Esztergom és Vidéke, 1929

1929-11-21 / 89.szám

legutóbbi ülésen a vármegye részvétét fejezte ki ifj. Horthy Miklós balesete fölött. Huszár Aladár dr. főispán bevezető beszéddel is nagyobb ünnepélyességet adott az első ízben összejött új törvényhatósági gyűlésnek. Üdvözölte mind a régi, mind az új tagokat és hiszi, hogy az utóbbiak teljes erejükkel odaadásukkal szolgálják azt a tisztséget, amelyre a vármegye közönsége őket emelte. Örül annak, hogy sok ériékes tagot lát a bizottságban és reméli, hogy a kifejtett munkásság mindenkor a •magyar nemzeti együttérzésért, a vármegyéért és a köz javáért fog megnyilvánulni. Az első gyűlés alkalmával fontosnak tartja megemlíteni, de külön kiemelni azokat az eszméket, amelyek a demokratizálódást jelentik nemcsak az országban, hanem a külföldön is. A demokratikus eszmék a magyarban már régidőktől fogva meggyökereztek és így a demokratikus törekvések a közéletben továbbfolytatódnak. A vármegye törvényhatósága ezt az erőt kell, hogy a magyar nemzeti szellem szolgálatába állítsa nemcsak az egyes polgár, hanem a köz* és a haza érdekéért is. Végül Huszár Aladár dr. főispán a vármegye illetőleg a törvényhatóság jelentőségéről beszélt, a régi Magyarország vármegyei tradíciónak összekapcsolásával. A főispán a beszédje után üdvözölte Fehér Gyula dr. prelátus-kanonokot, bizottsági tagot, akit XI. Pius pápa az esztergomi főegyházmegye nagyprépostjává kinevezett. Az üdvözlést a bizottság éljenzéssel fogadta, majd Fehér Gyula dr. köszönetet mondott a megemlékezésért. A bizottsági gyűlés ünnepélyes részében szólásra emelkedett Palkovics László alispán is, aki szintén az új összetételében összejött törvényhatóság munkáját méltatta. Felszólalt Viáa Jenő a Magyar Általános Kőszénbánya igazgatója is, aki azt mondotta, hogy az új bizottság képviseli a társadalom és a foglalkozás minden rétegét ós hiszi, hogy áldás fog fakadni az uj törvényhatóság ténykedéséből. A beszédek után Huszár Aladár dr. főispán az előzőleg ajánlott és a még be nem töltött örökös tagokat enunciálta. A megválasztott örökös tagok: Ghyczy Elemér, gróf Degenfeld-Schönburg Ottó, Péntek Pál és Hulényi Győző dr. Az igazoló választmány tagjaiul megválasztották Báthy László prelátos-kanonok, felsőházi tagot (136), Csanády László (138), gróf Degenfeld-Schönburg Otto (137), dr. Garzuly József (135), dr. Frey Vilmos (138), dr. Mike Lajos (131), F. Péntek Pál (144) és dr. Wiplinger Ödön (131) szavazattal. A törvényhatóság kebelében megalakult az összeférhetetlenségi bizottszág is és megállapították a kisgyűlés taglétszámát, annak ügyrendjét és a szabályrendelet alkotását. A A törvényhatóság felír majd a bel ügyminiszterhez, hogy a kisgyűlés egyszer Komáromban, egyszer Esztergomban legyen. Kimondották, hogy a törványhatósági gyűléseken a hozzászólások ideje nem haladhatja túl a negyedórát. Rendkívüli esetekben a bizottság fél órára emelheti az időt. A vármegyei közigazgatási bizottsági tagok megválasztásánál a következők kaptak szavazatot: Bleszl Ferenc (124), gróf Degenfeld Sch. Ottó (122), gróf Eszterházy Móric (124), dr. Fehér Gyula (128), Ghyczy Elemér (128), Lőke Károly (124), Mátéffy Viktor (128), ifj. Péntek László (128), Fehling Konrád (123) és Schmidt Sándor (132). A közegészségügyi bizottság tagjai: Sajó Sándor, dr. Schleifer Mátyás Esztergom, Stockinger János Nagyigmánd, Virágh Elemér dr.Tata, Varga Miksa Komárom. Berényi Zsigmond városi tiszti főorvos, Beck János. Lintner Kálmán és Nagy Sándor állatorvos Esztergom, Szecsődy Kálmán állatorvos Tata és dr. Tótfalusy János Esztergom. A közigazgatási bizottság által kiküldendő tagok: Ujszászy Imre műszaki tanácsos, Hollósy Sándor építész Tóváros és Takács István gyógyszerész. A törvényhatósági bizottság által