Esztergom és Vidéke, 1929

1929-09-26 / 73.szám

MOTE esztergomi juniorok egyéni versenyében (20 induló). Fekve: 1. Farszky János 98 pont, nyerte vitéz Matus Gyula díját; 2. Tölgyessy Jenő 96 pont nagy bronzérem ; 3. Perneczky Gyula 95 pont; 4. Fazekas József 93 pont; Horváth Ferenc 93 pont. Állva: 1. Horváth Ferenc 87 pont, nyerte dr. Molnár József díját; 2. Kicsindy Géza 83 pont nagy bronzérem; 3. Perneczky Gyula 81 pont; 4. Radó Béla 81 pont; 5. Farszky János 76 pont. Kapásból: 1. Perneczky Gyula35 pont, nyerte Horváth László díját; 2. Tölgyessy Jenő 30 pont, kis bronzérem ; 3. Farszky János 23 pont; 4. Nemesszeghy Gyula 23 pont; 5. Székely Imre 21 pont. Az esztergomi középiskolák csapatversenyében : 1. az Érseki Tanítóképző Intézet A) 430 pont, nyerte Petz Testvérek vándordíját; 2. az Érseki Tanítóképző Intézet B) 418 pont, nyert 5 drb kis bronzérmet; 3. a Szent Imre reál A) 417 pont; 4. a Szent Imre reál B) 372 pont ; Az esztergomi középiskolák egyéni versenyében: 1. Wagner Imre képzős 91 pont, nyerte a Közüzemi Rt. díját; 2. Szeder János képzős 90 pont, nyerte Pelczmann László díját; 3. Baross Gyula képzős 88 pont; 4. Pintér István képzős 87 pont; 5. Czibik Rezső reál 86 pont. Az esztergomi erdészeti iskolák és leventék csapatversenyében: 1. Erdészeti Szakiskola 460 pont, nyert 5 drb kis bronzérmet; 2. Levente A) csapat, nyert 5 drb tölgyf

alevólko szorút; 3. Levente B) csapat. Az esztergomi erdészeti iskolák és leventék egyéni versenyében: 1. Kovács Béla erd. 97 pont, nyerte Kósik Ferenc díját; 2. Maár Jenő erd. 94 pont; 3. Trexier József lev. 94 pont; 4. Hock Kálmán lev. 93 p. Hölgy vendégszámban (8 induló): 1. Papp Mária Kispest 90 pont, nyerte Rochlitz Elemér díját; 2. Kádár Bözsi Cegléd 90 pont, nyerte Rottár Gyógyáru Rt. díját. Tendég versenyszámban (20 ind.): 1. Müller Lajos szds 97 pont, nyerte vitéz Pongrácz-Bartha Ede díját; 2. Szabó Jenő áll. r. det. 95 pont, nyerte Brutsy Jenő díját; 3. Genersich Béla fhgy. 94 pont; 4. Virágh Ferenc szds 93 pont; 5. Grude József fhgy 91 p. Magyar irredenta ünnepély Nyergesújfalun, A középiskolások evezős-versenye a Nagy-Dunán. A Magyar Turista Egyesület Esztergomi Osztálya a Turista Dalárdával összefogva ismét rálépett arra az útra, melyet az ezeréves ország szét darabolása, a nemzet szerencsétlensége jelölt meg számára. Innét a trianoni határszélről, mint az ország megcsonkításának nyomorúságait legjobban érző helyről kellett kiindulnia a magyar irredentizmus hazaszerető lángjának, a bizakodásnak, a szép reménynek, a vigasznak, a bátorításnak. Innét az az igazságtalan határról kell elvinni a feltámadás magját, hogy erősítsük a szabad magyar népet és vigasztaljuk a rab magyar testvéreinket. A mozgalom kicsi helyi színezetűnek látszik, de mégis áthallatszik buzdító dala, lelkesítő szava a Dunán. Ha a trianoni határ mentén mindenütt olyan remek munkát végeznének, mint a MTE Esztergomi osztálya és a Turista Dalárda, lassabban csoszogna az oláh bocskor, csendesebben szólna a szerb kondás kürtje, jobban behúzná a cseh orosz Ián kettős farkát és nem hetvenkednék az osztrák sógor. Első lépcsőfokul azt akarják elérni az esztergomi turisták, hogy nagy lépcsőházat építsenek az integer Magyarország, Kárpátoktól az Adriáig terjedő hatalmas, dicsőséges palotájában. Ezért mentek ki a hajdani római Vella Curtia helyére, az egykori kuruc vár romjaiból megerősödött Nyergesújtalu derék, megértő, intelligens népéhez. Elvitték szavukat, elvitték dalukat, magyar lelküket hozzájuk s ők fogadták dalosainkat megértéssel, szeretettel. Meg vagyunk győződve, hogy amint valamikor friss lovakkai röpítették tovább Nyergesújfaluról az utast, úgy most is elviszik szavukat és dalukat Nyergesújfalu szanaszét dolgozó derék lakosai. # * # A szaléziánusok nagy, tágas épülete előtt mult vasárnap megállott Esztergom város hatalmas autóbusza, mely a Turista Dalárdát száliította