Esztergom és Vidéke, 1929

1929-06-02 / 41.szám

Szerk. és kiadóhivatal: Simor-utca 18—20., Megjelenik kétszer hetenkint. Előfizetési ára: egy hóra 1'20 P. Csütörtöki szám 10, vasárnap 20 fillér Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. — Laptulajdonos és felelős szerkesztő: LAISZKY KÁZMÉR. Ellentámadásban. Az uj iskola kérdése a képviselő testület döntése folytán nyugvópontra jutott. A helykérdés ellenzéke szokat lan bátorsággal, kitartással, körültekintéssel és lelkiismeretességgel hónapokon keresztül megalkuvás nél kül képviselte a maga álláspontját és harcolt egy jobb megoldás érdekében. Harcolt mindaddig, míg fennállott annak a lehetősége, hogy az illetékes faktorokat és a nagy erő vei s jobb ügyhöz méltó buzgalommal küzdő ellentábort álláspontjának megváltoztatására bírja. Az eleinte elvi alapon mozgó küzdelem később prestige kérdéssé sülyedt. Ilyen körülmények között a jövővel számolók és minden tekin tétben egészséges megoldást keresők tábora feladta a küzdelmet és ott hagyta a csatateret átengedve Í dicsőséget és a felelősséget azoknak, akik sok rossz iskoláink számát egy újabb rosszal kívánták szaporítani Ezzel a sok port felvert, sok nyomdafestéket elhasznált és napról-napra ingadozó véleménynyilvánításra alkal mat adó kérdés végleg lezárult volna Egészséges közélettel bíró városokban csak gyönyörködni tudtak volna abban a pompás küzdelemben, amely efelett a kérdés felett kifejlődött s a legélénkebb rokonszenvvel kisérték volna mindkét fél meggyőződéses csatározását. Nálunk mindez máskép van; felfogáskülönbségeket itt szemé lyeskedésnek vesznek s ebből a szemszögből ítélnek meg. Egy helyi újság f. hó 26.-Í szá mában egy tudósítás jelent meg a pénzügyi bizottság és az iskolaszék egyesített üléséről. Ez a tudósítás olyan valótlan beállításban emlékezett meg az én ott kifejtett álláspontomról, amely alkalmas a nagyközönség egy részéből velem (szemben antipátiát kiváltani s azonkívül közéleti működésemet olyan kommentárokkal kisérte, amit szó nélkül hagyni nem lehet. Igaz ugyan, hogy annyira felette állónak tartom magamat az ilyenfajta „világnézetnek", hogy egyéniségem minden sérelme nélkül észre sem kellene őket vennem. Hiszen annyi bölcs magyar és napkeleti közmondásunk van, hogy erre az esetre is találhatnék egy megfelelőt, de ebben a jelenségben én többet látok: ugylátszik a falkavadászat megkezdődött s bizonyos elemek ellentámadásba mennek át. A magam részéről teljesen lezártam volna a vitát, hiszen városunk iskolaügyének nagy halottja felett nem vitázni, hanem sírni illenék, azonban az ízléstelen provokálás és a dolgoknak irányzatosan hamis beállítása arra késztet, hogy a közönség elé lépjek. Azon a bizonyos bizottsági ülésen ón az elhelyezés kérdésével már egyáltalán nem foglalkoztam, hanem egyedül az iskolaépítés pénzügyi oldalával. Azt fejtegettem, hogy a beérkezett tervek szerint a legolcsóbb építkezés 84.000 pengőbe kerül, amihez a tapasztalat szerint bízvást még 20% többköltséget számíthatunk hozzá, ami 16.000 P-t tesz ki. Éhhez járul a megépítendő szennyvízcsatorna (akár az Erzsébet királynó-útig, akár a Dorogi útig) költsége 10.000 P, a térrendezés és útburkolat 10.000 P és az iskolafelszerelés 15.000 P, tehát hozzávetőlegesen 135.000 P. Erre a célra rendelkezésre áll a kultuszminiszter által adományozott 60.000 P és a kapuiskola eladásából befolyó 15—20.000 P, összesen 