Esztergom és Vidéke, 1929
1929-02-24 / 16.szám
Szerk. és kiadóhivatal: Simor-utca 18—20., Megjelenik kétszer hetenkint. Előfizetési ára: egy hóra 1*20 P. Csütörtöki szám 10, vasárnap 20 fillé Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. — Laptulajdonos és felelős szerkesztő: LAISZKY KÁZMÉR. Városunkért Irta: dr. Antóny Béla polgármester Trianon egy ezeréves nemzetet tört darabokra, fosztott meg az élet lehetőségeitől és az évezredes, dicső, nyugati kultúráért harcoló magyar nemzetet alázta meg. A nemzetnek ezt a sorsát a maradék csonkaország is viseli. Az egyes részek osztoznak az egész sorsában. Igy Esztergom szab. kir. város sorsa is ugyanaz, mint a csonkaországé: gond, baj, vergődés, nélkülözés, bizonytalanság, amelyet fokoz az a körülmény, hogy határváros lévén, mindazokat a gazdasági kapcsolatokat melyek a Duna medencéjében természetesek és törvényszerűek voltak, teljesen elvesztette. A Kárpátok övezte völgyben Magyarország egy nagy földrajzi, gazdasági egészet jelentett. A Pilisek aljában a Duna, Garam és Vág torkolatánál Esztergom szintén egy földrajzi gazdasági egészet képezett, Trianon széttépte mindezt és ma itt állunk, az élet lehetőségeitői megfosztva ós azokból kirabolva. A magyar történelmi hivatás, Magyarország életereje azonban a Csonkaország csonka városaiból kiváltotta mindazokat az erkölcsi és fizikai erőket, melyek minden Trianon dacára is magyar életet jelentenek és amelyekből minden megalázás és minden kifosztottság dacára a szebb boldogabb magyar jövendő fog sarjadni. Az élniakarás, a jövőbe vetett hit, a magyar feltámadás reménye és akarása képessé tette ennek a történelmi városnak közönségét olyan alkotásokra, olyan erőfeszítésekre, melyeket a boldog Nagy-Magyarország keretein belül megvalósítani nem tudott, melyek mind azért történtek, hogy a város az adott helyzetnek megfelelően fejlődésében oly irányokat vegyen, melyek itt az életet, a mindennapi kenyeret, biztosítani tudják. Még fülembe cseng 1918 novemberének mámoros, világot megváltó hangulata, mely félrevezetettségében ugy hitte, hogy elkövetkezett a szebb boldogabb magyar jövendő. De mikor tettekre, cselekedetekre került a sor, akkor még akarni is képtelen volt és nemcsak a külső ellenségeket engedte úrrá lenni felettünk, hanem megtörtént az a nemzeti szempontból soha meg nem bocsátható bűn is, hogy a kanális szabadult fel, hogy az lett egy fél esztendőre a magyar jövendő hordozója, a magyar sors intézője. A felfordulást követő időkben talán a város közönségének lelkiismerete szólalt meg, talán 1918—^bűnét akarta helyrehozni, amikor soha nem ismert alkotóerővel, energiával, soha nem remélt áldozatkészséggel és a városi rögnek eddig nem érzett megbecsülésével és szeretetével igyekezett az alkotásnak azt az útját nyitni meg, amely Esztergomot iskola és fürdővárossá teszi, amely erre a történelmi helyre idevonzza nemcsak a csonkaország polgárait, hanem a külföld idegenéit is, hogy a történelmi helyet bámulva a magyar nagyságot, a magyar géniuszt becsülni tanulják és a becsülésen keresztül ébredjenek tudatára annak az igazságtalanságnak, amely a magyar nemzettel történt és annak a valóságnak hirdetésére, hogy ez igy nem maradhat, hogy a nemzetnek fel kell támadnia. Az 1919 után következő idő óriási léptekkel jelent haladást a városias fejlődésben. A városnak minden egyes polgára érezte és tudta azt, hogy valamit alkotni, valamit teremteni kell, ami a Trianon elrabolta életet ismét felszítja, ami itt a csüggedő, kétkedő