Esztergom és Vidéke, 1929

1929-09-05 / 67.szám

A trianoni határon végig... Irja: VÉCS OTTÓ. xvii. Rumania Mare. Ki vermesnél a Vizespuszta hozzánk tartozott, de 1924-ben st határkiigazítcv bizottság visszacsatolta Romániához. A pusztáért Jánosházát adták cserébe. Csak azért, mert Vizespusztán egy románnak földje volt. A románok is építkeznek mindenfelé. Szép, új őrházakat emelnek. Azonban őrtornyokat, blokkházakat, drótakadályokat, farkasvermeket, mint a szerbeknél, nem látni. Nézzük a magyar őrházakat. Viskók, kalyibák. Sárkunyhók a palotával szemben. Ott szép, tágas szobák, minden felszereléssel. Mindegyjk épületben tíz-tizenöt őr. Itt meghajolva kell a kunyhóba bemenni, a tető lyukas, egy szűk ablak, egy vaságy. Az őrház előtt egy vámőr jár föl-le, a másik alszik. Fölváltva őrködnek — 24 órás szolgálatban. Huszonnégy óra szolgálat egyfolytában, télen, nyáron, csontig érő fagyban, esőben, hóban, szélben, hőségben egy nap, egy éjjel. Ha csikorog a tél, vígan füstölög a román őrház kéménye, ha a nyári nap odatűz, leszalad a redőny — odaát A szegény magyar katona egymagában áll. Minden nap lelkiismeretesen látja el szolgálatát, az őrtállást és a portyázást. — Maguknak is jó lenne ilyen őrház, ugy-e? — Nem kell nekünk, a világért sem. Nem tart ez sokáig. Ha mi is építenénk, berendezkednénk, az azt jelentené, hogy beletörődünk a mai határokba. Nyolc éve állok itt, járom a határt, de a reménységünk, hogy meg fog változni a helyzet, rendíthetetlen. — Látszik, van a románoknak pénzük. — Nem román pénzből építenek. A túloldali magyar lakosság keservesen összegyűjtött keresetéből építik fel az őrházakat. Egyszerűen kidobolják, hogy azok, akiknek földjük van magyar területen, jöjjenek be a jegyzőségre. Ott megmondják nekik, hogy addig nem mehetnek át, amíg egy bizonyos összeget, ami egy gazdára esik, be, nem fizetnek. Nem tehet mást a nép, fizet, hogy földjet megtarthassa. így épülnek fel a szép épületek. Aztán meg a határ átlépési igazolványok kiadásakor is fizetésre kényszerítik a kettős birtokosokat, ötven-száz lei-t kell sokszor fizetniök az embereknek. így megy itt. Pénz, pénz és pénz. Zsarolás a végletekig. Az egyik román őrház előtt több katona üldögél. Ha idegen jön, valamennyien felugornak és kijönnek a sorompóhoz — ahol van. Bámulnak, a szájuk is nyitva marad. — Milyen hely ez itt — kérdezzük az egyiket. A román félreérti. — Ais noi sintern Domni. (Itt mi vagyunk az urak.) — Azt tudjuk anélkül, hogy mondanátok. De ... Milyen föld ez, hová tartozik? — Asta ia Cara nostra, Rumunia Mare. Ez Nagyrománia. 1898-ban kiadtak Bécsben egy térképet. Valóságos remekmunka volt. Nagyromániát ábrázolta. A határ Erdélyt is körülölelte. Minden falu és város, minden hegy és víz románul szerepelt rajta. Harminc év múlott el azóta. És ma a románok elérték célúkat: Nagyromániát irnak és beszélnek. Hogy történhetett? Az erdélyi hegyek román pásztorai leereszkedtek a síkra. Óriási aknamunka eredménye. A román pópa bozontos alakja rajzolódik a legelsősorban a sáfárok között. Romániával szemben a legvérmesebb nacionális érzés töltötte be egész valóját. Minden pópában gyermekkortól égett Nagyrománia eszméje. Kitartó és tervszerű munka folyt ellenünk, a legkíméletlenebb harc. A legelső lépésük volt, hogy a nagyromán törekvést a népben meggyökereztessék. A, második, hogy saját véreiket pénzelték a legmesszebb menő áldozattal. Ép úgy mint a zsidók, lassan igyekeztek megvásárolni a magyar lakosságtól a földeket és úrrá lenni a birtokokon. A pénzelésben, a nagykedvezményű kölcsönök nyújtásában segédkezet nyújtottak a román bankok. Ilyen volt a vajdahunyadi „Agricolä Bank", a