80.000 P. Azt kérdeztem a bizottságban, honnét vesszük a még hiányzó 55.000 P-t akkor, amikor a földműves nép úgyszólván fizetésképtelen, az iparosoknak keresete nincsen és a kereskedők csak hitelből élnek ? Háztartásunk egyensúlyát csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudjuk úgy ahogy fenntartani, a legkisebb elemi csapás esetén minden felborul. Azt kérdeztem, nem volna-e lehetséges a jelenlegi kapuiskolát a kultuszminiszter segítségével olyképen átalakítani, hogy a fokozottabb igényeknek is megfeleljen és a kétségtelenül üdvös ós kívánatos új iskolaépítést jobb időkre hagyni ? Nem igényeltem semmiképen sem, hogy érveléseim előtt bárki is meghajoljon, még csak az ellen sem emeltem kifogást, hogy tisztán pénzügyi kérdésben egy bifurkált bizottság, — amely arra nem volt hivatott — döntsön, illetőleg javaslatot tegyen a képviselőtestületnek. Azonban fel kellett óvó szavamat emelnem az ellen, hogy kellő pénzügyi előkészítés nélkül ilyen nagyjelentőségű ügyben határozzunk és elviselhetlen terhet vegyünk magunkra A famózus cikkíró érveléseiből azt a következtetést vonta le, hogy én, aki a város haladása érdekébsn „szépítési és városrendezési" célokra különféle létesítéseket sürgettem, nagy erőfeszítésekre és áldozatok hozatalára bírtam rá a város közönségét, szóval „felesleges" dolgokba ugrattam be a várost, most „csak azért is* ellene vagyok az iskolaépílésnek, mert nem oda építik, ahová sokak között én is akartam. S hogy személyemet a < gyengébb itéletűek előtt a népszerűtlenségben megmártsa, még azzal is megvádol, mintha én alacsony „nye pozvolim"-okokból hajlandó volnék a polgárság gyermekeit egészségtelen dohos lyukakba járatni tovább is. És mindezt nekem veti szememre a tanügy ismeretlen lovagja, annak, aki már 9 évvel ezelőtt első voltam, aki rámutattam iskoláink tarthatatlan állapotára. A tisztelt cikkíró azzal, hogy elismeri a város haladását szolgáló létesítmények létrehozatalában való közreműködésemet, sőt úgy állít be, mintha az ezekkel járó egyptomi hét csapásért egyedül csak én volnék felelős, önkénytelenül is dicséretet mond rólam, ami azonban — Isten ments I — nem volt szándékában. Soha sem vártam dicsőítő himnuszokat — pedig ahhoz ugyancsak értenek azon az oldalon — azonban ez a véletlenül kiszalasztott elismerés mégis jól esik. Köszönöm ! Az iskolaépítés kérdésének felvetésétől kezdve változatlanul az volt az álláspontom, hogy azt a legjobb helyre építsük, de mindenesetre csak ekkor, ha meg van hozzá a kellő anyagi erőnk. A novemberi közgyűlésből — amely vmár az építkezésre a pályázatot lelt volna hivatva kiírni, — azért küldtük vissza az ügyet a bizottságokhoz, hogy a kérdés ne Hübele Balázs módjára döntessék el, hanem előbb alaposan készíttessék elő, mindenre kiterjedő költségvetés szerkesztessék és azután alapos megfontolással dönthessünk felette. A kívánt pontos költségelőirányzatok mai napig sem állanak rendelkezésünkre s előre megjósolom, hogy igen szép meglepetésben lesz részünk e tekintetben (lásd Nemet-utcai új elemi iskola 340.000 P költségeit.) Most pedig tisztelt cikkíró úr, lássuk csak, melyek azok a „felesleges" létesítmények, amelyekbe én a várost belevittem. Talán a szegényházra gondolt, amely évtizedek óta szégyenteljes állapotban volt s amelynek be kevés szószólója akadt ? Vagy talán a tabáni bűzcsatornára, amelynek fenntartóira de kevés áldást