Esztergom és Vidéke, 1929

1929-08-15 / 61.szám

Ötvenedik évfolyam, 61, szám Keresztény politikai és társadalmi lap Csütörtök, 1929 augusztus 15 Szerk. és kiadóhivatal: Sirnor-utca 18—20., Megjelenik kétszer hetenkint. Előfizetési ára: egy hóra 1*20 P. Csütörtöki szám 10, vasárnap 20 fillér Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. — Laptulajdonos és felelős szerkesztő: LAISZKY KÁZMÉR. Esztergom ünnepnapjain meleg szeretettel üdvözöljük a nagyszámú idegeneket, akik nálunk időznek s akik ezen ünnepnapokra megtisztelnek minket látogatásukkal. Üdvözöljük a környék községek lakóit, Budapest fővárosból hozzánk érkező kirándulókat, de a figyelemnek különös meleg mértékével a megszállott területről jövőket és azokat akik ünnepélyes felvonulásunk fényének emelésére szervezett alakban jönnek hozzánk. Igaz baráti kézszorításunk legyen elismerése a dorogi bányászok megjelenésének, amelyből épen úgy, mint mindennapi munkájukból, — fény és erő árad felénk. Amidőn hisszük és reméljük, hogy az az ünnepélyes érzés fogja eltölteni vendégeinket, amellyel mi várjuk ezeket a napokat, egyben két dolgot óhajtunk tárni Esztergom vendégei elé. Az egyik, hogy látogatásuk valamivel több legyen, mint nyári szórakozás. Kérésünk midenkihez, hogy egy-két percet szenteljen lelkének és hazájának ezen történelmi helyen, hol a látó ember szemei előtt megnyíló minden perspektíva egy ország hitét, történelmét, dicsőségét, nagyságát, erkölcsi erejének szimbólumait sugározza. S ahol csak egyetlen egy tekintet — a vár fokáról túl a Dunára — elégséges arra, hogy eltorzuljon előttünk egykori nagyságunk képe. Az a kérésünk látogatóinkhoz, hogy amidőn nemes érzéseiket követve sokan a zarándok lelki világával mennek fel a mi nagy templomunkba, gondoljanak e nemzet történelmére ; jusson eszükbe, hogy Szent István e helyen született s itt élt erényekben gazdag Szent Imre gyermekével; jusson eszükbe, hogy ahol állanak, egyezer éven keresztül a magyar katholikus életnek központja volt; hogy e hegytetőn vészben, viharban, lógott, amelynek jele alatt hivők hatalmas erkölcsi erői ezt a hazát ezer éven át fenntartották. És ha elhiszik — amint hogy el kell hinniök, hogy e nemzetnek legnagyobb erőssége volt hite s legnagyobb támasza kath. egyháza, — egyben jussanak annak felismerésére, hogy mai szorongatott helyzetünkben sem lehet nagyobb erősségünk a világfelforgató eszmeáramlatai között, mint az, amit a katholicismus hirdet. Ez emelte fel a magyart a nyugati népek kulturális életébe, ez tartotta fenn és amiként boldogult emlékű Csernoch János bibornok mondotta Őszentsége a pápa előtt teljes összetörésünk után a világ nagy országútján sebeiben fekvő magyar nép sebeibe elsőnek Róma öntött gyógyító olajat. A másik dolog már csekély ség az előbbihez, amire felhívjuk látogatóink figyelmét s ez a mi kisvárosi életünk. Azon kivül amit e hazában mindenki vesztett, mi még többet vesztettünk, mert elszakadt tőlünk a Duna túlsó része, amely jómódjával bő forrása volt a mi életünknek. Teljes szegénységbe, forgalmon kivüli helyzetbe jutottunk, hasonlóan a szélütött emberhez, kinél elhal testének felerésze. És e sorscsapások dacára is volt erő bennünk arra, hogy feltámadjunk aléltságunkból. Aki 10 év előtt látta e várost és látja most, annak nem lehet közömbösen elmenni azon nagy alkotások mellett, amit életre hívtunk. Sok-sok milliós befektetésekkel, a közélet, intézmények és magánosok nagy áldozatkészségével olyan berendezéseket létesítettünk, amely nemcsak a külső látszat, de a belső tartalom szempontjából is súlyt, értéket, kedvességet s vonzó erőt adnak Esztergom városának s amelyek Esztergomot vitán kivül sok más gazdagabb magyar városnak föléje emelték. Ezek az áldozatok első sorban jólétünkben és szenvedéseink-[ is pénzbe kerültek, azután sok ben mindig az a kereszt csil-J gondba és törődésbe, amelyet bőségesen viselnek mai és nemcsak az adózó polgárok, de első sorban azok a felelős személyek, akik magukat e nagy befektetésbe elhatározták, s akiknek ezen elhatározások súlyos