Esztergom és Vidéke, 1929

1929-09-22 / 72.szám

szen nyakig úszunk az adósságban ? És még az olcsóra sem futja szerény jövedelmünkből 1 Miért örül a köztisztviselő, ha a Pénzintézeti Központ nagyobb előleget szavaz meg neki, amely pénzt egyszerre kiadja, de visszafizetni oly végtelenül keser ves? Miért megyünk a szabóhoz havi részletfizetés mellett ruhát csináltatni, amikor elsején minden fillér nek annyi helye van.' Általában miért élünk magasabb színvonalon, mint amilyent viszonyaink megengednek ? Miért tart a kisfizetésű tisztviselő drága cselédet, amikor a konyhai munka fizikai része határozottan egészséges a szervezetre, tennisz és póló játékot pótol, ha nem is oly kellemes, mint ezek. De okvetlenül jóval olcsóbb 1 A sok miértre legfeljebb azzal lehet felelni, hogy a javak beszerzése kellemes érzést vált ki belőlünk és a magyar gavalléria különben is lehetetlenné teszi azt, hogy a „lemondás" -t válasszuk életünk jelszavául. Panaszkodik pl. a szeretett feleség, hogy a szomszédasszony új kalapot, új ruhát kapott, kijelenti, hogy ő sem maradhat el. A férfi gyenge, meg akarja menteni a házi békét, teljesíti az óhajtást, de joggal gondolja magában, hogyha az aszszonynak vásárol, önmagát sem tekinti mostohának, mert hát elvégre ő a dolgozó, a kereső úr a házban. És igy ketten költik a végtelenül nehezen megkeresett kevés pénzt, mint az egyszeri gazda, aki egy hatalmas jégverés idején elővette a cséplő fát és vágta, kaszabolta a termést, mondván magában, .hog\ha már veri az Isten^ akkor ne maradjon semmi sem. És igy állt boszút saját rovására a természet pusztításáért. Nézzünk be a boltokba, tele vannak a fűszerkereskedések könyves vevőkkel. »Hitelbe semmi sem drága" jelszó mellett hamar felszaporodik az adósság. Azután jön az anyagi bajok sokasága, az összeomlás, a hitelek teljes bedugulása, a kétségbeesés és az esetleges öngyilkosság. Bajban nincs barát, nincs rokon, testvér és elhagyatottabbak vagyunk, mint a viharba kivert juhászkutya. És minderre semmi szükségünk sincs, könnyen elkerülhető minden anyagi baj. Csak éppen nem szabad többet költenünk, mint amennyink van. Egyszerű, mint Kolumbus tojása. Egy török közmondás azt mondja, hogy az igazi nyomorúságot nem az Isten küldi az emberre, hanem azt mindenki maga idézi elő. Hogy mennyire igaz ez, azt bővebben fejtegetni nem kell. A gazdasági helyzet általános leromlottsága, a pénzügyi válság és a bizonytalan jövő fokozottabb takarékosságra inti azt, aki helyesen tud következtetni, de főleg azt, aki szégyenszemre másra szorulni soha sem akar. Mert hiába is akarna . . . (-el) A cseh hadseregbe erőszakkal besorozott magyar állampolgár. Magyar állampolgárt lefogtak, mint cseh katonaszökevényt. Pozsonyi letartóztatásban sínylődik egy magyar állampolgár. Molnár József dorogi bányakovács 1900 május 19-én Leányváron született. Édesatyja únyi illetőségű, de 1917-ben Kicsind községbe költözött, megtartva azonban únyi illetőségét. Molnár József 1918 tavaszán a volt 26. gyalogezredhez vonult be, ahonnan a komáromi 5-ös huszárokhoz került, s a román, majd az orosz fronton teljesített szolgálatot. 1920-ban Molnár Józsefet minden tiltakozása ellenére a cseh hadseregbe sorozták s október elsején Pilzenbe bevonultatták. Miután hiába tiltakozott a jogtalan besoroztatás és bevonültatás ellen, még azon évben, karácsonyi szabadsága alatt, átszökött a határon s miután igazolta itteni honosságát és illetőségét, előbb Tokod-Altárón, majd a dorogi bánya műhelyeiben állott munkába, ahol ez év augusztus 31-ig zavartalanul dolgozott. Augusztus 31-én, szombaton az a szerencsétlen gondolata támadt, hogy édesapja és felesége szüleinek látogatására megyén át búcsú alkalmával Kicsindre. Szeptember 2-án két csendőr jelent meg apósa, Jarábek István lakásán és felszólította, hogy mielőtt visszatérne Dorogra, jelentkezzen a párkányi szolgabiróságnál és intézze el ott levő ügyét. Molnár, aki a m. kir. Belügyminisztériumtól kiállított és a budapesti cseh konzulátus által láttamozott, magyar állampolgárságát hitelesen igazoló okmány birtokában volt — teljés biztonságban érezvén magát — hétfőn délután 4 órakor (szept. 