Esztergom és Vidéke, 1929

1929-07-14 / 52.szám

1929.~július 14. ESZTERGOM ét VIDÉKE. 3 ran adott kifejezést. A szociális kér­désről s ebben a papság feladatáról 1894-től sokat irt. És ha őt, aki 30 évvel megelőzte korát, követik, ma súlyosabb keresztény tartalma, ereje és hatása lenne a keresztény sujtás alatt szereplő úgynevezett keresztény politikai mozgalmaknak is. Másodsorban Prohászka Ottokár a keresztény közéleti megújhodást egy tőle leglelkesebben kezelt lelki munkától: az intelligencia s főkép a férfivilág mélyen járó pasztorációjá­tól tette függővé. Prohászka az in­telligens emberfiában össze akarta kötni a földet az éggel, hogy az meg­tanulja a „magasságok felé" hala­dást és ezzel megtalálja s egyben lelki világává tegye a „Dominus Jesus"-t. Ezt segítették elő lelki­gyakorlatai s konferenciái is. Nehéz munka volt. Intelligenciánk s általá­ban a férfivilág át volt szőve, itatva az Egyházat, a krisztusi hitet le­kicsinylő szellemmel. Sajtó, irodalom nagyrésze szolgálatában állott a keresztény katholikus irányzatot le­építő irányzatnak. És intelligenciánk, férfivilágunk nagyrésze ennek ha­tása alatt állott. De Prohászka Otto­kár azért nekivágott szava s tolla bámulatos, szinte izzó erejével. Nem ijedt meg az ellenáramlattól. Aki a rázkódtatásokat kerüli, aki csak tes­sék-lássék módjára dolgozik, az megújhodásra másokat se rázhat fel. Minden indítás, alkotás és terem­tés egyben rázkódás és rázkódtatás. És Prohászka Ottokár, csakhogy minél nagyobb művészettel kiformál­hassa az emberleiket, a küzdelem­ben nem tette le vésőjét, hanem azt mint valami kardot forgatta. Mind­ezt feddhetlen szentéletű papi élete, nagy hitvalló hite, az ember iránt való mély szeretete csak elősegí­tette. Ezek nélkül hatása is félmunka lett volna. Amit beszélt, azt életével is igazolta. Abba a lelki dermedtségbe, amelybe férfivilágunk merült, Pro­hászka Ottokár riadója hozta meg a felrázást. Harmadsorban Prohászka Ottokár szivéhez nőtt a keresztény sajtónak, a hirlapírásnak tartalmi és anyagi megerősödése. A negy lélek éleslá­tásával néz végig közéletünkön s látja, hogy az ébresztés, a hangulat­keltés leghatalmasabb gyakorlati esz­köze a színvonalon álló sajtó. Ez mozdítja elő a nemzeti önismeretet, ébresztője a közélet éberségének, ter­mészetesen jobbra, vagy balra, ami­lyen világnézetű a sajtó. Prohászka Ottokár mint hírlapíró meggyőződé­ses s bátor tollú hírlapíró volt. A körülötte csoportosult gárdát is erre nevelte, feltéve természetesen, hogy az a publicista hírlapíró kritikáját és álláspontját alátámasztani tudja. Ha végig tanulmányozzuk a keresztény sajtót, látjuk, hngy a mult század 90-es éveitől, dacára a politikai ha­talomtól való mellőzésnek, nem op­portunista, hanem gerinces és puri­tán volt. Maga Prohászka Ottokár is leplezetlenül és energikusan mutatott rá bajainkra, sőt bűneinkre is. Még a papi oldalon történt politikai elté­velyedésre is mintegy bíróilag muta­tott rá. A copfos és haladni nem akaró rendszer visszaéléséit káros­nak tartotta a lelki megújulásra. Eb­ben a szellemben élve, szerette, ha a keresztény hírlapíró nem tántoro­dik meg az elvek bátor megváltásá­ban és nem ragadja el se a méltó­ság, se a politikai hatalom fénycsó­vája. Azt vallotta, hogy a kath. sajtó publicistájának hivatása Krisztus ta­nításából csinálni törvényt, nem pe­dig élni a dekadens politikai rend­szerből. Evvel kapcsolatban természete­sen alapvető követelésnek tartotta, hogy aki irányít, mint a publicista hírlapíró, annak á napirenden lévő ügyben áttekintő, nyomozó és infor­máló tudással kell \ bírnia, hogy jár­tassága a kérdéses tárgyban kitűn­jék. Csakis igy tud a publicista re­formeszméket, újjáalakító gondolato­kat a közéletbe bevinni, s azokat megérthetővé tenni. Ilyen felkészült­séggel sokszor egy-egy nagyobb ka­liberű s vezérlő újságcikk több gya­korlati értéket visz be a közéletbe, mint akárhány tudományos munka. 