Esztergom és Vidéke, 1929

1929-12-25 / 98.szám

hagyták a 'templomot, még a távolabbi házak lakói is a templom irányábóljövő robajra lettek figyelmesek. A nagytemplomban éppen a sekres tye felett, a németszőgyéni oldalon leszakadt a párkányzat és a sekrestye tetejét nagy recsegéssel beszakította. A párkányzat fenmaradt része három méter magasságban csak lóg a levegőben és minden pillanat- j ban leszakadhat. Emberéletben nem' esett baj. Jellemző a cseh hatóságok eljárására, hogy Haiczl Kálmán esperesplébános egy évvel ezelőtt bajelen^ tette a fenyegető veszedelmet és kérte a renoválás végrehajtását, de intézkedés nem történt. A templom igen értékes és művészi becsű, úgy hogy a falomlás műtörténeti szempontból is nagy károkat okozott. EE Megválasztották Esztergom város tisztikarát. December 23-án, hétfőn d. e. 10 órakor tartották meg a városházán az általános tisztújítást. Előzőleg, 9 órakor mise volt a belvárosi plébániatemplomban. A tisztújító közgyűlést szenkviczi Palkovics László alispán nyitotta meg ünnepélyes keretek között. A város tisztikara Antóny Béla dr. polgármesterrel az élén díszmagyarban ültek a zöldasztalnál, mögöttük pedig két díszruhás hajdú állott kivont karddal. Az általános tisztújítást tradíció nális jelentőséggel és így kétszeres ünnepélyességgel tartották meg, mert az új törvény szerint többé általános tisztújítás nem lesz és a megválasztások életfogytiglan szólnak. A régebbi időben nagy ünnepélyességgel tartották meg ezt a napot, reggel zászlós-menetben az egész kép viselőtestület a város tanácsával a kegyúri templomba vonult, misét hallgatott, azután fogadták a kegyúri plébános áldását, hogy bölcsen és becsülettel töltsék be a megválasztottak tisztségüket. A tradicionális sokások most tehát nemcsak, hogy végleg megszűnnek, hanem az általános tisztújítással együtt városi történelemmé változnak. A régi Esztergom életéből ismét eltűnik egy mozzanat. Palkovics László alispán a megnyitás után azonnal a tisztújításra tért. Megalakult a kijelölő választmány, amely visszavonult a jelölések megtevésére. Tizenöt percnyi szünet után megkezdődött a választás. A közgyűlés közfelkiáltással a polgármesteri székbe Antóny Béla dr.-t választotta meg újra. A többi állásba is a régi tanács tagjait választották meg közfelkiáltással. Főjegyző : Brenner Antal dr. Közigazgatási tanácsnok : Sántha József dr. Pénzügyi tanácsnoki László István. Főügyész: Éttér Jenő dr. A városi tisztifőorvosi állásnál nem volt újítás, mert Berényi Zsigmond dr. megválasztása életfogytiglan szól. A főmérnöki állásra két pályázat érkezett: 1. Homor Kálmán, 2. Mandula József. A közgyűlés Homor Kálmánt választotta meg újra. Az /. o. aljegyzőségre két pályázó volt: Zsolt Ernő dr. és Miinek Rajmund dr. Nagyobb szavazattöbbséggel Zsolt Ernő került be. Községi biró'. Adorján Gyula. Közgyám: Gérecz Géza. Pénztáros: Török Sándor. Ellenőr: Matló László. Levéltáros: Kemény Miklós. Iktató: Merényi Gyula. Kiadó: Tóth László. A főszámvevői, egy számvevői, két alszámvevői és két számtiszti állást főispáni kinevezéssel töltik be. Az adóosztálynál: Számvevő: Magyar Endre. Alszámvevők: Horváth Zoltán ós Csongrádi Dezső. Számtisztek: Szemző Vilmos és Kovács Domonkos. Fogyasztási számellenőr; Lőrinczy Kálmán. Segéd nyilvántartó: Tátus János. írnokok: Zalába József és Kántor Félix. Kezelő irnok: Domaniczky József. Végrehajtók: Környey László és Feigl Mihály. Szülésznők: Molnár Istvánné és Szilágyi Lajosné. A választás után küldöttség ment Antóny Béla dr. polgármesterért, majd az újonnan megválasztott tanács és a tisztviselők letették az esküt. Palkovics László alispán ezután beszédet mondott, üdvözölte Antóny Béla dr. polgármestert és a megválasztottakat. Üdvözlőbeszódet mondott Mike Lajos dr. is. Antóny Béla dr. tartalmas