Esztergom és Vidéke, 1929

1929-05-19 / 38.szám

tak. Rettenthetetlen hazafi volt, a magyar haza boldogulásáért misealapítványt tett, de magyar szivét legjobban visszatükrözi az a nemes tette, hogy 800 frt-ot hagyott a fővárosban tartandó nagypénteki prédikációra, ezen kikötéssel: „Ezt a beszédet örökké, amíg csak egy magyar fog Pesten lakni, mindig magyar nyelven kell tartani.

w E kitérés után felveszem a megszakított fonalat. Szabó János hagyományával tehát le volt rakva a Szent Annái plébánia alapja. Később Scitovszky János bibornok szintén azzal a nemes szándékkal gyarapította Szabó alapját, hogy a Szt. Anna-templom mellett plébánia szerveztessék. Midőn pedig az alap annyira erősödött, hogy annak jövedelme egy lelkész eltartására elegendő volt, akkor Simor János érsek, mint népének őszintén szerető atyja, elhatározta, hogy a város külső részén lakó hívek lelki szükségleteinek kielégítésére lelkészséget fog szervezni. E célból 1871 december 9-én felhívta a város közönségét, hogy a Szent Anna-templomnál létesítendő lelkészség szervezésének ügyében dec. 12-én az ő elnöklete alatt tartandó értekezletre néhány képviselőt küldjön ki. Érdekesnek és érdemesnek vélem ezen értekezlet lefolyásának közlését. Az említett napon tartott tanácskozáson résztvettek : Pisuth István polgármester, Schwartz József, Horváth Mihály, Leipolder és Köpödy képviselők. Ez értekezleten meghányták-vetették a dolgot s kimondották, hogy a lelkészség szervezése nemcsak hasznos és üdvös leend a népre, de szükséges is, mert a város épen a kerek-templom felé terjed és a templom mellett iskola fog állíttatni. Az új lelkészség területére nézve akként döntöttek, hogy a városnak az Ároksoron kívül eső része tartozzék hozzá, körülbelül 250 ház, két ezer lélekkel. Felvetették azt a kérdést is, hogy a lelkészség szervezésével a belvárosi két kápláni állás egyike nem lenne-e megszüntethető s ha igen, úgy ennek díja nem illethetné-e meg a javadalmast ? Schwartz József azonban felszólalt, hogy tekintettel a belvárosi templomban végzendő misék számára, két káplán okvetlenül szükséges. Leipolder azt a kérdést intézi az elnöklő prímáshoz, vájjon beleegyezik-e a belvárosi plébános abba, hogy az ő plébániájából az új lelkészség kihasíttassék ? Mire a primás így felelt: „Nincs plébános (Kollár István már ez értekezlet idejében lemondott a plébániáról), akik kérik, azoknak bele kell nyugodniuk." — Simor tényleg úgy intézkedett, hogy Kollár utőda, Pór Antal, s a későbbi plébánosok installációja alkalmával kiadott átruházási okirat ezzel a kikötéssel állíttatott ki: „Kivévén a Szent Annáról címzett egyházat, amelyet a hívek szükséglete úgy kívánván s a körülmények megengedvén, a szab. kir. városi plébániától elszakítani s külön plébánia - hivatal méltóságára emelni magunknak a teljes szabadságot és korlátlan jogot fenntartjuk." Á tanácskozásra kiküldöttek jelentést tettek annak lefolyásáról s Esztergom sz. kir. város képviselőtestülete 1871. évi december 21-én tartott közgyűlésén tárgyalta is a felállítandó második plébánia ügyét, azt elfogadta s a kegyúri jog kérdésének megoldására a polgármestert küldötte ki. (Lásd Számord Ignác- „Az esztergomi Szent Anna-templom története" cimű könyvet.) Amit Simor János tervezett, azt csakhamar kivitelre is segítette; 1872-ben szervezte a lelkészséget; a saját költségén átalakíttatta papi lakásul a Szabó János által hagyott házat és október 21-én kinevezte első javadalmassá Brühl József, akkori főszékesegyházi karkáplánt, jelenlegi esztergomi prel.-kanonokot, aki a templomnak most is egyik legnagyobb jótevője. Igy áll a Szent Anna-plébánia ügye; az egyházhatóság bármikor felállíthatja az új plébániát; ezt azonban én nem sürgetem, tegye meg az utódom, aki diszes templomot vesz át, dús felszereléssel, tisztességes lelkészi lakóházat foglalhat el, jó iskolák maradnak reá; végezze tehát a plébánia erigálásával járó teendőket. Ami az ügy anyagi részét illeti, ez szorosan vévé nem tartozik ide, mert a felsőbb hatóság dolga. Minden bizonynyal költségekkel jár, de ennek rendezésére van több út és mód. Lesznek az új plébániának hivei, találkoznak egyes nemeslelkű adakozók és a város is áldozhat e fontos célra. A templomom környékén lakó hivek eddig is nagy összegeket, 1000—5000 pengőt is áldoztak e templomra, nem kételkedem, hogy ezentúl is lesznek jószívű lelkek. Továbbá más nemeslelkű adakozókat is támaszt a Gondviselés; mint pl. épen most olvasom, hogy Egerben az új plébánia felállítására egy jótevő igen tekintélyes összeget tett le. Többen attól tartanak, amint előttem is nyilatkoztak, hogy ebből a városra újabb teher háramlik. Ha tőlem függne, az