2.) jelentkezett a párkányi szolgabiróságon, ahol nyomban letartóztatták, mint katonaszökevényt. íme így fest Benes országában a szomszédos béke. Igy bánnak ott a magyar állampolgárokkal, és mi, akik ezerszámra tűrünk itt a cseh munkásokat, ezt összetett kézzel nézzük. Nagyot fejlődött Tokod község rövid idő alatt. Tokod község érdemes, józan magyar lakossága, mindenkor, értelmesség, szorgalom és haladásban egyik vezető községe volt a régi Esztergom vármegyének. Egy hozzánk érkezett levél alapján nagyon szivesen emlékezünk meg Tokod fejlődéséről, annál is inkább, mert az egyetértés gyümölcsét látjuk a fejlődésben és más községek is példát vehetnek róla. Amikor az elöljáróság megértő polgárságra támaszkodhatik, könnyű szerrel teremthet olyan dolgokat, melyek különben vagy egyáltalában nem, vagy csak nagy nehézségek leküzdésével létesülhetnek. Tokod község a legutóbbi kéthárom év alatt épített egy modern hattantermes, emeletes népiskolát. A kántor részére úrilakot emelt és a községbe vezető út mellett rendesen parcellázott tágas temetőt létesített. Befejezéshez közeledik a nagy állomástól bevezető Fő-út és a Kossuth utca kövezése. Az 0. F. B. eljárása folytán 77 házhelyhez jutottak új birtokosok s így egész utcányi új, modern egész séges lakóház épült. A község körültekintő vezetősége legeltetési társulat létesítésével^ szépen fejlődő legelőt teremtett. Üj pásztorházakat és tenyészistállókat épített, helyes gazdasági érzékkel. Kőbányaüzemet nyitott, mely szintén szép jövedelmezőséget igér. Éveken át nagy nyughatatlanságot és széthúzást okozott a községben a bányaügy. Ez a kényes kérdés is a megegyezés stádiumában van s ezzel az utolsó ütközőpont is megszűnik, amely a község fejlődésének akadádályául szolgált. Okosan teszi Tokod község lakossága, ha magukra hagyja a demagógokat s saját józan eszére hallgatva törekszik a közjóra. Mit tanul a szlovenszkói magyar ifjúság. Szemelvények egy földrajzkönyvből. — Valótlan adatok. Nemrégen kezünkbe került egy cseh földrajz könyv, hogy a csehek nevetséges erőfeszítésébe beletekinthessünk, érdemes néhány szemelvényt közölni a könyvből. A sorok és az állítások már önmagukban hazugságoktól telítettek. Magyarországról szóló fejezete az általános adatok, terület, lakosság, lélekszám stb. után a hegy ős vízrajzzal foglalkozik s a Nagy-Alföldről szólva azt mondja, hogy ez „a Duna Tisza között fekszik, nem egyforma talajú és mindkét folyó hosszában vannak terjedelmes mocsarak magas nádasokkal benőve és vizimadarakkal benépesítve. 'Helyenként futóhomokos térségek vannak. Legnagyobbrészt a terület termékeny szántóföld,^'mely azonban gyakran szenved a szárazság miatt." Tovább mondja : , Helyenként az egész vidék legelőnek, pusztának van hagyva, melyen tavasztól a tél beálltáig lovakat és szarvasmarhát, sertéskondákat és juhnyájakat legeltetnek a csikósok." Hát ilyen értelemben vett „puszta" ma már csak a Hortobágy és a csikósok ugyancsak kikérnék maguknak, ha tudnák, hogy sertóskondát meg juhnyájakat^is legeltetnek. Még az öregapjuk is megfordulna sírjában. Ismét tovább: „A főfolyók, a Duna és Tisza, Magyarországot csak