Nyergesújfalura. Mayer János községi bíróval az élén az elöljáróság, a leventék, a tűzoltók és a község népe fogadta a ven. dégeket. Nemsokára azután menetté alakulva és a tűzoltózenekar hangjai mellett a templomba vonultak, ahol dr. Metzker János pápai kamarás, esperes-plébános litániát mondott. A Turista Dalárda a litánián az „Ave Maria"-t és „Kinek első szent királyunk" remek egyházi énekeket adta elő. Litánia után a szaléziánusok felbogózott udvarán leventék és tűzoltók sorfalai között a község népének nagyszámú részvétele mellett felhangzott a dalárda Magyar Hiszekegy áhítatos dala. Kemény Miklós és Kőhalmy László buzdító, remek szavalatai tarkították a Turista Dalárda szebbnél-szebben előadott hazafias dalait, melyek a szavalatokkal együtt nagy tetszést váltottak ki a nagyszámú közönségből. Az ünnepély tulajdonképeni magja dr. Antóny Béla polgármester, a Turista Egyesület és dalárda elnökének gyújtó, lelkesítő, minden szónoki készséggel felékesített ünnepi beszéde volt, mely láthatólag mély benyomással volt a hallgatóságra és viharos taps és éljenzésben tört ki az elismerés, Az ünnepség végeztével Zsitvay József adóügyi jegyző meglepően szép beszédben mondott a község nevében a szereplőknek és a dalárdának köszönetet az ünnepély megrendezéseért. Ezután a tűzoltózenekar hangjai mellett az elöljáróság kíséretében a dalárda és az osztály tagjai felvú nultak az ipartestület helyiségébe, hol dr. Antóny Béla polgármester mondott remek szavakba foglalt köszönőbeszédet az elöljáróságnak a fogadtatásért. Végül este szerenáddil búcsúzott el a Turista Dalárda Kelemen Ferenctől, a község derék főjegyzőjétől, aki mozgatója volt az ünnepély helyi rendezésének. Turistakirándulás. „Encián Turisták" f. hó 29. én, vasárnap tartják vándorgyűlésüket a Hosszúhegyen, mely plkalommal felavatják a Hideglelős kereszt alatt kiépített Hidegforrást. Ezen ünnepélyre az MTE Esztergomi Osztálya kirándulást rendez. — Indulás reggel fél 9 órakor a Leitgéb pincétől. Élelmezés hátizsákból. — Visszatérés Basaharcról az 5 órai autóbusszal, vagy a Bubánati völgyön át Vaskapun keresztül. — Vezető Vitái István. Az a középiskolás evezős felvonulás, amely a MOVE Esztergomi Hajós Egylet rendezésében vasárnap, szeptember 22-én folyt le a NagyDunán, a kellemetlen szeles idő ellenére is szokatlanul nagy és díszes közönséget vonzott. Ott voltak: szenkviczi Palkovics László alispán és családja, dr. Frey Vilmos országgyűlési képviselő feleségével, dr. Rudolf Béla táblabíró, a bíróság vezetője, a Marosi, Mattyasóvszky és Reusz családok, igen sok budapesti sportember, több magasrangú katonatiszt, Vác diszes képviselete '.Vácy-Hübschl Kálmán és három gimnáziumi tanár vezetésével, azonkívül az érdekelt intézetek sok sok növendéke. Á rend fenntartásában a reáliskola növendékei segédkeztek. Az erős szél nagyon késleltette a verseny megkezdését A meg-meginduló eső többször fedél alá űzte a közönséget, mégis kitartott. Végre nagy sokára megkezdődött a verseny. Elindították a kettős párevezősök felvonulását kormányossal. A tanítóképző csapata *hem indult. A verseny a reáliskola két csapata között a 3. sz. csapat javára dőlt el. Részt vevői Ray man József VII., Reusz Sándor és László Endre VIII. o. t. Utána a hazaigyekvő váciak kívánságára a nap fő versenyére — négy evezős felvonulás kormányossal — került a sor. Négy csapat indult. A váci gimázium két csapata (1. és 3. sz.), az esztergomi érseki tanítóképző és a reáliskola egy-egy csapata (2. és 4. sz.) Indítás után az 1., 3. és 4. sz. egyvonalban nyomult előre, míg a 2. sz. lemaradt. Kemény küzdelem fejlődött ki az egyvonalban haladók kőzött. Körülbelül fóltávon azonban elhúz a pompás technikával dolgozó 4. sz. csapat és előnyét 4—5 hajóhosszra növelve fut át a célvonalon, a partonállók üdvrivalgása közben. Éljen a reáliskola! — hangzott mindenfelől. Boldog mamák és apák s érdekeltek