Esztergom és Vidéke, 1929

1929-05-26 / 39.szám

Szerk. és kiadóhivatal: Simor-utca 18—20., Megjelenik kétszer hetenkint. Előfizetési ára: egy hóra 1*20 P. Csütörtöki szám 10, vasárnap 20 fillér Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. — Laptulajdonos és felelős szerkesztő: LAISZKY KÁZMÉR. A leggyilkosabb gól. Irta: Iván ffy Tamás. Millerand híres és hírhedt kísérőlevelének van egy oly mondata, amely felforralja a vért minden magyar ember szivében. Az a jeles kitétel így hangzik: „A dolgok meglevő rendje, mégha ezer éves is, nem jogosult és a jövőre nézve, ha az igazságtalannak találtatik, reparálható !" Erre a mondatra nézve azt jelentette ki a napokban Vargha Gábor, országgyűlési képviselő: „Ez volt a legrettenetesebb gól, amelyet a francia nemzet az ezeréves magyar igazság kapuján belőtt." E hasonlat továbbfűzve, ezt a gólt nem csak a legrettenetesebbnek, de a leggyilkosabbnak is elnevezhetjük, mert nem csak a speciális magyar igazságot akarta elpusztítani, de kiirtotta nemzetközi vonatkozásban a világokat kormányzó és fenntartó igazságtalanságba vetett hitet is. Állítólag Bismark mondta volna valamikor a hírhedt igéket: „MachtgehtvorRecht!" Mondtae, vagy nem mondta, nem kutat„Esztergom ÉS Vidéke" tárcája. Miniatűrök Esztergom történeti múltjából. Irta: Vécs Ottó. Aelia. ... Hadrian császár teljes hadi díszben várakozott a keleti torony alatt. A foglyok között fiatal mungur állt. — Miért hoztad ellenem népedet, Zull? — Hogy visszavegyem apáim várát. — És a kincseket, ugye? Jól ösmerem titkodat, hős vitéz. Ha kedves az életed, áruld el a rejtekhelyet. Zull elsápadt. — Kövess, Róma császára — szólt csendesen. A nyugati bástya felé indult. — Hányjátok itt el a földet — mutatott egy sziklatömb tövébe. Nemsokára nagy kőlapra bukkantak. — Emeljétek fel a követ. juk, de ha túláradó német önérzetében kiejtette volna e mondatot, hült poraiban is megvezekelt a német nép tragédiájában érettük: mert életének főműve, a Versaillesben megalapozott német császárság, melyet az ugyancsak német Walter Bloem, hírneves iró egyik művében „ a jövő kovácsműhelyének" (Schmied der Zukunft) nevezett el, Versaillesben omlott alig félszázaddal később össze. És mi lett Elzászszal, az évszázadokon át oly hányatott sorsú és oly vitás hovatartozási jogú Elzasszal ? 50 évvel később, hogy a német vasököl „mindörökre" (?) megszerezte, elveszett tényleg örökre a németekre nézve a lokarnói egyezmény révén. Mert hát bárhogyan is tagadják, van egy másik igazság is a földi igazságon kivül, mely nem tiszavirágéletü, mint utóbbi, hanem megdönthetetlenül örök! Ez az égi igazság! Ezzel szállt a francia közvélemény szembe, amikor egy ezeresztendős ország ezeresztendős határainak isteni rendelésen alapuld voltát megtagadta, amikor az isteni bölcsesSötét nyílás támadt. Zull fáklyát kért. — Szellemek állnak itt őrt, mungur ősök szellemei. De tudd meg, Róma kevély császára, hogy nem fogod kincsünket elérni. — Kiáltotta elszántan a mungur, fáklyáját a földhöz vágta és eltűnt a sötét nyílásban. Hét nap és hét éjjel kutatott Zull után a barlangban, a katonák nem akadtak nyomára. Dúlt-fúlt haragjában a császár, és mikor már látta, hogy a kutatás hiábavaló, a barlangot betömette. A lejárathoz visszahengerítette a követ, aztán annak közepére dicső őseinek nevét vésette: AELIA. ... Esztergom vára büszkén néz a Dunára, sejtelmesen tükröződik a szürke vízben. A meredek sziklafal alatt, vadfű és bogáncs között otromba kő látszik ki. Moha lepi be. Az írást hiába keressük rajta... az idő, az idő letörölte. Pogánykő István király felébredt szendergéséből. — Ki vagy? — Kegyelmezz, királyom. ségnél bölcsebb, az isteni igazságosságnál igazságosabb akart lenni. Millerand levele óta még rövid tíz esztendő sem telt el, mely idő a világtörténelemben pillanatnál is