a középső folyásukban járják. Szabad folyásukat majdnem egész hosszúságban apró tavak és egészségtelen mocsarak kisérik." Hát ez aztán már vastag hamisítás és nyilt rosszakarat. Szóval Magyarország legáldottabb, legdúsabb vidéke amolyan vad, miazmás mocsárvidék, a főfolyók „szabad" fo lyása nem ismer sem ármentesítést, sem csatornázást, sem folyamszabályozást. Vessük csak közbe szeretettel, hogy a magyar Duna-Tisza folyásán, de különösen a Tiszán miért voltak olyan nagy és súlyos bajok a csehszlovák területen folyó tiszaszabályozási művek elhanyagoltsága következtében ? Miért voltak árvizek és gátszakadások s Ruszinszkó népe miért ordított halálos szorongattatásban és mindhasztalan a Latorca, Ung és Felső-Tisza emlékezetes árvizei idején ? Kérdezzük meg azt is, hogy a Duna-Tisza szabályozás, ármentesítés és csatornaművek nem centenáriumokat ünneplik-e maholnap ? „Atavak közül kitűnik nagyságra nézve a sekély vizű Balaton.« Ennyi. Hja, ha a Balaton Csehor szagban volna, akkor dithirambusok szólnának róla! Szegény magyar fiúk ! Honnan tanuljátok meg ti most már, mi az a Balaton, mennyi szépség forrása, milyen drága, gazdag letéteményese a legszebb, legdaliásabb magyar múltnak, nagy idők, nagy emberek emlékének ? A magyar tenger I „Magyarország éghajlata szárazföldi. Rövid dermesztő hideg tél váltakozik forró nyárral. Jelentékeny különbségek vannak a nappali és éjjeli hőmérséklet között. Nedvessége kevés van, nyáron ritkán esik, csak a bő harmat mérsékeli a szárazságot" Lehet, hogy a szerzők szeretnék, ha igy volna, ha ennyivel is nyomorúságosabb legyen Magyarország élete, node hál' Istennek, ezt csak ők szeretnék, de nem így van. Eső is van bőven, a tél sem olyan dermesztő, a nyár sem olyan szaharai. Következik a hel> leírás, Budapest főváros. Elismerik, hogy: „szépen és modernül épült. Pompás épületek ékesítik, egyetemek, múzeumok, képtárak stb. Az előbbi magyar kormányok nem sajnálták a pénzt, hogy más világvárosokkal egy színvonalra emeljék Budapest a magyar ipar és kereskedelem központja. Az ipari üzemek közül kitűnnek a hatalmas gőzmalmok." Szerényen elhallgatják a kis hamisak, hogy vannak ott hatalmas hajógyárak, mozdony- és gépgyárak, valamennyien európai méretűek és hírűek. Példa okáért a Ganz-gyárocska, némi oceánontűli szállításokkal, olasz vasutak elektrizálásával és másokkal. Dehát megint jobban fest: pár malom. A magyar olyan hasadi, csak buza, liszt, csuszára való s azzal kész. „Budapestre irányulnak az egész országból az összes vasnli vonalak, most fontos vasúti gócpont." Mi azt merjük állítani, hogy mindig is fontos gócpont volt. „Jelenleg természetesen jelentékenyen lehanyatlott Budapest jelentősége." Akárhogy keressük, mi erre nem tudunk rájönni. Legfeljebb „hatalmi" szempontból. De kultúra, tudomány, humanitárius intézmények terén, a külföld szemében is egyre jobban elismert nagy értékeivel határozottan az ellenkezője áll a fenti nyájas kijelentésnek, mely szintén inkább méla óhajtás volna, semmint meglevő igazság. Ismét köszönjük a szives jószándékot, de a külföld véleménye egészen más Budapestről s ez fontosabb. Ezután következik az ország nagyobb városainak szűkszavó ismertetése, megemlítve az Alföld sok tízezres nagy falvait. „Szárazság idején a telepek porban, esős időben sárban merülnek el, mert nincs sem kő sem fa." Ennyi a mondanivalója rólute. „Ilyen nagy faluk az oláh határnál Szarvas és Békéscsaba, nemzetiségi vidék, szlovák lakossággal." Magyarországnak erdeje nagyon kevés van, úgy hogy szalmával és szárított trágyával kell tüzelniök " és leányka gyönyörű átmeneti kabátok Vermesnél tékban. (Kossuth Lajos-utca)