Esztergom és Vidéke, 1929
1929-08-11 / 60.szám
A trianoni határon végig... Irja: VÉCS OTTÓ. X. A Dunántúlra vetett lasszó. A S. ti. S. frontot egy szerb katonai komité állapította meg. A határ kijelölésénél kizárólag a sztratégiai #helyzet volt a vezérfonál, és sem etnografikai szempontok, sem földrajzi kialakulások nem jelentettek akadályt a szerb érdekek keresztülvitelében. Az esetleg előfordult népszavazás vagy a nép megkérdezése nem jelentett mást, mint vak lármát. A legfontosabb sztratégiai pontokat elfoglalták, teljesen mellékes volt, hogy lehetetlen határok jönnek létre. A szerb hídfők. Előre kidolgozott tervek alapján léptek a szerbek a Dunántúlra. Három hídfőn vetették meg lábukat: Prekmuriában, Golánál és Délbaranyában. A murántúli vidék a csehek pozsonyi hídfője felé irányul, a szomogyszob—nagykanizsai vasúti gócpont könnyű megközelítését a gólai hídfő elfoglalásával biztosították maguknak, Délbaranyában pedig a Duna—Dráva szögletét szállták meg, hogy erről az oldalról is gondoskodjanak felvonulási térről A gólai hídfővel kapcsolatban egy másik ponton is észrevesszük a szerbek sztratégiai törekvését. Ismeretes, hogy Alsólendva körül huszonnyolc színmagyar községet szakítottak el tőlünk. Erről a vidékről maguk a szerbek híresztelték, hogy a községeket visszaadják Magyarországnak. Ugyanakkor titkos megbízottak jártak Murakeresztúr vidékén és ott néhány községben szerb agitációt fejtettek ki. Ennek eredményeképpen hét község: Murakeresztúr, Tótszentmárton, Tótszerdahely, Seménháza, Molnári, Fítyeháza és fiollátszeg kérték Jugoszláviához csatolásukat. A szerb kormány tárgyalásokat indított meg, hogy a hét községet könynyebben megkapják, felajánlották Alsólendva vidékét. A háttérben az volt a tulajdonképpeni ok, hogy a szerbek birtokukba vegyék a Nagykanizsa—barcsi vasútvonalat. Murakeresztúrtól a határ vonulását legjobban a térképen figyelhetjük meg. Megállunk a Mura partján. Sötét a víz, sebes. Az Ivancsicsa felől fellegek jönnek. A Dráva a határ elől szökik. Sok-sok kanyarodásban folyik, de sókkal több a határ kanyarodása, egyszer ezen az oldalon, egyszer a túlsón szalad. A régi horvát közigazgatási határt követi. A gyékényesi Drávahíd a szerbeké. Rajta a vasút Zágráb felé vezet. A hídon innen jó széles darabot kanyarítottak ki. A híd tövében szivattyúház, szerb területről szolgáltatja Gyékényesnek a vizet. A határ átfut a síneken, keskeny kocsiúton folytatódik, azután a kukoricásokat szeli át. Barcs felé több szerb őrkunyhót látni. Gyékényes után három község következik: Gotalovo, Gola és Zdálá. Mind a három a szerbeké. A vasúttól hatvan méternyire húzódik a határ. Zdálánál közvetlenül a házak szélén. A lakosság útja azelőtt mindig Nagykanizsára, Csurgóra, vagy Berzencére vitt. Ma, ha a vonatra akarnak jutni, igazolványt kell váltaniok és, ha Gyékényesen át szerb területre utaznak, szerb csendőr kiséri őket egy lezárt vagonban. Molvénél van nékik kompátjárásuk a Dráván, de csak magas vízálláskor tudnak rajta közlekedni. A három községnek nincs malma, most magyar területre, Somogyudvarhelyre járnak őrölni. Barcson a felső Drávahíd, amelyen Verőcébe vezet a vasút, felerészben a szerbeké, felerészben a mienk. Látszik is, mert csak az innenső oldala festett, a másik rozsdás. A Drávántúl Sánc- és Janina-puszta, idetartozik hozzánk. De onnan is csak igazolvánnyal lehet átjönni. Úgy húzódik itt a határ, hogy a két puszta — néhány ház az egész — irányából a közelben lévő szigetet a szerbek részére lemetszi. Lefelé is pár ház látszik a túlsó oldalon. Ezek hosszú uradalmi házak voltak, de odaadták őket a dobrovoljácoknak, akik most azokat lebontják és az anyagot eladják. Mindent pénzzé tesznek. A hídfők megfejtik a rejtélyt. Háború esetén a szerb főhaderők a prekmuriai és a gólai hídfőn keresztül nyomulnának