felelősséget és elrendezésének gondját még igen sokáig viselni kell. Terveioket jól megfontoltuk, megtanácskoztuk, az ellenkező vélemények reflektoraival jól megvilágítottuk és alkotásaink szemben más városokéval — kisebb részletektől eltekintve — jól sikerültek és örömünk van bennük. Amig ez végbe ment vezető polgárok sokszor harcban voltak egymással, szinte ellenségkép állottak szemben, de e harcban mindegyiket csak a közjó érdeke hevítette. Jól tudjuk, hogy sok még tőlünk a kívánni való, hogy sok dolog még megalkotásra vár, de mi bizalommal nézünk a jövőbe, s nehezen viselt sorsunk mellett is ujabb alkotások terveit hordjuk lelkünkben. Mindenki, aki hozzánk jön a jóindulatú idegen szándékával s itt hagy valamit elkölthető filléreiből, adózik nekünk és hozzásegít bennünket terveink kiviteléhez. Mi hűséges sáfárjai leszünk az ide látogatóba, pihenni, üdülni járók érdekeinek és a nálunk hagyott pénzből egyre többet és többet fogunk fordítani mind annak szaporítására, ami e várost az idegenek előtt vonzóvá teszi. S igy mi azzal zárjuk le a hozzánk érkező sok-sok idegen üdvözletét, hogy találják lelki örömeiket abban, amit Esztergom történelmi múltja, jelene nekik ad. Arra kérjük őket, hogy vigyék el magukkal Esztergom szeretetét, hirdessék ismerőseik között Esztergom szépségét s hassanak oda, a mi idegenforgalmunk emeléséhez. Nemcsak a mi, de az ország egyetemes érdekét fogjuk vele szolgálni. Harc az idegenforgalomért. A „Nemzeti Újság" aug. 11 ikilvagy várost azonban egy jó gondoszámában egy érdekes cikk jelent lat révén, kisebb emberek is megmeg, amely a mai idők egyik leg nagyobb államfórfiának, Mussolininak, Itália idegenforgalmának emelése érdekében indított sikeres harcait és rendelkezéseit tárgyalja. Mussolini az idegenforgalmat oly fontos közgazdasági tényezőnek tartja, hogy az idegenforgalom élére egy minisztert, a római egyetemen pedig idegenforgalmi tanszéket állított fel. Egyszóval minden hatalmával és erejével azon dolgozik, hogy ezt a hatalmas anyagi erőforrást, amelyet az idegenforgalom képez, a legteljesebb mértékben kihasználja ós a saját hazája felé irányítsa! A „Nemzeti Újság" igen érdekes beállítással ezt a küzdelmet, amelyet Mussolini hazája érdekében bölcs előrelátással kifejt, „harc"-nak nevezi. Hát bizony, ha az ember bármily nagy vagy kicsiny pozícióban egy maga elét űzött nagy cél érdekében eredményeket akar elérni, azért nehezen és elszántan kell harcolni. Ingyen se Timit nem adnak! Egy nemzetet, vidéket vagy várost sok mindenféle eszközzel lehet évtizedes tespedéséből és szegénységéből kiemelni. A nemzetek előbbrevitele a nagy államférfiak gondja. Egyes vidéket segíthetnek. Itt van például Cegléd, Nagykőrös és Kecskemét esete. E városok határa pár évtized előtt szegény, kopár homoksivatag volt, míg pár lelkes és gondolkozni tudó polgára rá nem jött arra az üdvös gondolatra, hogy a sivár homokbucka még mindig nagyon jó a homoki szőlő s más különféle gyümölcs termesztésére. A gondolatot tett követvén, ma e városok határa egy kis földi paradicsomi Az idén egyedül Kecskemét 3 millió pengőt kapott az ott termett gyümölcsért! Minket, földrajzi fekvésünknél fogva mindig szerény viszonyok között élő esztergomiakat; a rettenetes trianoni béke a lehető legrosszabb gazdasági viszonyok közé sülyesztett. A legtűrhetetlenebb volt azonban a helyzet 1924—25 bén a háborús konjunktúrák elmultával. E szomorú időkben, amidőn mindenki panaszkodott, csekélységem, mint az Esztergomi Kereskedelmi Társulat akkori elnöke, a város anyagi helyzetének megjavításán sokadmagammal szintén töprengve, gondoltam az idegenforgalomra 1 Ha Bécstől 1 órányira fekvő Bádenben 3—4 ezer bécsi nyaraló lakik s az ottani strandfürdőben vasár-és házi szövött Esztergom, Széchenyi-tér sz. (Saját ház.) Telefonszám 135. Házi kender szövésre elfogadtatik SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedö-vászon, köpper, törüllepedő-vászon, köpper, torul- f% i ír i r r t Es Pelczmann Lászlónál a (nagyban és kicsinyben) legjutányosabban beszerezhető