esdett le a környékbeli lakosság ? Vagy talán az fáj önnek, hogy az új asphalton nem törik ki a lábukat szűkös kenyerük után futók, vagy azok, akik valamelyes pénzt hoznak ide ? Talán a portengert sajnálta, amelyben nyáron fuldokoltunk ? Hátha talán a bogáncs és a szúnyog hiányzik önnek a Szigeti sétautról vagy az fáj, hogy ingyenfuvarokkal egy kis gyalogjárót csináltattam a Horthy-hid mellett a szigetre, hogy öreg emberek és fiatal anyák gyermekkocsijaikkal lejuthassanak a sétányra anélkül, hogy nyaktörő mutatványokat kelljen végezniök a lépcsőn ? Ezeken kivül bizonyára még nagyon sok terheli szegény fejemet. Elvárom, hogy egy kissé konkretizálja mindazt, amiért nekem az Ön szigorú birói széke előtt vezekelnem kell; mert addig, míg ön azt nem teszi, kénytelen vagyok önt rosszindulatú nyelvöltögetőnek tartani. Jóleső érzéssel kell még kiemelnem, hogy az iskolaelhelyezés kérdésében sajnos ellentétes nézetet valló igen tisztelt jóbarátom és ebben ellenfelem, de nem ellenségem, Mátéffy Viktor prépost-plébános ur nekem kijelentette, hogy a lapjában megjelent tudósításhoz semmi köze nincsen. Tudom ez a nyilatkoza tnémi elkedvetlenedést fog kelteni azokban a pikantériákat kedvelőkben, akik szeretnek bennünket itt-ott szembeállítani. Hiszen ha a jó Isten éltet bennünket, még sokszor leszünk különféle véleményen, remélhetőleg azonban mindenkor csak elvi alapon és a közérdek szolgálatában. Most már csak az volna tisztázandó, kinek vagy minek az érdekében íródott meg az igazság vakmerő arculcsapásával és ilyen 'hangon az a bizonyos tudósítás ? Akarom hinni, hogy a lap irányával nem egyezik meg ez a tenor s hiszem, hogy erre vonatkozólag is megnyugtató választ fogok kapni./ e». Szivós- Waldvogel yóasef Elkészült az érseki tanítóképző-intézet Ma, vasárnap az ország minden részéből összejönnek azok a tanítók, akik Esztergomban végezték a tanítóképzőt. Idejönnek városunkba, hogy egy, ksttő ... öt... tíz ... húsz .. . harminc . . . talán ötven év múltjának legszebb és legboldogabb idejét, az ifjúság örök szépségű emlékeit felelevenítsék, és, hogy az elmúlt idők meleg érzelmeit egy hatalmas bajtársi szövetségben ápolják. Kedves ajándékot vélünk az Esztergomban végzett tanítóknak adni, amikor bajtársi szövetségük megalakulása alkalmából az új tanítóképzőről írunk. Az intézet most készült el és így kétszeresen aktuális a kérdés, egyúttal az esztergomi közönségnek is beszámolhatunk. Hatalmas palotaként áll az új esztergomi tanítóképző, a bazilika és a vár alatt — Magyar Sión, történelmi nagyidők s a város ritkaszépségű miliőjében. A régi képzőt lebontották, már a helye sincs meg. Csak a régi bástyafal őrzi az emlékeket. A sors csodálatos intézkedését látjuk az esztergomi tanítóképző eddigi életperiodúsában. 1842-ben, a szenttamási iskolában nyílt meg az intézet és most 87 óv után oda visszakerült. Egy teljes évig folyt itt a tanítás, új korszakba-lépés előtt egy esztendeig maradtak azok között a falak között, ahol az esztergomi tanítóképzés megszületett. Szeptemberben már az új intézetben kezdődik a tanítás. A háromemeletes, neoklasszikus ö- SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törülI a köző, konyha- és kenyérruha házi SZ

övött abr0S2(n

^

bantekicsinybe legjutányosabban beszerezhető íj Pelczmann Lászlónál Esztergom, Széchenyi-tér 16. sz. (Saját ház.) Telefonszám 135. Házi kender szövésre elfogadtatik