Esztergom és Vidéke, 1929

1929-10-27 / 82.szám

szeggel megelégedjék, aminél többet a város nem fizethet anélkül, hogy az iskola létesítéséről le ne kelljen mondania. Űgy értesültünk, hogy az érsek­ség megbízottja a város által meg­ajánlott kétezerötszáz pengőt a tár­gyalás alapjául nem fogadta el és hivatkozott arra, hogy az oít levő cse'cdlakások értékesítéséből is meg­kaphatja az érsekség ezen bérösszc geí. Eltekintve attól, hogy m^gis csak biztosabb ma egy közület, mint bérlő, ez az állásfoglalás teljesen érthetetlen, mert figyelmen kívül hagyja azt, hogy az érsekség az iskola létesítésével, a befektetési ösz­szeggel vagyonban gyarapodik. A ma alig értékesíthető majorsági épü­letek helyett a tervszerű építkezé­sekkel és a későbbi jövedelmeztet­heiőségében emelkedik. A város által felajánlott bérösszeg tehát nemcsak a 2500 pengő, ha­nem az az érték, amely a bérled idő 15—20 évére felosztva a be­fektetési tőkéből egy évre esik. Az érsekségnek számításba kell venni tehát azt is, hogy a majorságot most külön költséges befektetés nélkül régi rendeltetésétől eltérő jövedel­meztethető objektummá fogja tenni a város a csendőrségi iskola létesí­tésével, aminő alkalom még egy a jövőben alig fog jönni. Az érsekségnek is érdeke tehát, hogy ezen terv megvalósuljon és közintézményeink száma szaporodjon. A jövőbe tekintve, alig gondolhatunk arra, hogy az érsekség csekély számú földjeinek újabb házi kezelésbe vé­teléhez ily nagy majorra szükség lenne még, az okszerű és előrelátó gazdálkodás tehát azt követeli, hogy ezen, mostani állapotában költséges befektetés nélkül alig jövedelmeztet­heiő, érsekségi vagyontárgy valamely célra felhasználtassék és biztos, illetve állandó jövedelmezőségre elő készíttessék. A város fejlődési és forgalmi vi­szonyait ha mérlegeljük és végig­nézünk a helyi lapok hirdetési rova­tán, alig lehet reményünk arra, hogy az üres lakások értékesítési lehető­sége emelkedni fog. Ha megszűnt is a pénzügyi nehézségek miatt a magánépítkezés, annyi családi ház épült városunkban, hogy ma már lakásprobléma nincsen. Sőt egyenesen válságosnak Ítél­hető meg a helyzet, hogy a háztu­lajdonosok, köztük nagyon sok kis ember, nem képesek lakásukat érté­kesíteni s így nélkülözik azokat a jövedelmeket, amelyek a város gaz­dasági életének körforgásában mégis csak jelentenek valamit, ha nem is beszélünk arról a nagy bajról, ami az elmaradt adójövedelmek miattkö­vetkezik be. Tehát az érsekségi majorság egyébként is megviselt épületei a jelenlegi megviselt állapotukban alig lesznek jövedelmeztethetők a jövő­ben, ebből folyólag a csendőrségi iskola létesítéséhez épen az érsek­ségnek kellene két kézzel kapasz­kodni, mert ez a terv egy pozití­vum, minden egyéb alig megokol­ható a mai állapotokkal és nem iga­zolható reményekkel szemben. Kérnünk kell mindenkit, akinek valamelyes befolyása van ezen fon­tos városfejlesztési kérdésnek sike­res megoldására, igyekezzék keresni azt a formát és alapot, amely a csendőrségi iskola mielőbbi létesí­tését városunkban biztosítja és ezzel a biztosan gyógyítható injekcióval segíti elő ennek a nagybeteg város­nak mielőbbi talpraállását. # * * Ezen cikket a városhoz közel álló előkelő kézből kaptuk. Teljesen egyet­értünk a cikkíró fejtegetéseivel, való­ban mindent el kell követnünk, hogy a csendőriskola itt maradjon. Azon­ban szakértő iparosainknak — akik a terveket is ismerik — állítása sze­rint az átalakítás költségei túl ma­gasra vannak kalkulálva. Azt hisz­szük, hogy ha az építési költségek redukálhatok lesznek, úgy a város minden kockázat nélkül valamivel többet is biztosíthat az érsekségnek, különösen akkor, ha a belügyminisz­ternek feltárjuk a város nyomasztó anyagi helyzetét, amelyet egyébként elég jól ismer s ha ő a maga ré­széről is segítségre jön a nehéz kér­dés megoldásánál. A hercegprimás úr ő Eminenciája sem fog elzárkózni attól, hogy székvárosának gazdasági életét, ha kell, még