brádi „Crisano" bank és a szebeni nagy román bank. Ahol egy kis rés adódott számukra, ott lázasan tágítani kezdték a nyílást és lassan-lassan keresztül erőszakolták magukat: megvették a házakat és földeket. A román pópa irányította közvetlenül a terjeszkedést és térhódítást. — És mi történik emellett? A magyar pörösügyek kezükre játszottak. Jóhiszemű és nagylelkű ítéletek adtak alájuk biztos talajt. Szembenállott az erdélyi bíróságon egy román és egy magyar. Az ítélet száz esetben kilencvenkilencszer a magyar embert marasztalta el és a zárószövegben mindig ez volt a végszó : a humánus bánásmód vezeti a bíróságot, a nemzetiségek védése; nehogy azt mondhassa valaki, hogy a magyar kormány elnyomja a kisebbségeket. A magyar kúria pedig üres lett, beköltözött a román, beült a magyar birtokba. És a román pópa tovább szőtte pókhálóját, hogy újabb és újabb áldozatokat ejtsen el. Ajánló leveleket írt véreinek a bankokba, jött a pénz, és elnémultak a magyar — harangok. Egyik határmenti faluban, Kisiratoson, nagy román telepítés történt. Egyetlen egy magyar nincs a faluban. A román pópa kajánul dörzsöli kezét és kárörömmel hunyorgat. Benn a szobában román nemzeti „hősök" képei, közöttük Hora foglalja el a főhelyet. A képek között egy rombadöntött szobor festménye. — Látja ezt a barbárságot ? Ez a gaz magyarok munkája. Szétverték a mi szobrunkat — szól a pópa és gonoszul ég a szeme. — De kérem szépen, hiszen a románok Brassóban ... — Ugyan-ugyan, a román nép kulturált, ilyet nem tesz. Csak a magyarok olyan barbárok. Hová, hová jutottunk? Ébredjünk fel, még nem késő. A harangok ha elnémultak is, de nem hullottak le a toronyból... Gyulánál a Fehérkőrös siet át a határon. A folyó szivattyútelepe román területre esik. A töltés csak a magyar részen gondozott, a románok teljesen elhanyagolják az ármentesítés munkálatait. A töltést nem vetik be fűvel, vad állapotban hagyják, úgy, hogy a víz már sok helyen kikezdte a partot. Ár emelkedésekor a románok nem adnak vízjelzést, nem tisztítják a medret és a legcsekélyebben sem törődnek azzal, hogy eljárásuk a legnagyobb veszélybe sodorhatja Kőrösvidék lakosságát áradás idején. Az árvízveszélyen kívül egyébként is nagy gondatlansággal vannak a románok. Az itt húzódó csatorna megszállt területi részén sok a vízfogó. Felduzzasztják a vizet és ahogy eszükbe jut, egy napon szabadjára engedik. A megszabadult víz nagy erővel hömpölyög lefelé, jelzés nem jön és ennek következtében tönkremennek a békéscsabai malmok viziberendezései. Ez a csatorna adta ugyanis a békéscsabai vízimalmoknak a hajtóerőt. A legutóbbi nagy árvízről még ma is borzadva beszél a nép. Abban az időben részletesen megírták az újságok a pusztítást. Román részen kiszakadt a Fehérkőrös gátja. A gyulaiak és a határmenti emberek keserűen legyintenek: — Dehogy szakadt. A románok vágták ki a töltést, hogy ne őket öntse el a víz. A favágók látták, örökös rettegésben élünk, nem tudjuk, mikor emelkednek a Kőrösök, mikor szakítják ki a gátat és mikor úszunk és pusztulunk újra. Dénesmajornál az ipari vasutat vágták ketté a határral. Ez a vasút Gyulának nagy ipari útja volt. A síneket felszedték. Sarkad alatt a Feketekőröst szeli a határ. Addig is a földeken keresztül húzódik. Sehol nincs természetes vonal, a határköveket nem lehet látni. Kissé északkeletre Nagyszalonta fekszik. Nagyszalonta, ahol Arany János született. Lőkösházán megáll az Arad—budapesti vonat és a magyar oldalon is, a román oldalon is egy-egy órát vár. Kötegyán magyar részről már végállomás. A határvonal a vasúti sorompó tövében vonul. Geszten kripta áll a fák között. Tisza István hamvait őrzi. Fellegek