Esztergom és Vidéke, 1929

1929-08-22 / 63.szám

Szerk. és kiadóhivatal: Simor-utca 18—20., Megjelenik kétszer hetenkint. Előfizetési ára: egy hóra 1*20 P. Csütörtöki szám 10, vasárnap 20 fillér Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. — Laptuiajdonos és felelős szerkesztő: LAISZKY KÁZMÉR. Szebb, jobb jövőért I Sok viszontagságon keresztülment városunkban bizonyára mindig vol tak, akik a város fejlődésén fára­doztak. Valószínűleg viszont voltak olyanok is, akik minden fejlődést elgáncsolni iparkodtak. Amíg az előbbiek önzetlenül törekedtek fejlő dés útján előbbre vinni a város sor sát, könnyebbé tenni a megélhetést, addig mások tisztán sajátmaguk nak kisajátított anyagi jólétet te kin tették célnak. Ilyeténi tusakodás eredménye azután az lett, hogy az egykoron virágzó, kereskedelmi, ősi koronázó város lecsúszott a falu ní vójára. Bezzeg, nem így a szom szádjai. Győr hatalmas ipar- és kereske­delemmel rendelkező város lett. Az erődítménye< miatt stagnálásra kár hoztatott Komárom, mihelyt elvesz tette vár jellegét, nagy ugrásokkal iparkodott saját hibáján kívül tör­tént elmaradottságából kiemelkedni és valljuk meg, sikerült is neki. (itt a megszállás előtti Komáromról beszé lek.) Az évtizedek előtti akadékosko­dást és a mostaniakat is felhánytor gatni feleslegesnek tartom, de bizo nyos megállapításokat tenni már csak okulás szempontjából sem árthat. A fllokszéra-invázió előtt meglehe­tős jómód uralkodott Esztergomban. Amikor kipusztultak a jó hegyi sző lők, beállott a szegénység. Az újra telepített szőlők és a borok árainak felfelé való tendálása meglehetősen enyhítette a város általános gazda­sági helyzetét. Amint azonban az új, jó borvidékek bekapcsolódtak, kezdett a bor ára esni és a munka bérek emelkedésével ismét rosszab­bodott a helyzet. Közben még a sze rencsétlen megszállás is bekövetke­zett és|teljesen leromlott az általános helyzet. Nem maradt tehát más hátra, mint valami más, belső megoldást keresni, hogy a város lakosai meg élhetéshez jussanak. Illetékes, tágabb látókörű férfiak az idegenforgalomban keresték a kive­zető útat. Ennek a kivezető útnak elérése azonban áldozatokat köve­telt, ami nagy megterheltetést jelen­tett a város polgárságára nézve. Jövőbe vetett hittel az áldozatokat a város meg is hozta és ma már számottevő ember, ha panaszosan is, de nem gáncsoskodik. Minden hízelgés nőikül meg kell állapítani, hogy elsőnek az Eszter­gomi Takarékpénztár Rt. igazgató­sága lépett a haladás útjára. Ha ismétlésnek látszik is, de történelmi hűség kedvéért újból és mindenkor le kell szögezni. Ez a pénzintézet, mely eddig pénzügyi üzleteken kí­vül soha semmiféle ipari, kereske­delmi ágazatokkal nem foglalkozott, irányt változtatott. Tekintve, hogy idegen pénzekkel dolgozik, amiért felelős is, biztos ós eddig bevált szá­mítás alapján beált fürdőtulajdonos nak. A mai, idegenek által értékelt Szent István-fürdőtelep létesítésével építette ki a város gazdasági helyze­tét biztosító első utat. Ha nem akar a város ismét az ismeretlenség ho mályába, a teljes leszegényedésbe veszni, folytatnia kell az idegenfor­galom pénzthozó Rútjának kiépítését. Az idegenforgalom áldásainak alap­feltételeit maga a természet adta meg nekünk, remek fekvésünkkel és vizeinkkel. A munka kezdetén már túlestünk és sikerült magunk­felé irányítani az idegenek figyelmét, ami pedig gazdaságunk minden ága­zatára pénzt, pénzt és