a céllövő-sport nemesen érző Ós gondolkodó barátai pedig lángoló hazaszeretetükről tett tanúbizonyságot akkor, amikor a mai rendkívül súlyos gazdasági viszonyok között, amelyben csonka hazánk s különösen határszélen tengődő városunk él, fejedelmi bőkezűséggel áldoztak a nemes célra. Már eddig 1000 pengő értékű tiszteletdíja van a versenynek, ami szinte páratlanul álló, | kiváltképen azért, mert még nem érkezett be minden tiszteletdíj. E körülmény azt is bizonyítja, hogy Esztergom város közönsége lövészeinket és azoknak eddig elért sikereit nemcsak értékelni és nagyrabecsülni tudja, hanem további kitartó szorgalomra akarja buzdítani áldozatkészségével. Ez így helyes is. Nagy magyar országhoz csak így juthatunk el. Áldozatos munka és áldozatos hazaszeretet vezeti a magyart Nagymagyarország igéretföldjére. Ebben a hitben élve remélhetjük, hogy mindjobban közéig az idő, amikor Csonkamagyarország nem lesz többé csonka, hanem erős és hatalmas . . . Hungária keblére öleli ismét rabságra kárhoztatott gyermekeit és teljes fényében fog ragyogni ismét Szent István koronája . . . A versenydíjak közszemlére vannak kitéve és azokat Pelczmann László kirakatában lehet megtekinteni. Az Esztergomi Szent Isíván Lövészcsapat parancsnoksága felkéri ezúttal azokat a Move tagokat, akik a szombat vasárnapi versenyre szívesen vállalnának rendezői szerepet, szíveskedjenek f. hó 30-án, szerdán a csapat lőterén (Szilas-vendégíő) megjelenni. Sincero kardinális lesz a pápa követe a magyar Szent Imre ünnepségeken. XI. Pius pápa Luigi Sincero kuriális bibornokot jelölte ki legátusáés őt bízta meg azzal, hogy a magvar Szent Imre-év augusztusi főünnepségein személyét képviselje s reprezentálja Budapesten. Sincero kardinális a bibornoki kollégium egyik legtekintélyesebb tagja és a keleti egyház szent kongregációjának ügyvezetője. A bíboros pápai legátus augusztus 16-án érkezik Magyarországba és az országhatártól különvonat hozza őt a fővárosba. Budapestre jön még Alfredo Ottaviani, a vatikáni állam államtitkárhelyettese is, aki a Pacelli bibornokállamtitkár mellett a pápai udvar egyik legnagyobb súlyú tisztséget tölti be. Nagyszerűen sikerűit a rádiós Anna-bál. Ki hitte volna apáink idejében, hogy egyszer majd rádióval tartják meg a patriarchális, biedermeier-idők kedves Anna-bálját ? Minden másképpen van ma, megváltozott az Anna-bál megtartása is. A tradíció megmaradt, talán a hangulat is azonos a régiekével, de tartalmával, hangjával egészen más. Ma is szól táncra a zene, ma is sok virág kelt el a virágüzletekben és mégis, ha öregjeink beszélnének, azt mondanák : de másképpen is volt hajdan. De megkérdezzük a mai fiatalságot „is. Ugyanazt mondják, mint az öregek: nagyon szép volta szombatesti Anna-bál a Fürdőben, jól mulattunk, kitáncoltuk magunkat és szép volt a zene is. Volt boston, tangó, valcer és másféle tánc. Simán, hangulatosan, tele érzéssel lehetett a rádiózenére táncolni.