előre, a mellékhaderők a baranyai háromszögön át. A kisantant a Dunántúlra helyezi a fősúlyt, ide veti a lasszót, hogy Magyarországot megfojtsa. A két első szerb hídfő látható irányt vesz a csehek pozsonyi hídfője felé. Pozsonynál is átugrik a határ a Dunántúlra és Horvátjárfaluig hasítja ki a hídfőnek szolgáló területet. Igy összekötőcsúcspont támad a szerbek és a csehek között. Ez már régen kidolgozott terv. A csehek újabb területeket követelnek Magyarországból az európai béke érdekében. Magyarország a kisantant politikája szerint még nem eléggé megcsonkított. Kétséget kizáróan bebizonyosodik, hogy a csehek és a szerbek a birtokukban lévő hídfőkkel messzebb lévő cél felé törekednek. Különösen a csehek szövik a terveket országuk kibővítése érdekében. A szó legszorosabb értelmében aknamunka folvik Magyarország ellen. A cseh népkönyvkereskedés és Josef Springer kiadásában megjelent egy füzet: Na stat svetovy mir — A mi államunk és a világbéke — címmel, öt térkép egészíti ki a magyarázatokat. Az első pillanatra nem értjük meg a rajzokat. Mik ezek? Halálfélelem, deliriumos rettegés vagy álnok hatalmi erőszakoskodás lappang bennük ?! A térképek világosan elénk tárják a csehek őrületes terveit. Az 1. sz. térkép a jelenlegi Csehországot, a megszállt területekkel együtt ábrázolja. Azt akarják ezzel a térképpel igazolni, hogy a mai határok nem védik meg Csehországot. Más helyzetet sürgetnek. A 2. sz. térképen a csehek szerint legalkalmasabbnak talált érdekszférákat — zónákat látjuk. A 3. sz. térkép Németország és Magyarország újabb megcsonkítását, illetőleg a csehek terjeszkedését mutatja. A felírásban ezt olvassuk: ! „Hogyan héll Németországát elszigetelni, hogy a csehek egyensúlyt találjanak Európában? Legyen béke a világon. 11 Magyarország határvonala a cseh tervek szerint: Pozsony—Győr—Buda— Miskolc. A 3. sz térkép a következő beosztásban áll. Hollandia, Dánia és a Wézer-vidék a Teutonburgerhegytől kezdve Anglia fönhatósága alá kerül. Belgiumot Franciaországhoz csatolják egy nagyobb német területtel; Kölnön, Strassburgon, Koblenzen, Luxenburgon és Mainzon át haladó vonallal, Svájccal együtt. Wientől, Linztől és Salzburgtól húzott vonallal az olasz határig és keletre egészen a Balatonig egy középországot létesítenek. (Mittelmark.) Magyarország felé a cseh terület benyúlik a pozsonyi hídfő folytatásaként Mosonyba, a határvonal iránya tovább Győr, Újkomárom és Mór alatt Buda, amelyet mint Budint kebeleznek be. Esztergom szintén cseh megszállás alá kerülne, Osztrihom néven. Budától átvág a vonal Jászberény felé, majd a Tisza mellett húzódik és végül Nyíregyháza alatt felszökik a mai keleti határig. Magyarország alsó határa a Balatontól keletre a Dunán át Szabadka —Arad—Nagyvárad—Szabolcs, a Tisza délnyugati — északnyugati folyásában húzott vonallal a Bükk, a Mátra és a Cserhát alatt Pestig, tovább Mór irányában nyugatra, az említett pontokon keresztül. Az ország fővárosának Kecskemétet jelölik. Ugyanezen a térképen Trieszt szabad kereskedelmi állam Fiúméval és Pólával együtt a Száváig húzódó területtel. A 4. sz. térkép a pánszláv Európát taglalja Moszkva központtal, Tiflisz és Skandinávia felé irányuló vonalakkal, Szibéria, Oroszország, Lengyelország, Csehország, Románia, Bulgária, Jugoszlávia, Svájc, Ausztria és Magyarország bekebelezésével. Ez lenne a Nagyszláv birodalom. A második európai érdekszféra Németország, Franciaország, Paris, Róma, Tripolisz, Alexandria és Madrid felé tartó sugarakkal. Anglia Dániával és Hollandiával marad. Az 5. sz térkép feltünteti azokat a területeket, amelyeket Csehországhoz kell csatolni. A magyar megcsonkítás mellett szembetűnő itt Keletnémetország kihasítása. A határt Berlinig és Frankfurtig veszik a csehek és megtartják Breslaut is. ... A cseh világpolitika a lagnagyobb