adósságok alatt roskadozó várossal szemben nem lépnék fel nagyobb igényekkel. Eddig sem igen kértem a várostól segélyt, pedig már több izben és nagy költséggel restauráltattam a templom külsejét, művészileg diszíttettem a belső részét, harangokat, új orgonát szereztem stb. a város minden hozzájárulása nélkül, mert kímélni akartam. Igaz, hogy mások nem így tettek; ezek ügyesebbek, szemesebbek voltak, ha új harangot csináltattak és egyéb tetemesebb költséggel járó kiadásuk volt, a városhoz fordultak. Fentebb jeleztem, hogy a város tárgyalt a" Szent Annái plébánia kegyuraságáról. Azóta hatvan év mult el; a viszonyok megváltoztak; az egyház most már nem ad új patrónusi jogot. A jelen esetben tulajdonképen nem új kegyuraságról, hanem csak annak kiterjesztéséről lenne szó, mégis úgy gondolom, hogy a város a mai helyzetében nem vállalná az új plébánia kegyuraságát; elég gondot okoz neki a belvárosi templom és plébánia fenntartása; ámbár sokan elfeledik, hogy a város a kegyúri kötelezettségekért és terhekért annak idején szép jövedelmet hozó jogokat nyert. Azonban Esztergom város az új plébánosnak más módon is segítségére jöhet. Ha a város évi segélyben részesíti a protestáns és izraelita hitközségeket, azt hiszem, nem vonja ki magát a 90 százalékban katholikus város a patrónus nélkül szűkölködő Szent Anna-templomi hitközség támogatása alól sem, pl. a kántor bizonyos mérvű javadalmazásától, (esetleg néhány hold íöld adományozásával) hiszen más vallásúak is élveznek e címen segélyt a várostól. Egy új, rendszeres kántori állás szervezése úgyis a legnagyobb gondot fog okozni, mert a jelenlegi kántor csak csekély tiszteletdíjért fungál. E tekintetben is tettem lépéseket, és reményem van, hogy lesz is eredménye. Igy tehát nincs akadálya a Szent Anna-plébánia létesülésének és bizonyos, hogy javára fog válni városunk kath. hitéletének és népművelődésének. Számord Ignác, Esztergomi weekendek és kirándulások. Csónakkirándulők a Nagydunán. fia valaki nyári reggel az esztergomi Primás-szigeten sétál, a Nagydunaparton majd mindig talál csónakos kirándulókat. A gyepes parton kisebb-nagyobb csónakok és regatták. A csónakok mellett sátor, rajta különböző zászlók, színes szalagok. Ébresztőre gitár, banjó, harmonika vagy tárogató szól. Azután sürgésforgás. Itt magyarul, ott németül, nem ritkán franciául és angolul beszélnek. — Hogy aludt? — Pompásan. — Szép ez a sziget. — Csodálatos. Nézze Esztergomot, ritka szép látvány. — Az öregek hol vannak? — A Fürdő-szállóba mentek. Nekik többet ér a jó vacsora és a puha ágy. — A regattájuk? — A Fürdő-szállóhoz közel, a Hajós-egyletbe vitték. Ott nagy csónak- és regattacsarnok van. — Nem lenne jó megfürödni? — Hideg a víz. — Nem a Dunában gondolom, hanem a Fürdő-szálló nagystrandján. — Hát ott nem hideg a víz? — Nem bizony, mert melegforrások táplálják a medencét. — De hol reggelizünk? — A strand terraszán. — Akkor gyerünk. Ki vigyáz addig a csónakokra? — Magunkkal visszük. A fürdőtelep előtt folyik a Kjsduna, amelyen egészen odáig evezhetünk. — Nagyszerű. Irány a Fürdő strandja! Hajókirándulások zeneszóval. Vasárnaponkint a hajókirándulások keltenek nagy érdeklődést. Ma már rendszeresítették a kirándulóhajók járatát, de gyakori a külön kirándulóhajók érkezése is. Egyesületek,- szövetségek, nagy társaságok jönnek ezekkel a hajókkal. Néha több kirándulóhajó is érkezik Esztergomba. Zenekar vagy dalegyesület sohasem hiányzik. A bevonulás zeneszóval történik, sokszor térzenét is adnak és nemcsak a kirándulóknak van részük kellemes szórakozásban, hanem az esztergomiaknak is. Jólrendezett hajó-kirándulások felejthetetlenek maradnak. Az esztergomi nevezetességek megtekintése után a Fürdő-szállóba mennek és vagy a nagy étteremben, vagy a szép kerti vendéglőben töltik el idejüket. Vasárnap délután táncmulatság szokott a Fürdőben lenni és így nagyszerű mulatsággal fejeződik be az esztergomi kirándulás. Vig kirándulók az esztergomi hegyekben. A budapestiek és a környékbeliek a Pilis-hegység változatos szépségű tájait keresik fel. Vonaton, hajón, nem ritkán autón érkeznek a kirándulók vagy a turisták. Vígan jönnek. Sokszor ismerős csoportok találkoznak egymással, — Hová-hová ? — A Vaskapuba. — Mi a Fári-kúthoz igyekszünk. Mindkét hely nevezetes a kirándulók körében. Kedvelt kirándulóhely még Pilisszentlélek felé a romantikus környékű Orbán-kápolna, Csurgókat, Kincses és a Barátkút. Szentgyörgymező határában nevezetes a Szent János-kút, Döbönkút, Mexikó és a Búbánati völgy. Mindenütt kristálytiszta források. Ezek közelében hangulatos délutánok telnek el Fórfl öltöny szöveteket ü&iffir^A Illés Sándor Szóchenyi-ter 21. szám alatt.