áldozattal is elő­segítse I (Szerk.) Az utak átkelési szakaszait az egész ország­ban portalanítani akarják. A kereskedelemügyi miniszter el­határozta, hogy az útak átkelési sza­kaszait portalaníttatni fogja és ezzel kapcsolatban körrendeletbén hívta föl az államépítószeti hivatalok ve­zetőit. A miniszter rámutatott arra, hogy a gépjárműforgalomnak nagymér­tékű fellendülése az útfenntartó ha­tóságoknak mindenütt komoly fel­adatává tette, hogy a közutaknak, főleg az átkelési szakaszoknak, a portalanítását megoldani igyekezze­nek. Fokozott mértékben áll fenn ez hazánkban, amelynek nagyrésze csa­padékokban szegény és így a por­képződés nagyobb mértékben áll elő. Ez a porképződés nemcsak a köz­lekedést veszélyezteti, hanem köz­egészségügyi szempontból is rend­kívül káros és nagymértékben elő­segíti a tuberkulózis terjedését. Éhhez képest utasítja a miniszter az ország összes területén működő államépítészeti hivatalokat, hogy fog­lalják külön-külön kimutatásokba a működésük területén levő állami, törvényhatósági, vicinális és községi közutakon levő és kavicsolt útpá­lyákkal biró átkelési szakaszokat, azoknak a hosszát és az úttestek jelenlegi állapotát. Az államépítészeti hivatalok a miniszter fölhívására már hozzá is kezdtek ennek a kimutatás­nak az elkészítéséhez. A kereskedelmi miniszter törvényjavaslata a közhasznú gépjárművállalatokról. Bud János kereskedelmi miniszter beterjesztette a közhasználati gép­járművállalatokról szóló törvényja­vaslatot. Kimondja a javaslat, hogy aki a géperejű bérkocsiipart egyfolytában egyfolytában egy hónapon át nem űzi, később az ipart csak ujabb ipar­engedély alapján folytathatja. A mi­niszter felhatalmazást kap arra, hogy az érdekképviseletek és az érdekelt miniszterek véleményének meghall­gatása után, a géperejű bérkocsi iparokat, vagy ezeknek valamelyik nemét ha az engedélyhez kötést köz­érdek többé nem kívánja, az enge­délyes iparok sorából törölhesse és szabad iparnak nyilváníthassa. Érdekes rendelkezése a javaslat­nak a kizárólagosság biztosítása. Az erre vonatkozó szakasz kimondja, hogy a kizárólagossági jog az enge­délyes vállalatnak oltalmat biztosít idegen vállalatnak adandó olyan en­gedély ellen, amely anélkül, hogy más közforgalmi érdek kielégítését biztosítaná, a korábban engedélyezett járat forgalmát elvonhatja A keres­kedelmi miniszter a kiadott enge­délyt megvonhatja attól akire nézve utólag bebizonyult, hogy az enge­délyezés személyi, vagy egyéb fel­tételeinek nem felel meg. A hazai ipar fejlesztése érdekében kimondja a javaslat, hogy az enge­délyes a jogosulatlan külföldi beszer­zés értékének 30 százalékát kitevő összeget az államkincstár javára meg­fizetni köteleles. A törvény életbe­léptetését a kereskedelmi miniszter rendelettel állapítja meg. Esztergom fejlődésének útja és annak rögei. Már túllépte a város határait azon megállapítás, hogy Esztergom városa a háború alatti hosszú stagnálás után a külső fejlődés útjára lépett. A vá­ros fejlődósének jól átgondolt, messze kiható iránya is ismeretes, iskola­és fürdővárossá kell lennünk; nagy idegenforgalom kell s ennek érdeké­ben kell a várost moderné és széppé tenni. Mit kell tehát csinálnunk? Tódulnak ezen kérdésre a feleletek: rendezni, csatornázni, kövezni kell az utcákat, parkokat, szállodákat, iskolákat, sporttelepet, vásárcsarno­kot, illemhelyeket, nyaralókat kell építeni, vasutat, propellert, hegyi uta­kat, drótkötélpályát, kirándulóhelye ket előteremteni stb. Minden utcá­ban, minden sarokban van valami eltüntetni vagy létesíteni való s ugyancsak minden utcának, minden egyénnek meg van a maga javas­lata, kérelme, mit mindekelőtt meg akar valósítani. Ez, a várost fejleszteni akaró mozgalom, a mérnöki hivatal egy­egy aktájában jut kifejezésre, tehát természetes, hogy a mérnöki hivatal kerül minduntalan szóba. A helyi lapok csaknem minden száma tar­talmaz egy hírt vagy cikket, mely­nek tárgya valamelyik polgár által