Esztergom és Vidéke, 1929

1929-10-31 / 83.szám

Szerk. és kiadóhivatal: Simor-utca 18—20., Megjelenik kétszer hetenkint. Előfizetési ára: egy hóra 1*20 P. Csütörtöki szám 10, vasárnap 20 fillér Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. — Laptulajdonos és f elelős szerkesztő; LAISZKY KÁZMÉR. k takarékossági nap és mi esztergomiak. Nemcsak Magyarországon, ha­nem az egész világon október 31-én takarékossági napot tar­tanak. Esztergomba is elérke­zett a takarékossági napról szóló értesítés, amely annak jelentőségét foglalja össze min­den ember tanulságára. Azt mondja a közlemény, hogy a Londonban megtartott mostani, októberi kongresszu­son többszáz delegátus jelent meg, ott volt Snowden pénz­ügyminiszter, sőt a wales-i herceg is. Mi, Esztergomiak nem me­hetünk túl szerény városunk határán, megtudjuk érteni és méltányolni a takarékossági nap jelenőségét és hasznát, mi magunk is sóvárogva szeret­nénk, ha néha napján egy-két pengőt helyezhetnénk el a ta­karékokban, vagy a bankokban, de addig csak a gondolatunk ér el, a valóság más képet mutat és szó sem lehet arról, hogy néhány garast félre te­gyünk. Szorít az adó, a teher ben­nünket, kétségbeejtő a drága­ság, a termelő nem tudja érté­kesíteni a termését, a verejté­kes fáradságának nem látja egy szemernyi gyümölcsét sem, kevés a kereset, sok a munka­nélküli, nincs méltányosság, óriási szakadékok vannak a társadalomban, jön a tél és százan és százan tüzelő és kenyér hián néznek az elkö­vetkező napok elébe. Soha az életben nem volt nagyobb takarékosság az embe­rek között, nem ís takarékos­sági napot tartanak, hanem egy egész takarékossági esztendő­ben élnek. Megértjük és értékeljük a takarékossági napot, csak vár­juk a jobb napokat, egy újabb rendszert, amely kivezet ben­nünket a mai takarékosságból, amelyet ma nyomorúságnak hívnak, hogy gyakorolni is tud­juk az igazi takarékosságot — valamiből, A „Pesti Tőzsde" Eger gazdasági, a szőlő- és bortermelés értékesítésének válságos bajairól, amelyek azonosak a mi termelési viszonyainkkal. A rendkívül nyomasztó gazdasági helyzet Egerben a speciális helyi viszonyok folytán elviselhetetlenek, Egernek és környékének ősideje gazdasági alapja a szőlőtermelés, ki­sebb mertékben a gyümölcs és a zöldség-, főzelékfélék termelése és értékesítése. Ma ez, az értékesítési piacok elvesztésével megingott ós a helyzet válságosra fordult. A belföldi piac nem képes föl­venni Eger bor-, gyümölcs- ós főze­lóktermését. Szemléltető kimutatás alapján a termelés nagy csökkenése látszik, de ez a megcsappanás a valóságban még szembetűnőbb vál­ságokat tár elénk. Tőke hiányában kénytelen volt a lakosság magaskamatozású kölcsö­nökhöz folyamodni és ma, amikor a fölvevő piacok hiánya miatt a borárak alacsonyak, a gazdák a ka­matokat is alig tudják fizetni, nem­hogy tőketörlesztésre jutna. Az adósság évről-évre nő, ennek ará­nyában pedig csökken a kereskede­lem és ipar foglalkoztatása és sza­porodnak a csődök és az iparbeszün­tetések. Az 1929. évben 87 egyén szüntette be iparát és ha tekintetbe vesszük, hogy e hó végével az idény munka is megszűnik, ez a szám emelkedni fog. A helyzet válságát fokozza, hogy nincs meg a közeljövőben még a lehetősége sem a bor értékesítésének. Az exporttevékenység szünetel, ke­reslet nincs, a csemegeszőlő-eladás az alacsony árak miatt lanyha és a borszőlő értékesítése is nagy gondot okoz. A szőlősgazdák helyzetére jellemző, hogy a gyermekeknek a drága tej helyett bort adnak reggelire, hogy a bor ne álljon értéktelenül a pincék­ben. Igy a gyerekek borosan men­nek az iskolába. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a borkereskedők az olcsóbb vidéki, homoki borokat vásárolják és a korcsmárosok egy része, akik szin­tén hitelre szorulnak, ezeket a boro­kat mérik, mivel a kereskedőktől ezeket hitelre kapják, míg az eladó sodott termeiő hitelt adni nem ké­pes. Hiába volt a földmívelési kor mány igyekezete, hogy értékesítő pinceszövetkezetek révén segítsen a bajokon, a helyzet nem változott. A gazdák pénztelensége és eladó­sodása kihat a város kereskedelmére és iparára is. A tisztviselők is adós­sággal fedezik szükségleteiket, a ke­reskedőknek meg óriási összegű kin­levőségeik vannak, amelyek csak nehezen folynak az üzletbe. Eger két nagy malmát teljesen lebontot­ták és eladták. Most a lisztet más városból szállítják szükségletük fede­zésére és ez a helyzet azután a kenyér drágulását vonta maga után. Ez Egert, mint iskolavárost is erő­sen sújtotta, mert intézeteiben közel 4000 diákot