Esztergom és Vidéke, 1929

1929-11-10 / 86.szám

Szerk. és kiadóhivatal: Simor-utca 18—20., Megjelenik kétszer hetenkint. Előfizetési ára: egy hóra 1*20 P. Csütörtöki szám 10, vasárnap 20 fillér Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. — Laptulajdonos és f

elelős szerkesztő: LAISZKY KÁZMÉR. Politikai közéletünk válsága. ii. Már az 1918 iki októberi forradalom, de különösen a bolsevizmus bukása után, megrettenve az átélt katasztrófáktól, sokan tódultak a keresztény politikát hirdető zászló alá, amelyet 3 párt is lengetett azon időben elnevezésében. A politikai pályára, főleg a képviselőségre jelentkezőktől hangos lett a politikai élet csarnoka. Számos új ember, a politikai közéletben eddig ismeretlen egyén jelent meg a szintéren, hozva magukkal nagy ambíciót s érvényesülési mohóságot. Az magában véve nem volt baj, hogy a politikai frontváltozásban sokan jobbra kanyarodtak. Ez dicséretes fordulatot jelentett és a keresztény nemzeti szellem kigyulladása volt. Hisz az emberben legtöbbször a nagy megrázkódtatások idéznek elő nagy változást s jobb útra való tórést. A baj tulajdonképen abban állott, hogy az új politikai zászló alá sorakozott szereplők tekintélyes része, nem hozott magával megfelelő keresztény politikai lelkületet s azt tiz év alatt megszerezni se iparkodott. Inkább utilitarius, azaz hasznossági cél volt itt is, ott is a hajtó erő. Már pedig ha valaki, egy eddig követett kárcs politikai talajról, egy jobb, tisztultabb politikai arénára lép át, az egy nemes értelemben vett pálfordulást kell, hogy jelentsen. És ha ezzel bárki a keresztény politika szereplője, pláne mint képviselő zászlótartója akar lenni, akkor kell, hogy benne hússá-vérré váljék annak a politikának nemcsak jelentése, de tartalma is. Kell, hogy annak szelleme mintegy belevésődjék lelkületébe s cselekvő munkakörébe. Erre nézve mi szükséges? A jószándék mellett szükséges a lelkiismeretes belemélyedés, úgyszólván az elmélkedés, a keresztény politika jelentőségéről, XIII. Leo pápa tanítása szerint. Vagyis a keresztény politikai iskolázottság elsajátítása, amivel a keresztény politikai pályán szereplő egyedül képes erkölcsi s szellemi erővel megállani a helyét. Ez az iskolázottság abban áll, hogyha a politikus önérzettel építő hivatása iránt, belemerül a keresztény politika történetébe s előzményeinek ismeretébe. Mindezt elősegíti a nagy egyéniségek, a történeti jelentőségű egyházpolitikusok s a keresztény újságírói publicisztika, a sajtó komoly tanulmányozása. Igazi, tőről metszett, mondjuk vezérlő, atyai tapasztalatú keresztény politikus elsősorban az, aki a keresztény politikának küzdelmein mint alapvető, magvető s harcos átesett. Másodsorban, aki a küzdelmekben bebizonyította, hogy mi mindent tudott erős hittel átélni. Ebben rejlik a keresztény politika ereje s győzelmeinek rugója. És ezzel lesz a nagy parlamenti iskolának tapasztalatain s disciplináján átment irányító. „A hit — mondja az evangélium — még a hegytetőket is kimozdítja helyükből." Talpig keresztény hívőnek kell lennie a ke resztény politikus képviselőnek, aki nemcsak nagy veszedelmekkel, hanem életével, múltjának puritán te vékenységével is bizonyítja lelki világa forgalmát. De azért, ha valaki mint kezdő keresztény politikus, még nem is tekinthet vissza politikai múltra, s küzdelmi korra, azért az is vezérlő keresztény politikussá válhat, ha az imént említett politikai iskolázottság lelkével összenő. Mert hiába, a politika stílszerű kezelését s a politikai pálya színvonalon álló izzó munkakörét, mint minden más hivatást, szintén tanulni s megismerni kell. Pláne a krisztusi alapon álló s éppen azért sok lemondással s önuralommal járó keresztény politikát, a mai divatos s sokszor lelkiismeretlen politikai rendszerekkel szemben. Mert, ha csak beleugrunk hirtelen, mondjuk jóakarattal ugyan, de a régi, a keresztény világnézettől elütő vértezettél, akkor bizony csak bandukolás, jazz-bandózás, konjunkturás s parádés, majd lecsúszó s kiélő lesz politikai szereplési pá lyánknak a hatása és eredménye. A politikai életet nemcsak érdekek, hanem elsősorban krisztusi eszmék és erkölcsök irányítják maradadóan. Ha mérlegeljük s megfigyeljük közéletünket, országszerte, széles körökben elterjedt azon panasz és tapasztalás, hogy politikai közéletünkben több tekintetben, több oldal ról hiányzik vagy fölületes a keresztény politikai szellem betartása. Másként nem kellene átélnünk olyan jelenségeket, amelyek eme panaszo kat igazolják s amelyek a liberális korszak közéletére emlékeztetnek. Nézzünk példának néhány ilyen jelenséget. Amennyire visszaemlékezünk, nem volt tapasztalható akkora gőg és az a beképzelt túltengő elbizakodottság azelőtt, mint napjainkban sokfelé tanúsítanak az uralkodó hatalomhoz közelállók, még az azonos keresztény politikai elvet köve tőkkel szemben is. Mintha olimpusi magasságban élők vagy pótolhatatlan közéleti nagyságok lennének. Aki a közügyhöz vagy hatalmi abszolútizmushoz