'Hisz aki ismeri a magyar politikai s egyházi közélet ujabb korszakbeli történetét, annak tudnia kell, hogy hivatásos hírlapírók az ő irányító cikkeikkel voltak alapvető átalakítói Magyarország modern államfejlődé­sének s vittek bele uj akkordokat az egyházi felfogásba is. Ezért Pro­kászka Ottokár mindig magasra ér­tékelte a hivatásos publicisztikai új­ságírót és azon dolgozott, hogy an­nak súlya legyen, mint olyannak, akitől függ a kath. sajtó tekintélye s lendületre való jutása. Amit a Páz­mány Egyesület 1917 iki közgyűlé­sén mondott az örökös törvénye le het a kath. hírlapíró hivatásának. „Kath. sajtónk — mondotta — ma­gasan lobogtatta a keresztény és nemzeti elv zászlóját, szította a har­cias nemzetben a hazaszeretetet gyű 1 öl köd és nélkül; szolgálta a népér­deket a hatalom tömjénezése nélkül; védte az igazságot, sápok és hadi­nyereségek nélkül." Ezen kijelentés hűséget jelentett azon elvekhez, me­lyeket korábban, a küzdő hírlapíró helyzetében is vallott. A kath. sajtó munkájában susogni, felezni, hi­mezni-hámozni mit sem ér. Clama I ne cesses 1 — mondotta sokszor. A három nagy munkakör: a szo­ciális m us, a férfivilág s az intelli­gencia lelki pasztorációja ós a hir­lapírás volt a tengelye Prohászka Ottokár közéleti tevékenységének. Követ kőre rakott, hogy a pilléreket emelje. Hogy el ne mázolódjék ben­nük Krisztus képe, hogy ne legyünk rokkantjai, vagy nomádjai a keresz­tény közéletnek, tegyünk fogadalmat Ottokár püspök tanítására, hogy : nem, nem, sohal El nem felejtjük azokat és nem adjuk fel. Ezzel fog­juk bátor lélekkel előmozdítani az igazi magyar feltámadást. Keményfy K, D. Esztergom város új választókerüle­teinek beosztása. Az alábbi két kerületbe beosztott utcák szavazói válsztják a törvény­hatósági bizottsági tagokat és a kép­viselőtestületi tagokat. I. kerület. Ezen választókerület választ a tör­vényhatósági bizottságba 4 rendes és 2 póttagot, a városi képviselő­testületbe pedig 18 rendes és 5 pót­tagot. A választókerületbe a következő utcák szavazó polgárai tartoznak: Alsószérű-sor, Árok-utca, Major­utca 1—25-ig a páralan, 2—24-ig a páros és 25. számon felül minden szám, Jókai-, Hóviz-, Szent Lőrinc­utcák, Sziget-köz, Plébánia-, Deák-, Csernoch-, Horánszky-, IV. Béla ki­rály-, Bottyán-utcák, Széchenyi-tér, Rákóczi tér, Rudnay-tér 1—3. számig, Szent Anna-, Arany-, Magyar-, Sis­say-, Simor-utca 1—63 ig a páratlan és 64 számtól az összes, Mária Terézia út 2—16-ig a páros számok, Malonyai-utca, Ferenc József-út, Szci­tóvszky-út, Főszékesegyház-tér, Káp­talan-tér, Pázmány-, Malom-utcák, Prímás-tér, Uri-, Szent János-utcák, Nagyduna-sétány, Gőzhajó-út, Mária Valéria-út, Gróf Majláth-út, Czuczor-, Dobozy-, Vár-, Hunyadi-, Kovács-, Bercsényi-, Fűzfa-, Balassa-, Kőrösy-, Sánc-, Szent György-utcák, Temp­lom-tér, Iskola-, Bátori-Schulcz-, Ár­vaház-, Andrássy-, Barkóczy-utcák, Honvódtemető-út, Mező-út, Molnár­sor, Nagyduna sor, Palkovics-, Pap­nevelde-utcák, Szent Vendel-út és a szentgyörgymezői összes külsősé­gek. II. kerület. Ezen választókerület választ a tör­vényhatósági bizottságba 6 rendes és 3 póttagot, a városi képviselő­testületbe pedig 12 rendes és 3 pót­tagot. A választókerületbe a következő utcák szavazó polgárai tartoznak : Felsőszérű sor, Táti-út, Vámház­utca, Dorogi-út, Villanytelep-, Ker­tész-, Tábor-, Erzsébet királyné, Ár­pád-, Kenderföld-, Laktanya-u, Ke­reszt-, Besze-, Rozália-, Kórház-, Pá­lyaház-, Csarnok-, Petőfi-, Honvéd­utcák, Alsószérű-sor, Rudnay téren 1—3. szám kivételével, Major-utcá­ban 2—23-ig a páros számok, Má­ria Terézia-utcában 2—16-ig a pá­ros és azonfelül