választott tagok: Bleszl Ferenc, Gönczy Béla dr. Esztergom, Jamriska Samu b. főintéző Tatabánya, Jenny Géza dr. kórházi főorvos Kisbér, Keleti József főfelügyelő Komárom, Lőke Károly ref. esperes Szomód, Major László Tata, Mátéffy Viktor Esztergom, Paletta József Tatabánya, ifj. Péntek Pál Ács, Michl Géza Komárom, Kubina László Teutsch József Tata és Vaszary Gyula Mócsa. A borbizottság tagjai: Belkovits György, Reusz Ferenc Esztergom, Perl József Dorog és dr. Jármy István az esztergomi járásban, Szuhacsik Lajos és Jánosi Károly a komáromi járásban, Luczky Sándor és Kertész Ignác a gesztesi járásban, Keleti József és Botmer Árpád báró a tatai járásban. A testnevelés] bizottság tagjai Csanády László bányaigazgató Tokod, br. Bottmer Árpád ny. altábornagy, Mattyasóvszky Béla dr. ügyvéd, Mátéffy Viktor, gróf Zichy Ernő és Vecsésy Ernő ny. tábornok. Thaly Ferencnek az elhunyt bizottsági és felsőházi tag emlékének a tanítói munkásságban kiváló eredményt elért tanítók jutalmazására is megalakult egy bizottság, melynek tagjai Báthy László felsőházi tag és Lőke Károly ref. esperes. Az adófelszólamlási bizottság megválasztását levették a napirendről és a választást elhalasztották. Huszár Aladár főispán az egyes bizottsági tagok megválasztása után tudomásul adta, hogy a vármegyei tisztújítást december 17-ére, keddt napra tűzték. A főispán köszönetével és a Himnusz eléneklésével egynegyed kettő kor zárult a gyűlés. Félremagyarázásra adott okot a vasárnapi számunkban közölt cikk a Szent Imre-évvel kapcsolatban. November 17-iki, vasárnapi számunkban az első lapon megjelent egy cikk, amely a Szent Imre év megrendezésének előzetes teendőivel foglalkozott. A cikk tartalmára vonatkozólag vitéz Szivós- Waldvogel József ny. tábornok, aki a cikket írta, ma egy levelet küldött szerkesztőségünkbe közlés végett. A levél a következőképen szól: Egy fővárosi laptudósítás hatása alatt — amely szerint a jubiláris szentévet rendező országos bizottság csak egy nőzarándoklat rendezését vette Esztergom számára tervbe — cikket írtam lapunk legutóbbi számába. Abban a meggyőződésben voltam, hogy nekem, mint katholikus magyar embernek és esztergomi polgárnak jogom és kötelességem a szentév minél fényesebbé és méltóbbá tétele érdekében néhány gondolattal hozzájárulnom. Tollamat a lokálpatriotizmus vezette akkor, amidőn Esztergom számára előkelőbb helyet kívántam, mint az eddig napvilágot látott programismertetés Esztergomnak szánt. Egyedül és kizárólag ez a cél lebegett szemeim előtt, midőn cikkemet megírtam. Mily nagy volt azonban csodálkozásom, midőn egy hozzám közelálló egyházi férfiú megmagyarázta nekem, mit mindent lehet cikkemből kiolvasni, illetőleg abba, ha akarják, belemagyarázni: kritikát, érzékenységek megsértését stb. Mindez távol állott tőlem s igazán nem rendelkezem az újságírás fejlett technikájának ama mértékével, ami szükséges lenne ahoz, hogy szándékaiSzombaton, november 16-án — mint megírtuk — a budai primási palotában díszdoktorrá avatta a Pázmány Péter Tudomány Egyetem Serédi Jusztinián dr. biboros-hercegprimást. A primási palotába már 11 óra után érkeztek az ünnepségen résztvevők, akiket a hercegprimás udvari papjai fogadtak. A nagyteremben egybegyűltek a tudományegyetem dékánjai, akiknek élén dr. Doleschall Alfréd rektor állott. Számos egyházi és világi méltóság is megjelent az ünnepség alkalmából. Serédi Jusztinián dr. biboros-hercegprimás pont 12 órakor lépett a terembe bíbornoki díszben. Az egybegyűltek hangos éljenzéssel fejezték ki hódolatukat. Doleschall Alfréd dr. rektor, két oldalon a kari dókán okkal, ünnepélyes beszéddel üdvözölte őeminenciáját és többek között a következőket mondotta: — Tudományegyetemünk Tanácsa a mult tanév hatodik rendes ülésén készséggel