beszéddel válaszolt az üdvözlésekre, azt mondotta, hogy a város tanácsával és tisztviselőivel a város boldogulásáért fog dolgozni. Ügyszeretetet, buzgóságot és teremtő munkát vár tisztviselőitől és akkor hiszi, hogy Esztergom el fogja érni a szebb nadokat és munkálkodásukkal a nemzet életében a szebb jövőt. Antóny Béla beszéde után Palkó* vics László alispán a tisztújító közgyűlést bezárta. Rövid szünet után Antóny Béla dr. polgármester elnökletével rendkívüli közgyűlést tartottak, amelynek egyetlen pontja az volt, hogy még egy főmérnöki állási szerveznek. Homor Kálmán gépész mérnöki minőségben tölti be tisztségét és mivel az üzemi teendőkön kivül a városfejlődés, az építkezések és a csatornázások ügye kultúrmérnököt kivan, szükséges egy új mérnöki állás szervezése. Egyébként Komárom is, amely kisebb jelentőségű a mérnöki ügyekben; mint Esztergom, két mérnökkel rendelkezik. Az elő terjesztésben Brenner Antal dr. főjegyző előadta az indítványt, mely szerint a város kultúrmérnöknek Mandula Józsefet hívja meg. A közgyűlés ehez hozzájárult. A vámőrparancsnoksag részéről kilátás van nagyobb építkezésekre. A csendőriskola elhelyezésének és és építkezési ügyének pedig ugyan még nem jutott végleges meg oldásra, máris egy újabb állami építkezésről értesülünk. A vámőrszakasz-parancsnokság részére történne nagyobb építkezés és erről a tárgyalások már meg is indultak az illetékes körök között. A pénzügyminisztériumból megkeresés érkezett Esztergom város vezetőségéhez, hogy milyen lehető ségeket nyújthatna a vámőrség épületének elhelyezésére. A város vezetősége az építkezés céljára a volt járványkórházat tartja alkalmasnak, annál is inkább, mert a minisztérium 100.000 pengő erejéig hajlandó befektetést nyújtani ós így a járványkórház helyén egy megfelelő épület felemelhető. Az illetékesek kellő méltánylással tárgyalják az ügyet és arra törekednek, hogy a legjobb megoldásra jussanak. A városnak természetesen minden lehetőt el kell követnie, mert amikor sokkal kisebb jelentőségű helyen sikerült a vámőrségi építkezés, Esztergom mint fontos dunamenti város, annál inkább megérdemli, hogy a terv megvalósuljon. A városnak a legmesszebbmenőleg Tréfás vadászemlékek. Irta : Hajdú István volt hercegprimási jószgkormányzó. A megtréfált finánc. Egy verőfényes novemberi délután hármacskán kinéztünk a területünkre. Amint Mosón felé stráfo lünk, egy gazos tarlóról felszáll néhány fogoly, rálövöldözünk, persze hiába. Nyomban ott terem egy csendőrjárőr, megállít, udvariasan kéri a vadászjegyeinket, végigmenve elég széles frontunkon. A vadászjegyeket megmutatattuk, szalutálás — köszönés — és mi bizonyos elégedett érzelmekkel vonulunk tovább, hogy milyen szép is az, mikor a rakoncátlan fiatalság a hatóságokkal nem kerül összeütközésbe, mint odabent a városban elég gyakran. Alig megyünk azonban néhány száz lépést tovább Mosón felé, hát a vasúti állomás felől két finánc közeleg a műúton ; ezek is megállítanak és mondhatom, az udvariasság legcsekélyebb látszatának tökéletes mellőzésével kiabálnak reánk s követelik a vadászjegyeinket. Ne méltóztassanak azon csodálkozni, ha sejtettem, hogy a a finánc-szakszervezet és az akadémia élő virágbokrétája, a hallgatóság között sohasem hallottam valami kölcsönös testvéri viszonylatokról s igy el lehet képzelni, hogy Wieland Bandi, a jobbszárnyon az első, mily éktelenül rezonirozott és dühöngött, hogy egy napon, egymás után két ízben senkinek sem köteles felmutatni a vadászjegyét! Végre azonban előkereste nem egészen marhakereskedői arányokban duzzadó tárcájának ezt a valószínűleg egyetlen aktív értékű vászonpapirját (a régi vadászjegyek ilyenek voltak). Azzal rám kiáltanak, hogy jöjjek oda. Olyan nincs 1 Ha valamit akarnak, jöjjenek ők I Nagy veszekedés, kölcsönös