neveltetnek a szülők. Az utóbbi időben nagy építkezési készség volt tapasztalható, amely azonban a hitelnehézségek miatt nagy részben hajótörést szenvedett. A bajok orvoslásán a Nemzeti Bank Egri Fiókja és a Pénzintézeti Központ fáradozik a lehetőség sze­rint, megértően és támogatóan áll a gazdák, kereskedők és iparosok rendelkezésére. A felsorolt bajok és súlyos viszo­nyok ugyanolyan mértékben és spe ciális körülmények között feltalálna tók Esztergomban is. Szószerint meg­egyezik a lakosság helyzetével, csak egyről nincs tudomásunk, hogy a gyermekek bort reggeliznek. Még azt is vehetjük különbségül, nem hallottuk, hogy akármelyik pénzintézetünk igyekezne a bajokon segíteni, bár nem a pénzintézetek­ből kell kiindulnia a segítségnek, de arról sem tudunk, hogy valami közbe­lépés történne akár a vármegye, akár a város, akár az országgyűlési képviselő részéről. Napjainkat a nincstelenség, a lerongyolódás és a tönkremenés égbekiáltasa tölti be és eddig még egy mentőhangot sem foghattunk fel. Hat körzetre osztották Esztergomot, hogy a szépítő munkálatok eredményesek legyenek. Hétfőn délután a Szépítőegyesület választmánya a Takarékpénztár Rt. tanácstermében ülést tartott, amelyen nagy számban jelentek meg a város szépítésén fáradozó vezetők. Perger Kálmán dr. rendőrfőtaná­csos, a Szépítőegyesület elnöke, az ülés megnyitása után vázlatosan elmondotta az őszi munkálatok pro­grammját, amelyeknek nagyrészét a faültetések képezik. Az egyesület 510 fát és 192 bokrot vett számí­tásba az idei elültetésnél, amelyet a primási palota környékén, az Úri­utcában, a Primás-téren a szigeten, IV. a Víziváros és a Prímás-szigeten a Ferenc József-úton, a Széchenyi-)ifj. Klinda Károly tanár, VI. Szent­téren, a Kossuth Lajos-utcán, a Do rogi-úton, a Simor-utcán, Bottyán János-utcában, a Petőfi-utca szögé­ben, a Mária Terézia-utcán és esetleg még a kívánkozó helyeken fognak végezni. A fák és bokrok költségei­nek fedezésére egy bizonyos összeg rendelkezésre áll, a többit társadalmi úton fogják megszerezni. Az egye­sületnek az a célja, hogy a városra terhet ne hárítson a szépítéssel és arra törekszik, hogy minél több párt­fogót szerezzen, akik anyagi vagy bármi más készségükkel a munká­latokban segítségre állnak. Minden esztergomi ember érdeke, hogy vá­rosunk szép külsőben, rendezettség­ben fejlődjók, mert a szép város ide­geneket vonz és ezáltal pénzforrást talál a lakosság. Szó sem fér ehhez ellenvetés, mert minden nevezetes város ezen a téren óriási munkát fejt ki és valóságos versenyek ala­kulnak ki. Az ülésen hosszasabban tárgyal­tak a tagszerzésről is, hogy az egyesület bevétele, illetőleg a mun­kálatok tere nagyobbodjék. Vitéz Szívós- Waldvogel tábornok azt indítványozza, hogy az egyesü­let rendezzen jótékonysági előadáso­kat, színdarabokat, mert amikor más célokra már több előadást rendeztek, a Szépítőegyesület céljára ilyen ak­ciók még nem történtek. A megjelentek nagy helyesléssel fogadták ezt az indítványt és Perger főtanácsos azonnal elhatározta a vi­galmi bizottság megalakulását, amelyre már meghívás is történt. Ezeket a jó­tékonysági előadásokat „ Virágos Esztergom" címmel rendezik meg. Ezután vitéz Szivós-Waldvogel tá­bornok tervezetét tárgyalta a bizott­ság. A tervezet a szépítő munkála­tok nagyobb eredményét teszi le­hetővé, körzetekre osztja Esztergomot és az egyes városrészekre külön bi­zottságok megalakulását teszi szük­ségessé. Ezt a tervezetet az „Esz­tergom és Vidéke" a közelmúltban ismertette vitéz Szivós-Waldvogel tábornok egy cikkének keretében. A bizottság élénk érdeklődéssel foglalkozott Bz újabb indítvánnyal és általázos nézet alakult ki, hogy a körzeti beosztás feltétlenül nagyobb eredményeket fog biztosítani. A kör­zeti bizottságok természetesen a Szépitőegyesületben tárgyalják meg a felmerülő terveket, beszámolnak a munkákról és közös megbeszélés alapján kezdenek újabb munkát. A hat körzet élére azonnal meg­választották a vezetőket. I. a belváros szépítésének vezetője vitéz Szivós­Waldvogel tábornok, II. a Kerek­templom körzetének Számord Ignác tb. kanonok, III. a Ripárián Sántha József dr. tanácsnok, IV. a Szent­tamás városrészben Jármy István dr., «*• SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ íepedö-vászon, köpper, tsrüi- n I ' „I ' ' i oiÄun« relczmann Lászlónál fid**! ^OJwUll legjutányosabban beszerezhető HH _ Ha _ MMHHMMm _ M _ H __ M . Esztergom, Széchenyi-tér 16. sz. (Saját ház.) Tele­fonszám 135. Házi ken­der szövésre elfogadtatik

Next

/
Oldalképek
Tartalom