újból pénzt jelent. Hogy az idegenforgalom mit je­lent, nem akarom Olaszország pél­dáját felhozni. Inkább hivatkozom Visegrád, Leányfalu, Nagymaros, Piliscsaba, Borosjenő, Pomáz, Soly­már, Csobánka stb. kishelysógekre, melyek szemléltető oktatást nyújt­hatnak mindazoknak, akik még min­dig kételkednek az idegenforgalom áldásaiban. Az emiitett helységek egyenkint és együttvéve is sok olyan dolgot nélkülözni kénytelenek melyek nekünk megadattak. Az ország keserű, igazságtalan megcsonkításával szerzett, országos önállóságunkkal Budapest ma hatal­mas idegenforgalmi központ lett. Hogy haladhasson a boldogulás út­ján és elmélyíthesse azt, állami támo­gatással megalakult az Országos Idegenforgalmi Tanács. Polgármesterünk előrelátó és eléggé nem értékelhető intézkedése követ­keztében a mult csütörtökön lezaj­lott ünnepségeink alkalmára meg­hívta az Országos Idegenforgalmi Tanács tagjait városunkba. Eljött: Apáthy Jenő légiforgalmi igazgató, gróf Apponyi Antal, a Hamburg— Amerika szállítási vállalat főmegbi­zottja, volt kereskedelmi miniszteri tanácsos ; Bánlaky Géza, Gellértfürdő vezérigazgatója; Bársony Oszkár, Idegenforgalmi, Beszerzési és Szál­lítási vállalat vezérigazgatója; dr. Gáldy Nándor és dr. Kolozs Dezső, Máv felügyelők; Gallé Mihály, az Asztória-nagyszálló tulajdonosa ; dr. Miklós Elemér, Orsz. Idegenforgalmi Tanács főtitkára, dr. Szvizsényi Zoltán, a Fürdővárosok Szövetségének igazgatója; dr. Tausz Béla, az Ide­genforgalmi Szövetség alelnöke; lovag Wáhl Henrik, a Légiforgalom aligaz­gatója ; Zilahy Dezső, Bpest idegen­forgalmi bizottságának igazgatója és három neves újságíró. A megjelent urak valamennyien legnagyobb elismeréssel szóltak ün­nnepségünk felől a helybeli idegen valamennyien nagy fontosságot tulaj donítanak. Annál is inkább kell az értekezletnek fontosságot tulajdoní­tani, mert meglepődve tapasztaltuk, hogy vendégeink mennyire ismerik városunk idegenforgalmi értékét. Határozott kifejezést adtak annak, hogy Esztergomot Budapest idegen­forgalmának fontos kiegészítő részéül kell tekinteni. Hogy pedig ez váro­sunkra nézve mit je[ent, azt köny­nyű elképzelnünk. Ha ezek a gya­korlati, befolyásos urak is segítse * günkre lesznek, mint ahogy ígérték és amiben kételkednünk nem sza­bad, bízhatunk, hogy nem hiába hoztuk meg a nagy áldozatokat. Az Országos Idegenforgalmi Ta­nács bekapcsolódása tette indokolttá, hogy e lap hasábjain újból, ismé­telten legyen szó idegenforgalmunk kérdéséről. Ez lehet egyeseknek unalmas, de mint a város vitális érdekét mindaddig napirenden kell tartanunk, amíg nem emelkednek határunkon nyaralók és amíg szá­zával nem lesznek nyaraló vendégeink, akikből mindenkinek lesz haszna. Bízom benne, hogy aki csak egy sort is írt idegenforgalmunk érdeké­ben, nem dolgozott hiába, mert elő­segítette azt az egyedüli módot, mely hivatva van jobb napokat hozni ha­tárra jutott, életfeltételeitől megfosz­tott városunkra. Kezdet, áldozat, munka nélkül még semmi sem léte­sült, mi kezdtünk, áldozatot hoztunk, ós dolgozni is fogunk, minden gúny és gáncs ellenére is városunk bol­dogulásán. V.l. mentesítsék a kisiparosságot a forgalmiadé alól. Nem birja a terheket a súlyos helyzetben lévő iparosság. A sok elvesztett adóalany nagyobb veszteség mint amennyit a köz­terhek mérséklése jelent. A forgalmiadó kütönböző nemei­nek életbeléptetése óta, az állan­dóan felszínen tartott jogos pana­szok és a forgalmiadó