hozzá mer szólni, azt indokolt kritikával meri kisérni, arra a destrukció minden elnevezését rázúdítják, mert félnek a cirkulusok megzavarásától s a terror takarónak beválik. Akik nem janicsárok vagy mamelukok, azok előttük nem számítanak. A hatalmi szenvedély egyik-másiknál hatalmi tébollyá hevül. Mindent kezében tartani, mindent kortézia eszköznek beállítani s akit lehet függésbe hozni, csakhogy minél nagyobb mederben ússzék a halak után. „Közéletünk megromlása — jól mondotta Kray István báró a ház május 8-iki ülésén — főkép arra vezethető vissza, hogy ma igen sok esetben a közéletben szereplő egyéneket elsősorban nem az önzetlen, áldozatos, lemondást követelő hazaszeretet, de az önző érdek, a könnyű és gyors pénzszerzés vágya, az egyéni hiúság és különféle ambí ciók kielégítésének lehetősége hajtja. Közéletünk leromlásának jele a protekcionizmus is. Nem az érdem számít, hanem az ajánlások száma." Prohászka Ottokár kénytelenségből az első nemzetgyűlés tagja. Amiket látott, arra nézve mondotta naplójában: „Kis koponyák s nagy akarnokok gyülekezete. Tele vannak ambícióval s elbizakodottsággal." (Soliloquia II. 46. lap.) Csak az befogadott akárhány elszédült politikai országos vagy helyi „nagyság" előtt, aki kegyelemre behódol, aki feláldozza erkölcsi önérzetét. Nem szórványos jelenség országszerte, hogy a hatalom exponensei, vidéken akárhányszor, ráfeküdnek a gyengébb ellenállásúakra. Helyi politikai ürügyet jeleneteznek s klikkeket építenek maguk körül, hogy melegágyas gárdája legyen érdekeiknek s ide-oda tolják őket, mint valami sakkfigurákat. Sajnos, ma erre, a nehéz életküzdelemben, az élelmes törtetés korában van elegendő emberanyag. Igy a befűtött lokomotív a klikkvezér parancsára oda indul, megy és áll, ahová parancsolják mint eszközt. Persze azért elégedetlen is van elég, mert nem egyforma a kielégítés. Van azonban lelkiismeretesebb klikkbeli, aki észreveszi, hogy csak eszköz az egyéni uralomra s a klikktoborzás nem szolgálja a közérdeket. Erre történnek kifakadások, ellenálló mozgalmak, de mikor elhatározóan cselekedni s ha kell, szakítani kellene a klikkérdekeltseggel, a klikkbeli mézes hónapok emléke erősebb s újra lerogynak. Még sok intelligens emberből is kiesett a gerinc s elnémult a lelki bátorság, ami ma nem úri foglalkozás széles rétegekben. Természetesen a klikkvezéreknek ez hajtja malmára a vizet addig, míg az események össze nem torlódnak fölöttük. Találóan jelentette ki Wolff Károly, ez az igazi gerinces keresztény politikus a tiszteletére minap rendezett lakomán: „Csak olyanok járhatnak a tömegek élén, akiknek jelleméhez, kezük tisztaságához, puritánságukhoz a gyanúnak még árnyéka se férhet." Ennék hangoztatása annál inkább aktuálisabb, mert az összeférhetetlenségi törvény revíziója, amint az a törvényhozásban is bátran hangoztatva volt, a politikai közélet tisztasága s tekintélye miatt is szükséges. Ha a közéletre való kihatás szempontjából nézzük az összeférhetetlenséget, kettős szempontból mérlegelhetjük: közszolgálati s anyagi tekintetben. Mindkettő úgyszólván mint köztisztességi akadály jön tekintetbe (impedimentum publicae honestatis) a politikai közéletnél. Keményfy K, D. Az OfflKE akciót indított a batármenti városok érdekében. Jelentkeznek a válságba jutott határmenti városok. Ismeretes, hogy az OMKE az elmúlt nyáron országos nagygyűlést rendezett, hogy a súlyos helyzetbe jutott, határmenti városok bajait a lehetőség szerint orvosolja és módot találjon az anyagi segítségre. Ebből a célból az OMKE mozgalmat indított a különböző szakminisztériumokban, a posta és távírda igazgatóságnál és az államvasutaknál, hogy a beruházások s más alkalmak során a határmenti városokat részesítsék előnyben. Eddig a közoktatásügyi, a népjóléti ós a hadügyminiszter jelentette az OMKE-nek, hogy egyes határmenti városokban már megindított új munkálatokat és a jövőben fokozott gonddal arra törekszik, hogy még újabb szükséges munkálatokkal is segítségére siessen. A Máv igazgatósága annyiban állt az akció rendelkezésére, hogy a m. kir. közp. vámigazgatósággal egyetértve, megszigorítják a csempészés ellenőrzését. Arra is törekszenek, hogy a menetrend javításával is segítsenek a bajokon. Továbbá a Máv behatóan tanulmányozza a vasutvonalak kiépítését és hogy'ezzel kapcsolatban szükséges építkezéseket is kezdjen. Egyben felkéri az érdekelt városok kereskedőit, hogy az OMKE útján tegyék meg konkrét javaslataikat a bajok orvoslásainak hathatósabb elősegítésére. Különösen a helyi speciális bajokon kivannak elsősorban segíteni. Ami Esztergom helyzetét illeti, az „Esztergom és Vidéke" készséggel áll kereskedőink, iparosaink és mindenki rendelkezésére, hogy a javaslataikat laEsztergom, Széchenyi-tér 16. sz. (Saját ház.) Telefonszám 135. Házi kender szövésre elfogadtatik tr SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törffl• a köző, konyha* és kenyérruha, házi szövött Pelczmann Lászlónál legjutányosabban beszerezhető