minden szám, Si­mor-utcában 2—62-ig a páros és azonfelül minden szám, Malonyai-ut­teában 1—3. szám kivételével, Né­met-utca, Ripária, Rákóczi-tér 1., 3. és 5. szám, az egész nagyvárosi kül­sőség, Akácfa-, Álmos-, Attila-, Batty­hányi-, Galamb-, Madách-, Vörös­marty-, Rózsa-, Kölcsey-, Lépcső-, Könyök-, Kápolna-, Uj-, Kálvária-, Imaház-, Téglaház-, Szenttamás-, Hegytető-, Basa-, Nap-, Perc-, Baj­nok-, Népkert-utcák és az összes szenttamási külsőség. Megszűnt az állatforgalmi adó, de drágább lett a marhalevél. Julius 1-ével életbelépett az állat­forgalmiadó megszüntetéséről, a hús után fizetendő általános forgalmi­adóra vonatkozó rendelkezések meg­változtatásáról és a marhalevelek il­letékéről szóló 1929. évi XXVIII. tc. és a pénzügyminiszternek ezen tör­vénycikk végrehajtása tárgyában ki­adott 86 000—928. sz. végrehajtási utasítása. A törvény, illetve végrehajtási uta­sítás július 1-ével megszünteti az állatforgalmi adót és ezáltal teljesen felszabadulnak az állatátruházások az eddigi súlyos adóteher alól és megszűnnek az adó szedésével járó vásári és piaci korlátozások. A hús-' forgalmi adókulcs ezzel szemben az eddigi 2% helyett 4*5 százalék, úgy hogy tulajdonkép a húsiparosok ed­digi adóterhe egyáltalán nem csök­ken, mert a két százalék állatforgal­miadót ugyan a húsiparosok nem tartoznak fizetni, de ezzel szemben a húsforgalmi adó az eddigi 2 szá­zalék helyett 4*5 százalék. A marhalevél illetéke lényegesen emelve lett és július hó 1-től a kö­vetkező illetékek járnak : minden juh, kecske, továbbá félévesnél fiatalabb malac után 0*10 P, minden féléves­nél idősebb hizottsertós után 0'60 P, minden kétévesnél fiatalabb ló, szar­vasmarha, bivaly vagy szamár után 060 P, minden kétévesnél idősebb ló, szarvasmarha, vagy bivaly után 1 pengő. Szenttamás-hegy forrásai a Ferenc József-úton elöntéssel fenyegetnek néhány házat. Ferenc József-út hegynek támasz­kodó oldalán néhány háztulajdonos panaszolja, hogy házaikba, pincéikbe víz hatol be. A panaszos háztulaj­donosok egyik feltevése az volt, hogy a Rózsa-utcában lefektetett vízvezetéki cső megrepedt és az onnét szivárgó vizet kapják a pana­szosok. Ez a feltevés azonban alap telannak bizonyult. Második feltevés szerint a víz szi­várgását az okozza, hogy a víz­vezetéki cső fektetése alkalmával Rózsa-utcában meglazittatott a talaj s így nyert a víz utat az alantabb fekvő házakba. Az egész Ugy már egyszer meg­járta a közigazgatási bizottságot is, ahonnét kellő kivizsgálás céljából visszaadatott a városnak. Mult hétfőn kiszállt a győri kul­túrmérnöki hivatal egyik szakmér­nöke, a városi mérnök és dr. Sántha József városi tanácsnok. Már koráb­ban történtek próba csőfeltárások, de a talajt 60 cm mélyen mindenütt száraznak találták. Hétfőn az utca legmélyebb pontján fekvő tűzcsap­nál ástak, de szintén az előbbi ered­ményt nyerték. A vízvezeték tehát nem okozhatja a vízömlést. Megállapítást nyert, hogy a víz­vezeték építése előtt is voltak már szivárgások. Az is tény, hogy pl. az egyik házban azelőtt többször kellett a pincéből vizet szivattyúz­tatni s ma a pince teljesen száraz. Valószínű tehát, hogy valami újabb geológiai elváltozás történt a hegy belsejében és ennek következ­tében ömlik a házakba a viz. Az egész ügy bizonyos bürokra­tikus folyamat következtében ismét az alispánhoz fog kerülni, aki újból a kultúrmérnöki hivatalt lesz kény­telen igénybe venni, de a víz addig is tovább fog folyni, talán még az­után is. Porosz szobafűtőszén, koksz, garan­tált príma minőségben augusztusi szállításra, továbbá dorogi rostált diószén és aprított tűzifa fuvartételekben és kicsinyben mindenkor jutányosán beszerezhető: Loránd Sándor tűzifa- és szénkereskedőnél Csernoch János-úl 59. sz. Telefon 101.

Next

/
Oldalképek
Tartalom