felkészültséggel és kíméletlen erőszakkal működik. A Csonkamagyarországba nyúló hídfők küszöb gyanánt állnak terjeszkedésük végrehajtásában. Magyarország Európa békéjének kulcsa, de aknája is. A jövőbe Sopron vetett egy világító szikrát. Miért maradt Sopron magyarnak? ... Ha Sopron Ausztriának-esik, akkor a cseh ipar és kereskedelem elárasztja Balkánt. Ez belevágott Olaszország érdekeibe. Sopront Magyarországnak Ítélték oda, mert a harcban elhangzott az olasz Agár üvöltése. ... Az olasz Agár szilluettje kitörölhetetlen nyomként rajzolódik Magyarország felett a földalatti akna kísérteiéként. Az utca esztétikája. Egy nép kul tut fokát az elfogyasztott szappan mennyiségéből akarta egy szellemes ember megállapítani; egy város kulturfokát pedig annak tisztaságából és csinosságából lehet legegyszerűbben megítélni. Ahol a gyermekek mocskosak ott nem lehet az anya sem túlságosan rendszerető! Dacára a sok „mies macher "nek, akik televannak sopánkodással ós aggodalmas fejcsóválgatással bírálgatják azt a mosdatást és öltöztetést, amelyen a város az utóbbi időkben keresztül ment, örvendetesen tapasztalható, hogy a közönségünk ízlése finomodott. Kezdjük szeretni a szépetjés szemet szúr, ami rút. Odáig mentünk már a lelki átváltozásban, hogy már szeretjük is ezt a szegény Esztergomot, büszkék vagyunk a szépségeire, s szivesen aggatnánk tele drága ruhává 1 , ékszerrel, hogy még jobban tudjunk benne gyönyörködni, ha csak megvolna hozzá az anyagi erőnk. Eljutottunk annak a megismeréséhez, hogy az élet rövid, s ez' a rövid életet mégis csak jobb egészséges szép környezetben leélni, mint nyomorúságos, piszkos odúkban, por- és sártengerben. S csodálatos, ma már a magunk és mások gyönyörűségére még áldozatokat is tudunk hozni. Hová tűnt el a háború előtti régi Esztergom a hévizpata'íkal, a vágóhíddal, a lóúsztatóval, az „Árok^-kal, a „púp'-pal, a dögletes levegőjű piszkos kis Dunaparttal, a tabáni bűzárokkal, a Széchenyitéri sártengerrel s egyéb nevezetesekkel ? Hol vannak a zsuptetejű házak, hol van az az ittmerevedett középkor, amelyet ámulva és szánakozva szemlélhetett a hajdani koro názó városban az idetévedt kultúrember ! Uj emberek, a tisztultabb közfelfogás, kitartó, áldozatos munka, nagyobb önbizalom és az élniakarás elszántsága megteremtette á mai Esztergomot, amelyben ha küzdelmes és szegényes is, de mégis szép az élet. Csak szeretettel és munkával lehet szépet és nagyot alkotni. Egy város, amelyet a nagy nemzeti összeomlás életerejében támadott mag s amely ma uj utakon keresi a maga boldogulásit, csak akkor tud mai elesettségéből kilábolni, ha minden polgára megértőieg összefog a nagy regeneráló munkában. Szeressük a mi városunkat s tétovázó, siránkozó panaszkodás helyett az adottságokkal okosan számolva kihasználjuk mindazt amit a természet, földrajzi helyzetünk és gazdasági lehetőségeink nyújtanak. A legnagyobb lendítő erőt a magunk energiáiban keressük, mert a tétlen csodavárás rajtunk segíteni nem fog. Most veszem észre, hogy elfogott a hév és egy kissé eltértem attól, amiről tulajdo.iképen beszélni akartam : az utca esztétikájától. Azt fogják talán sokan kérdezni: micsoda jelentősége van annak s mit segít az mirajtunk, ha fokozott gondot fordítunk a város külső megjelenésére ? Pedig ebben egyáltalán nincs igazuk; minél vonzóbb, kellemesebb és tisztább egy város, annál szivesebben laknak abban az emberek, sokan megszeretik s örömmel mennek oda kirándulni, üdülni és nyaralni, sőt szivesen telepednek is ott meg, ami forgalmat és jövedelmet jelent termelőnek iparosnak és kereskedőnek egyaránt. Elsőrendű gazdasági érdek tehát az utca esztétikájával is foglalkozni. Be kell vallanunk hogy ezen a téren bizony meglehetősen el vagyu nk maradva. Ha valaki szereti a városát, az nem fog meddő vitákat folytatni arról, hogy kinek