kevesebb. Árra azonban bőségesen elég volt e decennium, hogy a világ, — de elsősorban mi, a világ kárvallottai saját bőrünkön megtanuljuk azt közelebbről, hogy hogyan is fest valójában ez a vilgfelszabaditó (?) új, páriskörnyéki igazság? Millerand nyilvánosan a világ szine előtt megígérte levelében, hogy ha utólag a magyar nemzettel szemben elkövetett igazságtalanságoknak jönnénektudatára azok megszüntetése elől nem fog sem Ő, sem a Trianont garantáló hatalmak egyike sem elzárkózni, hanem a rossz határokat megjavítják. A boldogtatanul becsületes és hiszékeny magyar nemzet e feltevésben és e reménységben engedte meg képviselőjének a trianoni békeparancsnak aláírását. Az volt a reménység, hogy egyetmást mégis csak visszakapunk. S mi jött azután ? — A semminél is kevesebb. Eljutottunk A szolga lábánál tőr hevert. — Orgyilkos! Távozz és szánd bűnödet. Kívülről bearanyozott a nap. — Nem kérdem urad nevét, de Isten büntetése lesz rajta — szólt szelíden a király. Mult az idő s egy napon halálos gyász hírét harsogta kürtjén az esztergomi vár toronyőre. Meghalt Imre herceg ... Nem tudni, vadkan ölte-e meg, vagy gyilkos tőr. István király vádoló szemmel nézett az előtte álló pogány vezérre. — Ki a te Istened? — Nem a te Istened! — Vigyétek, őrök, a bástya börtönébe. Holnap újra kérdezni fogom Istenét és tanúságra szólítom fiam teteménél. .. . Éjjel vihar támadt Esztergom felett. Mennydörgött, villámlott, szél süvített. István király imádkozott. A pogány rab káromkodott. — Nincs Istenem s ne legyen Istenem, ha vétkes vagyok Imre herceg halálában. Szabadítsatok . . . Villám hasította át az eget. Van Isten! egészen odáig, hogy a magyar kormánynak nemzetközileg legexponáltabb és így természetszerűleg legóvatosabb képviselője, a magyar külügyminiszter is nyíltan kimondotta az országgyűlésen, — szavait nem csak az interpellálóhoz, de Franciaországhoz és az egész világhoz intézve: „Millerand-féle kísérőlevélnek magyar szempontból semmi értéke sincs!* „Elindul a nehéz kő, ki tudja hol áll meg?" Mondja Arany Jánosunk Toldijában. Röpke szó képében indult el a nehéz kő, mely megingatta a világ egykori urának, a békeszerződések legfőbb garantálójának, a francia gloire képviselőjének azt a kijelentését, amely az egyéni és k nemzeti becsület kérdésétől el nem választható, (amelyre még az utolsó napszámos is saját személyében is kényes): az igazmondását és szavahihetőségét. Ilyen az a bizonyos új igazság és ilyen az az új igazságosság ! Mert hát mi is történt ? Mi vetett teljes világosságot a szavaknak teljesen értéktelen voltára, a szavakkal játszó szédelgésre? Hét vend és 38 szin... Az esztergomi vár déli tornya alatt hatalmas szikla ugrik elő, fejhez hasonlít. Elfelejtett monda szerint pogány vezér megkövesedett feje. Simon barát Az égő város vörösre festette az eget. A házak előtt halottak, jajveszékelő emberek. Tatárok gyújtogattak, romboltak és gyilkoltak Esztergomban. Kő kövön, ember, asszony, gyermek életben nem maradt. Fenn a várban nagy robajjal dőlt össze a templom, a romokat kék lángnyelvek nyaldosták. Simon barát a várkapitány fölé hajolt. — Kapitány úr, kapitány úr. — Ne vesz-te-gess i-dőt. Én megha-lok. Menj . .. haran-gozz ... Simon barát a várharanghoz futott. Meghúzta, félreverte. Hiába húzta. Senki sem hallotta. A kelő nap leszakadt kötéllel találta meg Simon barátot — holtan, üszkös gerendák között. Balassa Bálint. Hetednapja állt az ostrom. Mátyás főherceg vitéz katonái oroszlánként «»- SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törül- r\ J Bs i közö. konyha- és kenyérruha, KPP7Ml31111 I HíTíl! 16 n9 71 G7ni/íÍft abr0SZ (nagyban és Csínyben) I l_a3&IUII€U foi (nagyban és kicsinyben) legjutányosabban beszerezhető Esztergom, Széchenyi-tér sz. (Saját ház.) Telefonszám 135. Házi kender szövésre elfogadtatik