jönnek. Keleten villámok cikkáznak. Az országos úszóverseny eredménye. Méreteiben és jelentőségében nagyarányú úszóverseny színhelye volt vasárnap délután a Szent István fürdőtelep strandja. Már előzőleg is nagy érdeklődés előzte meg az országos vándordíj as versenyt és ennek megfelelően a közönség nagy számban vett részt. A versenyt a leventék kezdték meg és igen biztató eredményt mutattak fel. Ezután következett a 800 m-es gyorsúszás, amelyet Bözsi Mihály (MUE) nyert meg ll p, 53 mp. időben. Általános érdeklődéssel várta a közönség a 100 m-es női gyorsúszást, amelyben Sípos Manci 1 p 19'2 mp.-re győzött. A 100 m-es ifjúsági versenyben nagy teljesítményt végeztek az esztergomi fiatal úszók. Igy Wassel Gusztáv 1 p. 10 4 mp. alatt ért be elsőnek. Esztergom város vándordíját a 100 m-es mellúszásban Hild László (UTE) vitte el. Nemes Ilus, a kiváló esztergomi hölgy úszó 1 p. 36 8 mpes idejével kerületi rekordot ért el a 100 m-es hölgy hátúszásban. Az 50 m es gyermekúszásban Alberti Sándor (Esztergom) 45 mp es idejével tünt ki. A 100 m-es hátúszásban Vermes Zoltán (Esztergom) 1 £. 30'6 mp-es idővel győzött. Érdekes volt a 100 m es női mellúszás is, amelyet Tóth IIa (Tatabánya) nyert meg szép küzdelemben. Ebben a versenyben vívta ki a Vermes-féle vándordíjat. A versenyt egy slafétaúszás és egy vizipólömérközés fejezte be. A versenydíjakat dr. Csárszky István prelátus-kanonok nyújtotta át a győzteseknek. Az esztergomi úszósport eredményeképen helybeli úszóink ismét megmutatták, hogy fokozatos fejlődésben állanak. Intézeti szövetek és vásznak legolcsóbb beszerzési forrása ILLÉS SÁNDOR cégnél Széchenyi-tér. Ondolálás, manikür özv. Németh Ferencnénél Német-utca 9. m HIBDM A bíboros főpásztor névünnepe. Dr. Serédi Jusztinián biboros-hercegprimás ma, csütörtökön üü névünnepét. E napon nemcsak a főegyházmegyében, de egész Csonkamagyarországon, sőt a megszállt területek magyar lakóinak szívéből száll hő ima az egek Urához, hogy áldást esdjen a bíboros egyházfejedelem működasóre. A primási palotában kitett íven a hatóság képviselői, városunk előkelőségei és a polgárság közül számosan írták alá magukat. A pannonhalmi főapát helyettese: Kelemen Krizosztom. A római Szentszék a betegeskedő Bárdos Rémig dr. pannonhalmi főapát melle Kelemen Krizosztom győri főgimnáziumi igazgatót nevezte ki helyettesnek. Kelemen Krizosztom augusztus 31-én kapta meg a kinevezési okmányt és szeptember 1 én már át is vette a rend vezetését. Jelentős szociális tevékenysége és pasztorizációs munkálkodása tették érdemessé erre a kitüntető megbízatásra Kelemen Krizosztomot, aki szónoki készségével is országosan ismert és a rendi vezetésben ugyancsak kiváló eredményeket ért el. Dr. Antóny Béla polgármester szeptember 13 ig szabadságon van s ezen idő alatt dr. Brenner Antal városi főjegyző helyettesíti hivatalos ténykedéseiben a polgármestert. . Keményfy K. Dániel plébános miniszteri elismerése. A mult evi elemi iskolai vizsgák befejeztével megírtuk azt az áldozatkészséget, amelyet Keményfy K. Dániel vizivárosi plébános, szentszéki jegyző mutatott az Esztergom-szenttamási gyermekek iránt. Keményfy K. Dániel plébános lelkipásztorkodását szorosan összeköti a szegény gyermekek ist ápolásával, valóságos prohászkai tevékenységet fejt ki Szenttamás, illetőleg iskolájának tanulói körében. Az elmúlt tanév végén 500 P-t osztott szét a gyermekek között részben pénzsegélyben, részben ruházatban. Ezenkívül is állandóan segítette a szegény gyermekeket. Most a kultuszminiszter köszönetét mmmmßmßmmmmmmmmmm i és leányka gyönyörű átmeneti kai Iliitok feltűnést keltő nagy választékban. (Kossuth Lajos-utca)