hozzájárult a hittudomá nyí kar határozatához, amely a Kormányzó Úr őfőméltósága által is jóváhagyatott, hogy Eminenciád a hittudományok honoris causa doktorává megválasztassék. A hittudományi kar a tudományos hivatott ság kérdését legilletékesebb saját hatáskörében már akkor döntötte el, amikor Eminenciádatmég a jelen magas állásába belépését megelőzően egyik tanszéke számára meghívás útján igyekezett megnyerni. — Ezzel az oklevéllel., amelyet Páz mány Péter dicsőségét hirdető ősi rektori pédum fedezete alatt nagy tisztelettel átnyújtani szerencsések va gyünk, nagy multaknak kegyeletes megemlékezésében és igy egy sivár jelenen keresztül jobb jövőnek remény ségében az erkölcsi, a szellemi és a szívbeli kötelékéknek gyöngéd és mégis minden acélnál törhetetlenebb erejével kívántuk Eminenciádat a Pázmány Péter Tudomány Egyetem hez hozzáláncolni. Ezután Doleschall Alfréd dr. rektor arra kérte a biboros-hercegprimást, hogy engedjen a díszdoktori okmánynak egy kis helyet nefelejtsként magas kitüntetéseinek virágos kertjében. Majd kérte a Mindenhatót, árassza el Serédi Jusztinián dr. biboros-hercegprímást áldással, az egyház és a haza javára. mat olyan burkolt formában tudnám elmondani, mint ahogy azt egyes írásmagyarázók olvasni akarják. Fájdalom, magam is meggyőződtem róla, hogy szerénz soraim bizonyos preokkupáltság mellett valóban félremagyarázhatok, különösen akkor, ha egyéniségemet, amely mindenkor egyenes és nyilt, nem akarják számításba venni. Azonban a félreértés megtörtént s igy az igazság érdekében szükségesnek tartom kijelenteni, hogy tőlem minden nekem imputált bántó szándék távol állott. Legyen szabad a magam személyére vonatkozóan nekem valamit kérnem: csak annyi nyilt őszinteséget és becsületes jószándékot, amenynyivel én vagyok mindenkivel szemben. v. Szivós- Waldvogel József Az üdvözlő beszéd után Baranyai Jusztin dr., a hittudományi kar dékánja átnyújtotta a díszdoktori oklevelet, amelynek az átvétele után a hercegprimás a következő beszédet intézte az ünneplőkhöz: — Gyermekkoromtól fogva teljes életemben mindig kü lönös tisztelettel tekintettem azon férfiakra, kikre az if júság tudományos oktatása és erkölcsi nevelése van bízva, mert úgy érzem, hogy szaktudományukban és erkölcsi életükben egyaránt szinte tökéleteseknek kell lenniők mindazoknak, akik az ifjúságot az Istentől származó igazságokra és erkölcsi törvényekre oktatják. Szent dolgokat ugyanis profán kezekkel illetni nem szabad. Már pedig szent dolog minden igazság, szent dolgok az erkölcsi törvények, szent dolog az ifjúság, a mi legdrágább kincsünk. Azért most, mikor hazánk legkiválóbb oktatói és nevelői, a magyar tudományos világ legkitűnőbb képviselői előtt állok, ne méltóztassanak csodálkozni, ha bizonyos megilletődöttség vesz rajtam erőt. Meghatódottságomban csak fokozódik, ha mérlegelni pró bálom azt a kitüntető bizalmat, amellyel ugyanezen kitűnő férfiak engem megtiszteltek, amidőn a Pázmány Pé ter Tudományegyetemen honoris causa a hittudományok doktorává választottak és ezzel mint egykori profeszszor kollégájukat kebelükbe fogadtak. — Vakmerőség volna munkásságomról önmagamnak Ítéletet mondanom. Az ítélet Istenre tartozik. Én minden magyar ember okulására csak két dolgot kívánok megemlíteni. Az egyik az, hogy mindig dolgoztam, amennyit istenadta egészségem mellett csak bírtam, mert Rómában észrevettem, hogy ha becsületes munkát végzek egyházamnak, akkor egyúttal édes hazámnak is hasz- ; nos szolgálatot teszek. Én most is azt vallom, hogy „Romában észrevettem, hogy ha becsületes munkát végzek egyházamnak, akkor egyúttal édes hazámnak is szolgálatot teszek" — mondotta a hercegprimás díszdoktorrá avatásán, - Oszi szükségleteit legjobban VIRÁG ós SZÁNTÓ üzletében szerezneU be.