gorombáskodások után ez is megtörténik. De még mielőtt teljesíteném kívánságukat a vadászjegyem előmutatására vonatkozólag, csudálkozva látom, hogy az egyik finánc rám sem hederitve, gyorsított iramban kiabálva rohan a balszárnyon határozottan a Kisduna feié cserkésző Mihalicz Petyi pajtásunk után, aki egy felettébb gyanús oldalmozdulattal irányt változtatott és kacskaringós rövid görbe ket iró vizslaszerű szökkenéssel mindinkább gyorsabban a duaamenti ős nyárfáknak tart vala, a finánc pedig utána. Az én fináncom is sebtében megtekinti az én vadászjegyemet, nyilván azt se látta, hogy új-e vagy régi és éktelen kiabálással ordítva fenyegetőzve lohol a társa, illetve Mihalicz Petyi után. Ez pedig szemmel láthatólag keresve a legnehezebb terepet, a mély szántásokat, egy pár száz lépésnyi előnyével egyszerre csak ott van a nyárfák alatt, nyomban egy vén százados óriás tetejébe kerül s ott kényelemben elhelyezkedik. Mi volt az ennek a fiatal magyarnak, aki úgy tornászott, mint egy akrobata s úgy mászott, mint egy majom. A fináncok is léIekzetfelejtve odaérnek, leparancsolják, ő persze siketnek tettetvén magát, rájuk sem hallgat, feléjük se néz. Fenyégetődzés, gorombáskodás, Mihalicz olyan nyugodt, hogy közbe még egy, az egek magasságában húzó vadkacsa- vagy vadlúdcsapatra rá is dupláz és akkor rámordul a fináncokra, hogy ne zavarják az ő lesállását. Akkorra mi is odaérünk és némineműképpen félve a következményektől, felvilágosítjuk a fináncokat, hogy hiába kiabálnak, ez az úr siket, mint a bot. Végre jelekkel sikerül leszállítani, fázott is már odafent az istenadta gyereke. A két finánc nekitámadt, mi váltig erősködtünk, hogy ez az úr siket és újra siket. „Siket az öregapátok, ha ezek az urak a vadászjegyemet akarták látni, hát miért nern kérték mindjárt?" Megmutatja. A két finánc elképed, káromkodik, dühöng, fenyegetődzik, talán meg is verik, ha bírtak volna vele ós ha mi nem vagyunk ott. Hívtuk őket be Óvárra a kaffába, a becsületbíróság elé. Oda bizony nem kívánkozának. El lehet képzelni, hogy este a vacsoránál ez a tréfás vadászkaland több vígságot váltott ki, mint amennyit eredményezett volna egy tarisznyára való vadászzsákmány. A kukoricacsősz. A cséplés után szokásos magtári bemérés alkalmából egy forró augusztusi délután Guóth primási inspektor kiviszi á nála ellenőrködő, akkor még ifjú Szilárd Imrét az embermagasságú garamszentgyörgyi kukoricásokba foglyászni. Ketten voltak, két jó vizslával, de nem mentek semmire, mert csak akkor látták a foglyokat, mikor azok kirobbantak, de hogy hová szálltak, arról sejtelmük sem lehetett. A kunyhó mellett bámészkodott a csősz, egy szentgyörgyi öreg cigány, akit felzavartak az u. n. őrfára — látófára (egy két-három öles pózna, melyből oldalt létrafokok meredeznek, amelyeken fel lehet mászni a magasba, hogy a csősz a lapályon mindent láthasson, megtakarítván a rendes létra második oldalfáját). A cigány először hallani sem akart a felmenetelről, hátha meglövik, nagy respektussal viselkedvén a puska erányában, legjobban szeretett volna a kunyhóban elrejtőzni. Végre azonban a tekintély felzavarta a látópózna tetejére s egész értelmesen dirigálta a vadászatot. Kerulve-fordulva újból egész közel érnek az avizó- poszthoz, egy csapat fogoly felrebben, s az inspektor duplájára a cigány szárnyaszegett fogolyként kalimpál le a magas lesről — éktelen ordítással és néhány tizenkettes söróttel a bőre alatt — mint előre sejtette. Természetesen beragasztották a more elég enyhe sebeit néhány bankóval, hiszen semmi nagyobb baj nem történt, de a cigány még sem állhatta meg, hogy a nagy jajgatásra odarohanó béresgazdának azt ne mondja : „Még ha azs a fiatal lett volna, de ezs a vín samárl* Téli szükségleteit legjobban VIRÁG és SZÁNTÓ üzletében szerezheti be.