Esztergom és Vidéke, 1929

1929-08-11 / 60.szám

4 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1029; augusztus 11. központi szerv felállítása mellett, míg 112 testület (36*1%) ellene szavazott. A Budapesten leszavazott 40 ipartestületből csak 16 szavazott mellette, tehát 60% ellenzi a Kézműves Kamara felállítását. Eszerint a vidéki iparosság leszavazta volna a budapestieket. Azonban némi hiba van mégis a dolog körül. A fent már említett 350 testületnek 139.952 tagja van. Ebből azonban csak 39.039 tag jelent meg a szavazó közgyűléseken. Távolmaradt tehát 72T %, ami túlnyomó többség. Ez a nagy számeltolódás gondolkodóba ejtette a kormányköröket, hogy akkor, amikor az iparosság nagy része nem nyilvánította akaratát az országos iparosszerv ügyében, a kisebbség határozatát irányadónak tekintheti e ? Egy ópinmbarlangban. Chile városai között talán egyike a legérdekesebbnek Iquique, a Csendes-Oceán partján, Valparaiso és Antofagasta között. A hires chilei salétrom telepekről leginkább Iquiquén át továbbítják a salétromot. A város nem azért érdekes, mintha szebb, gondozottabb lenne a többinél, hanem egészen furcsa ázsiai benyomást tesz. Rengeteg benne a ki nai. Kísérőm kijelentése szerint kb. 180 nagyobb üzlet van s minden egyesnek kinai ember a tulajdonosa. Ebben az üzleti negyedben a házak is furcsák, az utcai frontokon alig van ablak és ha van is, akkor az sűrű vasráccsal van ellátva, mintegy megőrizve a sok titkot, ami befelé történik. A chileiek ebben a városban eléggé szívelik a sárga embert és senkisem ütközik meg rajta, ha egy kinai fehér lányt vesz feleségül. Arra az álláspontra helyezkednek itt Iquiquében, hogy Amerika szabad állam, minden idegent, akár fehér, sárga vagy feketebőrű, megvédenek és ha dolgozni akar, megtalálhatja boldogulását. Nen érdekelnek a város többi részében a jól rendezett utak, a szépen gondozott parkok, az utcák élénksége, sem a város mögött elterülő dombokon a szegény chüei benszülöttek házai, a bádogkunyhók, a régi elhasznált petroleum dobozokból összetákolt viskók, hanem a városnak azon része, ahol a „fumadero de opio" — vagyis a mi nyelvünkön — az ópiumbarlangok vannak. Kérdésemre, hogy számra hányan ismeretesek, a legnagyobb blkinyugalommal azt felelik : tizenegy körül, mintha egyenlők volnának s az egyik nem híres tudós volna Parisban, míg a másik csak kétökrös kisgazda egy dauphinei falucskában. Bármennyire lelkesedjenek ezek a franciák a hazafiságért és demok rációért, nem irnak és nem beszélnek róla, — csinálják azt. Július 14. -én nem hallottam egyetlen beszédet, nem olvastam egyetlen újságcikket, amelyik a nap jelentőségét „méltatta" volna. (Valljuk meg, nem is kár, mert amit nálunk pl. márc. 15. -én művelnek ezen a címen, ez merénylet a józan ész ellen. Otthon hallottam ünnepi beszédet, amelyik szegény Petőfiéket a kétfejű sas fullajtárjainak festette le I) Sok szépet irtam össze a franciákról végzetül el kell ismernem, vannak hibáik is. Például nem tudják a földrajzot. Van aki hallott valamit harangozni róla, de minduntalan összekeveri hol Ausztriával, hol valami misztikus Palesztinával, ahol a nyomorult keresztények rabszolgasorsban nyögnek a gazdag és hatalmas zsidók járma alatt. Akadnak