fogadták a hangos gratulációkat. Szinte észre sem vették, hogy közben a győztes csapat (Fischer Ferenc, László Endre VIIÍ., Puxbaum Jenő VII. és Bárdos Arthur) a meg-megújuló ovációt felemelt félkarral fogadva elevezett a zsűri előtt. A váciakat — bizony — le hangolta az eredmény. Biztos győzelemre számítottak és kénytelenek voltak megelégedni a 2. és 3. helylyel. A reáliskola győztes csapata megnyerte a MOVE Esztergomi Hajós Egylet Jaschik Álmos festőművész alapította vándordíját: hatalmas bronzszobrot pompás fekete márványtalapzaton. És ha még kétszer egymásután megnyeri, végleg az intézet birtokában marad. A győzelem a nap hősévé avatta a reáliskolát. Növendékei még egy másik versenyben is megmutatták, hogy bár nincsen csónakházuk, nincsen egyetlen regatta csónakjuk, sőt még evezőlapátjuk sincs, mégis tudnak evezni, mert van szivük, egészséges sportszellemük, acélos izmuk és nagyszerű győzniakarásuk. Az EHÉ-nek pedig van megértő szive, nagyszerű evezős gárdája, amely annyira szereti a sportot, hogy áldozni is tud érte s munkát és fáradságot nem kímélve azon fárad, hogy biztosítsa az utánpótlást. És itt legelőször Philipp József titkárról, mint a győztes csapat oktatójáról kell megemlékeznünk. Az ő szakavatott keze munkájának köszönhető a nagyszerű eredmény s rajta keresztül a győztes csapat mintaszerű fegyelmezettségének, A harmadik számban — kétevezős felvonulás kormányossal — ismét két reáliskolai csapat indult. Elsőnek az 1. sz. csapat (Guszmann György, Fekets Sándor és Arkenberg Béla) futott be. Kár, hogy a tanítóképzősök által bemutatni akart kajakos felvonulás mindkét száma elmaradt az erős szél miatt. Bizonyára szép és érdekes szám lett volna mindkettő. A verseny a MEHE hajósházban ünnepi keretek között ért véget. Dr. Rudolf Béla elnök szép szavak kíséretében adta át a győzteseknek az ezüst érmeket, a győztesek intézetének : a reáliskolának a vándordíjat. A második csapat tagjai bronzérmet kaptak. Lelkes éljenzés kisérte a fellobogózott hajón hazainduló váciakat, akik viszont melegen köszöntek el a vendéglátó esztergomiaktól azzal a nem titkolt szándékkal, hogy jövőre elragadják a vándordíjat az esztergomiaktól. Majd meglátjuk. A győztes nyolcadikosok úgy mutatták be a vándordíjat alsóbb osztályú társaiknak : „Mi megszereztük, nektek kell megtartani 1" Mit írt a „Magyarország" fővárosi napilap városunk szépítéséről. Fentidézett napilap folyó évi szept. 22-iki számában a következőket olvassuk : „Virágos város. Pár nap elótt Esztergomban jártam. Három esztenáő óta nem vitt arra az utam s most meglepetve láttam: mennyit változott, haladt, fejlődött ilyen rövid idő alatt a prímásoknak ez ősi városa, amelynek életében azelőtt évtizedek múl tak el nyomtalanul. Jó uta\, a Dunaparton aszfaltburkolat, a régi, eldugott kis meleg-forrás körül pompás strandfürdő, új paloták egész sora: a mai Esztergom egyegy részletében emléke sincs a múltnak. A megújhodott városra alig lehet ráismerni. De ami legjobban és legkedvesebben lepett meg: a virágos utcák. Végig a főútvonalakon, a gyalogjáró két oláalán, virágágyak színesednek minden ház előtt. Szabad kiskertek kerítés nélkül, mindössze zöld hanttal szegve, s remek égő piros muskátlik, tarka árvácskák, büszke dáliák, aranyszín violák és fehér őszirózsák mosolyognak. Igazán mosolyognak. Rámosolyognak a sétálókra s mint eleven bokré ták barátságosan köszöntik az idegent. Akárkinek fejében született meg ez a poétikus ötlet: hálát és elismerést érdemel érte. S milyen egyszerű volt a megvalósítása. Minden háztulajdonos maga csináltatta meg háza frontján az utcai virágágyakat. Alig került az egész valamibe. Csupán a dunaparti sor dekorálását kellett magára vállalnia a városnak. És így, kevés pénzből, virágos város lett Esztergomból — egy nyár folyamán. A sok szines virág diBETOBTA faszon megérkezett nagybani árusítását megkezdtem. DemÓny Ferenc József-űt 13.