elbírhatatlan nagy terhe miatt illetékes kormány­tényezők részéről több alkalommal Ígéretek történtek arra nézve, hogy mihelyt az ország pénzügyi helyzete révén, az állam költségvetése rentá­bilis lesz, a magángazdaságok pénz­ügyeinek rendezése során a forgalmi­adó fizetése alól mentesítik a kisipa­rosokat és kiskereskedőket. Annak dacára, hogy az időközön­ként kiadott kormányjelentésekből megállapítható, hogy az ország pénz­ügyi helyzete annyira javult, hogy az államnak bevételi feleslegei ís vannak, a forgalmiadórendszer to­vábbra is él, legfeljebb annyi válto­zás történt, hogy annak 3 száza­lékos kulcsát leszállították 2 száza­lékra, ez azonban az adó emelke­dését eredményezte, mert az alapot meg felemelték. Ezt a körülményt a kézműves iparosság érzi lagjobban azért, mert forgalmiadóátalánya kivé­tel nélkül magasabb összeget tesz ki ma mint volt addig, mig a kulcs 3 százalék volt. A látszat szerint a forgalmiadó ügyében történtek könnyítések, azon­ban ennek a gyakorlati élet semmi hasznát nem veszi, mert azt csak nem lehet tényleges könnyítésnek nevezni, hogy eltörli a kormány az állatforgalmi adót s ugyanakkor ennek terhét áthárítja a mészárosokra, ezek pedig természerűleg a fogyasztókra s habár a látszat az, hogy a gaz­dálkodó mentesült az állatforgalmiadó alól, de ugyanakkor mint fogyasztó forgalmi bizottsággal tartott közös I általános forgalmiadókötelezettó vált. értekezleten, melynek a résztvevők | Az ország magángazdaságai sors­döntő óráikat élik és ha nem segí­tenek, az általános gazdasági pan­gásnak a kézműves iparosság lesz az egyik első áldozata, mivel any­nyiféle és olyan összegű közteher rel van megterhelve, amelyek vise­lésére ma már teljesen képtelen. A hódmezővásárhelyi ipartestület memorandumot intézett a pénzügy­miniszterhez a forgalmiadó ügyében. Kifejti, hogy nap-nap után nagy­számban történnek iparbeszünteté­sek és hullanak el az adóalanyok, már pedig ez a közre sokkal súlyos­sabb veszteség, mintha [a közterhe­ket elviselhetővé tennék s minden kézműves iparost, mint adóalanyt, továbbra is megmentenék. A forgalmiadó kivétel nélkül, min­den kézmüvesiparosra nézve, olyan elviselhetetlen anyagi terhet jelent, hogy ha ezt sürgősen nem törlik el, tönkre megy az országunk ez az értékes rétege. De létjogosultsága sincs ma már a forgalmiadó-rendszer fenntartásának, mert hisz ezt csak az ország pénzügyeinek rendbehozá­sáig tervezték. Miután az ország bevételei feles­leget produkálnak, a forgalmiadó el­törlése az ország pénzügyi egyen­súlyát meg nem ingathatja. Hogy a kézműves iparosság a feltétlen biz­tos tönkremenéstől megmentessék, az általános forgalmiadó fizetésének kötelezettsége alól mentesítendő annál inkább, mert ma már egyetlen ipa­rosnak sem áll módjában az, hogy a forgalmiadót a vevőjére, vagy meg­rendelőjére átháríthassa. Ezért arra kéri a memorandum a pénzügyminisztert, hogy a kézműves iparosságot a forgalmiadó fizetésének kötelezettsége alól mentse fel. ö- SAIÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törül- T\ I I , j % , I Esztergom, Széchenyi-tér . . köző. konyha- és kenyérruha, K01^7Hl21 OH I á^JSÍlflíll 16. sz. (Saját ház.) Tele­ki "*i O-rHllH-ff abrosz (nagyban és kicsinyben) • Vi v£l I IOJ II I L.CW£.IUl ICfcl fonszám 135. Házi ken­Ildiül fe/CUWUll legjutányosabban beszerezhető m ^ mmtmm ^^ mmmmmm ^^^ mW mmmmm^m^m^ der szövésre elfogadtatik

Next

/
Oldalképek
Tartalom