olyanok is, akik alaposan ismerik a mi viszonyainkat, de amikor ezek őszintén megmondják a véleményüket, az ember azt kívánja, bár csak ezek se tudnának semmit földrajzból. Dr. Csonkás Mihály. • ismeretes, a többi nincs nyilvántartva. Természetes, hogy ezek az ópiumszívó-helyek kinai emberek kezében vannak. A kikötői részből kiindulva, sokat kell gyalogolnunk, amíg elérkezünk az egyik híresebb opium barlang elé, a Tarapacá-utcába. Egy kis földszintes ház, három vasrácsos utcai ablakkal. A kapun kis papírlap, vörös tintával írott kinai írással. Amíg a házat bámulom, kilép a kapun egy ázsiai. Sietősen be akarja újra csukni a kaput, de kísérőm intésére az ajtókilinccsel a kezében megáll és reánk bámul. Idegenkedve nézi a kat fehéret, annál is inkább, mert, az egyik nő, de azután egyszerre megmerevedik az arca, a szemeit félig lehunyja és egy udvarias gesztussal félreáll, hogy beléphessünk. Mihelyt bezárul mögöttünk az ajtó, már nem vagyunk idegenek — fehérek l Besietünk a ház belsejébe. Egy kis piszkos folyosón végigmegyünk és bent vagyunk az úgynevezett fogadószobában. Ez egy négy méteres szoba, a falai sárga papírral burkolva, eléggé színehagyott és piszkos. Innen nyílik egy ajtó a tútajdoképeni ópiumszívó helyiségbe. Énnek a második „szalon"-nak nin* lesen ablaka, csak „claraboya" van, vagyis egy felülvilágító kis ablak a mennyezetbe beillesztve. Félhomály uralkodik. Egy kinai köszönt bennünket, de egyelőre nem törődik velünk, valószínűleg időt akar adni, hogy megbarátkozhassunk a környezettel. Körülnézünk. A szoba padlójától kb. 50 cm magasságra a fal két oldalán egy két méter széles faalkotmány húzódik végig, az oldalai sárga papírral bevonva és gyékénynyel letakarva. A pad két végében be van erősítve egy keskeny deszka, azon bizonytalan szinű vánkosok, az ópiumszívó fejek számára. Belépésünk pillanatában négy ki nai szívja a pipát. Az e»yik majdnem ruhátlanul fekszik. Üveges szemekkel csodálatosat álmodhatik. Az arcán látszik, hogy valami jóérzés uralkodik az idegein. A másik három némán, csendesen, apatikusan, befelé néző, de nyitott szemekkel álmodik. Sápadtak, csúnyák és viszszataszítók, ón pedig valami iszonyatos undort érzek feljönni a torkomon, szinte fojtogat. A szoba közepén, egy láda tetején, mely valószínűleg az asztalt helyettesíti, fekszenek a pipák, felszedő tűk, mindenféle kis apró szerszámok és egy alkohol lámpa az ópiumpipa meggyújtásához. A „ceremoniás mester", aki előbb üdvözöli, az ópiumot felszedi egy kis tűvel ós mindazt a furcsaságot csinálja, amit a legtöbb ember már a mozivásznon látott. öt percig állunk igy az ajtóban, egyszerre a kínai, akinek a ceremóniás mester címet adtam, ideges lesz, testével elfedi szemünk előtt a pipákat, ópiumtartókat, tűket és erélyesen kituszkol bennünket, közben folyton kiabálva : „fuera, fuera", kifelé, kifelél É^zre sem vesszük, már kint is vagyunk. A lárma következtében egyszerre valami húsz kinai van körülöttünk, szörnyen haragosnak látszanak, mert rájöttek, hogy nem akartuk igénybe venni a „vendégszeretetüket", hanem két „fehér", még hozzá egy nő, kiakarta lesni egy hírhedt ópiumbarlang belsejét. Pénzt adunk nekik és a méltó harag elől bemenekülünk egy kinai „heladero*-hoz, egy fagylaltoshoz. ' Ez a látogatás még napokon át valami keserű utóízt vált ki belőlem, alig birom lerázni a kellemetlen benyomást. Ha elgondolom, mennyi fehér európai esik áldozatul ennek a romboló szenvedélynek, nem csodálom, ha az ópium-csempészeket úgy büntetik, mint a legelvetemültebb gonosztevőket. Schayné Gangl Githa Nemzeti ünnepünk sorrendje: Nagyboldogasszony ünnepénele előestéjén: (1929. aug. 14.) Este az összes templomok harangjai hirdetik az ünnep beköszöntését. Lampionos zenés takarodó. Este 8-tól 9 óráig: Szent István születéshelyének megvilágítása, Magyarország Védasszonya fényes alakja, az apostoli kettőskereszt és a magyar szent korona ragyognak fel a várfalakon. Fenn a leventék zenekara játszik. Lenn a Prímás-téren az Esztergomi Turista Dalárda énekel; karnagy : Hajnali Kálmán. Közben tűzijáték a várfokon ; rendezi: Cziglényi Elemér. Nagyboldogasszony ünnepén: (1929. aug. 15-én.) Reggel harangzúgás jelzi az ünnep virradtát. Zenés ébr esztő a város utcáin. Reggel 8 órakor: a belvárosi plébánia- és ferencrendi templomok nagyharangjai és a városházi Szent István-harangocska az ünneplésben való részvételre szólítják fel a hívőket. A díszfelvonulásban résztvevők gyülekezése a belvárosi plébánia- és ferencrendi templomokban, a Széchenyi-téren, a Deák Ferenc- és Bottyán János-utcákban. Délelőtt 9 órakor: Díszfelvonulás a főszékesegyházba Szent István, Szent László királyok és Szent Imre herceg ereklyéivel, Magyarország Védasszonya szobrával és a magyar államiság jelvényeivel. Az egyházi körmenetet vezeti Mátéffy Viktor prépostplébános, országgyűlési képviselő. Délelőtt 10 órakor: Főpapi zenésmise a főszékesegyházban, melyen főmagasságú dr. Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás úr pontifikál, a szentbeszédet is ő mondja. Délután 2 órától estig: Levente-ünnepély, céllövészet és népmulatság a szigeti Prímás-kertben. Este 8 órakor: A várfok megvilágítása. — Dunai ünnepély a Kisdunón és szerenád a primási palota alatt kikötött hajón a leventék zenekarának és az Esztergomi Kath. Legényegylet dalárdájának közreműködésével. Karnagy: Ammer József, a belvárosi templom karmestere. Szent Ilona napján: (1929. aug. 18-án.) Az „Esztergomi Kitartás Kerékpáros Kör" kerékpárversenye. Reggel távverseny Esztergom—Dorog—Tát—Esztergom között; délután 6 órakor a verseny folytatása a Széchenyi-téren és a belváros utcáin. Rendező: Merényi Gyula. — Sportverseny a szigeti pályán. Szent István napján: (1929. aug. 20.) Előző este: Harangzúgás hirdeti az ünnep beköszöntését. — Szent István születéshelyének megvilágítása. Reggel fél 9 órakor: Leventék zenés felvonulása a főszékesegyházba. Reggel 9 órakor: Ünnepi zenés nagymise a főszékesegyházban, melyen dr. Breyer István felszentelt püspök pontifikál; szentbeszéd, melyet dr. Lepold Antal prel.-kanonok, várbeli plébános tart. Utána Szent István király születéshelyét a város közönsége nevében dr. Antony Béla polgármester megkoszorúzza. Délután 4 órakor: Úszóverseny a Kisdunán a folyambajnokságért. Rendező: Kőhalmy László. — Sportverseny a szigeti pályán. Este 8 órakor: Szent István születési helyének megvilágítása. Joppék és fürdőruhák Virág és Szántónál a legolcsóbbak!