embereknek ismét visszahozza a reményt, annak a reményét, hogy a város határain belül minden gazdasági kapcsolat széttépése dacára is meg lehet teremteni a megélhetésnek és a boldogulásnak lehetőségeit. A város polgárainak szivében, lelkében élő ama vágy, hogy a város csinossá, széppé, tisztává legyen, hogy mindazok az előfeltételek meg teremtessenek, amely valamely közületnek városi jelleget adnak, a városi képviselőtestület határozatai folytán fokozatosan megvalósulnak. Mindnyájan éreztük, hogy ha Esztergom iskolavárossá képződik ki, ha történelmi kincseinket és történelmi multunkat megnyitjuk és az azokhoz való zarándoklást elősegít jük, akkor az meg fogja teremteni a gazdasági életnek azt a forgalmát, amely megélhetést, kenyeret biztosít. Ereztük, hogy az egész környék gyermekeinek idevonzása nemcsak a magyar kultúra felsőbbségének megőrzése és fejlesztése, hanem egyben nagyon sok családnak mindennapi kenyeret is jelent. Tudtuk, érez tQk, hogy az idegenforgalom fejlesztése a tőszomszédságunkban lévő főváros levegőt, vidéket szomjazó lakosságának idecsábitása ismét forgalmat, kenyeret jelent. Az élniakarás teremtette meg a vízvezetéket, a csatornázást, a köve zést; az élniakarás vágya építette meg a városi iskolát, a zárdai leánynevelőt, a primási tanítóképzőt, a legényegyletet, az államépítészeti hivatal épületét, a vármegyei bérháa HÉV palotáit, a Takarékpénztár idegenforgalmat szolgáló strandfür dőjét, ez létesítette a villamos áramszolgáltatást a Duna jobb partján le egészen Dunabogdányig, a balpartján pedig Szob és Verőcze közötti részeket. A város szeretete, a jövőbe vetett hit varázsolt utcáinkral enyhet, árnyat adó fákat, tereinkre pihenést kínáló parkokat, ugyanez rendezte a szenttamási hegyoldalt. Mindez pedig a szebb jövő reményében óriási anyagi áldozatokkal, gondos munkával, tervszerű előkészítéssel történt. Esztergom városa 1926 óta létesítette mindezt. Három év alatt századok hibáját pótolta, századok elhanyagolt munkájának késedelmét hozta be. Ez a három év azonban nemcsak alkotott, hanem kenyeret is adott. Körülbeiül 8 millió pengőre tehető az az összeg, amelyet az itt felsorolt alkotások felemésztettek, melyeknek több mint fele közteher. A gazdasági előfeltételektől megfosztott lakosságnak kenyere volt, a megélhetés gondja nem zörgetett az ajtókon. És hogy ez igy van, azt városunk háztartása érzi legjobban. Mert amint a munkák fogytak és ezzel kapcsolatban a kereseti lehetőségek megszűntek, a város kasszája is mind üresebb és üresebb lett és mindazok a közterhek, melyek az építkezések alatt könnyen, végrehajtás nélkül folytak be, ma csak nehezen, keservesen hajthatók be. Az alkotásoknál azonban megállani nem elég. Azokat megbecsülni, szeretni kell, azoknak értékét, jelentőségét fel kell tudni fogni. Esztergom, mint határváros életképtelen. Ipara, kereskedelme olyan, mely kenyeret ad ós amely társadalmi osztályokat éltet, nincs, de nem is volt. Elet2t, erőt itt az a forgalom jelentett, amelyet a túlvidék hozott. Ezt az elvesztett forgalmat akartuk pótolni az iskolaváros kiépítésével és az idegenforgalom fellendítésével. Két év tapasztalata bizonyítja, hogy az iskolaváros reménye nem hiábavaló, és az idegenforgalom oly tömegeket vonzott ide, amelyek minden kétséget kizáróan máris éreztetik hatásukat a gazdasági élet terén És ha ezt okosan, helyesen továbbépítjük, ha megteremtett közműveinket és az idegenforgalmat biztosító strandfürdőnket megbecsüljük, szeretjük, ha azokat fenntartjuk, akkor