a számtalan tennivaló közül kikapott egy-egy hely, melyre a mérnöki hi­vatal figyelmét felhívja (nem a mér­nöki hivatalon múlik minden I), sür­geti, többet ós gyorsabb tempót kíván. A szegény mérnöki hivatal dolgo­zik, számol, tervez, költségvetéseket készít, ajánlatokat gyűjt és egy to­vábbi kérdést vet fel: pénz kell, honnan? Erre a kérdésre már nem tódulnak a feleletek 1 Itt van az első rög, melyen a haladás szekere zök­ken 1 Lassabban kell menni, mert bizony nagyon rögös az út! A város követeléseit kell előbb behajtani, a költségvetében nem ju­tott pénz, a tervezett kölcsönt nem lehetett megszerezni, a pénz kevés, más tervet kell csinálni, az állam­segély nem érkezik meg, társadalmi úton kell pénzt szerezni, az érde­keltekkel kell próbálkozni. Rögök, melyen döcög a szeuér, de még ha­lad. Nem térek ki rá, mi minden történt azért mégis a város vezető­ségének szívós kitartásával és akará­sával. Ma azonban nemcsak egy rög, hanem egy szikla előtt állunk, mit előbb szét kell vernünk. A gazda­sági élet igen mélyre leromlott, se­hol sincs már pénz, csak adósság. A város pénztára sem kivétel. A fejlesztésre vonatkozó nagyobb ter­veket tehát félre kell tenni, s csak néhány fillérrel gazdálkodhatunk. Mégis tovább kell fejlődnünk, de most a város gazdasági megerősö­dését, a földművelést, az ipart és a kereskedelmet elsősorban szem előtt tartani. Ez is hozzátartozik a hala­dáshoz, mint például egy autó jó­ságához nemcsak a külső forma és mázolás, hanem a gépezet jósága és teherbíró képessége is hozzátartozik. Nem mindegy az ma, hogy a ren­delkezésre álló pár filléren mi ké­szül el előbb, mert bizony mindenre még sokáig nem fog jutni. Gróf Széchenyi István a többek között korának tanácsadó mérnöke is volt. A vaskapui szoros híres útj a, egyéb út- és vasútépítések, a köz­ismert Lánchíd építése, a Tisza-me­dence órmentesitése és szabályozása, a vaskapui Dunaszabályozás az ő nevéhez fűződnek. Ily irányú mű­veiben és alkotásaiban azonban min­dig az ország belső megerősödését, a földművelés, ipar és kereskedelem érdekeinek szolgalásit tűzte ki célul. A mi szegény, de szép városunkra is ráfér a gazdasági megerősödés. Vegyünk példát Széchenyitől I Hogy tovább mehessünk a fürdőváros ós az iskolaváros megvalósításának út­ján, foglalkozzunk a város gazda­sági megerősödésével, a külső csint illetőleg ma kevesebb igénnyel lép­jünk fel, hogy az anyagi eszközök minél előbb ismét rendelkezésre áll­janak, hogy a szikla elkerüljön az útból, s akkor biztosra veszem, hogy a mérnöki hivatal is gyorsabban fog „mozogni". H. K. Leventéink járási atlétikai versenyének eredményei. Esztergomi járás leventéi — mint már jeleztük — f. hó 20-án tartot­ták meg járási atlétikai versenyüket. A verseny atlétikai számaiban 331 versenyző vett részt, melyek két cso­portban indultak. Az a) csoportban a sportpályával rendelkező és atléti­kában fejlettebb egyesületek leven­téi szerepeltek, a b) csoportban pe­dig a többiek. A verseny részletes eredménye a következő : Magasugrás. Az a) csoportban: Seniorok: 1. Sztankó Ede (Augusz­taakna) 154 cm., 2. Rock Ede (Fiú­nevelő), 3. Brandhuber Jakab (Do­rogbánya). Juniorok: 1. Bükkerdő Ferenc (Dorogbánya) 146 cm.. 2. Schiller József (Dorogbánya), 3. Szabó József (Fiúnevelő). A b) csoportban: Seniorok: 1. Blahovszki Péter (Do­rog), 2. Speier Mihály (Nyergesúj­falu), 3. Fleit József (Nyergesújfalu). 100 méteres síkfutás Az a) cso­portban: Seniorok: 1. Blank István (Dorogbánya) 122, 2. Pich József (Dorogbánya), 3. Szabó József (Fiú­nevelő). Juniorok: 1. Wieder Antal (Dorogbánya), 2. Rökk Ede (Fiúne­velő), 3. Sebestyén (Dorogbánya). A b) csoportban: Seniorok: 1. Bartl István (Dorog) 13.2, 2. Strausz Ru­dolf (Csolnok), 3. Hummel Pál (Nyer­gesújfalu). Juniorok: 1. Szlávik Ist­ván (Nyergesújfalu), 2. Drexler Pál (Csolnok), 3. Csehák József (Tát). Legszebben fest és tisztít HALTENBERGER Széchenyi-tér 7.

Next

/
Oldalképek
Tartalom