az idegenforgalom nagy mértékben megnövekszik és ez közvetlenül, de különösen közvetve, minden kétséget kizárólag igen sok embernek fog kenyeret biztosítani. Mindezeknek terhe, amelyet pedig nagyapáink, apáink viselhettek, vagy legalább is enyhítettek volna, súlyosan nehezedik ránk. Da mi tudatosan hoztuk meg ezeket az áldozatokat a szebb magyar jövőért, a magunk, a jövő generáció megélhetéséért városunk boldogulásáért. Azért & szebb jövőárt, amelyet tőlünk semmiféle Trianon el nem rabolhatott amely mindnyájunk szeme előtt leb2g és amelyért minden vagyonunkat, sőt életünket is áldozni kéizek vagyunk. Ha hiszünk a jövőben, ha reméljük a szebb boldogabb életet, ugy mindnyájunknak egyenkint és öszszesen ezen vállalt kölelezettségeket viselnünk és azok terheit pontosan és rendesen fizetnünk kell. Mert az, aki vízdíjával, vagy bármilyen közteherrel hátralékban marad, az városát nem szereti, az a város boldogulását nem kívánja és nem segíti elő, de önmagának is ellensége, mert hiszen ma, amikor minden teher olyan keserves, amikor a mindennapi kenyér alig biztositható, amikor minden életszükséglet napról-napra drágul és ezzel szemben a kereseti lehetőség napról-napra csökken, ha valaki a terheket pontosan és rendesen nem fizeti, azok felszaporodva és megsokszorozódva már igazán nem fizethetők ki és igy az egyén a maga rendetlenségével hanyagságával nemcsak a város terheinek szaporodását idézi elő, hanem önmagának teljes anyagi leromlását is. Szeressük és becsüljük meg tehát közműveinket és azokért minden áldozatot hozzunk meg és minden polgár, aki a jó polgár nevet ki akarja érdemelni, ilyen érzésekkel és gondolatokkal legyen telve. A vállalt terhekben, még ha súlyosak is azok, a szebb jövő alapjait lássuk mert ha egyedüli erőnket: a reményt is feladjuk, akkor bármit is létesítettünk volna, bármit is építettünk volna, az nem az életet, hanem a halált jelentené csak, mi pedig élni akarunk. Szeressük, becsüljük fáinkat, parkjainkat és magunk is igyekezzünk azokat gondozni, mert hiszen a tisztaság B szépség vonz, biztat, erőt ad és a keserves jelenben még örömet is azerez. Becsüljük és szeressük egymást is. Viseltessünk bizalommal egymás iránt. Valamiképpen ebben a keserves, kemény magyar télben a kezünk szeretettel fogjon össze, a szivünk erős hittel dobbanjon össze. Az egyes társadalmi osztályok ne ellenséget lássanak egymásban, hanem magyar testvéreket. A szegény ne irigyelje a gazdagot, a gazdag pedig szeresse és becsülje a szegényt. Mindenki tisztességgel állja meg a helyét ott, ahova az élet állította. Mindenki dolgozzék áldozattal verejtékkel, mert hisz ezzel az áldozattal, ezzel a verejtékkel a szebb jövő alapjait vetjük meg. Az a krisztusi lélek, az a krisztusi szellem hasson át mindenkit, amely a Bazilika keresztjén olyan biztatóan ragyog nem csak nekünk, hanem a túlparton rabságban sínylődő magyar testvéreinknek is, hirdetve [az Igazság feltámadását I Ez a megalázott megtépett nemzet, az életfeltételeitől megfosztott váró > csak akkor fog tudni a nehézségekkel megküzdeni, csak akkor fogja bírni keresztjét elviselni, ha o- SAIÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törül- W% | á f I >- r J Esztergom, Széchenyi-tér i r * köző. konyha és kenyérruha, Y ^WIÍÍVSí fi fi I í)Q7lAfl9! 16. sz. (Saját ház.) Teley^i C?-yÜliiHH abrosz (nagyban és kicsinyben) 1 UlU&lliailll L.aO£.IUIiai fonszám 135. Házi kenilCl&i SMLUVUll iegjutányofiabban beszerezhető _ MHMBH _ HMM __ HMHHMMH ^ HHHM der szövésre elfogadtató
